Hírek Vélemények/Publicisztikák Egyesült Államok – úton mifelé is?

Egyesült Államok – úton mifelé is?

Az megvan, hogy a demokrácia alapja az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog? És az, hogy a választójog és a választhatóság csak bírói ítélettel vonható meg? És megvan az is, hogy egy választás akkor tisztességes, ha a választók bármely, a politikai küzdőtérre lépni kívánó szervezetre, illetve annak jelöltjére bármiféle külső kényszer nélkül adhatják le a szavazatukat? És van kétségünk afelől, hogy a szavazatban megnyilvánuló választói akaratot pontosan kell számba venni?

„Harmadik világbéli autokráciának nevezte Magyarországot az amerikai szenátusi többség vezetője” – adta hírül március 26-án a Magyar Hang. A hírt rövidítve átvette a 24.hu és a HVG, innen indítva az RTL Klub 27-i esti híradójában két percet ért az Önkényuralmi rendszerekhez hasonlította Orbán Viktor Magyarországát Chuck Schumer című tudósítás. A Magyar Hang örvendezve jegyezte meg, hogy a demokrata szenátort e hónapban már megelőzte a demokrata Madeleine Albright volt külügyminiszter (Magyarország tekintélyelvű rezsim, ahol visszaszorították a demokráciát, és nacionalizmust „építenek”), és Bob Menendez demokrata szenátor, a külügyi bizottság elnöke, aki szerint Magyarország azon autokrata vezetésű, egyre nagyobb hatalomra szert tevő államok sorába tartozik, melyek kormányai lebontják az alapvető demokratikus intézményeket, szorongatják a civil szervezeteket, és korlátozzák a véleményszabadságot.

Ezen államokat (Magyarországot Törökországgal, Venezuelával és a Fülöp-szigetekkel véve egy kalap alá) botrányok, korrupció és az állampolgárok elégedetlensége jellemzi. Az autokrata kormányok szisztematikusan leépítik a hatalmukat ellenőrző alkotmányos ellensúlyokat, aminek felgyorsítására a koronavírus-pandémia ürügyül szolgált. Az Egyesült Államok persze értünk haragszik, dehogy ellenünk, mert azt a tanulságot vonta le a történelemből, hogy a demokráciák békésebbek, ezért a békeszerető Egyesült Államoknak a demokrácia védelme nemzetbiztonsági kérdés. Ráadásul a demokráciákban nagyobb a jólét és a biztonság. Mindez egy hat és fél perces Facebook-videóból tudható, melyen csak a szenátor látható, amint papírról felolvassa a minden bizonnyal a külügyminisztériumban írt szöveget. Arról nem tudhatunk, hogy a felolvasottakról mint vélekedtek a republikánus szenátorok. Meg hogy az internet népének mennyire szórnak a véleményei. A kommentelés ugyanis le van tiltva.

De térjünk vissza Chuck Schumer szenátorra: mit is mondott még, hol mondta és miért mondta? Nem tanulságok nélküli történet következik.

„Ha egy politikai párt nem úgy reagál egy vesztes választásra – fejtette ki a szenátor –, hogy legközelebb több szavazatot gyűjt, hanem hogy megakadályozza a másik oldalt abban, hogy szavazzon, az a demokrácia létét fenyegeti. Ha nem szabnak gátat az ilyen törekvéseknek, akkor egyenes út vezet az olyan, harmadik világbéli autokráciák felé, mint amilyen …” És itt került elő elrettentésül Erdoğan Törökországa és Orbán Magyarországa.

Mindez a szenátus házbizottságának ülésén hangzott el annak kapcsán, hogy egyes – nem derül ki, hogy a republikánus vezetésű – amerikai tagállamok szigorítják választási törvényeiket. (Ha hinni lehet a Magyar Hangnak, akkor Schumer „ilyen törekvések” helyett „gonosz és gyakran rasszista akciókat” mondott.) Tehát Schumer szenátor azt állította, hogy Magyarországon akadályozzák a választásokon való részvételt, s ez a célja egyes tagállamoknak is. Szégyen! – háborodott fel a republikánusokon.

