Hírek Magyarországi hírek „Csak az évek múl­nak el, a töb­bi nem” – Elhunyt Balázs Fecó

„Csak az évek múl­nak el, a töb­bi nem” – Elhunyt Balázs Fecó

Nem­rég még inter­jút készí­tet­tem azok­kal az iko­ni­kus muzsi­ku­sok­kal, akik­nek mos­tan­ság a nek­ro­lóg­ját kény­sze­rü­lök meg­ír­ni. A rock ugyan hal­ha­tat­lan, ám hal­ha­tat­lan­nak kép­zelt hősei nem.

Két éve azt ünne­pel­het­tük, hogy kerek ötven esz­ten­de­je sze­re­pel a szín­pa­don, írja pom­pás szer­ze­mé­nye­it Balázs Fecó, aki mind­össze 17 esz­ten­dő­sen lett a Neo­ton bil­len­tyű­se. Mint nekem elmond­ta: „Sze­ren­csém volt, mert zenei pályá­ra készül­tem négy­éves korom­tól. Sze­ren­csém volt, mert fel­vet­tek az akkor Magyar­or­szá­gon első­ként indult Bakáts téri zenei álta­lá­nos isko­lá­ba. Sok nagy ember járt oda: Mar­ton Éva, a ren­de­ző Tímár Péter, Lerch Pis­ta kol­lé­gám és bará­tom, és még sorol­hat­nám. Utá­na sike­re­sen fel­vé­te­liz­tem a kon­zer­va­tó­ri­um­ba, ahol egy évig Pres­ser Gábor­ral közös zon­go­ra­ta­nár­hoz jár­tunk. Pici akkor az Ome­g­á­hoz került, én meg 67 őszén a Neo­ton együttesbe.

Nem sok­kal rá, 1972. május 1‑jén, több mint tíz­ezer ember előtt mutat­ko­zott be a Budai Ifjú­sá­gi Park­ban a Tau­rus, az első iga­zán kemény roc­kot ját­szó szu­perg­ro­up. A gitár­le­gen­da Radics Béla mel­lett Fecó­val a bil­len­tyű­si és éne­ke­si posz­ton. Erről a buli­ról pedig így mesélt nekem: „Aki ott fel­lé­pett, az vagy menny­be ment, vagy a pokol­ba. Ott debü­tál­tam mint szer­ző és szó­ló­éne­kes. Mi a menny­be mentünk.”

A Korál bemu­tat­ko­zó kon­cert­jén már én is ott vol­tam nyol­ca­di­kos­ként az Ifi­park­ban. A vir­tu­óz orgo­na­int­ró alatt mereszt­get­tük a sze­mün­ket, mikor jön elő az éne­kes. De nem jött. Balázs Fecó éne­kelt az orgo­na mögül. A Korál is menny­be ment ugyan­ott, ahol a Taurus.

2016-ban három sten­tet kapott össze­szű­kült ere­i­be, ráadá­sul szív­rit­mus­za­vart diag­nosz­ti­zál­tak nála. Akko­ri beszél­ge­té­sünk­kor fel­idéz­tük majd’ két évti­zed­del azelőt­ti infark­tu­sát: „Mond­ták a kór­ház­ban, hogy biz­to­san nagyon meg akar tar­ta­ni vala­ki, mert tíz­ből kilenc embert elvisz a hát­só­fa­li infark­tus” – emlé­ke­zett az újjá­szü­le­tés idő­sza­ká­ra, ami­kor meg­szü­le­tett fia, kis Fecó.

Ahogy a Szá­míts rám című dal­ban éne­kel­te: „Gon­dolj rám! Szá­míts rám! / Túl sok min­den vál­to­zott, elhi­szem, de / gon­dolj rám, szá­míts rám! / Csak az évek múl­tak el – a töb­bi nem.”

Gon­dol­ni fogunk rád!

For­rás: Magyar Nemzet