Egy BEK-győz­tes erdé­lyi fut­ball-legen­da – Bölö­ni László

Min­den idők leg­si­ke­re­sebb erdé­lyi magyar lab­da­rú­gó­ja jeles évfor­du­ló­hoz érke­zett: már­ci­us 11-én kere­ken 70 esz­ten­dős. Bölö­ni Lász­ló ugyan nem ünnep­li a szü­le­tés­nap­ját, aho­gyan koráb­ban sem szok­ta, de alig­ha­nem szép aján­dék­ként köny­vel­né el, ha csa­pa­ta, a Metz hét­főn legyőz­né a rang­adón a másod­osz­tály éllo­va­sát, a Le Havre‑t.

NÉVJEGY: BÖLÖNI LÁSZLÓ Szü­le­tett: 1953. már­ci­us, 11., Maros­vá­sár­hely­Sport­ága: lab­da­rú­gás­Poszt­ja játé­kos­ként: közép­pá­lyás­Klub­jai játé­kos­ként: ASA Tar­gu Mures (1970 – 1984), Stea­ua Bucu­res­ti (1984 – 1987), Racing Jet Wav­re (1987 – 1988), Cré­te­il (1988 – 1989), Orlé­ans (1989 – 1992)Válogatottsága/góljai: ¹⁰²⁄₂₃ (1975 – 1988)Kiemelkedő ered­mé­nyei játé­kos­ként: 3x román baj­nok (1985, 1986, 1987), 2x Román Kupa-győz­tes (1985, 1987), BEK-győz­tes (1986), euró­pai Szu­per­ku­pa-győz­tes (1986), 2x az év lab­da­rú­gó­ja Romá­ni­á­ban (1977, 1983)Csapatai edző­ként: Nancy (1994 – 2000), Romá­nia szö­vet­sé­gi kapi­tá­nya (2000 – 2001), Sport­ing CP (2001 – 2003), Rennes (2003 – 2006), Mona­co (2006 – 2007), Al-Dzsa­zi­ra (2007 – 2008), Stan­dard Lie­ge (2008 – 2010), Al-Wah­da (2010 – 2011), Lens (2011), PAOK (2011 – 2012), Al-Khor (2012 – 2015), Al-Itti­had (2015), Ant­werp (2017 – 2020), Gent (2020), Panat­hi­na­ik­osz (2020 – 2021), Metz (2022– )

Kiemel­ke­dő ered­mé­nyei edző­ként: a fran­cia másod­osz­tály baj­no­ka (1998), por­tu­gál baj­nok (2002), Por­tu­gál Kupa-győz­tes (2002), por­tu­gál Szu­per­ku­pa-győz­tes (2002), bel­ga baj­nok (2009), 2x bel­ga Szu­per­ku­pa-győz­tes (2008, 2009), az év fut­ball­edző­je Bel­gi­um­ban (2009)Bölöni Lász­ló hetvenéves. 

Már­ci­us 11-én töl­ti be a het­ve­ne­dik életévét.Nem lehet igaz! No nem a már­ci­us tizen­egye­di­ke, hanem az, hogy az erdé­lyi magyar fut­ball-legen­da átlép a nyol­ca­dik ikszbe. 

Hiszen mint­ha teg­nap tör­tént vol­na, olyan éles az (emlék)kép.Bölöni Lász­ló pará­dés, győ­zel­met érő gólt rúg a világ­baj­nok olasz válo­ga­tott ikon­já­nak, Dino Zoff­nak, ezzel fősze­re­pet vál­lal­va abban, hogy Romá­nia – tör­té­ne­te során első alka­lom­mal – kva­li­fi­kál­jon az akkor még nyolc­csa­pa­tos fran­cia­or­szá­gi Euró­pa-baj­nok­ság­ra. Az ola­szok elbuk­nak, a csa­pat­ka­pi­tány Zoff vissza­vo­nul. Az Eb‑n a román együt­tes egyet­len pon­tot gyűjt, a spa­nyo­lok elle­ni 1 – 1‑et Bölö­ni gól­já­val sike­rül kihar­col­nia Saint-Étienne-ben.