Hogy mindezt megértsünk, az amerikai politika mélyére kell ásnunk. Mint ismert, a 2020. november 3-i elnökválasztást a demokrata Joe Biden nyerte, így a republikánus Donald Trumpnak nem adatott meg a második ciklus. A 435 tagú képviselőházat szintén a demokraták nyerték, ám tizenegy helyet vesztettek, míg a republikánusok tizenöt helyet nyertek (233 versus 195 helyett lett 222 versus 211), s e különbség március végére tovább szűkült: jelenleg 219 demokratával 212 republikánus ül szemben (négy hely betöltetlen). A száztagú szenátusban a demokraták két helyet nyertek, a republikánusok két helyet vesztve elvesztették többségüket, így 48 demokrata és két hozzájuk húzó független ül szemben ötven republikánussal, ám szavazategyenlőség esetén a szenátus elnökének a szavazata dönt. A szenátus elnöke az alelnök, Kamala Harris, akinek csak szavazategyenlőség eseten van szavazata. A kongresszusban tehát egyáltalán nincs kényelmes demokrata többség. A republikánus kormányzók száma is nőtt egyel, huszonhétre, a demokratáké eggyel, huszonháromra csökkent.

Az új képviselőházban a demokraták a 2021. évi törvény az emberekért (For the People Act of 2021) címen választójogi reform-törvényjavaslatot nyújtottak be, melyről a propagandájuk azt próbálja elhitetni, hogy az nem egyéb, mint a választójog kiterjesztése, s mint ilyen, fontossága az 1965. évi, a feketék választójogát kiterjesztő választójogi törvényhez mérhető. A demokraták a szerénynek nem tartható „évszázados” jelzővel illetik törvényjavaslatukat.

Ha eddig abban a hitben éltünk, hogy az Egyesült Államok a világ vezető demokráciája, akkor az az első gondolatunk, hogy talán mégsem az, ha 2021-ben sikerült olyan állampolgári csoportokat találni, amelyek eddig nem bírtak választójoggal. Az amerikai történelemben járatosabbak pedig azt is tudják, hogy a feketéknek 1965-ben is volt választójoguk. A történet egészen másról szól, és éppen a fordítottjáról. Ám a demokrácia szűkítését is a demokrácia kiterjesztéseként célszerű elfogadtatni. Ez a magyar történelemből is ismerős technika: a kommunista diktatúra népi demokráciának mondta magát; a „népi” jelző azt volt hivatva hangsúlyozni, hogy ez a demokrácia szélesebb körű, „igazibb”, mint a „polgári”.

A demokraták szerint a törvényjavaslat célja, hogy lehetetlenné tegye a republikánus vezetésű tagállamokban az elmúlt években alkalmazott azon trükköket, melyek – úgymond – korlátozni igyekeztek a jellemzően demokratákat támogató kisebbségi választók szavazati jogát. Megtehetik, mert az amerikai alkotmány szerint a tagállamok széles (de nem abszolút) jogkörrel bírnak saját választási szabályaik meghatározásában. A republikánusok öt fő „trükkje” a következő:

  1. személyazonosító okmánnyal történt azonosításhoz kötik a választást;
  2. időben korlátozzák a szavazást;
  3. csökkentik a szavazókörök számát a sűrűn lakott városi körzetekben;
  4. korlátozzák a levélszavazást;
  5. korlátozzák a levélszavazatok gyűjtődobozokban történő leadását.

Mindez nem csupán a republikánusok múltbeli „trükközése”, hanem az általuk vezetett tagállamok jelenbeni törvényhozási gyakorlata. A demokraták célja olyan, szövetségi szintű választójogi törvény elfogadása, mely gátat szab a republikánusok tagállami szintű választójogi törvényalkotásának.

A demokraták törekvéseiről, illetve törvényjavaslatuk céljáról március legelején szinte egy időben az oda bekötött 444.hu és a Magyar Narancs közölt cikket, melyben véletlenül sem tértek ki a republikánusok ellenérveire. Az alábbiakban az előbbi cikk gondolatmenetét idézem.

A 444.hu az elsőt nem, de a többi négyet eléggé magától értetődőnek tartja. Kezdjük az utóbbival. Nem térek ki az állítások valóságtartalmára (az igazságmag igen szerény), csak a javaslatok álságos voltára.

Mivel a feketék és a latinok javarészt városi gettókban összesűrűsödve élnek, az ottani szavazókörök számának csökkentése torlódást okozhat, ráadásul a szavazás időbeni korlátozása sokaknak lehetetlenné teszi, hogy leadhassák a szavazatukat. Az amerikai választások állandó képe a kilométereken át kígyózó sorok a városi szavazókörök előtt, ahol gyakran öt-hat órányi sorban állás után adható le a szavazat. Mivel pedig az USA-ban a választásokat hétköznap tartják (az első novemberi hétfő utáni kedden; a választás napja november 2. és 8. közötti napok valamelyike), a legszegényebbek nem kockáztatják munkahelyük, illetve napi jövedelmük elvesztését, sőt sok államban szabadságot sem kérhetnek, mert olyan nincs. (Uramisten, micsoda ország!) Erre a helyzetre jelent megoldást a levélszavazás, főleg ha azt úgynevezett gyűjtődobozokban (tudják vajon a 444.hu olvasói, hogy mi az a gyűjtődoboz?) adhatnák le, és nem a postán. Ezek korlátozása a feketéket és a latinokat, közülük is a legszegényebbeket sújtja aránytalan mértékben.

