Egye­sült Álla­mok – úton mife­lé is?

Az meg­van, hogy a demok­rá­cia alap­ja az álta­lá­nos, egyen­lő, tit­kos és köz­vet­len válasz­tó­jog? És az, hogy a válasz­tó­jog és a választ­ha­tó­ság csak bírói íté­let­tel von­ha­tó meg? És meg­van az is, hogy egy válasz­tás akkor tisz­tes­sé­ges, ha a válasz­tók bár­mely, a poli­ti­kai küz­dő­tér­re lép­ni kívá­nó szer­ve­zet­re, illet­ve annak jelölt­jé­re bár­mi­fé­le kül­ső kény­szer nél­kül adhat­ják le a sza­va­za­tu­kat? És van két­sé­günk afe­lől, hogy a sza­va­zat­ban meg­nyil­vá­nu­ló válasz­tói aka­ra­tot pon­to­san kell szám­ba venni?

„Har­ma­dik világ­bé­li autok­rá­ci­á­nak nevez­te Magyar­or­szá­got az ame­ri­kai sze­ná­tu­si több­ség veze­tő­je” – adta hírül már­ci­us 26-án a Magyar Hang. A hírt rövi­dít­ve átvet­te a 24​.hu és a HVG, innen indít­va az RTL Klub 27‑i esti hír­adó­já­ban két per­cet ért az Önkény­ural­mi rend­sze­rek­hez hason­lí­tot­ta Orbán Vik­tor Magyar­or­szá­gát Chuck Schu­mer című tudó­sí­tás. A Magyar Hang örven­dez­ve jegyez­te meg, hogy a demok­ra­ta sze­ná­tort e hónap­ban már meg­előz­te a demok­ra­ta Made­lei­ne Albright volt kül­ügy­mi­nisz­ter (Magyar­or­szág tekin­tély­el­vű rezsim, ahol vissza­szo­rí­tot­ták a demok­rá­ci­át, és naci­o­na­liz­must „épí­te­nek”), és Bob Menen­dez demok­ra­ta sze­ná­tor, a kül­ügyi bizott­ság elnö­ke, aki sze­rint Magyar­or­szág azon autok­ra­ta veze­té­sű, egy­re nagyobb hata­lom­ra szert tevő álla­mok sorá­ba tar­to­zik, melyek kor­má­nyai lebont­ják az alap­ve­tő demok­ra­ti­kus intéz­mé­nye­ket, szo­ron­gat­ják a civil szer­ve­ze­te­ket, és kor­lá­toz­zák a véleményszabadságot.

Ezen álla­mo­kat (Magyar­or­szá­got Török­or­szág­gal, Vene­zu­e­lá­val és a Fülöp-szi­ge­tek­kel véve egy kalap alá) bot­rá­nyok, kor­rup­ció és az állam­pol­gá­rok elé­ge­det­len­sé­ge jel­lem­zi. Az autok­ra­ta kor­má­nyok szisz­te­ma­ti­ku­san leépí­tik a hatal­mu­kat ellen­őr­ző alkot­má­nyos ellen­sú­lyo­kat, ami­nek fel­gyor­sí­tá­sá­ra a koro­na­ví­rus-pan­dé­mia ürü­gyül szol­gált. Az Egye­sült Álla­mok per­sze értünk harag­szik, dehogy elle­nünk, mert azt a tanul­sá­got von­ta le a tör­té­ne­lem­ből, hogy a demok­rá­ci­ák béké­seb­bek, ezért a béke­sze­re­tő Egye­sült Álla­mok­nak a demok­rá­cia védel­me nem­zet­biz­ton­sá­gi kér­dés. Ráadá­sul a demok­rá­ci­ák­ban nagyobb a jólét és a biz­ton­ság. Mind­ez egy hat és fél per­ces Face­book-vide­ó­ból tud­ha­tó, melyen csak a sze­ná­tor lát­ha­tó, amint papír­ról fel­ol­vas­sa a min­den bizonnyal a kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um­ban írt szö­ve­get. Arról nem tud­ha­tunk, hogy a fel­ol­va­sot­tak­ról mint véle­ked­tek a repub­li­ká­nus sze­ná­to­rok. Meg hogy az inter­net népé­nek mennyi­re szór­nak a véle­mé­nyei. A kom­men­te­lés ugyan­is le van tiltva.

