Decem­ber 28. Apró­szen­tek napja

Borí­tó fotó:Zetelaka ( Erdély): aprószentekelők,Csíki Árpád fotója

Apró­szen­tek nap­já­nak jel­leg­ze­tes szo­ká­sa a vessző­zés, melyet nevez­nek apró­szen­tek­e­lés­nek, odo­ri­cso­lás­nak, sup­ri­ká­lás­nak, csa­pu­lás­nak stb. is. A vessző lehet ter­mő­ág, haj­ló fűz­fa­vessző vagy korbács. 

A vessző­zés részt­ve­vői a fiú­gyer­me­kek, legé­nyek vagy pász­to­rok. Meg­kor­bá­csol­ják a lányo­kat, asszo­nyo­kat vagy a gye­re­ke­ket. A szom­széd­ba „mus­tár­ma­gért” kül­dött fiú­gye­re­ket a házi­ak vere­ge­tik meg. 

Koron­kán a mit sem sej­tő kis­fi­út mus­tár­ma­gért küld­ték. Mikor ezt elmond­ta, a házi­asszony egy vessző­vel „meg­sup­rál­ta”.

„Apró­szen­tek Dávid, Dávid éljen a fiad soká­ig!” Ezután meg­ju­tal­maz­ták a gye­re­ket dió­val, mogyo­ró­val, eset­leg egy kis pénz­zel (Mak­kai E. – Nagy 1939: 108). 

Sze­ge­den a gye­re­ke­ket ugyan­csak mus­tár­ma­gért küld­ték a szom­széd­ba, ahol elő­vet­ték a nyír­fa­vesszőt s meg­kér­dez­ték, hányan van­nak az apró­szen­tek. Addig vesszőz­ték, míg meg nem mond­ta, hogy száz­negy­ven­né­gyez­ren. Ha nem tud­ta meg­mon­da­ni, akkor a házi­ak mond­ták el helyette. 

Úgy tar­tot­ták, hogy akit meg­vesszőz­nek, az nem lesz keléses.

Apró­szen­tek nap­ján a bere­gi Tisza­há­ton elmen­tek a gye­re­kek a jó isme­rő­sök­höz mus­tár­ma­got kér­ni: Mus­tár­ma­got jöt­tem kérni,Tessék engem jól elver­ni. (Babus 1976: 118)

A házi­ak vessző­vel meg­su­pál­ják a gye­re­ke­ket, hogy a rossz szel­le­mek ne tud­ja­nak rájuk hatni.

A bor­so­di paló­cok­nál, pél­dá­ul Mer­csén 3 – 4 gye­rek ment ház­ról ház­ra a követ­ke­ző mon­dó­ká­val: Dicsér­tes­sék a Jézus Krisz­tus, Ajtó mögött állok,Mustármagot várok,Ha nem annak, úgy elmegyek,Törjön be a kemen­cé­jek. (Ist­ván­ffy 1911: 299 – 300)

A gye­re­kek diót, tojást, pénzt kap­tak. Volt, ahol a fel­nőt­tek meg­kér­dez­ték a gye­re­ke­ket, pél­dá­ul Nagyi­ván­ban:– Hányan van­nak az apró­szen­tek?– Száz­negy­ven­né­gyez­ren.– Hát az apos­to­lok?– Tizenketten.259. Aki nem tudott vála­szol­ni, vagy nem felelt azon­nal, azt meg­vesszőz­ték (Bar­na 1979: 153 – 154).

„Apró­szen­tek­kor vág­nak a kert­ben alma­ágat és reg­gel az apró gye­re­kek men­nek ház­tól-házig, a nagy­le­gé­nyek men­nek a lányok­hoz, de a kicsi gyer­me­kek men­nek min­de­nik házhoz. 

Azt mond­ják: Apró­szen­tek, szent Dávid,viselje egészségvel,békességvel,sok jó szerencsével,léleküdvösségvel az újesz­ten­dőt! S akkor adnak egy pere­cet, vaj pénzt” (Bos­nyák S. 1980: 128).

