Búcsú Vitéz Mol­nár Lajos­tól (1934−2021)

V. Mol­nár Lajos sze­mé­lyé­ben a magyar szel­le­mi élet egyik nagy egyé­ni­sé­gét vesz­tet­te el. Kivá­lá­sa a sora­ink­ból nem­csak csa­lád­já­nak, fele­sé­gé­nek, Évá­nak, aki­vel 52 évet élt bol­dog házas­ság­ban, gyer­me­ke­i­nek: Lajos­nak, Eri­ká­nak és Atil­lá­nak, vala­mint öt uno­ká­já­nak nagy vesz­te­ség, hanem a magyar közös­ség szá­má­ra is. 

Hiszen nem­csak egy jó férj és apa köl­tö­zött el, hanem egy fárad­ha­tat­lan magyar har­cos is, aki­re oly nagy szük­sé­günk volt és len­ne a jövő­ben is, hogy meg­véd­hes­sük magun­kat a szűn­ni nem aka­ró támadásoktól.

Lajos kato­na­csa­lád gyer­me­ke volt. Apja, id. Mol­nár Lajos Magyar Kirá­lyi szá­za­dos végig­har­col­ta Erdély, Fel­vi­dék, Dél­vi­dék csa­ta­te­re­it, 1941 – 1943 között az orosz fron­ton szol­gált. Lajos az 1956-os magyar sza­bad­ság­harc hőse­ként az orosz meg­szál­lás és a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra ellen har­colt, részt vett a Rádió elfog­la­lá­sá­ban, a Sztá­lin-szo­bor ledöntésében. 

Emi­att el kel­lett hagy­nia hazá­ját, Auszt­ri­á­ba mene­kült, majd Ame­ri­ká­ban kapott lete­le­pe­dé­si enge­délyt. Kom­mu­niz­mus elle­ni har­cát az Egye­sült Álla­mok­ban is foly­tat­ta. 1962-ben Cleve­land, Ohio-ban lét­re­hoz­ta a Hun­gá­ria Sza­bad­ság­har­cos Moz­gal­mat (HSZM), amely­nek elnö­ke lett. 

A moz­ga­lom cél­ja Magyar­or­szág kom­mu­niz­mus aló­li fel­sza­ba­dí­tá­sa, a tri­a­no­ni béke­dik­tá­tum felül­vizs­gá­la­ta, a magyar kul­tú­ra és hagyo­mány kül­ho­ni védelme. 

1986-ban ugyan­csak Cleve­land­ben meg­ala­pí­tot­ta a Nagy Szittya Tör­té­nel­mi Világ­kong­resszust célul tűz­ve ki a magyar őstör­té­net kuta­tá­sát és szé­les kör­ben való meg­is­mer­te­té­sét. Nyolc Világ­kong­resszust szervezett.1968-ban bekap­cso­ló­dott az ame­ri­kai párt­élet­be, és Geor­ge Wal­lace elnök­je­lölt Ame­ri­kai Füg­get­len­sé­gi Párt tanács­adó­ja lett. Az elnök­je­löl­tet arra biz­tat­ta, hogy hasz­nál­ja befo­lyá­sát a közép-euró­pai orszá­gok­nak a szov­jet kom­mu­nis­ta poli­ti­ká­tól való füg­get­le­ní­té­sé­re. Rend­sze­re­sen tar­tott elő­adá­so­kat Ame­ri­ká­ban és Magyarországon.

A Magyar Nem­ze­ti Ván­dor­zász­ló Olasz­or­szág­ban, a Nápoly mel­let­ti mene­kült­tá­bor­ban bon­tot­ta ki szár­nyát 1951-ben. E nem­ze­ti erek­lye bejár­ta egész Euró­pát, Auszt­rá­li­át, Észak- és Dél-Ame­ri­kát. 1958-ban a Hun­gá­ria Sza­bad­ság­har­cos Moz­ga­lom örö­köl­te. 2008-ban Mol­nár Lajos elhoz­ta a Magya­rok VII. Világ­kong­resszu­sá­ra, hogy itt ismét kibont­va ünne­pé­lye­sen örö­kös meg­őr­zés­re átad­ja a Magya­rok Világ­szö­vet­sé­gé­nek, Patru­bány Mik­lós elnök úrnak.

1998-ban Pong­rátz Ger­gely, az 56-os Magya­rok Világ­szö­vet­sé­gé­nek elnö­ke v. Mol­nár Lajost „1956 Hőse” cím­mel tün­tet­te ki. 

2007-ben a Mis­kol­ci Böl­csész Egye­sü­let Nagy Lajos Király Magán­egye­tem­nek kitün­te­tett­je­ként az „Igaz magyar­sá­gért” érmet vehet­te át, 2011-ben pedig az 1956-os Jubi­le­u­mi Érdemrendet. 

2019-ben New-York­ban lett a Vité­zi Rend tagja.

Mi, magya­rok, kik ismer­tük őt, búcsú­zunk, de nem felej­tünk, emlé­ke fen­nen lebeg. Iste­nünk kegyel­me őrköd­jön fölötte.

„A gyen­ge és erős, félé­keny és a hős meg­hal egyaránt.”

Botos Lász­ló

2021. janu­ár 7‑én