Az ola­szok térd­re kény­sze­rí­té­sé­nek nap­ja 1983. ápri­lis 16.S ez is mint­ha teg­nap tör­tént volna…A Baj­nok­csa­pa­tok Euró­pa-kupá­ja, az akko­ri első szá­mú kon­ti­nen­tá­lis klub­so­ro­zat sevil­lai dön­tő­jé­ben a Stea­ua – a kis­pad­ján Jenei Imré­vel – hősi­e­sen áll­ja a félig-med­dig hazai kör­nye­zet­ben ját­szó, első BEK-dia­da­lá­ra készü­lő FC Bar­ce­lo­na roha­ma­it. A gól nél­kü­li dön­tet­lent tizen­egyes­pár­baj köve­ti, a buka­res­ti­ek­től Mari­us Laca­tus és Gav­ril Balint nem hibá­zik (az amúgy biz­tos íté­let-vég­re­haj­tó Miha­il Majea­ru és Bölö­ni Lász­ló viszont igen), csak­hogy a bán­sá­gi sváb kapus, a szem­la­ki Hel­muth Duc­ka­dam négy­ből négy kata­lán kísér­le­tet semlegesít. 

A tró­fea – első alka­lom­mal – egy vas­füg­göny mögöt­ti ország­ba kerül. Pus­kás Ferenc mel­lett máig Bölö­ni az egyet­len BEK-győz­tes magyar labdarúgó.Ezért az anda­lú­zi­ai finá­lé­ért 1986. május 7‑ig kell vissza­la­poz­ni a naptárban.A STEAUA – FC BARCELONA BEK-DÖNTŐ ÖSSZE­FOG­LA­LÓ­JA­Het­ven­éves korá­ban az embe­rek több­sé­ge – egész­sé­gi álla­po­ta függ­vé­nyé­ben – jel­lem­ző­en vissza­vo­nult éle­tet él. Bölö­ni Lász­ló viszont mit sem veszí­tett aktivitásából. 

Tavaly júni­us­ban két­éves szer­ző­dést írt alá a fran­cia élvo­nal­ból éppen kipottya­nó FC Metz­cel. S ugyan mi más­sal is ünne­pel­het­né a 70. szü­le­tés­nap­ját, mint mun­ká­val: készül csa­pa­tá­val, hiszen a Ligue 2 negye­dik helyén álló Metz hét­fő este a másod­osz­tá­lyú baj­nok­ság lis­ta­ve­ze­tő­jét, a Le Havre‑t fogad­ja. Híres­sé­gek sora szó­lal meg a Bölö­ni Lász­ló­ról készü­lő doku­men­tum­film­be­nÚgy pon­tos azon­ban, hogy szü­le­tés­na­pi ünnep­lés­ről – a rang­adó ered­mé­nyé­től füg­get­le­nül – szó sem lesz.

„Nekem már­ci­us tizen­egye­di­ke épp­olyan nap, mint a töb­bi az év során – mond­ja Bölö­ni Lász­ló. – Kel­le­mes meg­le­pe­tés, hogy jó néhány újság és rádió­csa­tor­na meg­ke­re­sett mos­ta­ná­ban, s annak is örü­lök, hogy a Nem­ze­ti Sport gon­dol rám, de azért nem lesz trom­bi­ta­szó és a har­so­ná­kat sem fúj­ják meg. 

Ez nem csak most van így – így volt egész éle­tem­ben. Két ünnep­lős szü­le­tés­nap­ra emlék­szem össze­sen. Az első­nél öt- vagy hat­éves lehet­tem, s a szü­le­im Maros­vá­sár­he­lyen elhív­ták hoz­zánk az óvo­dás­tár­sa­i­mat, édes­anyám pedig egy »cso­da­tor­tá­val« lepett meg. A máso­dik az ötve­ne­dik szü­le­tés­na­pom­hoz kötő­dik, akko­ri­ban a Sport­ing edző­je vol­tam, és Lissza­bon­ban a magyar nagy­kö­vet tisz­telt meg azzal, hogy foga­dást adott a követségen.”A 2019. novem­ber 15-én a Magyar­or­szág – Uru­guay mér­kő­zés­sel fel­ava­tott Pus­kás Aré­na bel­ső teré­ben Bölö­ni Lász­ló képe is helyet kapott a magyar fut­ball legen­dái között.

