Hírek Vélemények/Publicisztikák Búcsú­be­széd

Búcsú­be­széd

Ahhoz, hogy foly­ta­tód­jon az átala­kí­tá­si kísér­let, vala­mi­lyen intéz­mé­nyi kere­tet kell találnia

Búcsú­be­szé­dé­ben Donald Trump egy­ér­tel­mű­vé tet­te, hogy vissza­tér, és foly­tat­ja a most kény­sze­rű­en fél­be­ha­gyott művét. Érde­mes talán eltöp­ren­ge­nünk azon, hogy mi is ez a fél­be­ha­gyott mű, és mikép­pen is kel­le­ne elgon­dol­nunk a folytatást.

Ahhoz, hogy ebben a roha­mos gyor­sa­ság­gal egy­re komp­le­xeb­bé váló világ­ban, amely­ben élünk, meg­ért­sünk vala­mit, adek­vát nar­ra­tí­vát kell válasz­ta­nunk, egy olyan értel­me­zé­si kere­tet és foga­lom­kész­le­tet, amely segít abban, hogy nevén nevez­zük a tör­té­net leg­főbb ele­me­it és sze­rep­lő­it. Ennek az elbe­szé­lé­si mód­nak ese­tünk­ben leg­fő­kép­pen arra kel­le­ne képes­nek len­nie, hogy Ame­ri­ka való­sá­gos ter­mé­sze­tét leír­ja. Ma már köz­hely, hogy Ame­ri­ka csak akkor és csak úgy ért­he­tő meg, ha kezel­ni tud­juk azt a ket­tős szer­ke­ze­tet, amely Ame­ri­kát egy­fe­lől mint nem­zet­ál­la­mot, más­fe­lől pedig mint világ­bi­ro­dal­mat téte­le­zi fel. Min­den, ami Ame­ri­ká­ban és Ame­ri­ká­val tör­té­nik, az e két egy­mást hihe­tet­le­nül komp­lex módon átha­tó enti­tás inter­ak­ci­ó­ja­ként, együtt­mű­kö­dé­se­ként és konf­lik­tu­sa­ként írha­tó le. Az elmúlt több mint fél évez­red során min­dig egy-egy nyu­ga­ti nem­zet­ál­lam­ra tele­pí­tet­te rá egy-egy évszá­zad­ra a világ­bi­ro­dal­mát az a glo­bá­lis szu­per­struk­tú­ra, amely­nek neve ugyan nincs, sőt saját beval­lá­sa sze­rint nem is léte­zik, még­is min­dent meg­ha­tá­roz, ami a világ­ban történik.

Ame­ri­ka mint világ­bi­ro­da­lom nagy­já­ból 1820-tól kez­dett kiépül­ni, és az elmúlt hat­száz év ciklusai­nak logi­ká­já­ból adó­dó­an vala­mi­kor a 20. szá­zad har­min­cas éve­i­nek végén hanyat­lott alá, átad­va a helyét „vala­mi­nek”, amely­ről egy­elő­re sen­ki nem tud sem­mit, pedig min­den­ki sze­ret­ne tud­ni min­dent. (Hogy lesz‑e pél­dá­ul hete­dik biro­da­lom, és ha igen, akkor mi lesz az, vagy ha nem, akkor milyen kor­szak jön majd a biro­dal­mak után?) Az egy­re növek­vő feszült­sé­gek a vár­ha­tó biro­da­lom­vál­tás lemez­tek­to­ni­kai moz­gá­sa­i­ból adód­nak, és az előt­tünk álló évti­ze­dek­ben ma még fel­fog­ha­tat­lan mére­tű konf­lik­tu­so­kat ger­jesz­te­nek majd. Az ok viszony­lag egy­sze­rű, a biro­dal­mi Ame­ri­ka ural­mi cso­port­jai nem sze­ret­né­nek együtt buk­ni a biro­da­lom­mal, ezért egy­re gát­lás­ta­la­nabb ciniz­mus­sal pró­bál­ják a vilá­got és saját nem­zet­ál­la­mi talap­za­tu­kat is erő­for­rás­ként hasz­nál­ni fenn­ma­ra­dá­suk érde­ké­ben. Bár a világ­tör­té­ne­lem min­den eddi­gi biro­dal­mi ural­mi elit­je erre töre­ke­dett, de egyik­nek sem sike­rült, így azt evi­den­ci­a­ként kezel­het­jük, hogy az ame­ri­kai biro­da­lom üze­mel­te­tő­i­nek sem fog. Az azon­ban nem mind­egy sem Ame­ri­ka népe, sem a világ szá­má­ra, hogy az ebből adó­dó­an folya­ma­to­san növek­vő feszült­ség mikép­pen fog meg­ol­dód­ni. Hogy száz­éves hábo­rú vagy „száz­éves béke”, vagy­is olyan idő­szak jön, amely­nek során az embe­ri­ség egy olyan egyez­ség­rend­szert lesz képes működ­tet­ni, amely e komp­le­xi­tá­sát spon­tán módon folya­ma­to­san növe­lő vilá­got viszony­lag békés körül­mé­nyek között fenn tud­ja tartani.

