Birodalmi demencia
Most kezdenek rádöbbenni arra, hogy ennek az „odának” egyszer s mindenkorra vége
A jelenségek világa mindig csak egy többszörösen eltorzult/eltorzított tükörképe a valóságnak, és ha a valóság megértéshez szeretnék közelebb kerülni, akkor neki kell látni a jelenségvilág „dekódolásához”, azon rejtett üzenetek megfejtéséhez, amelyek a jelenségek kavargásából kiolvashatók. A „jelenség” most az, hogy az amerikai elnök egy interjúban lelketlen gyilkosnak nevezte az orosz elnököt, azzal vádolva, hogy beavatkozott az amerikai elnökválasztásba annak érdekében, hogy Donald Trump maradjon az elnök. Egészen pontosan ezeket a vádakat adta a szájába a globális véleményhatalmi fegyverként használt média.
Tekintsünk el most attól, hogy az elnök láthatóan egy szánalmas demens aggastyán, aki már arra sem képes, hogy önálló szereplője legyen akár egy szigorúan ellenőrzött sajtótájékoztatónak is. Már „kinevezését” is a globális véleményhatalmi rendszer „intézte” teljesen függetlenül attól az amerikai néptől, akire hivatkozva (demokrácia = népuralom) mindez megtörtént.
Az elnök egyetlen feladata már csak annyi, hogy programozott biológiai díszletként engedelmesen végrehajtsa a gazdi utasításait. Az igazi kérdés tehát az, hogy mit akar a gazdi, és miként illesszük be a gazdi stratégiai terveibe ezt a „gyilkosos” intermezzót, amely inkább bohózatba illő abszurdum, egy nagyjából a duzzogó kiscsoportos óvodás mentális szintjére süllyed személy precízen megtervezett előadásában. Bár az elnökválasztás lebonyolításának, vagyis Donald Trump megbuktatásának projektje végül, ha „döccenőkkel” is, de sikeresen lefutott, a birodalom az első két hónap során elég zavartan viselkedik.
De mivel is kellene a birodalom urainak szembenézniük, és mi olvasható ki e két hónap folyamataiból e szembenézés következményeit illetően? A Build Back Better kampányjelszó már jelezte, hogy a birodalom valóban komolyan gondolja, hogy Donald Trump megválasztása csak egy fatális véletlen volt, pillanatnyi figyelmetlenség nyomán előállt vis major helyzet, így Trump megbuktatása után csak annyi a feladat, hogy egy kicsit „jobban kell csinálni” mindazt, ami 2016 előtt zajlott.
Vagyis vissza kell térni oda, ahol 2016 előtt volt a világ és benne a birodalom. Ez akár még helytálló stratégia is lehetne, ám van egy aprócska probléma, és ez az, hogy nincs hová visszatérni, mert nincs már az az „oda”, amibe „jobban kéne visszaépíteni” a világot. Bármilyen megdöbbentő is ezzel szembesülni, az elmúlt két hónap fejleményei mintha valóban azt igazolnák vissza, hogy a birodalom urai most kezdenek rádöbbenni arra, hogy ennek az „odának” egyszer s mindenkorra vége.
És azért nincs már ez az „oda”, mert a világ számára világossá vált, hogy a birodalom végzetes hanyatlásban van, és ezt, mint a palackból kiengedett szellemet már semmilyen módon nem lehet visszagyömöszölni. Egy demens aggastyán elnökké kinevezése ráadásul önmagában is élő szimbóluma e végzetes hanyatlásnak.
A birodalmi elit ezek szerint nem tud és nem is akar szembesülni a valóságos helyzettel. Azzal a három dimenzióban is zajló háborús konfliktusrendszerrel, amelynek kezelése még briliáns stratégia esetén is igen nehéz feladat volna a birodalom és az adminisztrációba beépített birodalmi magánállam, a deep state számára. E háború első szintje és az orosz elnök „legyilkosozása” ehhez a szinthez kapcsolódik, ez a birodalomnak a világ ellen viselt háborúja.
Kiderült, hogy a birodalom mint világparazita nem tud már önállóan létezni, ha a világ mint „gazdaállat” megtagadja az engedelmességet, a birodalom végveszélybe kerül. Ezt drámai módon jelzi, hogy a múlt év során az Amerikai Egyesült Államok fedezetlen követeléseinek összmennyisége meghaladta a teljes anyagi vagyon mértékét, vagyis ha Amerikát elárvereznék, az amerikai társadalom mindenét elveszítené, s még mindig maradna harmincezermilliárd dollár további tartozása.
Mindebből az is kiderül, hogy a birodalom életképtelenné válik, ha kifosztó szivattyúin keresztül nem tudja elszívni az egyre költségesebb működéséhez szükséges erőforrásokat. Ám a jelek szerint a birodalom urai még mindig úgy vélik, hogy gátlástalan verbális fenyegetéssel, gazdasági szankciókkal és a katonai erő alkalmazásának kilátásba helyezésével végül is rákényszeríthetik a világot, hogy hajlandó legyen a végtelenbe tendáló birodalomüzemeltetési költségek megfinanszírozására.
Paradox módon még azt sem veszi észre, hogy a verbális fenyegetések, mint most is, szánalmas bohóccá teszik, a szankciókkal éppen ő maga kényszeríti ki, hogy ellenfelei még sikeresebben függetlenedjenek tőle, a katonai erő alkalmazása pedig egy olyan világban, ahol az „új” fegyverek a „rejtett” dimenziókban fejtik ki megsemmisítő hatásukat, értelmetlen és pazarló pótcselekvéssé vált. A kör ezzel bezárult, a birodalom deficitjei és adósságai a végtelenbe futnak, így ő maga kénytelen fokozni a saját nemzetállami talapzata ellen vívott háborúját, abban a reményben, hogy így juthat erőforrásokhoz, és ez a háború második szintje.
Csakhogy Donald Trump meghasította az eddig lezárt beszédteret, így az amerikai társadalom fele most már tisztában van e háború lényegével, és egyre nyíltabban ellenáll, így a birodalom két tűz közé került. Miközben egyre tehetetlenebbül kénytelen érzékelni, hogy öngerjesztő örvénylésként mélyül a nemzetállami talapzat önmaga ellen viselt polgárháborúja, vagyis a háború harmadik szintje. Megdöbbentő most látni, hogy a birodalom urai bohózatba fulladó verbális fenyegetésen kívül semmilyen más eszközt nem találnak reménytelen helyzetük kezelésére.
Bogár László közgazdász
Forrás: Magyar hirlap