Csík­som­lyó titkai

A jól ismert helyek mel­lett sok­szor úgy megyünk el, hogy oda sem nézünk, de a csík­som­lyói kegy­hely és a nye­reg mel­lett nem lehet úgy elha­lad­ni, hogy az ember elfor­dít­ja a fejét. A pün­kös­di búcsú­ra zarán­do­kok ezrei jön­nek el, és a köz­is­mert val­lá­si szo­ká­sok közé olya­nok is vegyül­nek, ame­lyek­ről keve­sen hal­lot­tak, és ame­lyek ere­de­te kér­dé­ses. Néhány ilyen szo­kás­ról ír Fodor Sán­dor csík­som­lyói szár­ma­zá­sú író.

Fodor Sán­dor Tíz üveg bor­víz. Tűnő­dés séta köz­ben című művé­ben (Kri­ter­ion Könyv­ki­adó, 1979) ott­ho­ná­ról, Csík­som­lyó­ról ír. A József Atti­la-díjas író 1927-ben szü­le­tett Csík­som­lyón, és 2012-ben hunyt el Kolozs­vá­ron. Özve­gye, Fodor Nagy Éva idén, május 3‑án hunyt el. Az előbb emlí­tett művé­ben a Kolozs­vár­ról haza­lá­to­ga­tó író elkí­sé­ri édes­ap­ját a som­lyói bor­víz­for­rás­hoz, hogy hoz­za­nak tíz üveg bor­vi­zet. Útköz­ben emlé­ke­ket idéz fel, ame­lyek egy-egy kert­hez, ház­hoz fűződ­nek. Erre utal a mű alcí­me is, hiszen a műfa­ji­lag nehe­zen beso­rol­ha­tó szö­veg nem úti­rajz, nem riport és nem is elbe­szé­lés, még­is kicsit mindegyik.

Búcsú­já­rás vagy kirándulás?

Soro­za­tunk­nak ebben a részé­ben azért válasz­tot­tuk Csík­som­lyót iro­dal­mi kirán­du­lá­sunk hely­szí­né­ül, mert köze­leg a pün­kös­di búcsú, ami­kor zarán­do­kok ezrei láto­gat­nak el a kegy­hely­re. A búcsú­já­rás val­lá­sos tevé­keny­ség, de nem lehet figyel­men kívül hagy­ni, hogy egye­sek­nek kirán­du­lás az ese­mény. Tánczos Vil­mos nép­rajz­ku­ta­tó sze­rint „A kegy­hely egy­szer­re nyújt kul­tu­rá­lis élményt a maga har­mo­ni­ku­san elhe­lye­zett épü­let­együt­te­sé­vel és táj­él­ményt a maga egye­di kör­nye­ze­té­vel. Így meg­lá­to­ga­tá­sa egy­szer­re lehet szent cse­lek­vés és kirán­du­lás. Sokak szá­má­ra inkább az utób­bi a hang­sú­lyo­sabb: a búcsú ide­jén – ide­ért­ve a nagy­szom­ba­ti búcsús szent­mi­se ide­jét is – a kör­nyé­ken min­den­fe­lé vidám pik­ni­ke­zés, élénk tár­sa­sá­gi élet zaj­lik. A félig val­lá­sos, félig pro­fán kirán­du­lás részt­ve­vő­i­hez csak fosz­lá­nyok­ban ér el a val­lá­sos prog­ra­mo­kat, a szent­mi­sé­ket köz­ve­tí­tő hang­szó­rók hang­ja” (A csík­som­lyói pün­kös­di búcsú új kul­tu­rá­lis öko­nó­mi­á­ja. Erdé­lyi Múze­um-Egye­sü­let, LXXXII. kötet, 2. füzet). A nép­rajz­ku­ta­tó arra is fel­hív­ja a figyel­met, hogy van olyan „peri­fé­ri­á­ra szo­rult” búcsús szo­kás, amely­re első­ként Fodor Sán­dor hív­ta fel a figyel­met Tíz üveg bor­víz című írá­sá­ban. A műben ugyan­is, ami­kor az édes­apa és fia már köze­led­nek a kegy­hely­hez, az író azok­ról a pün­kös­di búcsú­hoz kap­cso­ló­dó szo­ká­sok­ról ír, ame­lyek – sze­rin­te – kevés­bé ismertek.

Nap­kö­szön­tés

Pél­da­ként követ­kez­zen egy hosszabb idé­zet az emlí­tett műből: „Maradt egy szo­kás. Egy régi szo­kás, amely­re alig figyel­tek fel – és ame­lyik a mold­vai csán­gók jelen­lé­tét is magya­ráz­za. Pün­kösd vasár­nap­já­nak haj­na­lán, tehát a tulaj­don­kép­pe­ni búcsú – amely­nek csúcs­pont­ja a szom­bat déli-dél­utá­ni kör­me­net – után a búcsú­sok egy része (fér­fi­nép) a Kis­som­lyó tete­jén köszön­töt­te és köszön­ti mind­má­ig a fel­ke­lő napot imá­val, a Szent­lel­ket híva, Mária segí­tő köz­ben­já­rá­sát kér­ve. Erre a szo­kás­ra, amely­ről – csík­som­lyói szü­le­té­sem, ille­tő­sé­gem elle­né­re – nem volt tudo­má­som, Vécsey Gyu­la mér­nök hív­ta fel figyel­me­met leg­e­lőbb. Utóbb több szem­ta­nú is meg­erő­sí­tet­te. Hal­lot­tam olyan hívő­ről, aki azt állí­tot­ta, hogy a fel­ke­lő nap korong­já­ban a Szent­lel­ket vél­te lát­ni galamb képé­ben, más a Mária alak­ját pil­lan­tot­ta meg. Erre a haj­na­li ájta­tos­ság­ra azon­ban az egy­ház nem moz­gó­sít, nem is moz­gó­sí­tott – bár nem is til­tot­ta. A hívek pap­ja­ik nél­kül vonul­tak ki a Kis­som­lyó­ra imád­koz­ni, köz­tük mold­vai csán­gók is, szin­te kons­pi­rá­ci­ós ala­pon, hír­ve­rés nél­kül, apá­ról fiú­ra szál­ló hagyo­mányt követ­ve.” A szer­ző ezt köve­tő­en a búcsú­ágak­ról ír, a nyír­fa­ágak­ról, ame­lye­ket affé­le szu­ve­nír­ként visz­nek haza a búcsú­já­rók, majd meg­em­lí­ti azo­kat a min­tá­san meg­fa­ra­gott kőda­ra­bo­kat is, ame­lye­ken a bevé­sett jelek egye­sek sze­rint nap­kul­tusz­ra utal­nak. Végül így feje­zi be az elmél­ke­dést: „Fel­té­te­lez­he­tő tehát, hogy a Kis­som­lyó fon­tos pogány áldo­za­ti hely volt, aho­vá a keresz­tény­ség fel­vé­te­le előtt össze­gyűl­tek, vagy a keresz­tény­ség­nek ellen­ál­ló pogá­nyok gyü­le­kez­tek. Így maradt meg ősi for­má­já­ban, az ere­de­ti­jé­hez hason­ló, bár keresz­tény tar­ta­lom­mal a pün­kösd­va­sár­nap-haj­na­li nap­kö­szön­tő is, ame­lyet azok őriz­tek meg, akik meg­ma­rad­tak a pogány val­lás­ból köz­vet­le­nül átvett hiten. […] Mind­ez – ter­mé­sze­te­sen – feltételezés.”

For­rás: har​gi​ta​ne​pe​.ro