A por­tu­gá­li­ai évek nem hal­vá­nyu­ló feje­ze­te még, hogy Bölö­ni Lász­ló volt az, aki elő­ször meg­hív­ta a Sport­ing fel­nőtt­ke­re­té­be Cris­ti­a­no Ronal­dót. Hogy milyen pályát futott be a por­tu­gál, köz­is­mert, mikép­pen az is, mi min­de­nen ment keresz­tül azt meg­elő­ző­en, hogy tavaly év végén búcsút intett a Man­ches­ter Uni­ted­nek, sőt Euró­pá­nak is, és Sza­úd-Ará­bi­á­ba szerződött.„A Liver­pool elle­ni mina­pi tör­té­nel­mi vere­ség újabb bizo­nyí­ték arra, hogy nem Ronal­do volt egy sze­mély­ben fele­lős min­den prob­lé­má­ért Man­ches­ter­ben – veszi védel­mé­be egy­ko­ri fut­bal­lis­tá­ját Bölö­ni László. 

– Egy ilyen klasszist nem lehet úgy kezel­ni, mint engem vagy önt, több dip­lo­má­ci­ai érzék­re lett vol­na szük­ség. Még akkor is, ha a Uni­ted­hez vissza­tér­ve vél­he­tő­en sem ő, sem a klub nem azt kap­ta, ami­re szá­mí­tott. A csa­pat sem ugyan­az, mint volt Ronal­do első idő­sza­ká­ban, az aktu­á­lis man­ches­te­ri szür­ke­ség pedig a hol­land edző gőgös visel­ke­dé­sé­vel páro­sul­va végül sza­kí­tás­hoz veze­tett. Cris­ti­a­no koráb­ban hoz­zá­szok­tat­ta az embe­re­ket, hogy vele győz­tes lehet a csa­pat, ám ahogy telik az idő, egy­re nehe­zebb nye­rő­em­ber­ré elő­lép­nie. Nem tudom, ezt mennyi­re képes elfo­gad­ni. Abban viszont biz­tos vagyok, hogy nem csak a pénz moti­vál­ta, ami­kor elfo­gad­ta az Al-Naszr aján­la­tát. Sze­rin­tem ő az arab világ­ban több mint fut­ball­sztár, akár sport­po­li­ti­kai fel­ada­tai is lehet­nek, mond­juk, egy eset­le­ges sza­ú­di vb-pályá­zat ese­tén. Egyéb­ként én is edzős­köd­tem Sza­úd-Ará­bi­á­ban, egy másik mad­ri­di legen­da, Raúl pedig éppen abban az idő­ben fut­bal­lo­zott Katar­ban, ami­kor Dohá­ban dol­goz­tam. Egyik ország sem a világ vége. Amúgy pedig magam azt sze­ret­tem vol­na, hogy Ronal­do »hat­van­éves korá­ig« a Real­ban csillogjon…

”A Sport­ing­nál ő vit­te fel a fel­nőtt­csa­pat­hoz Cris­ti­a­no Ronaldót……Bölöni 2002-ben a baj­nok­sá­got, a kupát és a Szu­per­ku­pát is meg­nyer­te a klub­bal­Fel­fe­de­zett­je világ­sztár­ként sem feled­ke­zett el róla­Bölö­ni Lász­ló keze alatt Cris­ti­a­no Ronal­do mel­lett ren­ge­teg klasszis fut­bal­lo­zott, így aztán nem nehéz ráven­ni őt a játék­ra, hogy jelöl­je ki csak­nem három évti­ze­des edzői kar­ri­er­je „álom­ti­zen­egyét”. Egy fel­té­telt még­is szab: hadd állít­son össze egy máso­dik csa­pa­tot is, mert annyi a jelölt­je. Mind­két név­sor vere­tes (lásd a pálya­raj­zo­kat), és még így is olyan nevek hul­la­nak ki a ros­tán– a tel­jes­ség igé­nye nél­kül –, mint pél­dá­ul Pau­lo Ben­to és Ricar­do Sá Pin­to a Sport­ing­ból, Yoann Gour­cuff a Rennes-ből, Jan Kol­ler és Yaya Tou­ré a Mona­có­ból, Phil­lip Cocu az Al-Dzsaz­i­rá­ból, Ser­ge Auri­er a Lens­ból, vagy éppen Roman Jarem­csuk a Gentből.

