Deme­ter Szi­lárd: Az egyetemfoglalásról

Nincs olyan nap, ami­kor ne hal­la­nánk az SZFE-ügy­ről. Tün­te­tés, ellen­ál­lás, megy a min­den­na­pos csa­ta. Deme­ter Szi­lárd, a Pető­fi Iro­dal­mi Múze­um főigaz­ga­tó­ja az Ori­gón meg­je­lent írá­sá­ban fej­tet­te ki, ő hogyan lát­ja ezt a helyzetet.

Az SZFE-ügy­ben for­dít­va ülünk a lovon. Az egye­tem­fog­la­ló hall­ga­tók leg­fel­jebb ígé­re­tes tehet­sé­gek. Olya­nok, akik­ből sokat talál­ha­tunk a Kár­pát-meden­cé­ben. Hogy mi lehet­ne belő­lük, az nem az egye­te­mi auto­nó­mia vélt vagy valós csor­bí­tá­sán, hanem a válasz­tá­sa­i­kon és a sze­mé­lyes tel­je­sít­mé­nyü­kön múlik.

Hány elté­ko­zolt tehet­sé­get lát­tunk már…
Az, hogy vala­ki jó bázis­de­mok­ra­ta, a művé­szi élet­ben nem jelent sem­mit. (Jó, jó, tudom, ők mind­annyi­an egyéniségek.) 

Jó szí­né­szek­re, ren­de­zők­re, ope­ra­tő­rök­re szük­sé­ge van a nem­zet­nek (hogy drá­ma­inst­ruk­tor­ra szük­ség van‑e, azt nem tudom, mivel­hogy fogal­mam sincs, mivel fog­lal­ko­zik egy drá­ma­inst­ruk­tor).
De sehol sincs az meg­ír­va, hogy kizá­ró­lag a jelen­leg jog­vi­szony­ban lévő okta­tók képe­sek kizá­ró­lag a jelen­leg jog­vi­szony­ban lévő hall­ga­tók­ból jó szí­nészt, ren­de­zőt, ope­ra­tőrt faragni.

Sőt. Lát­tunk már olyant a tör­té­ne­lem­ben, hogy egy átszer­ve­zett, új impul­zu­sok­ból épít­ke­ző struk­tú­ra jobb ered­mé­nyek­re veze­tett. Az ellen­ke­ző­jét is, per­sze, de ezt elő­re meg­mon­da­ni csak a Jóis­ten tud­ná.
Viszont tudo­má­som sze­rint az Úr sem égő csip­ke­bo­kor­ból, sem kőtáb­lá­kon nem tet­te le a garast a jelen­le­gi okta­tói-hall­ga­tói tes­tü­let mellett. 

Vagy­is: nem kiválasztottak. 

Aki tehát azt hiszi, hogy ő(k) az SZFE, az(ok) sze­rep­té­vesz­tés­ben van(nak). És itt jön a lényeg: akik­ről most beszé­lünk, nem gyer­me­kek. Fel­nőtt embe­rek, betöl­töt­ték a 18. élet­évü­ket, vagy­is fele­lős­ség­gel tar­toz­nak a döntéseikért. 

Ezzel a nyú­lós tan­köz­tár­sa­sá­gos­di­val tulaj­don­kép­pen elfog­lal­ják a helyet olyan, leg­alább ennyi­re ígé­re­tes és tehet­sé­ges fia­ta­lok elől, akik, mond­juk, inkább tanul­ná­nak, hogy 15 – 20 év múl­va a szín­há­zi és fil­mes világ meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­gei lehessenek.

Mert az adó­fi­ze­tők nem a tan­köz­tár­sa­sá­got finan­szí­roz­zák, hanem egy fel­ső­ok­ta­tá­si intéz­ményt. És hogy mit tekin­tünk fel­ső­ok­ta­tá­si intéz­mény­nek, hogyan műkö­dik, az a jog­sza­bá­lyi kör­nye­ze­ten múlik. (Ez pél­dá­ul elég erős kor­lát­ja az intéz­mé­nyi autonómiának.) 

Álla­mi intéz­ményt „elfog­lal­ni” nem jog­sze­rű. Tör­té­nel­men kívü­li idők­ben, pél­dá­ul for­ra­dal­mak­kor szo­kás, de most nem élünk tör­té­nel­men kívü­li idő­ket. Lehet, hogy bent­ről úgy lát­szik, az ellen­zé­ki füg­get­len­ob­jek­tív saj­tó is meg­tá­mo­gat­ja a nar­ra­tí­vát, de ma Magyar­or­szá­gon nincs for­ra­da­lom. És az egé­szen agya­ment ellen­zé­ki poli­ti­ku­so­kon és véle­mény­ve­zé­re­ken kívül nor­má­lis ember nem is akar iga­zi for­ra­dal­mat. Az iga­zi for­ra­dal­mak ugyan­is leg­több­ször ember­ha­lál­lal járnak.

Ami az SZFE‑n tör­té­nik, azt anar­chi­á­nak hív­ják. Tudom, hogy mind­ket­tő ide­gen szó, és mind­ket­tő ‚a’-betűvel kez­dő­dik, de sem­mi köze az egye­te­mi auto­nó­mi­á­hoz. Nekem inkább az egye­te­mi auto­nó­mi­á­val való vissza­élés­nek tűnik.

Vajon mit szól­ná­nak a jelen­le­gi SZFE-sek, ha hol­nap egy csa­pat bér­le­tes néző elfog­lal­ná a Kato­nát, és addig nem len­né­nek haj­lan­dó been­ged­ni Máté Gábort és Ascher Tamást, amíg bele nem egyez­nek, hogy ezután csak és kizá­ró­lag a nézők által kivá­lasz­tott dara­bo­kat tűzik műsor­ra, ráadá­sul még a sze­rep­osz­tás jogát is maguk­nak vindikálnák?

Sőt, Máté és Ascher hiá­ba akar­ná­nak tár­gyal­ni velük, a bér­le­te­sek kizá­ró­lag Kará­csony Ger­gely főpol­gár­mes­ter­rel sze­ret­né­nek tár­gyal­ni – művé­sze­ti kér­dé­sek­ről?!
#fre­e­Ka­to­na, ugye.

Vagy hogy még ért­he­tőbb legyen, hogy most mit csi­nál­nak, néz­zünk a ten­ge­ren túl­ra: a BLM-moz­ga­lom­nak lehet­nek igaz­sá­gai. Elkép­zel­he­tő, hogy az ame­ri­kai erő­szak­szer­ve­ze­tek vissza­él­nek a stá­tu­suk­kal. De ha erre azt a választ adjuk, hogy fel­szá­mol­juk a rend­őr­sé­get, és egy had­úr auto­nóm zóná­nak kiált ki egy adott város(rész)t, akkor annak nem lesz jó vége.

A magam részé­ről nem sze­ret­nék had­ura­kat a kul­tú­rá­ban. Ha jól érzé­ke­lem, a támo­ga­tók jelen­tős része is bizony­ta­lan, hogy pon­to­san mit is támo­gat, vala­hogy ilyen­for­mán áll­nak hoz­zá: „A jog­ál­la­mot lebon­ta­ni nem kell fél­ne­tek jó lesz ha min­den­ki ben­ne van én nem ellen­zem”.
Jó len­ne a für­dő­víz­zel együtt nem kiön­te­ni a gyereket.

For­rás: Ori­go / Deme­ter Szi­lárd, a Pető­fi Iro­dal­mi Múze­um főigazgatója