Donald Trump visszatérhet!

HA A VOLT ELNÖK BELEVÁG, ISMÉT ELNYERHETI A JELÖLTSÉGET A REPUBLIKÁNUS OLDALON

Bár­mennyi­re sze­ret­ték is vol­na a glo­ba­lis­ta ame­ri­kai demok­ra­ták poli­ti­ka­i­lag elte­met­ni az elő­ző elnö­köt a „deep sta­te” uta­sí­tá­sá­ra, Donald Trump nem­csak kihe­ver­te az elle­ne indí­tott kon­cep­ci­ós eljá­rá­so­kat, de ma már meg­nyílt előt­te az út, hogy négy év múl­va újra­in­dul­has­son az elnö­ki posztért.

Emlék­szünk a híres mon­dat­ra a Ter­mi­ná­tor című film­ből, amely­ben Arnold Schwar­zenegger a maga jel­leg­ze­tes akcen­tu­sá­val tömö­ren annyit mond: „Vissza­té­rek” (I’ll be back)? Nos, Donald J. Trum­pról is vala­mi hason­ló jut az eszem­be, per­sze már a való­ság világában.

A volt elnök túl­élé­si ösz­tö­ne ugyan­is elpusz­tít­ha­tat­lan. Hogy ez a kariz­má­já­ból, kitar­tá­sá­ból, eset­leg kívül­ál­ló­sá­gá­ból adódik‑e, azt nehéz pon­to­san fel­mér­ni. Eset­leg mind­há­rom­ból. Egy biz­tos: Donald Trump­ban léte­zik egy­faj­ta szi­lárd kül­de­tés­tu­dat, hogy meg­ja­vít­sa és ismét fel­emel­je az Egye­sült Álla­mo­kat, amely­nek szu­per­ha­tal­mi stá­tu­sa az elmúlt húsz-har­minc év során lát­vá­nyo­san meg­bil­lent és lejt­me­net­be került.

Nem titok, hogy ked­venc pub­li­cis­tám az Egye­sült Álla­mok­ban Pat­rick J. Bucha­nan. Bucha­nan 82 éves, aktív, vete­rán tanács­adó, elem­ző, és egy­szer már elnök­je­lölt is volt a repub­li­ká­nus olda­lon. Meg­lá­tá­sa sze­rint Donald Trump újráz­hat négy év múl­va, mert a köz­han­gu­lat egy­re gyor­sab­ban Joe Biden ellen fog for­dul­ni az elkö­vet­ke­ző két-három év során. Ennek fő oka a kétes körül­mé­nyek között meg­vá­lasz­tott jelen­le­gi elnök egész­sé­gi álla­po­ta, amely aggo­da­lom­ra ad okot a szín­fa­lak mögött még a demok­ra­ták köré­ben is. Alel­nök­nő­je, a radi­ká­lis bal­ol­da­li Kama­la Har­ris pedig kiver­he­ti a biz­to­sí­té­kot az ame­ri­kai sza­va­zók több­sé­ge köré­ben, ha egy­szer netán, Biden hát­tér­be vonu­lá­sa okán, az elnö­ki szék­be kerülne.

Trump­nak a mai napig óri­á­si a köve­tő­tá­bo­ra, sza­va­zói ben­ne lát­ják az egyet­len reményt, hogy az orszá­got vissza­ál­lít­sák a múlt szá­zad­ban már egy­szer csúcs­ra kata­pul­tált siker­pá­lyá­já­ra, amely az egész vilá­got lenyű­göz­te. Ráadá­sul erős jelek van­nak arra néz­ve, hogy a repub­li­ká­nus főso­dor leg­újabb kom­mu­ni­ká­ci­ós stra­té­gi­á­ja az, hogy az újabb bal­ol­da­li impe­ach­ment eljá­rást túl­élő exel­nö­köt ismét saját köre­ik­ben sze­ret­nék üdvözölni.

Két friss fej­le­mény segít­he­ti, illet­ve gátol­hat­ja Trump vissza­té­ré­sét. Az egyik, hogy a volt elnök meg­erő­sí­tet­te, új közös­sé­gi­mé­dia-plat­form bein­dí­tá­sán dol­go­zik egy hoz­zá­ér­tő csa­pat­tal. A Fox News­nak adott inter­jú­ja alap­ján két-három hónap múl­va lehet konk­rét fej­le­mény e tekin­tet­ben. Egy saját maga által kont­rol­lált közös­sé­gi­mé­dia-plat­form óri­á­si hát­sze­let adhat neki. A másik, ami elle­ne szól, hogy ellen­fe­lei ismét pró­bál­koz­nak Trump elle­he­tet­le­ní­té­sé­vel. Azzal fenye­ge­tőz­nek, hogy bíró­sá­gi úton fog­ják fel­buj­tás­sal meg­vá­dol­ni a Capi­to­li­um elle­ni ost­rom ügyében.

