Chris Rufo sze­rint Ron DeS­an­tis fel­mos­ná a pad­lót Joe Bidennel

A Walt Dis­ney ese­te arra is pél­da, nem­csak a kor­mány­zat­tal, hanem az ideo­ló­gi­á­ju­kat gyer­me­ke­ink­re ráeről­te­tő vál­la­la­tok­kal is fel kell ven­nünk a har­cot – mond­ta lapunk­nak Chris Rufo. Ron DeS­an­tis repub­li­ká­nus flo­ri­dai kor­mány­zó koráb­bi tanács­adó­ja ezek­ben a hetek­ben a Danu­be Ins­ti­tu­te vendégkutatója.

– Kon­zer­va­tív akti­vis­ta­ként töb­bek között a kri­ti­kai faj­el­mé­le­tet osto­roz­za, aho­gyan a mos­ta­ni fel­szó­la­lá­sá­ban is tet­te. Miért tart­ja káros­nak?
– Elő­ször is azért, mert tan­té­tel­ként téves­nek tekin­tem. A kri­ti­kai faj­el­mé­let azt állít­ja, hogy az Egye­sült Álla­mok alap­ve­tő­en rasszis­ta tár­sa­da­lom, aho­gyan alap­do­ku­men­tu­ma­ink, mint a Füg­get­len­sé­gi nyi­lat­ko­zat, az alkot­mány, vala­mint tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis intéz­mé­nye­ink is, az elnyo­más jegyé­ben jöt­tek lét­re, ide­ért­ve a két­szü­lős családokat. 

Mind­ezt áltu­do­má­nyos tév­esz­mé­nek tar­tom. Poli­ti­ka­i­lag azon­ban mint ideo­ló­gia veszé­lyes, mert elnyo­mók­ra és elnyo­mot­tak­ra oszt­ja az ame­ri­ka­i­a­kat, még­pe­dig a bőr­szín sze­rin­ti beso­ro­lá­suk alapján. 

Eköz­ben sem­mi­lyen értel­mes, tar­tal­mi meg­ol­dás­sal nem szol­gál a tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ink­ra. Csak fel­erő­sí­ti azo­kat, elmé­lyít­ve Ame­ri­ka meg­osz­tott­sá­gát. A kri­ti­kai faj­el­mé­let ellen­tét­be kerül az ame­ri­kai gon­dol­ko­dás egy régi ismér­vé­vel, a gya­kor­la­ti­as gon­dol­ko­dás­sal is, alá­ás­va a sza­bad­sá­got és az egyen­lő­sé­get mint értékeket.

– Fele­lős­nek tart­ja a Biden-kor­mányt ennek a bal­ol­da­li ideo­ló­gi­á­nak a fel­ka­ro­lá­sá­ért?
– Maga a kri­ti­kai faj­el­mé­let már Joe Biden hata­lom­ra jutá­sa előtt is jelen volt az 1960-as, 70-es évek moz­gal­ma­i­nak, a Feke­te Pár­du­cok és a Feke­te Fel­sza­ba­dí­tá­si Had­se­reg­nek az újjá­szü­le­té­se­ként. Még­pe­dig az egye­te­mi okta­tás­ból szét­ter­jed­ve min­de­nütt jelen van a vál­la­la­tok humán­erő­for­rás-poli­ti­ká­já­tól a kor­mány­za­tig. Ez 2020 előtt is így volt, Biden annyit tesz hoz­zá, hogy elmé­lyí­ti a problémát.

– A kon­zer­va­tív Flo­ri­da a gen­derideo­ló­gi­á­val is birok­ra kelt, a magyar gyer­mek­vé­del­mi tör­vény­hez nagyon hason­ló jog­sza­bályt foga­dott el. Mi a gen­derideo­ló­gi­á­ban az elfo­gad­ha­tat­lan?
– Míg a kri­ti­kai faj­el­mé­let inkább mar­xis­ta tan­té­tel, a gen­derideo­ló­gia a poszt­mo­dern gon­dol­ko­dás­ból, Michel Fou­ca­ult fran­cia filo­zó­fus­nak az embe­ri ter­mé­szet­ről alko­tott néze­te­i­ből, a Fel­ügye­let és bün­te­tés című alap­mű­vé­ben meg­fo­gal­ma­zott esz­mé­ből táplálkozik. 

A bal­ol­da­li gon­dol­ko­dás sze­rint min­den nor­mát le kell bon­ta­ni ahhoz, hogy a tel­jes fel­sza­ba­du­lás lehet­sé­ges­sé vál­jék. Így a nemek közöt­ti különb­sé­ge­ket, a két­szü­lős csa­lá­dot, vala­mint az embe­ri faj alap­ját jelen­tő hete­ro­sze­xu­a­li­tást is a pat­ri­ar­chá­lis eli­tek össze­es­kü­vé­sé­nek tekin­tik, miköz­ben utób­bi nél­kül lehe­tet­len az ember szaporodása.

A tel­jes sze­xu­á­lis fel­sza­ba­du­lás érde­ké­ben le akar­ják bon­ta­ni eze­ket. Ez már-már komi­kus törek­vés annak tük­ré­ben, hogy a két külön­bö­ző bio­ló­gi­ai nem és a csa­lád az ókor­tól kezd­ve iga­zol­ha­tó­an milyen mélyen gyö­ke­re­zik az embe­ri társadalomban. 

Nagyon veszé­lyes, hogy kis­gye­re­ke­ket is erre a pusz­tí­tás­ra akar­nak tanítani.