De tér­jünk vissza Chuck Schu­mer sze­ná­tor­ra: mit is mon­dott még, hol mond­ta és miért mond­ta? Nem tanul­sá­gok nél­kü­li tör­té­net következik.

„Ha egy poli­ti­kai párt nem úgy rea­gál egy vesz­tes válasz­tás­ra – fej­tet­te ki a sze­ná­tor –, hogy leg­kö­ze­lebb több sza­va­za­tot gyűjt, hanem hogy meg­aka­dá­lyoz­za a másik oldalt abban, hogy sza­vaz­zon, az a demok­rá­cia létét fenye­ge­ti. Ha nem szab­nak gátat az ilyen törek­vé­sek­nek, akkor egye­nes út vezet az olyan, har­ma­dik világ­bé­li autok­rá­ci­ák felé, mint ami­lyen …” És itt került elő elret­ten­té­sül Erdoğan Török­or­szá­ga és Orbán Magyarországa.

Mind­ez a sze­ná­tus ház­bi­zott­sá­gá­nak ülé­sén hang­zott el annak kap­csán, hogy egyes – nem derül ki, hogy a repub­li­ká­nus veze­té­sű – ame­ri­kai tag­ál­la­mok szi­go­rít­ják válasz­tá­si tör­vé­nye­i­ket. (Ha hin­ni lehet a Magyar Hang­nak, akkor Schu­mer „ilyen törek­vé­sek” helyett „gonosz és gyak­ran rasszis­ta akci­ó­kat” mon­dott.) Tehát Schu­mer sze­ná­tor azt állí­tot­ta, hogy Magyar­or­szá­gon aka­dá­lyoz­zák a válasz­tá­so­kon való rész­vé­telt, s ez a cél­ja egyes tag­ál­la­mok­nak is. Szé­gyen! – hábo­ro­dott fel a republikánusokon.

Hogy mind­ezt meg­ért­sünk, az ame­ri­kai poli­ti­ka mélyé­re kell ásnunk. Mint ismert, a 2020. novem­ber 3‑i elnök­vá­lasz­tást a demok­ra­ta Joe Biden nyer­te, így a repub­li­ká­nus Donald Trump­nak nem ada­tott meg a máso­dik cik­lus. A 435 tagú kép­vi­se­lő­há­zat szin­tén a demok­ra­ták nyer­ték, ám tizen­egy helyet vesz­tet­tek, míg a repub­li­ká­nu­sok tizen­öt helyet nyer­tek (233 ver­sus 195 helyett lett 222 ver­sus 211), s e különb­ség már­ci­us végé­re tovább szű­kült: jelen­leg 219 demok­ra­tá­val 212 repub­li­ká­nus ül szem­ben (négy hely betöl­tet­len). A száz­ta­gú sze­ná­tus­ban a demok­ra­ták két helyet nyer­tek, a repub­li­ká­nu­sok két helyet veszt­ve elvesz­tet­ték több­sé­gü­ket, így 48 demok­ra­ta és két hoz­zá­juk húzó füg­get­len ül szem­ben ötven repub­li­ká­nus­sal, ám sza­va­zat­egyen­lő­ség ese­tén a sze­ná­tus elnö­ké­nek a sza­va­za­ta dönt. A sze­ná­tus elnö­ke az alel­nök, Kama­la Har­ris, aki­nek csak sza­va­zat­egyen­lő­ség ese­ten van sza­va­za­ta. A kong­resszus­ban tehát egy­ál­ta­lán nincs kényel­mes demok­ra­ta több­ség. A repub­li­ká­nus kor­mány­zók szá­ma is nőtt egyel, huszon­hét­re, a demok­ra­tá­ké eggyel, huszon­há­rom­ra csökkent.