A mes­ter az álom­csa­pa­ta­i­hoz is fűz néhány megjegyzést. 

„A klub­csa­pa­ta­im játé­ko­sai mel­lett két román válo­ga­tot­tat is bevá­lo­gat­tam. Cris­ti­an Chi­vu nálam lett a nem­ze­ti együt­tes csa­pat­ka­pi­tá­nya, s Mirel Rado­i­jal együtt pályá­ra lépett azon a 2001. júni­us máso­di­kai buka­res­ti világ­baj­no­ki selej­te­zőn, ame­lyen ket­tő-nul­lá­ra legyőz­tük a Bics­kei Ber­ta­lan vezet­te magyar csapatot. 

A fut­bal­lis­tá­im közül sokan a vissza­vo­nu­lá­suk után is a sport­ág­ban dol­goz­nak, ilyen pél­dá­ul Joao Pin­to – ő volt a Sport­ing­ban az én Napó­le­o­nom… –, akit a por­tu­gál szö­vet­ség tech­ni­kai igaz­ga­tó­já­vá nevez­tek ki, vala­mint Hugo Via­na, aki­ből a Sport­ing tech­ni­kai igaz­ga­tó­ja lett. Az össze­ál­lí­tá­sok­hoz még annyit: Cris­ti­a­no Ronal­dót és Ricar­do Qua­res­mát azért tet­tem ki a két szél­re, mert mind­ket­tő annyit cse­le­zett, hogy ha egy­más mel­lett ját­sza­ná­nak, a másik nem fér­ne hoz­zá a labdához…

”Kér­dés, a Metz­ben van‑e olyan talen­tum, aki egy nap majd beke­rül­het e vir­tu­á­lis dream team­be? Bölö­ni Lász­ló sze­rint tehet­sé­gek van­nak a keret­ben, nekik később helyük lehet a fran­cia élvo­nal­ban, Cris­ti­a­no Ronal­do lehet­sé­ges utód­já­ba azon­ban egy­elő­re nem bot­lott bele. Pedig Metz­ben is bát­ran veti be az után­pót­lás tag­ja­it, öt olyan fia­talt emelt be a fel­nőtt­ke­ret­be, aki oly­kor kez­dő­ként is bizo­nyít­ha­tott már.„Sem óva­tos­ko­dó, sem túl bátor nem sze­ret­nék len­ni, ami­kor a Metz­ről beszé­lek – magya­ráz­za. – A tava­lyi kiesés szá­mos prob­lé­mát hozott fel­szín­re, de érzé­sem sze­rint akár a játé­kos­ke­ret, akár a büdzsé tekin­te­té­ben meg­bir­kóz­tunk a nehézségekkel. 

Az FC Metz több mint kilenc­ven­éves klub, koráb­ban volt baj­no­ki ezüst­ér­mes, két­szer elnyer­te a Fran­cia Kupát és egy­szer a Liga­ku­pát is, és nyil­ván min­den­ki azt sze­ret­né, hogy mielőbb tér­jen vissza az élvo­nal­ba. Ahhoz azon­ban, hogy esé­lyünk legyen fel­ke­rül­ni, min­den meccsün­kön száz szá­za­lé­kot kell nyúj­ta­nunk. S akkor még min­dig ott van leg­alább nyolc szin­tén az első osz­tály­ba igyek­vő rivá­lis, köz­tük pati­nás klu­bok, pél­dá­ul a Bor­deaux, a Socha­ux, a Bas­tia vagy éppen a Saint-Éti­en­ne; ezek az együt­te­sek mind jól isme­rik a Ligue 1 lég­kö­rét. Mi most épít­ke­zés köz­ben vagyunk, s az is szem­pont, hogy erő­sít­sük a helyi kötő­dést, mivel koráb­ban nem vol­tak a keret­ben saját neve­lé­sű lab­da­rú­gók. Ezért is karol­tuk fel a már emlí­tett öt fia­talt is.