A volt elnök feb­ru­ár végén nyil­vá­no­san is a porond­ra lépett a Con­ser­va­tive Poli­ti­cal Acti­on nevű kon­fe­ren­ci­án. Fogad­ta­tá­sa lehen­ger­lő volt. Beszé­dé­ben ismét rög­zí­tet­te azo­kat a sarok­pon­to­kat, ame­lyek siker­re vihet­nék Ame­ri­kát. Repub­li­ká­nus poli­ti­ku­sok egy­elő­re még csak talál­gat­nak Trump jövő­jét ille­tően. Sokan meg­erő­sí­tik, még nem tud­ni ugyan, hogy a volt elnök miképp fog dön­te­ni a követ­ke­ző elnök­vá­lasz­tást ille­tő­en, de ha bele­vág, szin­te biz­tos, hogy ismét elnye­ri a jelölt­sé­get a repub­li­ká­nus olda­lon. Kéte­lyek per­sze fel­me­rül­nek. Volt‑e tör­té­nel­mi pre­ce­dens ilyes­mi­re? A válasz egy­ér­tel­mű: nem volt. Ame­ri­ka XX. szá­za­di tör­té­nel­mé­ben öt alka­lom­mal veszí­tett repub­li­ká­nus elnök az első cik­lu­sát köve­tő­en, de egyi­ket sem jelöl­te másod­íz­ben a párt­ja egy újabb cik­lus­ra, négy év kiha­gyást követően.

Az első ilyen lehe­tő­ség Wil­li­am Howard Taft előtt nyílt meg, aki 1912-ben veszí­tett a demok­ra­ta Wood­row Wil­son elle­né­ben. Taft ezt köve­tő­en soha nem pró­bál­ko­zott ismét, hanem inkább más kar­ri­ert válasz­tott és leg­fel­ső bíró lett. A máso­dik eset The­o­dore Roo­se­velt ese­té­ben adó­dott, aki vere­sé­gét köve­tő­en, 1920-ban ismét indul­ni sze­re­tett vol­na, de ide­je­ko­rán elha­lá­lo­zott (hat­van­éve­sen). A har­ma­dik ilyen lehe­tő­ség Her­bert Hoo­ver előtt nyílt meg, aki Frank­lin Dela­no Roo­se­velt ellen maradt alul 1932-ben, de úgy dön­tött, hogy nem pró­bál­ko­zik ismét. A negye­dik ilyen eset Gerald Ford elnök­sé­ge után adó­dott, aki Nixon elnök lemon­dá­sát köve­tő­en a mara­dék cik­lu­sát kitöl­töt­te mint elő­re­tolt bás­tya, ismét indult ugyan, de veszí­tett Jimmy Car­ter ellen 1976-ban, majd tel­jes vissza­vo­nu­lót fújt. Ugyan­ezt tet­te per­sze a demok­ra­ta Car­ter is, aki­re Ronald Rea­gan mért vere­sé­get 1980-ban. Végül Geor­ge H. W. Bush veszí­tett 1992-ben Bill Clin­ton ellen, de úgy dön­tött, hogy nem pró­bál­ko­zik még egy­szer, és szin­tén visszavonult.

Így Donald Trump lehet az első, aki vissza­nye­ri a kar­mes­te­ri pál­cát négy év kiha­gyást köve­tő­en a repub­li­ká­nus olda­lon az elmúlt 125 év során.

Hogy 2020. novem­ber 3‑án Trump alul­ma­radt, az nem raj­ta múlt, hanem négy kül­ső ténye­zőn. Első a koro­na­ví­rus-jár­vány volt, ami hóna­po­kon át félel­met kel­tett a lakos­ság köré­ben és a gaz­da­sá­got zuha­nó­re­pü­lés­be taszí­tot­ta. A máso­dik ténye­ző a mes­ter­sé­ge­sen bal­ról szí­tott nagy­vá­ro­si lázon­gá­sok vol­tak (Saul Alin­sky recept­jé­re). A har­ma­dik a bal­li­be­rá­lis elekt­ro­ni­kus és közös­sé­gi média túl­ere­je volt Joe Biden olda­lán. A negye­dik hát­rál­ta­tó ténye­ző pedig a vírus okán töme­ge­sen jóvá­ha­gyott, nehe­zen ellen­őriz­he­tő levél­sza­va­za­tok kér­dé­ses auten­ti­kus­sá­ga volt.