Az új kép­vi­se­lő­ház­ban a demok­ra­ták a 2021. évi tör­vény az embe­re­kért (For the People Act of 2021) címen válasz­tó­jo­gi reform-tör­vény­ja­vas­la­tot nyúj­tot­tak be, mely­ről a pro­pa­gan­dá­juk azt pró­bál­ja elhi­tet­ni, hogy az nem egyéb, mint a válasz­tó­jog kiter­jesz­té­se, s mint ilyen, fon­tos­sá­ga az 1965. évi, a feke­ték válasz­tó­jo­gát kiter­jesz­tő válasz­tó­jo­gi tör­vény­hez mér­he­tő. A demok­ra­ták a sze­rény­nek nem tart­ha­tó „évszá­za­dos” jel­ző­vel ille­tik törvényjavaslatukat.

Ha eddig abban a hit­ben éltünk, hogy az Egye­sült Álla­mok a világ veze­tő demok­rá­ci­á­ja, akkor az az első gon­do­la­tunk, hogy talán még­sem az, ha 2021-ben sike­rült olyan állam­pol­gá­ri cso­por­to­kat talál­ni, ame­lyek eddig nem bír­tak válasz­tó­jog­gal. Az ame­ri­kai tör­té­ne­lem­ben jára­to­sab­bak pedig azt is tud­ják, hogy a feke­ték­nek 1965-ben is volt válasz­tó­jo­guk. A tör­té­net egé­szen más­ról szól, és éppen a for­dí­tott­já­ról. Ám a demok­rá­cia szű­kí­té­sét is a demok­rá­cia kiter­jesz­té­se­ként cél­sze­rű elfo­gad­tat­ni. Ez a magyar tör­té­ne­lem­ből is isme­rős tech­ni­ka: a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra népi demok­rá­ci­á­nak mond­ta magát; a „népi” jel­ző azt volt hivat­va hang­sú­lyoz­ni, hogy ez a demok­rá­cia szé­le­sebb körű, „iga­zibb”, mint a „pol­gá­ri”.

A demok­ra­ták sze­rint a tör­vény­ja­vas­lat cél­ja, hogy lehe­tet­len­né tegye a repub­li­ká­nus veze­té­sű tag­ál­la­mok­ban az elmúlt évek­ben alkal­ma­zott azon trük­kö­ket, melyek – úgy­mond – kor­lá­toz­ni igye­kez­tek a jel­lem­ző­en demok­ra­tá­kat támo­ga­tó kisebb­sé­gi válasz­tók sza­va­za­ti jogát. Meg­te­he­tik, mert az ame­ri­kai alkot­mány sze­rint a tag­ál­la­mok szé­les (de nem abszo­lút) jog­kör­rel bír­nak saját válasz­tá­si sza­bá­lya­ik meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban. A repub­li­ká­nu­sok öt fő „trükk­je” a következő:

1. sze­mély­azo­no­sí­tó okmánnyal tör­tént azo­no­sí­tás­hoz kötik a választást;
2. idő­ben kor­lá­toz­zák a szavazást;
3. csök­ken­tik a sza­va­zó­kö­rök szá­mát a sűrűn lakott váro­si körzetekben;
4. kor­lá­toz­zák a levélszavazást;
5. kor­lá­toz­zák a levél­sza­va­za­tok gyűj­tő­do­bo­zok­ban tör­té­nő leadását.

Mind­ez nem csu­pán a repub­li­ká­nu­sok múlt­be­li „trük­kö­zé­se”, hanem az álta­luk veze­tett tag­ál­la­mok jelen­be­ni tör­vény­ho­zá­si gya­kor­la­ta. A demok­ra­ták cél­ja olyan, szö­vet­sé­gi szin­tű válasz­tó­jo­gi tör­vény elfo­ga­dá­sa, mely gátat szab a repub­li­ká­nu­sok tag­ál­la­mi szin­tű válasz­tó­jo­gi törvényalkotásának.

A demok­ra­ták törek­vé­se­i­ről, illet­ve tör­vény­ja­vas­la­tuk cél­já­ról már­ci­us leg­ele­jén szin­te egy idő­ben az oda bekö­tött 444​.hu és a Magyar Narancs közölt cik­ket, mely­ben vélet­le­nül sem tér­tek ki a repub­li­ká­nu­sok ellen­ér­ve­i­re. Az aláb­bi­ak­ban az előb­bi cikk gon­do­lat­me­ne­tét idézem.