A Dunán­tú­lon, pél­dá­ul Sé köz­ség­ben (Vas m.) enge­dély­ké­rés után fűz­fa­vessző­vel ütö­get­ték a házi­a­kat, miköz­ben mon­do­gat­ták: Friss, egész­sé­ges legyen,Ha kert alu küld­nek, ucc­áru menj!Ha ucc­áru küld­nek, kert alu menj,Friss egész­sé­ges legyen az újesz­ten­dő­ben­Ha bor­ér kül­dik vizér menjen,Ha víz­ér kül­dik bor­ér menjen,Friss egész­sé­ges legyen az újesz­ten­dő­ben! (Tát­rai Zs. gy. 1966)

Apró­szen­tek nap­ján a Drá­va­szög­ben odo­ri­csol­tak. A gye­re­kek a máso­dik világ­há­bo­rú­ig jár­tak fűz­fa­vessző­ből font kor­báccsal. Beké­redz­ked­tek a házak­hoz és elmond­ták a mon­dó­kát: Ódo­rics, ódorics,Egészséges légy,Beteg ne légy,Keléses ne légy,Apádnak, anyád­nak szót fogad­jA­ho­vá kül­de­nek, szaladj.vagy:Egészséges légy, kelé­ses ne légy,Ahová kül­de­nek szaladj!Ha boré kül­de­nek, vizet hozz,Ha víz­ér kül­de­nek, bort hozz! (Lába­di 1988a: 308)260

Ezután fiú­paj­tá­sa­i­kat, néha a fel­nőt­te­ket is meg­ve­re­get­ték, ami­ért diót, édes­sé­get, pénzt kap­tak. Ha ezen a napon esett az eső, a drá­va­szö­gi­ek sze­rint kelé­se­sek lesz­nek a gyerekek.

Geren­dá­son az apró­szen­tek-napi kor­bá­cso­lás­kor a követ­ke­ző mon­dó­kát mond­ták a legé­nyek: Hála isten, hogy meg­él­tü­kap­ró­szen­tek nap­ját. Adja isten, hogy töb­be­ket megélhessünk,de nem búval, bánattal,hanem örven­de­tes napok­kal. Jó légy, friss légy, egész­sé­ges légy! Vízért kül­de­nek borért menj,borért kül­de­nek, vízért menj,Szüleidnek jó gyer­me­ke légy,a fér­jed­nek jó fele­sé­ge! Adjon isten sok bort,bő búzát, békes­sé­get! (Beck 1974a: 201 – 202)

A legé­nye­ket bor­ral kínál­ták, a meg­kor­bá­csolt lány pedig szí­nes pánt­li­kát kötött a kor­bács­ra. Vásá­ros­domb­ón enge­délyt kér­tek: „Szabad‑e sup­ri­kál­ni?” Ha enge­délyt kap­tak, elkezd­ték: Hála Isten, mögér­tük az Apró­szen­tek nap­tyát! Ággya isten, hogy töb­be­ke­tIs érhes­sünk! Ne illen búvá, bánattá,Örvendetös napok­ká! (a gye­re­kek a ház­be­li­e­ket ütni kez­dik s mond­ják:) Friss lögyön! Egész­ség­ös lögyön! Por­zsá­vás ne lögyön! (a kör­mé­re üt:) Köröm­mé­reg ne lögyön a zuj­ján! (a fejé­re üt:) Fejét meg ne jár­ja a csúz!261 (a lábá­ra üt:) Meg ne sántuj­jon! Ha vizet kér­nek, bort hozzon,Ha bort kér­nek, vizet hoz­zon! (ha legény van a ház­nál, ráüt­nek:) Háza­sod­ni legény! (ha leány van a ház­nál, arra is ráüt­nek:) Fér­hő, lány! Fér­hő! (ha öreg­asszonyt talál­nak, arra is ráütnek:)Jó sütő, főző lögyön! (Ber­ze Nagy 1940: I. 75 – 76)

Az istál­ló­ba is bemen­tek és az álla­to­kat is meg­ve­re­get­ték. A mon­dó­ka után pénzt, diót kaptak.

Apró­szen­tek nap­ján a kele­nye­i­ek kivit­ték a pász­to­rok vessző­it, és ezzel haj­tot­ták itat­ni a teheneket. 

Var­bón apró­szen­te­kig maradt az asz­tal alatt a lánc és a bal­ta, amit kará­csony böjt­jén tett oda a gazda.

Palás­ton a fiúk jár­tak vesszőz­ni. Fel­ke­res­ték a lányos háza­kat:– Hányan van­nak az apró­szen­tek?– Hányan, hányan? Min­den sarok­ba egy sza­kaj­tó­val! (Csá­ky 1987: 65)

A fiúk ezek után meg­ve­re­get­ték a lányo­kat, hogy fris­sek legyenek. 

Apró szen­tek, Szent Dávid,Éljen maga soká­ig, Száz esz­ten­dős koráig,Pénzben jár­jon bokáig.

For­rás: facebook