Ez az őrü­let tor­kol­lik oda, ahol most tar­tunk az Egye­sült Álla­mok­ban, a hor­mon­ke­ze­lé­sek­hez és a nem­át­ala­kí­tó műté­tek­hez. Még­is olyan erő­sen jelen van a szer­ve­zett bal­ol­da­li gon­dol­ko­dás révén, hogy sokan fél­nek szót emel­ni elle­ne. Pedig szel­le­mi és gya­kor­la­ti ala­pon is vissza kell hogy utasítsuk.

– A Walt Dis­ney óri­ás­vál­la­lat­tal is fel­vet­ték a har­cot Flo­ri­dá­ban. Miért?
– Mert a kri­ti­kai faj­el­mé­let­nek és a gen­der­nek is az elkö­te­le­zett híve nem­csak a ter­mé­ke­i­ben, de a vál­la­la­ton belül, a dol­go­zó­i­val kap­cso­lat­ban is, a leg­kü­lön­bö­zőbb új sze­xu­á­lis iden­ti­tá­sok propagálásával.

Ezt a bir­to­kom­ba jutott bel­ső doku­men­tu­mok iga­zol­ják. Készí­tet­tem erről egy tény­fel­tá­ró jelen­tést, amely Ron DeS­an­tis flo­ri­dai kor­mány­zó­nak is segít­sé­gé­re volt, ami­kor fel­vál­lal­ta ezt a har­cot. Ma pedig azt lát­juk, hogy a vala­ha világ­szer­te nép­sze­rű Dis­ney támo­ga­tott­sá­ga har­minc szá­za­lék­pon­tot zuhant, elő­fi­ze­tői bázi­sa össze­om­lott, Bob Cha­pek vezér­igaz­ga­tót pedig leváltották.

Tehát tel­jes kudar­cot val­lot­tak. Az eset azért is fon­tos és szim­bo­li­kus, mert mutat­ja, hogy nem­csak a kor­mány­zat­tal, hanem az ellen­sé­ge­sen visel­ke­dő, az ideo­ló­gi­á­ju­kat a gyer­me­ke­ink­re ráeről­te­tő vál­la­la­tok­kal is fel kell ven­nünk a harcot.

– Miért és hogyan lett Flo­ri­da a kon­zer­va­tív ügy élhar­co­sa az Egye­sült Álla­mok­ban?
– Flo­ri­da való­ban élen jár, ráadá­sul ez nem követ­ke­zik szük­ség­sze­rű­en a demog­rá­fi­ai muta­tó­i­ból. DeS­an­tis 2018-ban épp­hogy meg­nyer­te a kor­mány­zó­vá­lasz­tást. Flo­ri­da „bil­le­gő” állam­nak szá­mí­tott, azaz bár­mely irány­ba elmoz­dul­ha­tott vol­na a mér­leg nyel­ve. Ám DeS­an­tis ezután min­den más repub­li­ká­nus kor­mány­zó­nál hatá­ro­zot­tab­ban, sőt agresszí­veb­ben lépett fel.

Mások nem vál­lal­ták fel a koc­ká­za­tot, amit ő igen. 

Sze­mé­lyes pél­dá­ja azt mutat­ja: kifi­ze­tő­dik a bátor, hajt­ha­tat­lan kon­zer­va­tív poli­ti­ka, mert a sza­va­zók­nál is jó vissz­hang­ra talál.

A kor­mány­zót tavaly csak­nem húsz szá­za­lék­pon­tos fölénnyel válasz­tot­ták újra.

– Nem kel­le­ne DeS­an­tis­nek az orszá­gos poli­ti­ká­ban is kipró­bál­nia magát? Len­ne esé­lye Donald Trump ellen az elő­vá­lasz­tá­son, majd Joe Biden elle­né­ben 2024 novem­be­ré­ben?
– A poli­ti­ká­val ugyan­az a hely­zet, mint az élet­tel: a lehe­tő­sé­get akkor kell meg­ra­gad­ni, ami­kor adó­dik. A lehe­tő­sé­gek sze­szé­lye­sek, nem bölcs dolog arra szá­mí­ta­ni, hogy majd öt vagy tíz év múl­va is ott lesz­nek. Vál­toz­hat a ref­lek­tor­fény. Az ame­ri­kai saj­tó azt való­szí­nű­sí­ti, hogy DeS­an­tis beje­len­ti az indu­lá­sát, amit én is támo­ga­tok, mert van mon­da­ni­va­ló­ja az ameri­kaiaknak. Meg­mu­tat­ta, hogy haté­kony veze­tő, érti a hata­lom ter­mé­sze­tét. Most már nagy stáb is mögöt­te áll, amely­re támaszkodhat. 

Sze­rin­tem fel­mos­ná a pad­lót Biden­nel, föld­csu­szam­lás­sze­rű győ­zel­met arat­na mond­juk tíz szá­za­lék­pon­tos fölénnyel.

A kemény dió Trump legyő­zé­se len­ne az elő­vá­lasz­tá­son. 2020-ban Trump csa­pa­tá­nak is dol­goz­tam a kri­ti­kai faj­el­mé­let­tel kap­cso­lat­ban, és úgy látom, a volt elnök­nek óri­á­si sze­re­pe van abban, hogy 2016-ban meg­tör­te a sta­tus quót.

Fan­tasz­ti­kus ellen­fél, aki­nek rend­kí­vü­li érzé­ke van a poli­ti­kai dra­ma­tur­gi­á­hoz és a médi­á­ban való küz­de­lem­hez. DeS­an­tis inkább a poli­ti­kai tar­ta­lom­ban erős – majd a repub­li­ká­nus elő­vá­lasz­tók eldön­tik ezt a kérdést.

For­rás: magyar​nem​zet​.hu