Hírek Vélemények/Publicisztikák Biro­dal­mi demencia

Biro­dal­mi demencia

Most kez­de­nek rádöb­ben­ni arra, hogy ennek az „odá­nak” egy­szer s min­den­kor­ra vége

A jelen­sé­gek vilá­ga min­dig csak egy több­szö­rö­sen eltorzult/eltorzított tükör­ké­pe a való­ság­nak, és ha a való­ság meg­ér­tés­hez sze­ret­nék köze­lebb kerül­ni, akkor neki kell lát­ni a jelen­ség­vi­lág „dekó­do­lá­sá­hoz”, azon rej­tett üze­ne­tek meg­fej­té­sé­hez, ame­lyek a jelen­sé­gek kavar­gá­sá­ból kiol­vas­ha­tók. A „jelen­ség” most az, hogy az ame­ri­kai elnök egy inter­jú­ban lel­ket­len gyil­kos­nak nevez­te az orosz elnö­köt, azzal vádol­va, hogy beavat­ko­zott az ame­ri­kai elnök­vá­lasz­tás­ba annak érde­ké­ben, hogy Donald Trump marad­jon az elnök. Egé­szen pon­to­san eze­ket a váda­kat adta a szá­já­ba a glo­bá­lis véle­mény­ha­tal­mi fegy­ver­ként hasz­nált média.

Tekint­sünk el most attól, hogy az elnök lát­ha­tó­an egy szá­nal­mas demens aggas­tyán, aki már arra sem képes, hogy önál­ló sze­rep­lő­je legyen akár egy szi­go­rú­an ellen­őr­zött saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­nak is. Már „kine­ve­zé­sét” is a glo­bá­lis véle­mény­ha­tal­mi rend­szer „intéz­te” tel­je­sen füg­get­le­nül attól az ame­ri­kai nép­től, aki­re hivat­koz­va (demok­rá­cia = nép­ura­lom) mind­ez meg­tör­tént.

Az elnök egyet­len fel­ada­ta már csak annyi, hogy prog­ra­mo­zott bioló­giai dísz­let­ként enge­del­me­sen vég­re­hajt­sa a gaz­di uta­sí­tá­sa­it. Az iga­zi kér­dés tehát az, hogy mit akar a gaz­di, és miként illesszük be a gaz­di stra­té­gi­ai ter­ve­i­be ezt a „gyil­ko­sos” inter­mez­zót, amely inkább bohó­zat­ba illő abszur­dum, egy nagy­já­ból a duz­zo­gó kis­cso­por­tos óvo­dás men­tá­lis szint­jé­re süllyed sze­mély pre­cí­zen meg­ter­ve­zett elő­adá­sá­ban. Bár az elnök­vá­lasz­tás lebo­nyo­lí­tá­sá­nak, vagy­is Donald Trump meg­buk­ta­tá­sá­nak pro­jekt­je végül, ha „döc­ce­nők­kel” is, de sike­re­sen lefu­tott, a biro­da­lom az első két hónap során elég zavar­tan visel­ke­dik.

De mivel is kel­le­ne a biro­da­lom ura­i­nak szem­be­néz­ni­ük, és mi olvas­ha­tó ki e két hónap folya­ma­ta­i­ból e szem­be­né­zés követ­kez­mé­nye­it ille­tő­en? A Build Back Bet­ter kam­pány­jel­szó már jelez­te, hogy a biro­da­lom való­ban komo­lyan gon­dol­ja, hogy Donald Trump meg­vá­lasz­tá­sa csak egy fatá­lis vélet­len volt, pil­la­nat­nyi figyel­met­len­ség nyo­mán elő­állt vis major hely­zet, így Trump meg­buk­ta­tá­sa után csak annyi a fel­adat, hogy egy kicsit „job­ban kell csi­nál­ni” mind­azt, ami 2016 előtt zajlott.

Vagy­is vissza kell tér­ni oda, ahol 2016 előtt volt a világ és ben­ne a biro­da­lom. Ez akár még helyt­ál­ló stra­té­gia is lehet­ne, ám van egy aprócs­ka prob­lé­ma, és ez az, hogy nincs hová vissza­tér­ni, mert nincs már az az „oda”, ami­be „job­ban kéne vissza­épí­te­ni” a vilá­got. Bár­mi­lyen meg­döb­ben­tő is ezzel szem­be­sül­ni, az elmúlt két hónap fej­le­mé­nyei mint­ha való­ban azt iga­zol­nák vissza, hogy a biro­da­lom urai most kez­de­nek rádöb­ben­ni arra, hogy ennek az „odá­nak” egy­szer s min­den­kor­ra vége.

És azért nincs már ez az „oda”, mert a világ szá­má­ra vilá­gos­sá vált, hogy a biro­da­lom vég­ze­tes hanyat­lás­ban van, és ezt, mint a palack­ból kien­ge­dett szel­le­met már sem­mi­lyen módon nem lehet vissza­gyö­mö­szöl­ni. Egy demens aggas­tyán elnök­ké kine­ve­zé­se ráadá­sul önma­gá­ban is élő szim­bó­lu­ma e vég­ze­tes hanyat­lás­nak.

