Hírek Sport hirek „Együtt erő vagyunk”

„Együtt erő vagyunk”

Bár a magyar válo­ga­tott a lab­da­rú­gó-Euró­pa-baj­nok­ság leg­ne­he­zebb négye­sé­be került, kis híján cso­dát tett és tovább­ju­tott a cso­port­kör­ből. A 2014-es világ­baj­nok néme­tek és a 2018-as világ­el­ső fran­ci­ák sem talál­ták meg a Ros­si-csa­pat legyő­zé­sé­nek recept­jét. Az elmúlt hóna­pok ugyan­ak­kor bebi­zo­nyí­tot­ták: bár még sok a teen­dő, az irány helyes.

„Magyar­or­szág az út ele­jén jár. Elin­dul­tak az aka­dé­mi­ák, nyu­ga­ti szín­vo­na­lú stadio­nok épül­tek, az MLSZ […] átszer­vez­te az után­pót­lás-válo­ga­tot­tak műkö­dé­sét, és pro­fesszi­o­ná­lis hát­te­ret terem­tett a nem­ze­ti együt­tes­nek. Az elmúlt két hét iga­zol­ta, hogy van értel­me ennek a mun­ká­nak, s ha ugyan­olyan lel­ke­se­dés­sel és alá­zat­tal foly­tat­juk az épít­ke­zést, ami­lyen pro­fiz­mus­sal az Euró­pa-baj­nok­ság­ra fel­ké­szült a csa­pat, akkor egy­re fel­jebb és fel­jebb jutunk majd. De azt már­is kimond­hat­juk: van magyar fut­ball.” Öt évvel ezelőtt, 2016-ban írtuk eze­ket a soro­kat. Mint isme­re­tes, akkor a magyar válo­ga­tott az Euró­pa-baj­nok­ság nyol­cad­dön­tő­jé­be került, ahol viszont végül sima vere­sé­get szen­ve­dett Bel­gi­um­tól. A csa­pa­tot ennek elle­né­re óri­á­si tömeg ünne­pel­te a Hősök terén, ami nem cso­da: a cso­port­kör­ben muta­tott játék és plá­ne a cso­port­el­ső­ként tör­té­nő tovább­ju­tás min­den vára­ko­zá­sun­kat felülmúlta.

A magyar fut­ball­ra­jon­gók pedig ki vol­tak éhez­ve a siker­re: az 1972-es kon­ti­nens­vi­a­dal óta nem jutot­tunk ki Euró­pa-baj­nok­ság­ra, az 1986-os mexi­kói vébé óta fel­nőtt­vi­lág­ver­seny­re sem. Bár klub- és után­pót­lás­szin­ten volt egy-egy kisebb fel­vil­la­nás, iga­zi, egész nem­ze­tet meg­moz­ga­tó foci­si­ke­re­ket jó három évti­ze­den keresz­tül nem élhet­tünk át. Ebben a hely­zet­ben jött a 2016-os Euró­pa-baj­nok­ság, ami alatt meg­szo­kot­tá vál­tak a Nagy­kör­utat meg­töl­tő öröm­ün­ne­pek, és ami után a magyar fut­bal­lis­ták vég­re már nem vic­cek cél­táb­lái vol­tak, hanem nép­sze­rű, mil­li­ók által sze­re­tett sportemberek.

Az öt évvel ezelőt­ti kon­ti­nens­vi­a­dal után aztán még­sem tel­je­sen úgy ala­kult a dolog, ahogy elkép­zel­tük. Az Eb‑t köve­tő­en némi­leg meg­fi­a­ta­lí­tott válo­ga­tott már nem ját­szott olyan jól Bernd Storck irá­nyí­tá­sá­val, mint a 2016-os tor­nán, így a német szak­em­ber 2017-ben távo­zott a szö­vet­sé­gi kapi­tá­nyi poszt­ról, majd néhány hónap után utód­ja, Geor­ges Leekens is, min­den idők egyik leg­gyen­gébb kapi­tá­nyi mér­le­gé­vel. Aztán jött a koráb­ban Kis­pes­ten nagyon sike­res Mar­co Ros­si, akit sokan már Storck után a kis­pad­ra vár­tak – nem csu­pán ered­mé­nyei miatt, hanem mert lehe­tett tud­ni, hogy édes­ap­ja és nagy­ap­ja a magyar fut­ball és Pus­kás Öcsi rajon­gói vol­tak. Vagy­is szá­má­ra nem csu­pán szak­mai vagy pénz­kér­dés, hogy itt sike­res legyen.