A 444​.hu az elsőt nem, de a töb­bi négyet elég­gé magá­tól érte­tő­dő­nek tart­ja. Kezd­jük az utób­bi­val. Nem térek ki az állí­tá­sok való­ság­tar­tal­má­ra (az igaz­ság­mag igen sze­rény), csak a javas­la­tok álsá­gos voltára.

Mivel a feke­ték és a lati­nok java­részt váro­si get­tók­ban össze­sű­rű­söd­ve élnek, az otta­ni sza­va­zó­kö­rök szá­má­nak csök­ken­té­se tor­ló­dást okoz­hat, ráadá­sul a sza­va­zás idő­be­ni kor­lá­to­zá­sa sokak­nak lehe­tet­len­né teszi, hogy lead­has­sák a sza­va­za­tu­kat. Az ame­ri­kai válasz­tá­sok állan­dó képe a kilo­mé­te­re­ken át kígyó­zó sorok a váro­si sza­va­zó­kö­rök előtt, ahol gyak­ran öt-hat órá­nyi sor­ban állás után adha­tó le a sza­va­zat. Mivel pedig az USA-ban a válasz­tá­so­kat hét­köz­nap tart­ják (az első novem­be­ri hét­fő utá­ni ked­den; a válasz­tás nap­ja novem­ber 2. és 8. közöt­ti napok vala­me­lyi­ke), a leg­sze­gé­nyeb­bek nem koc­káz­tat­ják mun­ka­he­lyük, illet­ve napi jöve­del­mük elvesz­té­sét, sőt sok állam­ban sza­bad­sá­got sem kér­het­nek, mert olyan nincs. (Uram­is­ten, micso­da ország!) Erre a hely­zet­re jelent meg­ol­dást a levél­sza­va­zás, főleg ha azt úgy­ne­ve­zett gyűj­tő­do­bo­zok­ban (tud­ják vajon a 444​.hu olva­sói, hogy mi az a gyűj­tő­do­boz?) adhat­nák le, és nem a pos­tán. Ezek kor­lá­to­zá­sa a feke­té­ket és a lati­no­kat, közü­lük is a leg­sze­gé­nyeb­be­ket sújt­ja arány­ta­lan mértékben.

Mind­ezen prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­ra azt is lehet­ne java­sol­ni, hogy meg­ha­tá­ro­zott szá­mú válasz­tás­ra jogo­sult után köte­le­ző sza­va­zó­kört lét­re­hoz­ni, s elő­ír­ha­tó a sza­va­zó­kö­rök nyit­va­tar­tá­si ide­je, s ha a sza­va­zás kényel­mes lebo­nyo­lí­tá­sá­ra egy nap kevés, az két, de akár három nap­ra is meg­hosszab­bít­ha­tó. A válasz­tás nap­ja kedd helyett lehet­ne az ezt meg­elő­ző vagy köve­tő vasár­nap, eset­leg a válasz­tás nap­ját fize­tett mun­ka­szü­ne­ti nap­pá lehet­ne nyil­vá­ní­ta­ni. (Két­éven­te egy napot bizonnyal kibír­nak a mun­ka­adók.) Van tehát meg­ol­dás bőven, de a demok­ra­ta tör­vény­ja­vas­lat csak és kizá­ró­lag a levél­sza­va­zást erőlteti.

A (fény­ké­pes) sze­mély­azo­no­sí­tó okmány Magyar­or­szá­gon ter­mé­sze­tes, min­den állam­pol­gár­nak ren­del­kez­nie kell ilyen­nel, ám az Egye­sült Álla­mok­ban nincs sze­mé­lyi iga­zol­vány. Ott a sze­mély­azo­no­sí­tás­ra álta­lá­ban a jogo­sít­ványt vagy az útle­ve­let hasz­nál­ják, ám útle­ve­le viszony­lag keve­sek­nek van, s jogo­sít­vá­nya sem min­den­ki­nek, külö­nö­sen nincs a váro­si get­tó­la­kó feke­ték­nek és lati­nók­nak. Emi­att a sze­mély­azo­no­sí­tó okmány meg­kö­ve­te­lé­se lénye­gé­ben egy vagyo­ni cen­zus, már csak azért is, mert pénz­be kerül.