Mindezen probléma megoldására azt is lehetne javasolni, hogy meghatározott számú választásra jogosult után kötelező szavazókört létrehozni, s előírható a szavazókörök nyitvatartási ideje, s ha a szavazás kényelmes lebonyolítására egy nap kevés, az két, de akár három napra is meghosszabbítható. A választás napja kedd helyett lehetne az ezt megelőző vagy követő vasárnap, esetleg a választás napját fizetett munkaszüneti nappá lehetne nyilvánítani. (Kétévente egy napot bizonnyal kibírnak a munkaadók.) Van tehát megoldás bőven, de a demokrata törvényjavaslat csak és kizárólag a levélszavazást erőlteti.

A (fényképes) személyazonosító okmány Magyarországon természetes, minden állampolgárnak rendelkeznie kell ilyennel, ám az Egyesült Államokban nincs személyi igazolvány. Ott a személyazonosításra általában a jogosítványt vagy az útlevelet használják, ám útlevele viszonylag keveseknek van, s jogosítványa sem mindenkinek, különösen nincs a városi gettólakó feketéknek és latinóknak. Emiatt a személyazonosító okmány megkövetelése lényegében egy vagyoni cenzus, már csak azért is, mert pénzbe kerül.

Megoldásként javasolni lehetne, hogy akinek se útlevele, se jogosítványa nincs, annak ingyen, az állam költségén fényképes személyazonosító okmányt állítsanak ki. Ez szinte általános gyakorlat, mely alól a legfontosabb kivétel az angolszász világ, benne az Egyesült Államok. Ám ezt elutasítják.

A demokraták azzal vádolják a republikánusokat, hogy elnyomják a kisebbségi választókat, ezért törvényjavaslatuk ez ellen, a kisebbségi választók érdekében készült. Automatikussá tennék a választási névjegyzékbe való felvételt (ezt jelenleg a választópolgárnak kell kérnie), és megnehezítenék az abból való törlést. Mindez elfogadható lenne, ha korszerű népességnyilvántartó-rendszert hoznának létre, mely (fényképes) személyazonosító okmány bevezetésén alapulna. (Lenne mit tanulniuk Magyarországtól.) Erről azonban szó nincs. Elfogadható lenne a választókerületek népszámlálási adatok alapján történő, tíz évenkénti átszabása – e trükkös megoldással (ez az úgynevezett gerrymandering) mindkét párt él.

A 444.hu igencsak tudáshiányos állítása, hogy az inkább republikánusok előnyére alkalmazott gerrymandering miatt veszített 2016-ban Hillary Clinton Donald Trump ellenében, bár a képviselőkre leadott szavazatok 50,6:49,4 arányban, a képviselői helyek 55,4:44,6 arányban oszlottak meg. Ám az amerikai választási rendszer „a győztes mindent visz” elvén alapul, ami önmagában hatalmas torzításra ad módot, így a fenti eredmény nem meglepő. A szavazataránnyal arányos képviselőszámot a tiszta listás rendszer biztosíthatná (ilyen van például Hollandiában), de ez idegen az angolszász világban, ahogy a különbséget tompító kompenzációs lista is. Ám ennek bevezetésére nincs javaslat.

A 444.hu szerint azért van vita, mert a demokraták a „választónépesség kiszélesítésében” (ténylegesen: a választási aktivitás növelésében) érdekeltek, addig a republikánusok célja, hogy „szűkítsék a választóközönséget, lehetőleg a kisebbségi szavazók kárára, ezért a választási csalás rémképével érvelve a szabályok könnyítése ellen dolgoznak”. Hogy a választási csalás „rémkép”, azzal vélik bizonyítani, hogy november 3-a után hiába indítottak a republikánusok több tucatnyi pert, egyetlen esetben sem sikerült igazolniuk, hogy olyan mértékű csalás történt volna, mely indokolhatta volna a választások érvénytelenítését és új választások megtartását.

A demokraták szerint a 444.hu magyar hangján „a nem létező választási csalások megelőzésére hivatott intézkedéseik szinte kizárólag a rivális párt kisebbségi választóit sújtják”. Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke, Trump személyes ellensége szerint „az egész mindenség a tét, ezt a versenyt, ezt a harcot meg kell nyernünk”. Míg a demokraták a demokrácia előtt tisztelegnek, a republikánusok „országszerte kétszáznál is több törvényjavaslatot készítenek elő a választók elnyomására”. Nem csupán tagállamok, hanem egyes republikánus vezetésű városok is, akiknek lehetőségük van a szövetségi és tagállami keretek közt saját szabályozást alkotni.

