Hírek Vélemények/Publicisztikák Egy ame­ri­kai kuta­tás rávi­lá­gít, mi a 3 leg­főbb ok, ami­ért az embe­rek eltá­vo­lod­nak az egyháztól

Egy ame­ri­kai kuta­tás rávi­lá­gít, mi a 3 leg­főbb ok, ami­ért az embe­rek eltá­vo­lod­nak az egyháztól

Mi magunk is tapasz­tal­juk, hogy a temp­lom­ba járók szá­ma csök­ken, éljünk akár egy kis­te­le­pü­lé­sen vagy nagy­vá­ros­ban. A koro­na­ví­rus-jár­vány csak fel­gyor­sí­tot­ta a folya­ma­to­kat a plé­bá­ni­ák bezá­rá­sá­val; az embe­rek elszok­tak a temp­lom­ba járás­tól, és azok, akik koráb­ban meg­szo­kás­ból jár­tak vagy nem tar­tot­ták elég fon­tos­nak a szent­mi­sét, a pan­dé­mia után sem tér­tek vissza. De milyen egyéb indo­kok­ból távo­lod­nak el az embe­rek az Egy­ház­tól? A követ­ke­ző cikk egy ame­ri­kai kuta­tás ered­mé­nyei alap­ján író­dott, de nagy való­szí­nű­ség­gel a hazai lakos­ság is hason­ló oko­kat nevez­ne meg.

Miért fon­tos egy­ál­ta­lán arról beszél­ni, hogy milyen okok miatt for­dul­nak el az embe­rek az Egy­ház­tól? Mert az evan­ge­li­zá­ció az Egy­ház kül­de­té­se, és csak úgy fog­juk tud­ni közös­sé­ge­ink­be meg- és vissza­hív­ni az embe­re­ket, ha meg­ért­jük, miért men­tek el, ha merünk szem­be­néz­ni a prob­lé­mák­kal, és a Szent­lel­ket kér­ve meg­lát­ni, min szük­sé­ges változtatnunk.

Az ACST ame­ri­ka­i­ak köré­ben vég­zett kuta­tá­sa sze­rint az embe­rek 63 szá­za­lé­ka sze­rint nem szük­sé­ges temp­lom­ba jár­ni a Jézus­ban való hit­hez. Még aggasz­tóbb ada­to­kat kapunk, ha a vála­szo­kat a kato­li­kus lakos­ság köré­ben vizs­gál­juk, ugyan­is az ame­ri­kai kato­li­ku­sok 69 szá­za­lé­ka (!) sze­rint a temp­lom­ba járás nem fel­té­te­le az isten­hit­nek. Elszo­mo­rí­tó ezzel szem­be­sül­ni, hiszen a szent­mi­se az Eucha­risz­tia szent­sé­gé­nek, az Egy­ház leg­ér­té­ke­sebb aján­dé­ká­nak az ünne­pe, mely­ben Jézus­sal találkozhatunk.

2017-ben az ame­ri­ka­i­ak 50 szá­za­lé­ka gon­dol­ta úgy, hogy az isten­hit­nek nem fel­té­te­le a temp­lom­ba járás. 4 év eltel­té­vel, 2021-ben már a meg­kér­de­zet­tek 63 szá­za­lé­ka gon­dol­ta ugyanezt.

A sta­tisz­ti­kák­ból az is kide­rül, hogy az embe­rek, bár az Egy­há­zat elhagy­ták, a hitet nem.

Mi lehet ennek az oka? A kihí­vá­sok rész­ben a tech­no­ló­gi­ai és tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok miatt erő­söd­tek fel, melyek követ­kez­té­ben egy­re füg­get­le­neb­bé és indi­vi­du­a­lis­táb­bá válunk, így csök­ken a közös­ség irán­ti vélt igé­nyünk. A prob­lé­mák ugyan­ak­kor saját egy­há­zi közös­sé­ge­ink­ből is forrásoznak.

Íme a három leg­főbb ok, amit a meg­kér­de­zet­tek meg­je­löl­tek arra vonat­ko­zó­an, hogy miért nem vesz­nek részt temp­lo­mi szertartásokon:

  1. A val­lá­sos embe­rek túl­sá­go­san ítél­ke­ző­ek, álszentek
  2. Nem bíz­nak az intéz­mé­nye­sí­tett vallásban
  3. A val­lás túl­sá­go­san a pénz­re összpontosít

Ezek az indo­kok arra enged­nek min­ket követ­kez­tet­ni, hogy

közös­sé­ge­ink és egy­há­za­ink meg­szok­ták, hogy a dol­go­kat egy bizo­nyos módon kell csi­nál­ni, azon­ban ezek a mód­sze­rek az embe­rek több­sé­gé­nél már nem működnek.

