Hírek Vélemények/Publicisztikák Doug­las Mur­ray: A kri­ti­kai faj­el­mé­let cső­döt mond a gyakorlatban

Doug­las Mur­ray: A kri­ti­kai faj­el­mé­let cső­döt mond a gyakorlatban

A kri­ti­kai faj­el­mé­let cél­ja az, hogy meg­vál­toz­tas­sa Ame­ri­kát, és tágabb érte­lem­ben a vilá­got is – írja Doug­las Mur­ray az UnHerden.

Korunk egyik leg­ide­ge­sí­tőbb kife­je­zé­se bizo­nyá­ra a „gas­ligh­ting” (pszi­cho­ló­gi­ai mani­pu­lá­ció egy for­má­ja, amely­ben vala­ki két­sé­ge­ket pró­bál elül­tet­ni egy meg­cél­zott egyén­ben vagy egy cél­zott cso­port tag­ja­i­ban, hogy meg­kér­dő­je­lez­ze saját emlé­ke­ze­tét, ész­le­lé­sét és józan­sá­gát). Olyan komo­lyan hang­zik, pedig csak egy újabb azon sza­vak közül, ame­lyek­kel az embe­rek az inter­ne­ten dobá­lóz­nak. Lazán defi­ni­ált, a hasz­ná­ló­ja által fel­té­te­le­zett jelen­tés­sel, amely min­den­ki szá­má­ra ért­he­tő, pedig csu­pán az elit zsar­gon egyik for­má­ja, ame­lyet a való­ság­ban csak keve­sen ismer­nek és értenek.

De ha egy szót ilyen gyak­ran hasz­nál­nak, akkor bizo­nyos legi­ti­mi­tást kezd magá­nak nyer­ni – és még azok fejé­ben is fel­buk­kan, akik utálják.

Múlt héten a New York Times­ban Michel­le Gold­berg azt állí­tot­ta, hogy a kri­ti­kai faj­el­mé­let­tel (CRT) kap­cso­la­tos jelen­le­gi aggo­da­lom­hul­lá­mot az Egye­sült Álla­mok­ban csu­pán egy ügyes pro­pa­gan­dis­ta ger­jesz­tet­te – és hogy ennek követ­kez­té­ben vált őrjí­tő vitává.

„Maga a kife­je­zés elsza­kadt min­den rög­zí­tett jelen­tés­tar­tam­tól” – írta Goldberg.

Gold­berg emel­lett bírál­ta az embe­re­ket, hogy „morá­lis pánik­ban” szen­ved­nek, és hogy „nagyon szkep­ti­kus” azzal az elkép­ze­lés­sel kap­cso­lat­ban, hogy a kri­ti­kai faj­el­mé­le­tet tanít­sák az iskolákban.

A kri­ti­kai faj­el­mé­let ese­té­ben ugyan­is nem vala­mi rej­tett elmé­let­ről van szó; egy olyan gon­do­la­ti isko­lá­ról beszé­lünk, ame­lyet aka­dé­mi­ai körök­ben nyíl­tan meg­hir­det­tek, és ame­lyet most a nagy­vi­lág­ra is igye­kez­nek rákény­sze­rí­te­ni. Még­is, ami­kor beszi­vár­gott a köz­be­széd­be, Gold­berg és mások azt állít­ják, hogy a kri­ti­kai faj­el­mé­let meg­ér­té­se zava­ros­sá vált – mint­ha egy szán­dé­ko­san homá­lyos ideo­ló­gi­á­nak való­já­ban egy­ér­tel­mű­nek kel­le­ne lennie.

Joy Reid az MSNBC-től azt állí­tot­ta, hogy a kri­ti­kai faj­el­mé­let nem az, ami­nek a kri­ti­ku­sai mond­ják, és túl­sá­go­san össze­tett ahhoz, hogy az embe­rek meg­ért­sék, ugyan­ak­kor pedig egy rend­kí­vül nyil­ván­va­ló köve­te­lés a tár­sa­dal­mi igaz­sá­gos­ság előmozdítására.

Mi kész­tet­te Rei­det ilyen két­ség­be­esett véde­ke­zés­re? Nos, az ame­ri­kai szü­lők vég­re ráéb­red­tek, hogy mit taní­ta­nak a gyer­me­ke­ik­nek az isko­lá­ban. Az egyik tekin­té­lyes man­hat­ta­ni isko­la az igaz­ga­tó­ja lemon­dott, miu­tán a szü­lők egy cso­port­ja panaszt tett szá­mos isko­lai kez­de­mé­nye­zés miatt, kezd­ve a „rasszis­ta zsa­ruk” rekonst­ru­á­lá­sá­tól a ter­mé­szet­tu­do­má­nyos órá­kon, a „fehér fel­sőbb­ren­dű­ség­ről” szó­ló órákig.

