Hírek Morzsák ” Egy igaz, hite­les ember volt” – 53 évvel ezelőtt halt meg Pio atya

” Egy igaz, hite­les ember volt” – 53 évvel ezelőtt halt meg Pio atya

53 évvel ezelőtt, 1968. szep­tem­ber 23-án halt meg San Gio­van­ni Roton­dó­ban Fran­ces­co For­gio­ne, azaz Pio atya. A már éle­té­ben legen­dás­sá vált kapu­ci­nus szer­ze­tes­ről Szpis­ják Péter Pál kapu­ci­nus szer­ze­tes­sel beszélgettünk.

Min­den túl­zás nél­kül kije­lent­he­tő, hogy nincs még egy olyan szer­ze­tes a 20. szá­zad­ból, aki akko­ra hatást vál­tott vol­na ki az embe­rek­ből, mint Pio atya, aki­ről szám­ta­lan legen­da és tör­té­net kering a mai napig. Halá­la évfor­du­ló­já­nak nap­ján ünnep­li őt a kato­li­kus egy­ház – nap­ra pon­to­san 53 évvel ezelőtt hunyt el. 1999-ben bol­dog­gá, majd három évvel később szent­té avat­ta őt az azóta szin­tén szent­té nyil­vá­ní­tott II. János Pál pápa. (Aki fia­tal­ko­rá­ban meg­lá­to­gat­ta az addig­ra már híres szer­ze­test és az elmon­dá­sok alap­ján Pio atya meg­jö­ven­döl­te a len­gyel pap­nak, hogy később pápa lesz belő­le. Mint olyan sok más tör­té­net­nél, itt is sok az ellent­mon­dó információ.)

Pio atya tes­ti­leg és lel­ki­leg is ren­ge­te­get szen­ve­dett, éle­te tele volt cso­dák­kal és meg­pró­bál­ta­tá­sok­kal: 1918-ban – 31 éves korá­ban – sebek – azaz stig­mák – jelen­tek meg kezén, lábán és olda­lán, ame­lyek egé­szen a halá­lát meg­elő­ző hete­kig jelen vol­tak tes­tén. Nem csak tes­ti­leg, lel­ki­leg is sokat szen­ve­dett, sőt a Vati­kán is soká­ig gya­na­kod­va figyel­te őt, egy ide­ig eltil­tot­ták a nyil­vá­nos misé­zés­től és a gyón­ta­tás­tól is.

A leg­több tanú által iga­zolt  rend­kí­vü­li jelen­sé­gea gyó­nók lel­ké­nek, gon­do­la­ta­i­nak töké­le­tes olva­sá­sa, vala­mint a bilo­ká­ció – azaz egy­szer­re két helyen való jelen­lé­te volt. A magya­rok szá­má­ra külö­nö­sen fon­tos Mind­szenty József bíbo­ros­sal való talál­ko­zá­sa, amely a szent­té ava­tá­si eljá­rás doku­men­tu­má­ba is belekerült. 

Fotó: Elia Stell­uto e Par­roc­chia Paupisi

Pio atya sze­mé­lyé­ről és arról, hogy mit tanul­hat tőle a ma embe­re, Szpis­ják Péter Pál kapu­ci­nus szer­ze­tes­sel beszélgettünk:

Önnek sze­mély sze­rint mit jelent Pio atya személye?

Szá­mom­ra, mint kapu­ci­nus szer­ze­tes szá­má­ra, Pio atya rend­társ, talán a leg­is­mer­tebb, csak a rend­ala­pí­tó Assi­si Szent Ferenc elő­zi meg őt ismert­ség­ben, de ami még sze­mé­lye­sebb, hogy egy lel­ki mes­ter. Ha beté­rünk San Gio­van­ni Roton­dó­ban a Kegyel­mek Any­ja ötve­nes évek­ben épí­tett temp­lo­má­ba, a bejá­rat köze­lé­ben, bal oldalt egy egész ala­kos Szent Pio-szob­rot talá­lunk, amely­nek a talap­za­tá­ra az van írva: „Min­den­ki mond­hat­ja, hogy Pio atya az enyém”. Taní­tó­mes­ter, pél­da­kép, segí­tő a szá­mom­ra, hiszen hitünk sze­rint ő él Isten előtt, és jóság­gal tekint rám, ránk, akik­nek a sok szent közül éppen rá rezo­nál a lelkünk.