„Büsz­kén ülök le arra a kis­pad­ra, amely előtt az Arany­csa­pat is sze­re­pelt. Büsz­kén kép­vi­se­lem az orszá­got, amely befo­ga­dott és sze­re­tett, job­ban, mint meg­ér­de­mel­ném. Magyar­or­szág fon­tos lap­ja­it írta a fut­ball­tör­té­ne­lem­nek, és hálás vagyok a szö­vet­ség­nek, hogy engem válasz­tot­tak, remé­lem, vissza tudok adni vala­mit abból a lel­ke­se­dés­ből, amit a leg­utób­bi Euró­pa-baj­nok­ság során tapasz­tal­tam. […] Sen­ki sem ígér­he­ti, hogy meg­nye­ri majd az összes meccset, őrült­ség len­ne ezt mon­da­ni, és őszin­te leszek vele­tek, mert tel­jes szí­vem­ből tisz­tel­lek tite­ket. Pro­fi mun­kát, lel­ke­se­dést, sze­re­te­tet és sok mun­kát ígér­he­tek ahhoz, hogy elér­jük a cél­ja­in­kat” – írta kine­ve­zé­se után az olasz szak­em­ber, aki­nek az irá­nyí­tá­sá­val az elmúlt évek­ben kivá­ló csa­pat épült, sokak véle­mé­nye sze­rint még jobb, mint a Dár­dai Pál– és Bernd Storck-féle 2015 – 16-os. Mert bár vol­tak meg­in­gá­sok, a tava­lyi és idei évre iga­zán büsz­kék lehe­tünk. 2020-ban amel­lett, hogy a válo­ga­tot­tunk az Eb-pót­se­lej­te­zőn Bul­gá­ri­át és Izlan­dot legyőz­ve kiju­tott az Euró­pa-baj­nok­ság­ra, a Nem­ze­tek Ligá­já­ban az elő­rébb rang­so­rolt szerb, orosz és török együt­test meg­előz­ve cso­port­ja élén vég­zett, ennek köszön­he­tő­en fel­ju­tott Euró­pa leg­jobb tizen­hat csa­pa­ta közé, az A cso­port­ba. Jel­lem­ző ered­mé­nyes­sé­günk­re, hogy 2020 – 21-ben tizen­egy meccs­ből álló veret­len­sé­gi soro­za­tot pro­du­kált a Ros­si-csa­pat, ami csak most, az Eb‑n sza­kadt meg.

Szavazzon: hogyan értékeli a magyar válogatott teljesítményét?

A kon­ti­nens­vi­a­dal tör­té­né­se­it pedig mind­annyi­an tud­juk: az első meccsen egé­szen a haj­rá­ig tar­tot­tuk a dön­tet­lent az Eb-cím­vé­dő por­tu­gá­lok ellen, majd jött két egé­szen káp­rá­za­tos talál­ko­zó, a fran­ci­ák és a néme­tek elle­ni dön­tet­len, ami­kor a jóval neve­sebb ellen­fél futott az ered­mény után. Sőt kije­lent­het­jük: a mün­che­ni talál­ko­zón a néme­tek örül­het­tek job­ban a 2 – 2‑nek.

Ráadá­sul nem csu­pán a szí­vünk mon­dat­ja velünk, hogy a magyar csa­pat tag­jai az Euró­pa-baj­nok­ság cso­port­kö­ré­nek leg­jobb­jai közé tar­toz­tak, ezt a sta­tisz­ti­kák is alá­tá­maszt­ják. Az Euró­pai Lab­da­rú­gó-szö­vet­ség (UEFA) kimu­ta­tá­sai sze­rint a leg­több sze­re­lést bemu­ta­tó hat játé­kos­ból három magyar volt: Bot­ka End­re, Fio­la Atti­la és az oszt­rák Lainer holt­ver­seny­ben vég­zett az élen, de ott volt a rang­sor élme­ző­nyé­ben – csa­tár lété­re – Sza­lai Ádám is. Nagy Ádám a har­ma­dik lett a leg­töb­bet futó játé­ko­sok lis­tá­ján 34,8 kilo­mé­ter­rel, míg az olasz Spi­naz­zo­lá­val holt­ver­seny­ben Loïc Nego futott a leg­gyor­sab­ban (33,8 km/óra). Klein­heis­ler Lász­ló ellen követ­ték el a leg­több sza­bály­ta­lan­sá­got, akit Sal­lai Roland köve­tett a lis­tán, és utób­bi két fut­bal­lis­ta a sike­res cse­le­ket figye­lem­be véve is az élboly­ba került. S per­sze arról se feled­kez­zünk meg, hogy mind­há­rom meccsün­kön töb­bet futot­tunk, mint az ellen­fél. Vagy­is bár a magyar válo­ga­tott leg­na­gyobb eré­nye, hogy a szó leg­szo­ro­sabb értel­mé­ben vett csa­pat­ként jól műkö­dik, több egyé­ni muta­tó­ra is büsz­kék lehetünk.