”Mun­ká­ban az FC Metz kis­pad­ján – 2022 nya­rán nevez­ték ki a fran­cia együt­tes veze­tő­edző­jé­nek­Bö­lö­ni Lász­ló játé­kos­ként, majd edző­ként már hét fran­cia klub­nál dol­go­zott, a fran­cia­or­szá­gi évek tehát meg­ha­tá­ro­zók az éle­té­ben, így jó eséllyel szó­ba kerül­nek a Magyar Nem­ze­ti Film­in­té­zet támo­ga­tá­sá­val készü­lő, a min­den idők leg­si­ke­re­sebb erdé­lyi magyar lab­da­rú­gó­já­nak éle­tét fel­dol­go­zó „Bölö­ni Lász­ló – Egy legen­da tör­té­ne­te” című doku­men­tum­film­ben is.

„Meg­le­pőd­tem a meg­ke­re­sés hal­la­tán, egy­ből az a kér­dés fogal­ma­zó­dott meg ben­nem, vajon miért is lehe­tek én érde­kes? Sok hely­szí­nen zaj­lik a for­ga­tás, eluta­zunk a pálya­fu­tá­som külön­bö­ző állo­más­he­lye­i­re, ahol bará­tok, ellen­fe­lek mon­da­nak rólam jót, s mon­da­nak rosszat is, hogy aztán végül a nagy egész­ből kike­re­ked­jen a kép, hogy hon­nan is jöt­tem s milyen utat jár­tam be.”A Nem­ze­ti Sport szak­ér­tő­je­ként a 2021-ben meg­ren­de­zett lab­da­rú­gó Euró­pa-baj­nok­ság buda­pes­ti hely­szí­né­nA szom­ba­ton 70. élet­évét betöl­tő Bölö­ni Lász­ló köszö­ni szé­pen, jól van. 

Teszi a dol­gát, s igyek­szik nap­ra­kész marad­ni a min­ket körül­ve­vő világ zűr­za­va­rá­ban is. A hábo­rús vál­ság hatá­sa­i­tól Nyu­gat-Euró­pa sem mene­kül­het, Fran­cia­or­szág­ban két euró kör­nyé­kén van egy liter ben­zin ára, a koráb­ban 75 cent­be kerü­lő kar­fi­o­lért most három eurót is elkér­nek, s mind­eköz­ben feszült­ség­gel teli az ország. A nyug­díj­kor­ha­tár ter­ve­zett, 62-ről 64 évre eme­lé­se ellen száz­ez­res tömeg­tün­te­té­se­ken til­ta­koz­nak a fran­ci­ák, akik szá­mos szo­ci­á­lis jut­ta­tást har­col­tak ki maguk­nak az évti­ze­dek során, s per­sze egyik­ről sem szí­ve­sen mon­da­ná­nak le. A demonst­rá­ci­ók oly­kor a köz­le­ke­dést is elle­he­tet­le­ní­tik, Bölö­ni Lász­ló­nak is úgy kell meg­ter­vez­nie a moz­gá­sát, hogy min­dig idő­ben cél­ba érhessen.Utazásra azon­ban nem­csak Metz váro­sán és Fran­cia­or­szá­gon belül készül, Magyar­or­szá­gon is gyak­ran megfordul;

Buda­pes­ten él az édes­any­ja és a test­vé­re. S ha már buda­pes­ti láto­ga­tás: igyek­szik egy-egy tenisz­par­tit is beik­tat­ni az itte­ni programjába.

„A Ferenc­vá­ros egy­ko­ri kivá­ló jobb­hát­véd­je, Mar­tos Győ­ző a part­ne­rem. Ha így, het­ven­éve­sen össze­ál­lít­hat­nék egy bakancs­lis­tát, azon az sze­re­pel­ne: vég­re egy­szer sike­rül­jön nyer­nem Győ­ző bará­tom ellen! A vere­sé­gek­nek per­sze meg­van­nak a maguk okai, hol a bíró, hol a pálya talaja…

Az a sze­ren­cse, bár­mi­lyen vég­ered­mény szü­le­tik, a meccse­ket bará­ti sörö­zés zár­ja le.

”A Maros­vá­sár­hely játé­ko­sa­ként a Stea­ua Bucu­res­ti együt­te­sé­vel 1986-ban nyer­te meg a Baj­nok­csa­pa­tok Európa-kupáját

A román válo­ga­tott­ban 102-szer ját­szott, az 1984-es Eb‑n gólt lőtt a spa­nyo­lok ellen

Mit sem veszí­tett akti­vi­tá­sá­ból, ma is fárad­ha­tat­la­nul dolgozik

For­rás: nem​ze​tis​port​.hu