A biro­dal­mi elit ezek sze­rint nem tud és nem is akar szem­be­sül­ni a való­sá­gos hely­zet­tel. Azzal a három dimen­zi­ó­ban is zaj­ló hábo­rús konf­lik­tus­rend­szer­rel, amely­nek keze­lé­se még bri­li­áns stra­té­gia ese­tén is igen nehéz fel­adat vol­na a biro­da­lom és az admi­niszt­rá­ci­ó­ba beépí­tett biro­dal­mi magán­ál­lam, a deep sta­te szá­má­ra. E hábo­rú első szint­je és az orosz elnök „legyil­ko­so­zá­sa” ehhez a szint­hez kap­cso­ló­dik, ez a biro­da­lom­nak a világ ellen viselt hábo­rú­ja.

Kide­rült, hogy a biro­da­lom mint világ­pa­ra­zi­ta nem tud már önál­lóan létez­ni, ha a világ mint „gaz­da­ál­lat” meg­ta­gad­ja az enge­del­mes­sé­get, a biro­da­lom vég­ve­szély­be kerül. Ezt drá­mai módon jel­zi, hogy a múlt év során az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok fede­zet­len köve­te­lé­se­i­nek össz­mennyi­sé­ge meg­ha­lad­ta a tel­jes anya­gi vagyon mér­té­két, vagy­is ha Ame­ri­kát elár­ve­rez­nék, az ame­ri­kai tár­sa­da­lom min­de­nét elve­szí­te­né, s még min­dig marad­na har­minc­ezer­mil­li­árd dol­lár továb­bi tartozása.

Mind­eb­ből az is kide­rül, hogy a biro­da­lom élet­kép­te­len­né válik, ha kifosz­tó szi­vattyú­in keresz­tül nem tud­ja elszív­ni az egy­re költ­sé­ge­sebb műkö­dé­sé­hez szük­sé­ges erő­for­rá­so­kat. Ám a jelek sze­rint a biro­da­lom urai még min­dig úgy vélik, hogy gát­lás­ta­lan ver­bá­lis fenye­ge­tés­sel, gaz­da­sá­gi szank­ci­ók­kal és a kato­nai erő alkal­ma­zá­sá­nak kilá­tás­ba helye­zé­sé­vel végül is rákény­sze­rít­he­tik a vilá­got, hogy haj­lan­dó legyen a vég­te­len­be ten­dá­ló biro­da­lom­üze­mel­te­té­si költ­sé­gek megfinanszírozására.

Para­dox módon még azt sem veszi ész­re, hogy a ver­bá­lis fenye­ge­té­sek, mint most is, szá­nal­mas bohóc­cá teszik, a szank­ci­ók­kal éppen ő maga kény­sze­rí­ti ki, hogy ellen­fe­lei még sike­re­seb­ben füg­get­le­ned­je­nek tőle, a kato­nai erő alkal­ma­zá­sa pedig egy olyan világ­ban, ahol az „új” fegy­ve­rek a „rej­tett” dimen­zi­ók­ban fej­tik ki meg­sem­mi­sí­tő hatá­su­kat, értel­met­len és pazar­ló pót­cse­lek­vés­sé vált. A kör ezzel bezá­rult, a biro­da­lom defi­cit­jei és adós­sá­gai a vég­te­len­be fut­nak, így ő maga kény­te­len fokoz­ni a saját nem­zet­ál­la­mi talap­za­ta ellen vívott hábo­rú­ját, abban a remény­ben, hogy így jut­hat erő­for­rá­sok­hoz, és ez a hábo­rú máso­dik szint­je.

Csak­hogy Donald Trump meg­ha­sí­tot­ta az eddig lezárt beszéd­te­ret, így az ame­ri­kai tár­sa­da­lom fele most már tisz­tá­ban van e hábo­rú lénye­gé­vel, és egy­re nyíl­tab­ban ellen­áll, így a biro­da­lom két tűz közé került. Miköz­ben egy­re tehe­tet­le­neb­bül kény­te­len érzé­kel­ni, hogy önger­jesz­tő örvény­lés­ként mélyül a nem­zet­ál­la­mi talap­zat önma­ga ellen viselt pol­gár­há­bo­rú­ja, vagy­is a hábo­rú har­ma­dik szint­je. Meg­döb­ben­tő most lát­ni, hogy a biro­da­lom urai bohó­zat­ba ful­la­dó ver­bá­lis fenye­ge­té­sen kívül sem­mi­lyen más esz­közt nem talál­nak remény­te­len hely­ze­tük kezelésére.

Bogár Lász­ló közgazdász

For­rás: Magyar hirlap

%d bloggers like this: