Hírek Magyarországi hírek Büsz­ké­nek len­ni nem­ze­tünk megmaradására

Büsz­ké­nek len­ni nem­ze­tünk megmaradására

Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke újfaj­ta Tri­a­non-fel­dol­go­zást java­solt a 48. Toka­ji Írótáborban

A Tri­a­non 100 gon­do­lat­kör jegyé­ben kez­dő­dött meg hét­főn a 48. Toka­ji Író­tá­bor, amely­nek beval­lott cél­ja, hogy az alko­tó­mű­hely egy­ko­ri súlyát vissza­nyer­je a hazai kul­tú­ra vilá­gá­ban. A pódi­um­be­szél­ge­té­sen Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke úgy fogal­ma­zott, most az a leg­fon­to­sabb, hogy olyan erős ala­po­kat hoz­zunk lét­re, ame­lyek akkor is áll­ni fog­nak, ami­kor már nem mi ala­kít­juk a nem­zet életét.

Büszkének lenni nemzetünk megmaradásáraL. Simon Lász­ló, a Toka­ji Író­tá­bor Egye­sü­let elnö­ke (b), Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke (k) és Kurucz Éva újság­író, mode­rá­tor (j) Rend­szer­vál­tás – Tri­a­non – Írói sze­re­pek cím­mel ren­de­zett pódi­um­be­szél­ge­té­sen a Toka­ji Író­tá­bor­ban Fotó: MTI/Vajda János

A beval­lot­tan nem­zet- és tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai témá­kat kör­be­já­ró Toka­ji Író­tá­bor a nyolc­va­nas évek­ben olyan fej­tö­rést oko­zott a kom­mu­nis­ta hata­lom­nak, hogy 1987-ben be is til­tot­ták a ren­dez­vény meg­tar­tá­sát. Azóta inkább teret vesz­tett az alko­tó­mű­hely, ám a 48. alka­lom­mal meg­szer­ve­zett idei prog­ram már jelez­te, hogy ismét az egész nem­ze­tet fog­lal­koz­ta­tó gon­do­la­tok meg­tár­gya­lá­sá­ra törek­szik, már­pe­dig a Tri­a­non 100 Kuta­tó­cso­port fel­mé­ré­sé­nek ada­tai sze­rint a magya­rok dön­tő több­sé­ge úgy gon­dol­ja, hogy a béke­szer­ző­dés alap­ve­tő­en igaz­ság­ta­lan volt, és ez nem­ze­tünk leg­na­gyobb tra­gé­di­á­ja. Ennek tük­ré­ben pedig kor­társ író­ink, köl­tő­ink is ezt a témát jár­ták kör­be a béke­dik­tá­tum alá­írá­sá­nak centenáriumán.

Miként az író­tá­bor elnö­ke, L. Simon Lász­ló teg­na­pi meg­nyi­tó­já­ban fogal­ma­zott: „Nem tehe­tünk úgy, mint­ha a tri­a­no­ni fáj­da­lom nem len­ne jelen­va­ló.” Az elnök sze­rint arra kell töre­ked­nünk, hogy a nem­ze­tünk tör­té­nel­mé­ben trau­ma­ként meg­je­le­nő ese­mé­nyek­ből tanul­junk, mert így elke­rül­he­tők az újabb traumák.

A meg­ér­tés folya­ma­tát segít­he­ti elő az író­tá­bor is, amely­nek az elkö­vet­ke­ző évek­ben az lesz a kül­de­té­se, hogy ott újra­gon­dol­ják a kor­társ szép­iro­da­lom lehe­tő­sé­ge­it, nyis­sa­nak más művé­sze­ti ágak felé, továb­bá az, hogy a husza­dik szá­zad sors­for­dí­tó tör­té­ne­te­it a művé­sze­ten keresz­tül fel­dol­goz­zák. Az írók alko­tá­sa­ik­kal, köz­sze­rep­lői tevé­keny­sé­gük­kel most is sokat tehet­nek nemzetünkért.

Dél­után Kövér Lász­ló, az Ország­gyű­lés elnö­ke pódi­um­be­szél­ge­té­sen vett részt az író­tá­bor­ban. Emlé­kez­te­tett, a cen­te­ná­ri­um egy­út­tal azt is jelen­ti, hogy már nin­cse­nek közöt­tünk azok, akik élmé­nye­i­ket meg­oszt­va jele­nít­he­tik meg a tra­gi­kus esztendőket.

„Gyer­mek­ko­rom­ban még hall­hat­tam, amint nagy­apám ezek­ről az évek­ről, az akkor tör­tén­tek­ről beszél­ge­tett vele egy­ko­rú isme­rő­se­i­vel, amit nekem köte­les­sé­gem is tovább­ad­ni, de az már nem lehet olyan hite­les, mint a dik­tá­tum átélő­i­nek vissza­em­lé­ke­zé­se” – idéz­te fel a sze­mé­lyes emlé­ke­it Kövér László.

A száz esz­ten­dő leg­fon­to­sabb tapasz­ta­la­ta az Ország­gyű­lés elnö­ke sze­rint az, hogy „ha kör­be­né­zünk a világ­ban, nem mi vagyunk a leg­sa­nya­rúbb sor­sú nem­zet, már csak azért sem, mert nem­zet­ként tud­tuk túl­él­ni ezt a meg­ráz­kód­ta­tást. Sok nép van, amely nem­zet­nek gon­dol­ja magát, de mi való­ban azok is vagyunk, és éppen az elmúlt száz év erő­sít­het meg bennünket.”

Majd hoz­zá­tet­te: „Az elhall­ga­tás évti­ze­dei után vég­re kitár­gyal­hat­juk a fájó múl­tat, és tevő­le­ge­sen ala­kít­hat­juk a sor­sun­kat. Euró­pá­ban ötven­mil­lió ember él kisebb­sé­gi hely­zet­ben, éppen ezért külö­nö­sen fon­tos, hogy az euró­pai szer­ve­ze­tek is fog­lal­koz­za­nak velük. Van­nak sze­ren­csés sor­sú népek, mint a dél-tiro­li­ak vagy a svéd­or­szá­gi fin­nek, de akik más hely­zet­ben van­nak, azok sem hagy­ha­tók magukra.”

Kövér Lász­ló külön kiemel­te, ahhoz, hogy most így elmél­ked­he­tünk Tri­a­non­ról, kel­lett a rend­szer­vál­toz­ta­tás, amely­nek idén a har­min­ca­dik évfor­du­ló­ját ünne­pel­jük. Az első húsz évben is tör­tén­tek fon­tos lépé­sek a nem­zet éle­té­ben, és azok­ra ala­poz­va lehe­tett az elmúlt évti­zed­ben elő­re lép­ni. „Most az a leg­fon­to­sabb, hogy olyan erős ala­po­kat hoz­zunk lét­re, ame­lyek akkor is áll­ni fog­nak, ami­kor már nem mi ala­kít­juk a nem­zet éle­tét” – hangsúlyozta.

For­rás: Magyar Hírlap