Meg­ol­dás­ként java­sol­ni lehet­ne, hogy aki­nek se útle­ve­le, se jogo­sít­vá­nya nincs, annak ingyen, az állam költ­sé­gén fény­ké­pes sze­mély­azo­no­sí­tó okmányt állít­sa­nak ki. Ez szin­te álta­lá­nos gya­kor­lat, mely alól a leg­fon­to­sabb kivé­tel az angol­szász világ, ben­ne az Egye­sült Álla­mok. Ám ezt elutasítják.

A demok­ra­ták azzal vádol­ják a repub­li­ká­nu­so­kat, hogy elnyom­ják a kisebb­sé­gi válasz­tó­kat, ezért tör­vény­ja­vas­la­tuk ez ellen, a kisebb­sé­gi válasz­tók érde­ké­ben készült. Auto­ma­ti­kus­sá ten­nék a válasz­tá­si név­jegy­zék­be való fel­vé­telt (ezt jelen­leg a válasz­tó­pol­gár­nak kell kér­nie), és meg­ne­he­zí­te­nék az abból való tör­lést. Mind­ez elfo­gad­ha­tó len­ne, ha kor­sze­rű népes­ség­nyil­ván­tar­tó-rend­szert hoz­ná­nak lét­re, mely (fény­ké­pes) sze­mély­azo­no­sí­tó okmány beve­ze­té­sén ala­pul­na. (Len­ne mit tanul­ni­uk Magyar­or­szág­tól.) Erről azon­ban szó nincs. Elfo­gad­ha­tó len­ne a válasz­tó­ke­rü­le­tek nép­szám­lá­lá­si ada­tok alap­ján tör­té­nő, tíz éven­kén­ti átsza­bá­sa – e trük­kös meg­ol­dás­sal (ez az úgy­ne­ve­zett ger­ry­man­der­ing) mind­két párt él.

A 444​.hu igen­csak tudás­hi­á­nyos állí­tá­sa, hogy az inkább repub­li­ká­nu­sok elő­nyé­re alkal­ma­zott ger­ry­man­der­ing miatt veszí­tett 2016-ban Hil­lary Clin­ton Donald Trump elle­né­ben, bár a kép­vi­se­lők­re leadott sza­va­za­tok 50,6:49,4 arány­ban, a kép­vi­se­lői helyek 55,4:44,6 arány­ban osz­lot­tak meg. Ám az ame­ri­kai válasz­tá­si rend­szer „a győz­tes min­dent visz” elvén ala­pul, ami önma­gá­ban hatal­mas tor­zí­tás­ra ad módot, így a fen­ti ered­mény nem meg­le­pő. A sza­va­zat­aránnyal ará­nyos kép­vi­se­lő­szá­mot a tisz­ta lis­tás rend­szer biz­to­sít­hat­ná (ilyen van pél­dá­ul Hol­lan­di­á­ban), de ez ide­gen az angol­szász világ­ban, ahogy a különb­sé­get tom­pí­tó kom­pen­zá­ci­ós lis­ta is. Ám ennek beve­ze­té­sé­re nincs javaslat.

A 444​.hu sze­rint azért van vita, mert a demok­ra­ták a „válasz­tó­né­pes­ség kiszé­le­sí­té­sé­ben” (tény­le­ge­sen: a válasz­tá­si akti­vi­tás növe­lé­sé­ben) érde­kel­tek, addig a repub­li­ká­nu­sok cél­ja, hogy „szű­kít­sék a válasz­tó­kö­zön­sé­get, lehe­tő­leg a kisebb­sé­gi sza­va­zók kárá­ra, ezért a válasz­tá­si csa­lás rém­ké­pé­vel érvel­ve a sza­bá­lyok könnyí­té­se ellen dol­goz­nak”. Hogy a válasz­tá­si csa­lás „rém­kép”, azzal vélik bizo­nyí­ta­ni, hogy novem­ber 3‑a után hiá­ba indí­tot­tak a repub­li­ká­nu­sok több tucat­nyi pert, egyet­len eset­ben sem sike­rült iga­zol­ni­uk, hogy olyan mér­té­kű csa­lás tör­tént vol­na, mely indo­kol­hat­ta vol­na a válasz­tá­sok érvény­te­le­ní­té­sét és új válasz­tá­sok megtartását.

