Hírek Clevelandi hirek Cleve­land­ben is Erős Vár

Cleve­land­ben is Erős Vár

Magyar luthe­rá­nu­sok a ten­ge­ren­tú­lon – inter­jú Tamásy Éva lelkésszel

Ket­tős ju­bi­le­u­mot ün­ne­pelt idén az ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­kus­ság, hi­szen nyolc­van­éves az Ame­ri­kai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia, az Erős Vár című újság pedig immár ki­lenc­ven éve je­le­nik meg a ten­ge­ren­tú­lon. Ebből az al­ka­lom­ból be­szél­get­tünk Ta­másy Éva evan­gé­li­kus fő­es­pe­res­sel, Cleve­land­ben szol­gá­ló lel­késszel az egye­sült ál­la­mok­be­li ma­gyar ajkú evan­gé­li­ku­sok mindennapjairól.

Tamasy Eva

– Az Ame­ri­kai Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia [AMEK] a meg­ala­ku­lá­sa, 1941 óta se­gí­ti az Észak-Ame­­ri­­ká­­ba ke­rült ma­gyar evan­gé­li­kus hí­ve­ket. Annak ide­jén ti­zen­nyolc ma­gyar szár­ma­zá­sú lel­kész szol­gált a ti­zen­há­rom ma­gyar ajkú gyü­le­ke­zet­ben. Mi­lyen cél­lal hoz­ták lét­re a konferenciát?

– Az ak­ko­ri lel­ké­szek szük­sé­gét érez­ték annak, hogy össze­fog­ja­nak. A fő cél az volt, hogy az egy­más­tól távol élő gyü­le­ke­ze­tek még­is össze­tar­toz­za­nak egy lel­ki hát­tér­ben. Az AMEK így az Egye­sült Ál­la­mok­ban élő ma­gyar evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek erő­sí­té­sét, a kap­cso­la­tok ápo­lá­sát, a ta­lál­ko­zá­si le­he­tő­sé­gek bő­ví­té­sét szolgálta.

– A kül­ho­ni gyü­le­ke­ze­tek sa­já­tos­sá­ga, hogy nem­csak az evan­gé­li­um üze­ne­té­nek hir­de­tői, kö­zös­ség­épí­tők, hanem az anya­nyelv ápo­lói és meg­tar­tói is. Mi­ként va­ló­sult ez meg Észak-Amerikában?

– Az első it­te­ni ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet 1908-ban ala­kult meg. Az első ki­ván­dor­lók bá­nya­mun­ká­sok vol­tak, és bár sze­gé­nyes kö­rül­mé­nyek kö­zött éltek, össze­tar­tot­tak. Saját házuk még nem volt, de már érett ben­nük a gon­do­lat, hogy temp­lo­mot fog­nak épí­te­ni, ahol az is­ten­tisz­te­le­tek ma­gyar nyel­vű­ek lesz­nek. Val­lot­ták, hogy „szá­mol­ni és imád­koz­ni csak anya­nyel­ven lehet”, vagy­is óri­á­si erő­for­rás volt szá­muk­ra a ma­gyar nyelv. Az első te­le­pe­sek együtt dol­goz­tak, és Cleve­land vá­ro­sá­nak Buc­keye ne­gye­dé­ben lak­tak. Ka­to­li­kus, re­for­má­tus, evan­gé­li­kus temp­lo­muk volt. Annyi­ra össze­tar­tó kö­zös­ség vol­tak, hogy leg­több­jük nem is ta­nult meg an­go­lul. Ál­lí­tó­lag a szí­nes bőrű pos­tás ta­nult meg ma­gya­rul, hogy tár­sa­log­ni tud­jon, és azért, hogy ki­iga­zod­jon a Kos­suth Lajos, Szé­che­nyi Ist­ván és egyéb ma­gyar nevű ut­cák­ban. Az it­te­ni lel­ké­szek na­gyon fon­tos­nak tar­tot­ták, hogy min­den­kép­pen le­gyen ma­gyar nyel­vű is­ten­tisz­te­let. Leg­fő­kép­pen talán ennek kö­szön­he­tő, hogy a ma­gyar kö­zös­ség im­má­ron közel öt nem­ze­dé­ken át meg­tar­tot­ta anyanyelvét.

