Hírek Külföldi hirek Csa­ta Bécsben

Csa­ta Bécsben

Meg­le­het, Rog­gend­orf Vil­mos csá­szá­ri gene­rá­lis és Szu­lej­mán szul­tán csak legyin­te­né­nek a mos­ta­ni kép­so­ro­kat lát­va. Nagyobb csa­tát is meg­vív­tak ők fél­ezer évvel ezelőtt Bécs­nél: száz­ezer kato­na vonult fel, tíz­ez­rek vesz­tek oda. Ehhez képest iga­zán baga­tell, hogy szá­zak ran­da­lí­roz­nak napok óta a csá­szár­vá­ros­ban, jel­sza­va­kat skan­dál­va, óbé­gat­va és egy­mást szi­dal­maz­va az oszt­rák járó­ke­lők szá­má­ra ért­he­tet­len nyelvükön.

De csak innen néz­ve baga­tell. Más­fe­lől ugyan­is vére­sen komoly. Szél­ső­ba­los kur­dok, köz­tük a nem­csak Török­or­szág­ban, de az egész Euró­pai Uni­ó­ban ter­ror­szer­ve­zet­nek szá­mí­tó Kur­disz­tá­ni Mun­kás­párt hívei, vala­mint jobb­ol­da­li radi­ká­lis, így a szél­ső­sé­ges Szür­ke far­ka­so­kat támo­ga­tó törö­kök esnek egy­más­nak. Az oszt­rák jog sem tilt­ja a kakas­ko­dást, de a garáz­da­sá­got, az erő­sza­kot, a rend­őrök meg­tá­ma­dá­sát, az anya­gi kár­oko­zást már igen – és ennyi a bécsi pol­gár­nak bőven elég is. Mi az isten közöm van nekem ehhez? – teszi fel a kér­dést jog­gal. Nyu­god­tan fel­te­he­ti Auszt­ria veze­tő­i­nek is.

Két hete a német­or­szá­gi Stutt­gart­ban is ran­da­lí­ro­zás­ra került sor: önma­guk­ból kivet­kő­zött fia­ta­lok tör­tek-zúz­tak, rend­őrök­re támad­tak, gyúj­to­gat­tak és kira­ka­to­kat tör­tek be. Ang­li­á­ban aznap volt a read­in­gi, egy hét­re rá pedig a glasgow‑i kése­lés. Mind­egyik súlyos kér­dé­se­ket vet fel a nyu­gat-euró­pai köz­biz­ton­ság­gal kap­cso­lat­ban, és akkor a Geor­ge Floyd halá­lát köve­tő, Euró­pá­ra is átter­jedt zavar­gás­hul­lám­ra nem is tér­tünk ki – ám rop­pant érde­kes egy­be­esés, hogy az összes emlí­tett eset­ben fősze­re­pet ját­szot­tak a bevándorlók.

Még­is, a mos­ta­ni bécsi tör­té­né­sek szin­tet lép­tek. A török­or­szá­gi beván­dor­lók válasz­tott hazá­juk­ba, Auszt­ri­á­ba hoz­ták be a saját bel­po­li­ti­kai konf­lik­tu­su­kat, dip­lo­má­ci­ai vihart kelt­ve Bécs és Anka­ra között. A két ország köl­csö­nö­sen beké­ret­te a másik fél nagy­kö­ve­tét a külügyminisztériumba.

Bécs már nem az a csá­szár­vá­ros, ame­lyet Rog­gend­orf Vil­mos – ma már úgy tűnik: kis­sé nai­van – védel­me­zett a törö­kök­től. Nem is az, ahol 1989-ben meg­vet­tük a Goren­jét a Maria­hil­fer stras­sén, fel­hasz­nál­va a hát­só ülés­re tusz­kolt nagy­ma­ma valu­ta­ke­re­tét is. Favo­ri­ten­ben – ahol a kurd – török csa­ta leját­szó­dott – min­den tíz­ből négy pol­gár beván­dor­ló. Bécs tize­dik, déli kerü­le­te egyi­ke azok­nak, ahol már a Muham­med nevet adják a leg­gyak­rab­ban a fiú újszü­löt­tek­nek, az isko­lá­sok több­sé­ge pedig nem néme­tül beszél ott­hon a szüleivel.

Favo­ri­ten­ben két­párt­rend­szer van: a sza­va­za­ti jogot is meg­szer­zett beván­dor­lók a „vörös Bécset” is ura­ló szo­ci­ál­de­mok­ra­ták támo­ga­tói, a beván­dor­lás­el­le­nes kis­em­ber pedig a radi­ká­lis jobb­ol­dal­ra, az Oszt­rák Sza­bad­ság­párt­ra vok­sol. Az oszt­rák fővá­ros­ban októ­ber­ben tar­to­má­nyi válasz­tá­so­kat tar­ta­nak; nem len­nénk meg­lep­ve, ha a hozott anyag­ból meg­ví­vott bécsi csa­ta emlé­ke begyű­rűz­ne oda. Ami­kor leg­utóbb szá­mol­ták, 76 ezer török élt Bécs­ben, de azóta töb­ben lehetnek.

Men­ta­li­tás­be­li különb­ség­ről is szó lehet. Hal­lot­tunk vol­na róla, ha a magyar nagy­kö­ve­tet beké­re­tik mond­juk Lon­don­ban, mert hon­fi­tár­sa­ink nem bír­ták ki, hogy ne püföl­jék egy­mást az utcán a bel­po­li­ti­kai nézet­el­té­ré­se­ik miatt. De nem hal­lot­tunk ilyes­mit. Susanne Raab oszt­rák (nép­pár­ti) integ­rá­ci­ós minisz­ter most azt mond­ja: a meg­moz­du­lá­sok rámu­tat­nak a pár­hu­za­mos tár­sa­dal­mak veszé­lyé­re. Sze­rin­te az elmúlt napok tör­té­né­sei és a szél­ső­sé­ges struk­tú­rák, ame­lyek eze­ket meg­ala­poz­ták, csak a jég­hegy csú­csai. Külön kieme­li továb­bá, hogy „a török hát­te­rű­ek 45 szá­za­lé­ka erő­sebb kötő­dést érez Török­or­szág­hoz, mint Auszt­ri­á­hoz”. Talán a leg­jobb lett vol­na nem eljut­ni idá­ig. Csak kár­men­tés, ha az ember egy beván­dor­lás­pár­ti erő­vel ül egy kor­mány­ban, mint Raab asszony a Zöldekkel.

For­rás: Magyar Nem­zet / Szőcs László

Fotó: beyon­de­uro­pe