Ami a jövő­re néz­ve biz­ta­tó, hogy a csa­pat gerin­ce még éve­kig együtt játsz­hat. Wil­li Orbán 28 éves, Bot­ka End­re idén töl­ti a 27-et, Sza­lai Atti­la 23 esz­ten­dős, Nagy Ádám 26, Sal­lai Roland 24, az Eb-ről sérü­lé­se miatt lema­ra­dó Szo­bosz­lai Domi­nik, aki­ből tehet­sé­ge alap­ján euró­pai klasszis vál­hat, mind­össze 20 esz­ten­dős. Kapu­sa­ink, Gulá­csi Péter és a szin­tén kivá­ló képes­sé­gű Dibusz Dénes 31, illet­ve 30 éve­sek. Vagy­is ha sike­rül kijut­nunk, a jövő év végi kata­ri világ­baj­nok­ság és a 2024-es német­or­szá­gi Eb még simán ben­nük van. Az is igaz, hogy van­nak hiány­posz­tok, pél­dá­ul az immár 33 esz­ten­dős csa­pat­ka­pi­tány, Sza­lai Ádám pót­lá­sát előbb-utóbb meg kell olda­ni, de néhány hónap­ja való­szí­nű­leg azt is keve­sen hit­ték, hogy az egyéb­ként szin­tén csak 22 esz­ten­dős Schä­fer And­rás lesz az Eb egyik fel­fe­de­zett­je – szó­val remény­ked­jünk, hogy a követ­ke­ző évek­ben is buk­kan­nak fel hason­ló­an tehet­sé­ges fiatalok.

Pozi­tív az is, hogy egy­re több fut­bal­lis­tánk ját­szik erős top­baj­nok­ság­ban. Az RB Leip­zig kulcs­em­be­re­in, Gulá­csin és Orbá­non kívül Sal­lai Roland is egy­re hang­sú­lyo­sabb sze­re­pet tölt be Fre­i­burg­ban, az elő­ző sze­zon­ban 28 baj­no­ki meccsen 8 gól és 6 gól­passz volt a mér­le­ge – remél­he­tő­leg ha meg­gyó­gyul, Szobosz­lai is berob­ban a Bun­des­li­gá­ba. Az is való­szí­nű, hogy a most a Fener­bahçé­ben fut­bal­lo­zó Sza­lai Atti­la hama­ro­san vala­me­lyik élbaj­nok­ság­ba szer­ződ­het, de pél­dá­ul az Olasz­or­szág­ban is meg­for­dult, most az angol máso­dik vonal­ban fut­bal­lo­zó Nagy Ádám „vissza­té­ré­se” sem len­ne meglepetés.

Emel­lett ne felejt­sük el – és ez is mutat­ja a magyar fut­ball fej­lő­dé­sét –, hogy míg koráb­ban saj­nos alig-alig for­dult elő, hogy magyar klub euró­pai kupa cso­port­kö­ré­be kerül­jön, az elmúlt három évben ez mind­annyi­szor sike­rült: előbb a szé­kes­fe­hér­vá­ri­ak­nak, 2019-ben és 2020-ban a Ferenc­vá­ros­nak, a zöld-fehé­rek ráadá­sul a nem­rég még elér­he­tet­len­nek lát­szó Baj­no­kok Ligá­já­ba jutot­tak be tavaly. Vagy­is immár a Magyar­or­szá­gon fut­bal­lo­zó magyar játé­ko­sok szá­má­ra is lehe­tő­vé vált, hogy itt­hon, NB I.-es csa­pat­nál sze­rez­ze­nek nem­zet­kö­zi rutint.

A magyar fut­ball erőt kell hogy merít­sen az Eb-sze­rep­lés­ből. Már a tava­lyi év meg­mu­tat­ta, hogy jó úton járunk, a kon­ti­nens­vi­a­dal három meccse pedig ezt tel­jes mér­ték­ben meg­erő­sí­tet­te. Ha hoz­zá­vesszük, hogy a Pus­kás Aré­na is kivá­ló­an vizs­gá­zott ilyen nagy mér­kő­zé­sek ott­ho­na­ként, a magyar szur­ko­lók pedig egyet­len más tábor­hoz sem mér­he­tő han­gu­la­tot terem­tet­tek, min­den okunk meg­van az opti­miz­mus­ra. Ha össze­fo­gunk, együtt dol­go­zunk egy közös célért, több­re lehe­tünk képe­sek, mint bár­ki hin­né. Aho­gyan azt a Ros­si-csa­pat­nál is lát­hat­tuk az Európa-bajnokságon.

For­rás: Demok​ra​ta​.hu