Mon­sig­nor James P. Shea egy köny­vé­ben így figyel­mez­tet: „a keresz­tény kul­tú­rá­jú orszá­gok­ban az Egy­ház egé­sze kísér­tés­be esik, hogy elve­szít­se spi­ri­tu­á­lis és túl­vi­lá­gi jel­le­gét, és csu­pán egy evi­lá­gi test­té vál­jon, álla­mi hiva­tal vagy egy ígé­re­tes kar­ri­er­le­he­tő­ség, a civi­li­zált tevé­keny­sé­gek köz­pont­ja legyen, nem pedig Krisz­tus misz­ti­kus tes­te… Az egy­ház erköl­csi és ritu­á­lis éle­té­nek gon­do­zá­sa felü­le­tes­sé vál­hat, mert csak a köz­vet­le­nül kéz­zel­fog­ha­tó hatá­sok miatt értékelik.”

Egy­há­za­ink és plé­bá­ni­ai közös­sé­ge­ink sok eset­ben prog­ram­köz­pon­tok­ká ala­kul­tak át, elve­szít­ve így az embe­rek­ről, mint egyé­nek­ről való gon­dos­ko­dás gya­kor­la­tát. Pedig a minő­sé­gi kap­cso­la­tok­ra igen­is szük­sé­günk van. A Spring­ti­de Rese­arch 13 – 25 éve­sek köré­ben vég­zett kuta­tá­sá­ban meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy „min­den har­ma­dik fia­tal az idő nagy részé­ben tel­je­sen egye­dül érzi magát”, és „közel 40 szá­za­lé­kuk­nak nincs kivel beszél­get­nie, és tel­je­sen elha­gya­tott­nak érzik magu­kat”.  Ahogy nő a meg­bíz­ha­tó fel­nőt­tek szá­ma a fia­ta­lok éle­té­ben, úgy csök­ken drá­ma­i­an a magá­nyos­ság és az elszi­ge­telt­ség érzé­se. Az össze­tar­to­zás fon­tos­sá­gát más egyéb kuta­tá­sok is meg­erő­sí­tet­ték, melyek­ből kiderül,

az embe­rek nagyobb mér­ték­ben köte­le­ződ­nek el az egy­há­zi közös­sé­gük­ben, ha úgy érzik, hogy a közös­ség részei, és ez aztán mélyebb isten­hit­hez is vezet.

Az ACST kuta­tá­sá­ban kato­li­ku­sok köré­ben azt is fel­mér­ték, mire vágy­nak, mit keres­nek egy­há­zi közös­sé­gük­ben. A vála­szok alap­ján az embe­rek szá­má­ra a meleg és barát­sá­gos talál­ko­zá­sok a leg­fon­to­sab­bak, ezt köve­tő­en a szent­sé­gek ünnep­lé­se, illet­ve a minő­sé­gi prédikációk.

Mi a hely­zet Magyarországon?

A lon­do­ni St Mary’s Uni­ver­sity 2018-as fel­mé­ré­se alap­ján a magyar fia­ta­lok (16−29 éves kor­osz­tály) 67 szá­za­lé­ka nem vall­ja magát val­lá­sos­nak, míg 33 szá­za­lé­ka keresz­tény­nek vall­ja magát. Meg­döb­ben­tő, hogy a magyar fia­ta­lok csu­pán 3 szá­za­lé­ka vesz részt val­lá­sos szer­tar­tá­so­kon heten­te vagy annál gyak­rab­ban, 51 szá­za­lé­kuk soha nem vesz részt, 46 szá­za­lé­kuk rit­káb­ban, mint heten­te. A magyar fia­ta­lok 59 szá­za­lé­ka soha nem imád­ko­zik, 25 szá­za­lék rit­káb­ban, mint heten­te, 16 szá­za­lék pedig heten­te vagy annál gyakrabban.

Az Ipsos Glo­bal reli­gi­on 2023 c. kuta­tá­sa az évek során bekö­vet­ke­ző vál­to­zá­sok­ra is fényt derít, a tanul­mányt a Magyar Evan­gé­li­kus Egy­ház hiva­ta­los hon­lap­ján is közöl­ték. „A 2023 feb­ru­ár­já­ban vég­zett online adat­fel­vé­tel mód­szer­ta­na fel­vet ugyan érvé­nyes­sé­gi kér­dé­se­ket, de ezek miatt akkor érde­mes erős két­sé­ge­ket meg­fo­gal­maz­nunk, ha egyéb­ként más kuta­tá­sok, illet­ve a saját tapasz­ta­la­ta­ink cáfol­ják a fő üze­ne­te­ket” – írják a cikk beve­ze­té­sé­ben, majd a szer­ző kitér a konk­rét ada­tok­ra. „A köz­zé­tett ada­tok sze­rint Magyar­or­szág a vizs­gált kör­ben a leg­ke­vés­bé isten­hí­vő orszá­gok közé tar­to­zik. Nálunk a meg­kér­de­zet­tek egy­ötö­de vála­szol­ta, hogy hisz Isten­ben, ennél az arány­nál az euró­pai orszá­gok közül csak Bel­gi­um­ban és Svéd­or­szág­ban tart­ják magu­kat keve­seb­ben isten­hí­vő­nek (16, illet­ve 18%). Ez nem jelen­ti azt, hogy ne vol­na meg a transz­cen­den­cia elfo­ga­dá­sa (ez a leg­ma­ga­sabb érték – 27% – a ská­lán), de az nem talál­ko­zik az egy­há­zi taní­tá­sok irán­ti nyi­tott­ság­gal az Isten kere­sé­se kér­dé­sé­ben, és összes­sé­gé­ben e két cso­port, amely fel­té­te­le­zi egy „maga­sabb hata­lom” meg­lé­tét, nálunk nem éri el a lakos­ság felét sem (47%).” Máté-Tóth And­rás teo­ló­gus, val­lás­tu­dós és Ros­ta Ger­gely val­lás­szo­cio­ló­gus, egye­te­mi docens 2022-es tanul­má­nya hason­ló folya­ma­tok­ról szá­mol be.