Mi lehet az üze­ne­te Pio atyá­nak a ma embe­ré­nek? Mi az, amit tanul­ha­tunk Pio atyától?

A mai kor nagyon jelen­tős taní­tást, buz­dí­tást kap­hat Szent Pió­tól. A kira­ka­tok, a rek­lá­mok, a kül­ső­sé­gek vilá­gá­ban Szent Pio a lényeg­re tanít. Ő egy­fe­lől úgy beszélt önma­gá­ról, mint aki önma­ga szá­má­ra is titok, más­rész­ről pedig – ami­kor meg­cím­kéz­tük őt, mint ’a cso­dák szent­je’, a ’titok­za­tos kariz­ma­ti­kus’, ’a gar­ga­noi stig­ma­ti­zált’ vagy ’egy misz­ti­kus szent’ – ő magá­ról, egy lel­ki­ve­ze­tő­i­nek írott leve­lé­ben azt írja, hogy „én egy Isten­be sze­rel­me­se­dett ember vagyok”. Min­den kül­ső­sé­ge, sajá­tos ado­má­nya utá­noz­ha­tat­lan szá­munk­ra, hiszen azo­kat Isten vagy adja, vagy nem.

Viszont egye­te­mes táv­la­tok­ban Pio atya az Isten­nel való sze­re­tet­kap­cso­lat­ra hív­ja fel a figyel­mün­ket. Mi más len­ne a stig­ma­ti­zá­ci­ó­ja, mint az Isten irán­ti ben­ső­sé­ges, egész lényét átjárt és átfor­má­ló sze­re­te­té­nek meg­je­le­né­se a tes­té­ben. S ez arra is int, hogy az isten­sze­re­tet­nek kül­ső­vé kell vál­nia, de a mi éle­tünk­ben a fele­ba­rá­ti sze­re­tet által. A Szent Ferenc ren­de­lő előbb, majd a Szen­ve­dés eny­hí­té­sé­nek (kór)háza is, az ima­cso­por­tok meg­szü­le­té­se az isten­sze­re­tet kül­ső meg­je­le­ní­té­sé­nek irá­nyát adja.

Melyek azok az érté­kek, ame­lyek leg­in­kább jel­le­mez­ték Pio atyát?

A koráb­ban mon­dot­tak­ból kiin­dul­va első hely­re az isten­sze­re­te­tét teszem, de még fel­so­rol­nám a szen­ve­dő embe­ri­ség­gel való együtt­ér­zé­sét, Egy­ház-sze­re­te­tét, kitar­tá­sát, hűsé­gét, szik­la­szi­lárd enge­del­mes­sé­gét Isten felé és Isten aka­ra­tá­nak köz­ve­tí­tői felé.

Ön sze­mély sze­rint mit gon­dol Pio atya cso­dá­i­ról, a sebe­i­ről, a bilokációról?

Fon­to­sak szá­munk­ra! Szent Pio atya egy­szer azt mond­ta, hogy ő olyan, mint ’egy csa­li’. Ilye­nek vagyunk, kel­le­nek a külön­le­ges dol­gok, hogy meg­ra­gad­ják figyel­mün­ket, hogy meg­érint­se­nek ben­nün­ket. Ezek a ter­mé­szet­fe­let­ti jelen­sé­gek ará­nyo­sak Szent Pio misszi­ó­já­val, de nem tar­toz­nak a lényeg­hez. Sze­rin­tem a lényeg az Isten felé való sze­rel­me, de ez szá­munk­ra önma­gá­ban jelen­leg talán nem elég izgal­mas, ezért kel­le­nek azok. Per­sze funk­ci­o­na­li­tá­suk is van, hiszen a lélek­be látás segí­tet­te gyó­nó­it való­ban meg­tér­ni, bilo­ká­ci­ói által üdvös­sé­ges talál­ko­zá­sai vol­tak szük­sé­get szen­ve­dő embe­rek­kel, stig­mái fáj­dal­ma­it hor­doz­va foly­ton engesz­telt a bűnökért. 

Habár Pio atya már több, mint ötven éve nin­csen közöt­tünk,  töret­len a nép­sze­rű­sé­ge. Ezt Ön minek tud­ja be?

Mert igaz, hite­les ember, szer­ze­tes, pap volt.

For­rás: 777b​log​.hu