A demok­ra­ták sze­rint a 444​.hu magyar hang­ján „a nem léte­ző válasz­tá­si csa­lá­sok meg­elő­zé­sé­re hiva­tott intéz­ke­dé­se­ik szin­te kizá­ró­lag a rivá­lis párt kisebb­sé­gi válasz­tó­it sújt­ják”. Nancy Pel­o­si, a kép­vi­se­lő­ház demok­ra­ta elnö­ke, Trump sze­mé­lyes ellen­sé­ge sze­rint „az egész min­den­ség a tét, ezt a ver­senyt, ezt a har­cot meg kell nyer­nünk”. Míg a demok­ra­ták a demok­rá­cia előtt tisz­te­leg­nek, a repub­li­ká­nu­sok „ország­szer­te két­száz­nál is több tör­vény­ja­vas­la­tot készí­te­nek elő a válasz­tók elnyo­má­sá­ra”. Nem csu­pán tag­ál­la­mok, hanem egyes repub­li­ká­nus veze­té­sű váro­sok is, akik­nek lehe­tő­sé­gük van a szö­vet­sé­gi és tag­ál­la­mi kere­tek közt saját sza­bá­lyo­zást alkotni.

A kép­vi­se­lő­ház 220:210 arány­ban meg­sza­vaz­ta a demok­ra­ta válasz­tó­jo­gi tör­vény­ja­vas­la­tot. Lénye­gé­ben a párt­ha­tá­rok men­tén. Most a sze­ná­tu­son a sor, amely­nek a hatá­lyos sza­bá­lyok sze­rint 60:40 ará­nyú minő­sí­tett több­ség­gel kel­le­ne meg­sza­vaz­nia. Az nagyon nem len­ne meg. Ám meg­pró­bál­koz­nak azzal, hogy előbb – mond­ván, hogy ez obst­ruk­ció – eltö­röl­jék a minő­sí­tett több­sé­get. Ezt a múlt­ban, az elnök által jelölt alkot­mány­bí­rók jóvá­ha­gyá­sa ese­tén már meg­tet­ték. Akkor az alel­nök sza­va­za­tá­val meg­len­ne a több­ség, fel­té­ve, hogy sike­rül a demok­ra­ta frak­ci­ó­ban min­den ellen­zőt elnyom­ni. (Aki leg­in­kább ellen­zi, az a Nyu­gat-Vir­gi­ni­át kép­vi­se­lő demok­ra­ta – ám a saját­jai által „vele­jé­ig repub­li­ká­nus­nak” tar­tott – Joe Man­chin sze­ná­tor.) Ez az a poli­ti­kai hely­zet, mely­ben Nancy Pel­o­si „az egész min­den­ség a tét” fel­leng­zős kije­len­té­sé­vel tüze­li harc­ra a demok­ra­tá­kat, s Chuck Schu­mer meg­idé­zi a min­den­ség ellen­sé­ge­it, köz­tük a demok­ra­ta Washing­ton­ban kije­lölt sor­ból itt-ott kiló­gó Magyarországot.