– „A ma­gyar evan­gé­li­kus­ság­nak a buz­gó­sá­gá­ra és be­csü­le­tes­sé­gé­re épült ez az újság. S a ma­gyar evan­gé­li­kus­ság­nak a buz­gó­sá­gá­tól és be­csü­le­tes­sé­gé­től függ, hogy va­ló­ban élet­ké­pes lesz‑e vagy sem” – ol­vas­ha­tó a szer­kesz­tő tol­lá­ból az Erős Vár első, 1931 ok­tó­be­ré­ben meg­je­lent lap­szá­má­ban. Ki­lenc­ven év táv­la­tá­ból lát­hat­juk: az újság oly­annyi­ra élet­ké­pes lett, hogy ma is az evan­gé­li­um üze­ne­té­nek hir­de­tő­je, egy­út­tal a kö­zös­ség meg­ha­tá­ro­zó lap­ja. Mit je­lent a ma élők­nek az Erős Vár?

– Dr. Mekis Évá­val, a to­ron­tói evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­jé­vel hat éve szer­keszt­jük kö­zö­sen a lapot. Ko­ráb­ban na­gyon so­ká­ig Bern­hardt Béla fő­es­pe­res vé­gez­te ezt a szol­gá­la­tot a maga pre­ci­zi­tá­sá­val. Amíg van­nak ma­gyar aj­kú­ak – nem csak evan­gé­li­ku­sok, hanem ka­to­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok is –, akik igény­lik és sze­re­tik ol­vas­ni az új­sá­got, addig öröm­mel ké­szít­jük. Ma éven­te há­­rom­­szor-négy­­szer je­le­nik meg négy­száz­öt­ven pél­dány­ban. Pos­tai úton ter­jeszt­jük. Az Egye­sült Ál­la­mo­kon kívül Ka­na­dá­ba, Né­met­or­szág­ba, Dél-Ame­­ri­­ká­­ba, Auszt­rá­li­á­ba és Ma­gyar­or­szág­ra is eljut, és a lap­szá­mo­kat di­gi­tá­li­san is köz­zé­tesszük. Igyek­szünk igé­nyes és szín­vo­na­las cik­ke­ket közölni.

Cleveland magyar gyulekezet

– „Nem tud­juk, hogy mit ál­mod­tak ró­lunk, a ké­sőb­bi nem­ze­dék­ről, de ezt a jel­szót adták: egy­más­sal és egy­más­nak élni” – ön fo­gal­ma­zott így az Erős Vár ki­lenc­ve­ne­dik év­fo­lya­ma ün­ne­pi szá­má­nak szer­kesz­tői üze­ne­té­ben. Mi­ként tud­ják a gyü­le­ke­zet­ben az egy­más­sal és egy­más­nak élést megvalósítani?

– Het­ven­fős a gyü­le­ke­ze­tünk itt, Cleve­land­ben. Mond­hat­juk, hogy ez kicsi szám, de mi na­gyon örü­lünk, hogy ennyi­en va­gyunk, és egy irány­ba te­kin­tünk. Úgy élünk, mint egy csa­lád. Fi­gye­lünk egy­más­ra, ha va­la­ki nem jön is­ten­tisz­te­let­re, akkor a töb­bi­ek ér­dek­lőd­nek irán­ta. Hi­szen ha az Úr­is­ten lel­ke meg­érin­ti a szí­vün­ket, akkor fe­le­lő­sek va­gyunk egy­má­sért. Fon­tos­nak tart­juk, hogy a másik is érez­ze raj­tunk ke­resz­tül Krisz­tus sze­re­tő érin­té­sé­nek le­he­tő­sé­gét. Ezért nők­nek, fér­fi­ak­nak, gyer­me­kek­nek is szer­ve­zünk kü­lön­bö­ző al­kal­ma­kat, hogy tény­leg egy­más­ra fi­gye­lő, egy­mást erő­sí­tő és meg­tar­tó, a másik szá­má­ra ál­dást adó csa­lád­ként tud­junk élni mint gyü­le­ke­ze­ti közösség.

– Mi­lye­nek az észak-ame­­ri­­kai ma­gyar evan­gé­li­ku­sok kö­zös­sé­ge­i­nek min-den­­nap­­jai? Hol tar­ta­nak is­­ten­­tisz­­te­­le­­te-ket, gyü­le­ke­ze­ti alkalmakat?