Mit tehet­nek az egy­ház­köz­sé­gek veze­tői, hogy erő­sít­sék az embe­rek Egy­ház irán­ti elköteleződését?

A folya­ma­to­kat lát­va érde­mes elgon­dol­kod­nunk, hogy egyé­ni és közös­sé­gi szin­ten, hívő­ként vagy az egy­há­zi rend tag­ja­ként mit tehe­tünk a változásért.

  1. Figyel­jünk kife­lé: min­den szent­mi­sén és egy­há­zi ünnep­sé­gen meg lehet bíz­ni egy hívek­ből álló cso­por­tot, hogy keres­sék meg azo­kat az embe­re­ket, aki­ket nem ismer­nek, akik újon­nan érkez­tek. Beszél­ges­se­nek velük, kér­jék el az elér­he­tő­sé­gü­ket, figyel­je­nek oda rájuk. Szer­vez­ze­nek olyan prog­ra­mo­kat, ahol az embe­rek a szent­mi­sé­ken kívül is talál­koz­hat­nak egy­más­sal, kap­cso­la­to­kat épít­het­nek. Ebben a folya­mat­ban segít­sé­gül szol­gál­hat James Mal­lon atya angol nyel­ven elér­he­tő Iste­ni meg­úju­lás c. köny­ve, mely segít abban, hogy a plé­bá­ni­ai élet modell­je­it újra­gon­dol­juk, hogy cso­port­ja­ink való­ban Jézus tanít­vá­nya­i­ból álló közös­sé­gek­re hason­lít­sa­nak, ahol a hívek öröm­mel men­nek a világ­ba, hogy meg­osszák az embe­rek­kel az Evangéliumot.
  2. A szent­mi­se és a szent­sé­gek mél­tó meg­ün­nep­lé­se, kiszol­gál­ta­tá­sa: fon­tos nagy hang­súlyt helyez­ni a szent­mi­se min­den aspek­tu­sá­ra, a fogad­ta­tás­tól a szen­tély meg­je­le­né­sén át, egé­szen a zené­ig és a litur­gi­á­ig. Bár apró­ság­nak tűn­het, még­is elő­se­gí­tik az áhí­ta­tos han­gu­la­tot, s ezál­tal az Isten­nel való talál­ko­zást a gyer­tyák, a haran­gok. Az Eucha­risz­tia ünnep­lé­se legyen külön­le­ges, szép és misz­ti­kus élmény.
  3. Magá­val raga­dó szent­be­szé­dek: még akkor is, ha jó pré­di­ká­tor­nak tart­ja magát egy pap vagy lel­ki­pász­tor, érde­mes meg­kér­nie máso­kat, hogy néz­zék át a pré­di­ká­ci­ó­it. Fon­tos len­ne kép­zé­se­ken részt ven­ni­ük, melyek a beszé­dek fel­épí­té­sé­ben, az üze­net meg­fo­gal­ma­zá­sá­ban segí­te­nek. A hívők jó mise­él­mé­nye nagy­ban függ a szent­be­széd­től, és a papok­nak való­szí­nű­leg ez az egyet­len tere­pe, ahol tanít­hat­nak, vezet­het­nek, kihí­vás elé állít­hat­ják a híve­ket és ins­pi­rál­hat­ják őket.

A Jézus­ba vetett hit­nek talán nem fel­té­te­le a temp­lom­ba járás, de közös­ség és val­lá­sos szer­tar­tá­sok nél­kül a hit hamar erő­for­rás nél­kü­li­vé és magá­nyos­sá válik.

Egy­há­zunk­nak lehe­tő­sé­get kell terem­te­nie egy olyan közös­ség meg­ta­pasz­ta­lá­sá­ra, amely biz­to­sít­ja ezt a táp­lá­lé­kot. Aho­gyan James Mal­lon atya fogal­maz a már fen­tebb emlí­tett köny­vé­ben: „a XXI. szá­zad­ban nehéz az embe­rek­nek eljut­ni a Jézus­ban való hit­re anél­kül, hogy előbb meg­ta­pasz­tal­nák az elfo­ga­dás és a sze­re­tet érzé­sét, amely egy Jézus­ban gyö­ke­re­ző közös­ség­hez való tar­to­zás­sal jár.”

For­rás: catho​lic​-link​.org

For­rás: 777b​log​.hu