Most azon­ban, ami­kor az ame­ri­kai köz­vé­le­mény kezd vissza­vág­ni, a kri­ti­kai faj­el­mé­let támo­ga­tói eláll­nak az alko­tá­suk­tól, és úgy tesz­nek, mint­ha az aggó­dó pol­gá­rok fél­re­ér­tet­ték vol­na azt, mint­ha az egész csak egy déli­báb vol­na – írja Murray.

A 2001-ben meg­je­lent Cri­ti­cal Race The­ory: An Int­ro­duc­ti­on című mun­ká­já­ban Richard Del­ga­do és Jean Ste­fan­cic a kri­ti­kai faj­el­mé­le­tet egy moz­ga­lom­ként írta le, amely a követ­ke­zők­ből áll:

„A faj, a rassziz­mus és a hata­lom közöt­ti kap­cso­lat tanul­má­nyo­zá­sá­ban és átala­kí­tá­sá­ban érde­kelt akti­vis­ták és tudó­sok összes­sé­ge… A hagyo­má­nyos pol­gár­jo­gi elmé­le­tek­kel ellen­tét­ben, amely a foko­za­tos­sá­got és a lépés­ről-lépés­re tör­té­nő hala­dást vall­ják, a kri­ti­kai faj­el­mé­let meg­kér­dő­je­le­zi a libe­rá­lis rend alap­ja­it, bele­ért­ve az egyen­jo­gú­sá­got, a jogi érve­lést, a fel­vi­lá­go­so­dás raci­o­na­liz­mu­sát és az alkot­mány­jo­gi sem­le­ges­ség elveit.”

A kri­ti­kai faj­el­mé­let ötlet­gaz­dái tehát nem pró­bál­ták meg elrej­te­ni „tudo­mány­águk” for­ra­dal­mi, akti­vis­ta jel­le­gét. Dicse­ked­tek vele; az akti­viz­mus volt a lényeg. A kri­ti­kai faj­el­mé­let cél­ja az, hogy meg­vál­toz­tas­sa Ame­ri­kát, és tágabb érte­lem­ben a vilá­got is, azál­tal, hogy eze­ket az új sza­bá­lyo­kat a lehe­tő leg­szé­le­sebb kör­ben alkalmazza.

Akkor miért ez a hir­te­len for­du­lat? Miért ez a hir­te­len vissza­vo­nu­lás és önvé­de­lem? Az ok, úgy gon­do­lom vilá­gos: ez az ame­ri­kai aka­dé­mi­ai körök­ben űzött csú­nya játék – mint sok más elmé­let előt­te – nem éli túl a nyil­vá­nos­ság­gal való első találkozást.

Leg­alább­is ebben az érte­lem­ben hason­ló prob­lé­mák­kal szem­be­sül­nek, mint a mar­xis­ták. Papí­ron a mar­xis­ta aka­dé­mi­ku­sok képe­sek vol­tak nagy­sza­bá­sú állí­tá­so­kat ten­ni arról, hogyan lehet igaz­sá­gos tár­sa­dal­ma­kat lét­re­hoz­ni. De kipró­bál­ták a nyil­vá­nos­sá­gon, és hama­ro­san kide­rült, hogy ami papí­ron műkö­dik, az a gya­kor­lat­ban nem.

Hason­ló, bár eddig kevés­bé véres fel­fe­de­zést foly­tat­tak a kri­ti­kai faj­el­mé­let­tel is. Igaz, a pár­to­lói azt hihe­tik, hogy olyan rend­szert talál­tak ki, amely meg­te­rem­ti az igaz­sá­gos­sá­got. De, mint lát­juk azt az ame­ri­kai isko­lák­ban alkal­maz­va, csak egy olyan rend­szer­rel áll­tak elő, amely sokak­nak okoz mér­he­tet­len fájdalmakat.

Az év ele­jén, ami­kor a man­hat­ta­ni Grace Church Scho­ol a cím­la­pok­ra került, az embe­rek mind­ezt a saját sze­mük­kel lát­hat­ták. Amint azt az igaz­ga­tó vona­kod­va elis­mer­te, sok fehér gye­rek van az isko­lá­já­ban; és ha „prob­le­ma­ti­zál­juk” a fehér­sé­get, akkor őket is prob­le­ma­ti­zál­juk. Reid és tár­sai nem szá­mol­tak ezzel – és most ez a mulasz­tá­suk káosz­ba taszí­tot­ta Amerikát.

Ami a kri­ti­kai faj­el­mé­let rossz fogad­ta­tá­sát ille­ti, csak egyet­len cso­por­tot lehet érte hibáz­tat­ni: az alko­tó­it. Az ő hibá­juk, nem a miénk, hogy az ideo­ló­gi­á­juk első töme­ges talál­ko­zá­sa a nagy­kö­zön­ség­gel ilyen kudarc­nak bizo­nyult – zár­ja Murray.

Borí­tó­kép: Unsplash

For­rás: neo​kohn​.hu