– Cleve­land­ben a ma­gyar evan­gé­li­kus­ság­nak két temp­lo­ma volt. A ke­le­ti ol­da­lon a ma­gyar ne­gyed idő­vel tel­je­sen fel­bom­lott, a kör­nyék át­ala­kult, köz­biz­ton­sá­gi szem­pont­ból ve­szé­lyes­sé vált. Ezt a temp­lo­mun­kat, va­la­mint a cleve­landi West [Nyu­ga­ti – a szerk.] 98. utcai temp­lo­mun­kat is – amely szin­tén nem jó he­lyen volt már a kö­zös­sé­günk szá-mára – el­ár­ve­rez­tük. Dön­te­nünk kel­lett ugyan­is: vagy a ki­csiny, de élő kö­vek­ből álló gyü­le­ke­ze­tünk, vagy a nagy temp-lo­­ma­ink ma­rad­ja­nak meg, ame­lyek­nek a fenn­tar­tá­sa igen­csak költ­sé­ges. Kö­zös­sé­günk az élő kö­ve­ket vá­lasz­tot­ta. Je­len­leg három he­lyen tar­tunk is­ten­tisz­te­le­te­ket, gyü­le­ke­ze­ti al­kal­ma­kat. Cleve­land­ben, egy ame­ri­kai evan­gé­li­kus kö­zös­ség­től bé­relt temp­lom­ban én látom el a lel­ké­szi szol­gá­la­tot, míg Ak­ron­ban és a ka­na­dai Tor­on­tó­ban fér­jem, Ta­másy Zol­tán szol­gá­la­tá­val van­nak gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak. Gyü­le­ke­ze­tünk egy csa­lád­nak kö­szön­he­tő­en örö­költ egy házat, ebben a negy­ven fé­rő­he­lyes pin­cét gyü­le­ke­ze­ti te­rem­nek ala­kí­tot­tuk át, ott tart­juk a hét­kö­zi al­kal­ma­in­kat. Ma­gyar is­ko­lánk van – idén ün­ne­pel­jük meg­nyí­lá­sá­nak a hu­sza­dik év­for­du­ló­ját –, il­let­ve óvo­dánk is mű­kö­dik. Pén­te­ken­ként ének­ka­ri pró­ba vár­ja a ta­go­kat. Tar­tunk női bib­lia­kö­rö­ket, va­sár­na­pi is­ko­lát, va­sár­na­pi ebé­de­ket, két­he­ten­te iro­dal­mi es­te­ket is, sőt min­den hó­nap­ban ott­hont adunk a pász­tor­kör­nek. Ilyen­kor ti­zen­négy ma­gyar szár­ma­zá­sú lel­kész jön el hoz­zánk az öku­me­ni­kus lel­kész­ta­lál­ko­zó­ra. A mi gyü­le­ke­ze­tünk nem csak evan­gé­li­ku­sok­ból áll: van­nak kö­zöt­tünk ka­to­li­ku­sok és re­for­má­tu­sok is, akik jól érzik itt ma­gu­kat. Be­szél­ge­tünk a teo­ló­gi­ai kü­lön­bö­ző­sé­gek­ről is, de nem azt néz­zük, ami el­vá­laszt, hanem tud­juk, hogy Krisz­tus sze­re­te­te össze­köt minket.

– Mi­lyen a kap­cso­la­ta a gyü­le­ke­zet­nek a ma­gyar ajkú helyi közösségekkel?

– A kö­zös­sé­günk­nek szív­ügye a ma­gyar kap­cso­la­tok ápo­lá­sa az Egye­sült Ál­la­mo­kon belül. Tel­jes erőnk­kel tö­rek­szünk az együtt­mű­kö­dés­re. Magam vi­lá­gi ma­gyar is­ko­lá­ban is szol­gá­lok, a helyi cser­kész­csa­pat lel­ki ve­ze­tő­je va­gyok. A kó­ru­sunk pedig nem­csak a gyü­le­ke­ze­ti, hanem más szer­ve­zé­sű ma­gyar ren­dez­vé­nyek­nek is szin­te ál­lan­dó fellépője.