Vissza­tér­ve a válasz­tá­sok­ra: a demok­ra­ták­nak a leg­fon­to­sabb a levél­sza­va­zás s az, hogy ez gyűj­tő­lá­dák­ba tör­tén­hes­sen, vala­mint a sze­mély­azo­no­sí­tás bizony­ta­lan­sá­gá­nak a fenn­tar­tá­sa. A „gyűj­tő­lá­da” magya­rá­zat­ra szo­rul: arról van szó, hogy a demok­ra­ta párt akti­vis­tái gyűj­tik össze a demok­ra­ta sza­va­za­to­kat, ame­lye­ket a válasz­tá­si bizott­ság­nak lead­nak. Tehát nem az tör­té­nik, hogy az ame­ri­kai válasz­tó a sza­va­zó­fül­ke magá­nyá­ban a sza­va­za­tát meg­gon­dol­va-meg­fon­tol­va vala­mely jelölt mel­lé rak­ja az X‑et, hanem az, hogy akti­vis­ta bri­gá­dok rohan­ják le és – a köl­tő, a mélyen bal­ol­da­li, egy idő­ben magát kom­mu­nis­tá­nak val­ló József Atti­lá­val szól­va – „ők fog­ják ceru­zá­mat”, de nem „ver­set írunk”, hanem sza­va­zó­la­pot töl­tünk ki, ami­nek ered­mé­nye­ként „enyém a múlt és övék a jelen”. (Az idé­ze­tek, már aki nem ismer­te fel, a Duná­nál című vers­ből szár­maz­nak.) Az akti­vis­ta bri­gá­dok akkor tud­ják egye­sé­vel meg­dol­goz­ni a válasz­tó­kat, ha a levél­sza­va­zás­ra nyit­va álló idő hosszú, több hónapos.

A Time maga­zin 2021. feb­ru­ár 15‑i szá­má­ban meg­je­len­te­tett hosszú, tény­fel­tá­ró cik­ké­ben demok­ra­ta szem­pont­ból írta meg Molly Ball, hogy mi is volt a demok­ra­ták kam­pány­stra­té­gi­á­ja: az, hogy minél töb­ben levél­ben sza­vaz­za­nak, és e sza­va­za­to­kat lehe­tő­leg párt­ak­ti­vis­ták gyűjt­sék össze. Ebben segít­sé­gük­re volt a koro­na­ví­rus-jár­vány­tól való, mes­ter­sé­ge­sen is szí­tott féle­lem: a sza­va­za­tok fele levél­ben érke­zett. Azt kíván­ták elér­ni, s aztán el is érték, hogy a sza­va­zót ne nyo­massza a sza­va­zó­fül­ke magá­nya, és ők fog­ják a ceru­zá­ját, akár a szó leg­szo­ro­sabb értel­mé­ben is. A repub­li­ká­nu­sok viszont úgy tart­ják, hogy a válasz­tás tisz­tes­sé­gé­nek és tisz­ta­sá­gá­nak fel­té­te­le a sze­mé­lyes meg­je­le­nés, a sze­mély­azo­nos­ság meg­nyug­ta­tó iga­zo­lá­sa, a sza­va­zó­fül­ke magá­nya. A levél­sza­va­zás pedig csak a vala­mely okból lakó­he­lyük­től távol lévők ese­tén indokolt.

A válasz­tá­si csa­lás nem csak ott volt, hogy csal­tak a sza­va­zat­szám­lá­lás­sal, vagy nem léte­ző, eset­leg már meg­halt embe­rek helyett sza­vaz­tak, vagy lel­kes demok­ra­ta hívők több­ször is sza­vaz­tak, mint Magyar­or­szá­gon 1947-ben. (Vagy ki tud­ja.) Az iga­zi csa­lás az volt, hogy leg­ke­ve­sebb tíz­mil­lió sza­va­zó olyan lélek­ta­ni presszi­ó­nak volt kité­ve, ami elől nem tudott kitér­ni. Csor­ba esett a válasz­tás tisz­tes­sé­gén és tisztaságán.

Mi követ­ke­zik ebből Magyar­or­szág­ra néz­ve? Azon kívül sem­mi, hogy indo­kolt lesaj­ná­lás­sal álla­pít­hat­juk meg, misze­rint az Egye­sült Álla­mok az autok­ra­ta banán­köz­tár­sa­ság­gá válás felé halad. Ami San Fran­cis­co-Mucsán vagy New York-Alsón meg­tör­tén­het, az nálunk Paj­ka­sze­gen sem tör­tén­het meg.

Németh György köz­gaz­dász, szociológus

A borí­tó­ké­pen: a washing­to­ni Fehér Ház 2021. janu­ár 27-én
For­rás: MTI/EPA/Bloomberg/Pool/Stefani Reynolds

For­rás: Magyar Nemzet