Bűn után bűnhődés

Elő­ször volt az, hogy Bécs a mér­ce, a kul­tu­rált euró­pai fővá­ros, szem­ben Buda­pest­tel, ame­lyet maga alá gyűrt a NER. Hogy Bécs­ben még min­dig van­nak fékek és ellen­sú­lyok, ott a jobb­ol­dal is más, mint nálunk, nem beszél­ve a bal­ol­da­li város­ve­ze­tés­ről, az maga a meg­tes­te­sült jóindulat.

Aztán volt az, hogy Lázár János hazu­dik, miért áll ki Bécs­ben az utcá­ra, miért beszél a beván­dor­lás­ról, arról, hogy bizo­nyos negye­dek­ből alig talál­ni oszt­rá­kot? Mond­ták azt is, hogy hohó, Buda­pes­ten is élnek ám kína­i­ak, az ará­nyok­ról per­sze, elfe­lej­tet­tek fel­vi­lá­go­sí­ta­ni min­ket, Lázárt meg elmond­ták minden­nek, ami­ért a béke vörös szi­ge­tén sétált egyet a fövenyen.

Meg az is volt, hogy ami­kor Alföl­dit kel­lett meg­vé­de­ni, Vid­nyánsz­kyt pedig elítél­ni, nem beszél­ve a SZFE bor­zas hajú anar­chis­tá­i­ról, akkor a vörös Bécs szín­há­zi pere­puttya azon­nal petí­ci­ót írt, hiszen ők tud­ják, mi a biz­ton­ság, a sze­re­tet, a nyi­tott­ság, ezt a cso­dás élet­szem­lé­le­tet óhaj­tot­ták meg­osz­ta­ni a bar­bár keletiekkel.

Olyan is volt, hogy egy Kurz nevű kan­cel­lár, aki más­kü­lön­ben a leg­szebb Habs­burg hagyo­má­nyok szel­le­mé­ben hol ide, hol oda háza­so­dott be Euró­pá­ban, egy­szer Mer­kel­nél nyal­ta be magát tövig, más­kor a viseg­rá­di­ak felé tett gesz­tu­so­kat, abszo­lút tehe­tet­len­nek bizo­nyult a hazá­ját, fővá­ro­sát elárasz­tó ide­ge­nek­kel szem­ben. A vörös Bécs­ben annyi­ra fel­sza­po­rod­tak a jöve­vé­nyek, hogy nagy­sze­rű alá­me­rü­lé­si terep­pé vált az isz­lam­is­ták szá­má­ra. Eze­ket a mos­ta­ni gyil­ko­so­kat sem fülel­te le sen­ki idő­ben, sem­mit nem tud­tak róluk a ható­sá­gok. Kurz nem tud­ta meg­vé­de­ni a népét, az oszt­rák embe­re­ket, mert a nagy labanc ide-oda lépe­ge­tés­ben éppen csak a lénye­get tévesz­tet­te szem elől: nem tett ren­det, nem söpör­te ki a fővá­rost az ille­gá­lis migránsoktól.

Volt az is, hogy az összes itt­ho­ni pofá­zó­gép, Vágó, Hont, Puzsér, Ceg­lé­di, és a töb­bi, meg per­sze a bará­ta­ik, Sza­bó, Kará­csony, Jakab, Tóth, szó­val, a tel­jes Soros-csics­ka­há­ló­zat állan­dó­an nyu­gat­ra tekint­ge­tett, onnan merí­tett erőt és – titok­ban, nyil­ván – fel­idéz­te, hogyan jár­tak tény­le­ges és szel­le­mi elő­de­ik 1919-ben, ami­kor kihúz­tak Bécs­be az álla­mi rend­te­rem­tés elől. Bécs 2020-ban is mene­kü­lé­si álma­ik cél­ál­lo­má­sa­ként élt ben­nük. Igaz, hogy oly­kor halom­ra lőnek embe­re­ket az isz­lam­is­ták, de remé­lem, a vará­zsa nem veszett el, ha már elvi­sel­he­tet­len az Orbán-rezsim, bát­ran cso­ma­gol­ja­tok, men­je­tek, érez­zé­tek jól maga­to­kat. Per­sze, Brüsszel, Lon­don vagy Párizs is pom­pás hely, nem beszél­ve a svéd nagyvárosokról.

Meg olyan is volt, igaz, Német­or­szág­ban, de lel­kes oszt­rák bólo­ga­tás köze­pet­te, hogy az anti­sze­mi­tiz­must nem a lakos­ság egy­re nagyobb hánya­dát kite­vő musz­li­mok szít­ják, jaj, dehogy, hanem a min­den­fé­le náci cso­por­tok, lát­tunk erről sok-sok sta­tisz­ti­kát is, vala­mint elma­gya­ráz­ták nekünk, hogy a nácik lőnek is, gyil­kol­nak is, ha úgy ala­kul. Most pedig az a hely­zet, hogy a nyi­tott és konst­ruk­tív musz­li­mok sza­lad­gál­nak fegy­ver­rel az utcán, a nácik meg sehol, illet­ve pon­to­san annyi­an és ott, ahol min­dig is vol­tak: néhány szá­zan, szo­ros tit­kos­szol­gá­la­ti fel­ügye­let mel­lett, ott­hon, a tévé előtt. Őket a bölcs oszt­rák állam ugyan­is ellen­őr­zi, szá­mon tart­ja, arról viszont fogal­muk sincs, hány beván­dor­ló érke­zett és bújt el Bécs­ben mond­juk az elmúlt fél évben.

A pecsét min­de­nen, bűnön és hazug­sá­gon: a teg­nap esti ese­mény­sor. A fehér ruhás gyil­ko­sok, amint ember­re vadász­nak Bécs belvárosában.

Nin­cse­nek vélet­le­nek. A bűnt bűn­hő­dés követi.

Majd erre is gon­dol­ja­tok, ami­kor más­fél év múl­va ikszel­tek az urnák­ban. Külö­nö­sen zsi­dó hon­fi­tár­sa­ink­nak kell két­szer is meg­gon­dol­ni­uk, mit, hogyan tesz­nek: a fehér ruhás gyil­ko­sok ugyan­is rájuk vadász­nak. Nem Ózdon és nem Rákos­pa­lo­tán, hanem a Dob utcá­ban és a Pozso­nyi úton támad­ná­nak, ha más­fél év múl­va győz­ne a szörny­ko­a­lí­ció, kinyit­nák a hatá­ro­kat, a har­ma­dik világ sze­me­te pedig beözön­le­ne hoz­zánk is.

Erre gon­dol­jon min­den­ki és hal­kan rebeg­jen el egy köszö­ne­tet Orbán Vik­tor­nak és a kor­má­nyá­nak, hogy Buda­pest még nem csatatér.

 Szen­te­si Zöl­di László

For­rás: 888​.hu