Donald Trump tör­té­nel­mi érde­me az, hogy a sej­té­sek szint­jén ráér­zett arra, hogy a békés meg­ol­dás csak akkor lehet­sé­ges, ha a biro­da­lom a világ­gal is, és saját nem­zet­ál­la­mi talap­za­tá­val is új egyez­sé­get köt. És bár kicsit túl­di­men­zi­o­nált maga­biz­tos­ság­gal a mocsár lecsa­po­lá­sát ígér­te beik­ta­tá­sa­kor, vagy­is azt, hogy a biro­dal­mi Ame­ri­ká­nak az admi­niszt­rá­ci­ó­ba bele­épí­tett „mély­ál­la­mát” fel­szá­mol­ja, az első menet e mély­ál­lam tel­jes győ­zel­mé­vel vég­ző­dött, meg­alá­zó módon egy­sze­rű­en elker­get­te az elnö­köt a leg­dur­vább csa­lá­sok­tól sem vissza­ri­ad­va. A biro­da­lom­vál­tás békés lebo­nyo­lít­ha­tó­sá­ga érde­ké­ben vál­lalt első csa­ta tehát vere­ség­gel vég­ző­dött Donald Trump szá­má­ra, ám ez a „hábo­rú a béké­ért” most fog csak iga­zán elkez­dőd­ni. A biro­da­lom ural­mi elit­jei ugyan most talán komo­lyan gon­dol­ják, hogy négy év kisik­lás után ugyan­ott lehet foly­tat­ni, ahol 2016 előtt abba­ma­radt, ám hamar rá fog­nak jön­ni, hogy ez tra­gi­kus téve­dés. Sem Ame­ri­ka, sem a világ nem ugyan­az már, mint 2016 előtt volt, tehát ez az „ugyan­ott” már nem létezik.

Az viszont tény, hogy ahhoz, hogy Donald Trump foly­tat­ni tud­ja éppen hogy csak elkez­dett átala­kí­tá­si kísér­le­tét, e kísér­let­hez vala­mi­lyen moz­gás­for­mát, intéz­mé­nyi kere­tet kell talál­nia, mert a jelen­leg fenn­ál­ló szer­ke­zet, pél­dá­ul maga a Repub­li­ká­nus Párt és a fenn­ál­ló média­szer­ke­zet erre tel­je­sen alkal­mat­lan. Ahhoz azon­ban, hogy ez az új intéz­mé­nyi keret lét­re­jö­hes­sen, olyan fel­fog­ha­tat­lan dimenzió­jú anya­gi for­rás­ra és média­tá­mo­ga­tás­ra vol­na szük­ség, ami egy­elő­re elkép­zel­he­tet­len­nek lát­szik. Pedig ez még min­dig csak a prob­lé­ma leját­szás­tech­ni­kai fel­szí­ne. Ennél is sok­kal fon­to­sabb kér­dés, hogy vajon Donald Trump képes lehetne‑e arra, hogy ezzel a bizo­nyos „nem léte­ző” glo­bá­lis szu­per­struk­tú­rá­val meg­kös­se a maga egyez­sé­gét arról, miként kellene/lehetne egy békés biro­da­lom­vál­tást előkészíteni.

Egy­va­la­mit most már biz­to­san tudunk, azt, hogy az elmúlt négy év során ez nem­csak hogy nem sike­rült neki, de meg­buk­ta­tá­sá­nak mód­ja elég egy­ér­tel­mű­en jel­zi azt is, hogy a vilá­got tény­le­ge­sen irá­nyí­tó glo­bá­lis hatal­mi szu­per­struk­tú­ra szá­má­ra egy­elő­re egy­ál­ta­lán nem a békés biro­da­lom­vál­tás az opció. Így viszont elég nehéz elkép­zel­ni, vajon milyen gigan­ti­kus tőke- és főként média­struk­tú­rák vál­lal­nák moz­gal­má­nak a támo­ga­tá­sát ilyen fel­té­te­lek között. Ahhoz, hogy ez egy­ál­ta­lán értel­mez­he­tő legyen, a nem­zet­ál­la­mi Ame­ri­ká­ban és a világ Ame­ri­kán kívü­li részé­ben is olyan drá­mai vál­to­zá­sok­nak kel­le­ne vég­be­men­ni­ük, ame­lyek e glo­bá­lis szu­per­struk­tú­rát a stra­té­gi­á­ja átgon­do­lá­sá­ra kény­sze­rí­te­nék. Bár ennek egy­elő­re nagyon kicsi a való­szí­nű­sé­ge, de nem nul­la, és ez Trump szá­má­ra egy­elő­re éppen elég ahhoz, hogy való­ban vissza­tér­jen. Hogy a vég egy­ben kez­det is legyen.

Bogár Lász­ló közgazdász

For­rás: Magyar Hírlap