A képviselőház 220:210 arányban megszavazta a demokrata választójogi törvényjavaslatot. Lényegében a párthatárok mentén. Most a szenátuson a sor, amelynek a hatályos szabályok szerint 60:40 arányú minősített többséggel kellene megszavaznia. Az nagyon nem lenne meg. Ám megpróbálkoznak azzal, hogy előbb – mondván, hogy ez obstrukció – eltöröljék a minősített többséget. Ezt a múltban, az elnök által jelölt alkotmánybírók jóváhagyása esetén már megtették. Akkor az alelnök szavazatával meglenne a többség, feltéve, hogy sikerül a demokrata frakcióban minden ellenzőt elnyomni. (Aki leginkább ellenzi, az a Nyugat-Virginiát képviselő demokrata – ám a sajátjai által „velejéig republikánusnak” tartott – Joe Manchin szenátor.) Ez az a politikai helyzet, melyben Nancy Pelosi „az egész mindenség a tét” fellengzős kijelentésével tüzeli harcra a demokratákat, s Chuck Schumer megidézi a mindenség ellenségeit, köztük a demokrata Washingtonban kijelölt sorból itt-ott kilógó Magyarországot.

Visszatérve a választásokra: a demokratáknak a legfontosabb a levélszavazás s az, hogy ez gyűjtőládákba történhessen, valamint a személyazonosítás bizonytalanságának a fenntartása. A „gyűjtőláda” magyarázatra szorul: arról van szó, hogy a demokrata párt aktivistái gyűjtik össze a demokrata szavazatokat, amelyeket a választási bizottságnak leadnak. Tehát nem az történik, hogy az amerikai választó a szavazófülke magányában a szavazatát meggondolva-megfontolva valamely jelölt mellé rakja az X-et, hanem az, hogy aktivista brigádok rohanják le és – a költő, a mélyen baloldali, egy időben magát kommunistának valló József Attilával szólva – „ők fogják ceruzámat”, de nem „verset írunk”, hanem szavazólapot töltünk ki, aminek eredményeként „enyém a múlt és övék a jelen”. (Az idézetek, már aki nem ismerte fel, a Dunánál című versből származnak.) Az aktivista brigádok akkor tudják egyesével megdolgozni a választókat, ha a levélszavazásra nyitva álló idő hosszú, több hónapos.

A Time magazin 2021. február 15-i számában megjelentetett hosszú, tényfeltáró cikkében demokrata szempontból írta meg Molly Ball, hogy mi is volt a demokraták kampánystratégiája: az, hogy minél többen levélben szavazzanak, és e szavazatokat lehetőleg pártaktivisták gyűjtsék össze. Ebben segítségükre volt a koronavírus-járványtól való, mesterségesen is szított félelem: a szavazatok fele levélben érkezett. Azt kívánták elérni, s aztán el is érték, hogy a szavazót ne nyomassza a szavazófülke magánya, és ők fogják a ceruzáját, akár a szó legszorosabb értelmében is. A republikánusok viszont úgy tartják, hogy a választás tisztességének és tisztaságának feltétele a személyes megjelenés, a személyazonosság megnyugtató igazolása, a szavazófülke magánya. A levélszavazás pedig csak a valamely okból lakóhelyüktől távol lévők esetén indokolt.

A választási csalás nem csak ott volt, hogy csaltak a szavazatszámlálással, vagy nem létező, esetleg már meghalt emberek helyett szavaztak, vagy lelkes demokrata hívők többször is szavaztak, mint Magyarországon 1947-ben. (Vagy ki tudja.) Az igazi csalás az volt, hogy legkevesebb tízmillió szavazó olyan lélektani pressziónak volt kitéve, ami elől nem tudott kitérni. Csorba esett a választás tisztességén és tisztaságán.

Mi következik ebből Magyarországra nézve? Azon kívül semmi, hogy indokolt lesajnálással állapíthatjuk meg, miszerint az Egyesült Államok az autokrata banánköztársasággá válás felé halad. Ami San Francisco-Mucsán vagy New York-Alsón megtörténhet, az nálunk Pajkaszegen sem történhet meg.

Németh György közgazdász, szociológus

A borítóképen: a washingtoni Fehér Ház 2021. január 27-én
Forrás: MTI/EPA/Bloomberg/Pool/Stefani Reynolds

Forrás: Magyar Nemzet