Akron magyar gyulekezet

– Az anya­or­szág­gal ápolt szo­ros kap­cso­la­tot töb­bek kö­zött a tá­mo­ga­tá­sok és az Egye­sült Ál­la­mok­ban való ta­nu­lást le­he­tő­vé tevő ösz­tön­dí­jak is jel­zik. Je­len­leg is van ösz­tön­dí­jas a gyü­le­ke­zet­ben He­ge­dűs Ken­de teo­ló­gus­hall­ga­tó személyében.

– Na­gyon örü­lünk az ösz­tön­dí­ja­sok­nak. 1991-től két örök­ség­nek kö­szön­he­tő­en tu­dunk Ma­gyar­or­szág­ról és az el­csa­tolt te­rü­le­tek­ről ösz­tön­dí­ja­so­kat fo­gad­ni. A Bla­ho Er­zsé­bet – Mil­ler János-ösz­­tön­­díj által a co­lom­bu­si Tri­nity Lu­the­ran Se­mi­naryben, míg a Fuchs Fri­gyes és Irén-ösz­­tön­­díj se­gít­sé­gé­vel a chi­ca­gói Lu­the­ran Scho­ol of Theo­logy nevet vi­se­lő in­téz­mény­ben biz­to­sí­tunk to­vább­ta­nu­lá­si le­he­tő­sé­get. Eddig har­minc­egy ma­gyar hall­ga­tó ta­nul­má­nya­it tud­tuk se­gí­te­ni meg­kö­ze­lí­tő­leg nyolc­száz­ezer dol­lár­ral. Az AMEK, ahogy tud­ta, tá­mo­gat­ta az ott­ho­ni ma­gyar gyü­le­ke­ze­te­ket. A múlt­ban na­gyobb össze­ge­ket for­dí­tot­tunk töb­bek kö­zött egyes gyü­le­ke­ze­tek épü­lé­sé­re, a Bu­­da­­pest-Fa­­so­­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ra, a teo­ló­gus­kép­zés­re is.

– Idén hu­szon­öt éve, hogy fér­jé­vel, Ta­másy Zol­tán­nal kö­zö­sen lát­ják el a lel­ké­szi szol­gá­la­tot. Ho­gyan ke­rül­tek Ame­ri­ká­ba, és meg­ta­lál­ták‑e ott a helyüket?

– Bern­hard Béla fő­es­pe­res meg­kér­dez­te az akkor már Tor­on­tó­ban élő Mekis Évát, hogy tud‑e olyan ma­gyar lel­készt aján­la­ni, aki be­szél an­go­lul, és még két-három évig el­lát­ná az ame­ri­kai ma­gyar evan­gé­li­ku­sok lel­ké­szi szol­gá­la­tát. A fő­es­pe­res úr akkor úgy lát­ta, hogy „tö­re­de­ző jég­táb­lák va­gyunk, és las­san be­ol­va­dunk az ame­ri­kai gyü­le­ke­zet­be”. Fér­jem­mel akkor Cső­vá­ron és Pen­cen vol­tunk lel­ké­szek. Hosszas ví­vó­dás után vál­lal­tuk el az ame­ri­kai szol­gá­la­tot. Az első évek na­gyon ne­he­zek vol­tak; be kell val­la­ni, hogy a hon­vágy hu­szon­öt év után sem szűnt meg. Ugyan­ak­kor tud­juk, hogy most itt van ránk szük­ség. Mivel kis lét­szá­mú, ön­fenn­tar­tó gyü­le­ke­zet va­gyunk, így fér­jem­nek a lel­ké­szi szol­gá­la­ta mel­lett vi­lá­gi ál­lá­sa is van, egy kö­zép­is­ko­lá­ban dol­go­zik te­nisz­edző­ként. Ez a fi­a­ta­lok­kal való kap­cso­lat­tar­tás­ra is po­zi­tí­van hat. Két gyer­me­künk van. Már­ton hu­szon­há­rom éves, ő ki­lenc­től hu­szon­egy éves ko­rá­ig a kán­to­runk volt; Vio­la húsz­éves, ő is aktív tag­ja a gyü­le­ke­zet­nek. Ke­gye­lem, hogy itt szol­gál­hat­juk az Urat, öss­sze­tar­tó, egy­mást erő­sí­tő kö­zös­ség tag­jai lehetünk.

Toronto magyar gyulekezet

For­rás: evan​ge​li​kus​.hu