A Trump-sza­va­zók loja­li­tá­sa azon alap­szik, hogy sze­re­tett elnö­kük olyan témá­kat emelt be a köz­élet­be, ame­lyek addig tabu­ként sze­re­pel­tek. Ilyen volt pél­dá­ul az ille­gá­lis mig­rá­ci­ós tren­dek meg­for­dí­tá­sa, vala­mint a „deep sta­te” és a washing­to­ni elit kivált­sá­gos beágya­zott­sá­gá­nak és per­ma­nens kor­rup­ci­ós poli­ti­ká­já­nak vissza­szo­rí­tá­sa. De a mexi­kói határ men­tén ter­ve­zett fal meg­épí­té­se is kiug­ró­an nép­sze­rű volt a Trum­pot támo­ga­tó sza­va­zók köré­ben, csak­úgy, mint paci­fis­ta kül­po­li­ti­ká­ja, amely Ame­ri­ka-köz­pon­tú volt és nem demokráciaexport-orientáltságú.

Az elnök­höz hű sza­va­zók úgy fog­ták fel a har­ma­dik világ­ból Ame­ri­ká­ba áram­ló kont­rol­lá­lat­lan mig­rá­ci­ót, mint egy­faj­ta potenciá­lis vesze­del­met egész létük­re, amely vesze­de­lem jóval nagyobb dimen­zi­ó­jú, mint a sokat emle­ge­tett klí­ma­vál­to­zás fenye­ge­tett­sé­ge. Az elnök gaz­da­ság­ban elért sike­rei pedig csak tovább erő­sí­tet­ték az irán­ta érzett loja­li­tást az ame­ri­kai közép­osz­tály részé­ről. Az ala­csony jöve­de­lem­adó-kul­csok és a mun­ka­nél­kü­li­ség vissza­szo­rí­tá­sa min­den­ki szá­má­ra nép­sze­rű intéz­ke­dé­sek vol­tak. Úgy­hogy a jelen­le­gi cset­lő-bot­ló, gyak­ran fél­re­be­szé­lő elnök­nek („álmos Józsi­nak”, ahogy Trump becéz­te) fel van adva a lec­ke, hogy a koráb­bi elnök örök­sé­gét felül­múl­ja. Ma már szin­te min­den szak­ér­tő úgy lát­ja, hogy erre Biden­nek sem­mi esé­lye nincs.

Trump elnök szin­tén nép­sze­rű volt a sza­bad­ke­res­ke­del­mi egyez­mény­rend­szer vissza­szo­rí­tá­sá­ban, ame­lyet egy „Ame­ri­ka az első” típu­sú, jó érte­lem­ben vett naci­o­na­lis­ta gon­dol­ko­dás­sal helyet­te­sí­tett. A kék gal­lé­ros közép­osz­tály kife­je­zet­ten rajon­gott Trum­pért, hogy a volt elnök ismét az ame­ri­kai dol­go­zó réte­gek­re és a mun­ka­erő­pi­ac meg­erő­sí­té­sé­re kon­cent­rált. A demok­ra­ták ugyan­is min­den­fé­le kül­föl­di érdek­kel törőd­tek, csak éppen az ame­ri­kai állam­pol­gá­rok­kal nem, akik gene­rá­ci­ó­kon keresz­tül, verí­té­kes mun­ká­val fel­épí­tet­ték a jólé­ti Ame­ri­kát. Ennek foly­tán érte­lem­sze­rű­en jelen­tős ket­té­osz­tott­ság ala­kult ki, egyik olda­lon az élős­kö­dők és a glo­ba­lis­ta ide­gen­lel­kű­ek, a mási­kon pedig a honi patrióták.

A nagy kér­dés jelen­leg az, hogy a szél­ső­li­be­rá­lis demok­ra­ták piti­á­ner bosszú­had­já­ra­ta és a volt elnök ellen indí­tott, java­részt nevet­sé­ges és alap­ta­lan jogi pro­ce­dú­rák mennyi­re tud­ják majd legyen­gí­te­ni és rela­ti­vi­zál­ni Trump népszerűségét.

De ha még­is sike­rül­ne túl­len­dül­nie eze­ken a táma­dá­so­kon, 2024-ben még min­dig csak 78 éves lesz (pont ugyan­annyi, mint amennyi a jelen­le­gi elnök most), aki akkor­ra már 82 éves lesz. Hogy Trump hány sza­va­zót tud meg­tar­ta­ni a 74 mil­li­ós bázi­sá­ból, szin­tén fon­tos kér­dés lesz. A leg­elkötelezettebb Trump-támo­ga­tók erre azt vála­szol­ják, hogy nem­hogy csök­ken­ni fog ez a bázis, de akár még nőhet is. Min­den­eset­re még majd­nem 44 hónap van hát­ra a követ­ke­ző elnök­vá­lasz­tá­sig, és az az egy biz­tos, hogy 2024-ben Joe Biden már nem lesz ellen­fe­le a koráb­bi elnöknek.

Topo­lán­sz­ky Ádám volt ame­ri­kai köz­tiszt­vi­se­lő, publicista

For­rás: Magyar Nemzet