Birkaiskola
Az alcíme talán az lehetne ennek az írásnak, hogy a szabadság terrorja, avagy a terror szabadsága
Mindig a jelenségekkel találkozunk, de a lényeget keressük, és most három közelmúltbéli jelenség mélyén rejlő lényeget kellene megértenünk.
Az egyik egy német focicsapat magyar edzőjének nyilatkozata arról, hogy nem feltétlenül ért egyet a migrációval és a szivárványcsaládokkal, ami valójában csak egy magyar kollégájának ezzel kapcsolatos mondandójára adott reakció volt. A csapat azonnal felmondta a szerződését, noha a munkájával tökéletesen elégedett volt. A másik egy osztrák hetilap újságírója, aki kérdéseket tett fel a magyar EP-delegáció tagjainak, de amikor a kérdésekről a magyar televízió elmondta a véleményét, az nemzetközi felháborodást váltott ki.
Tehát van, aki szabadon elmondhatja a véleményét, és van, aki nem. A harmadik jelenség, hogy Amerikában több száz, önmagát nőnek érző férfi rab kérte női börtönbe való áthelyezését. Nagy valószínűséggel sikeres lesz a törekvésük, hisz a transzneműség szabadsága mindennél fontosabb.
A női rabok azon jogánál is, hogy ne legyenek nemi erőszakért elítélt férfiakkal egy cellában.
Ezekből a történésekből az látszik kiderülni, hogy párhuzamos univerzumokban élünk. E kozmikus polarizálódás kulcsszava a szabadság. Érdemes egy kicsit eltöprengeni azon, hogy miként született meg ez a fogalom. Ma talán úgy érezzük, hogy öröktől fogva létezik, és mindig is ez volt minden korban és kultúrában az ember legfőbb célja, de ez nem így van. Sőt egyértelmű, hogy az utóbbi néhány évszázadot leszámítva a szabadság mint társadalomfilozófiai elmélet és társadalmi gyakorlat egyáltalán nem létezett.
Az ember nem szabadságban akart élni, hanem méltóságban, az üdvösség, az Isten szerinti élet lehetőségét kereste. Szabadságában állt ugyan bármit elgondolni és azt megvalósítani, de ennél sokkal fontosabb volt a harmadik típusú szabadsága, vagyis hogy amit szabadon elgondolt és megvalósított, azt vajon képes lesz‑e harmonikusan beilleszteni a teremtés rendjébe.
Az elgondolhatóság és megvalósíthatóság szabadságának csak úgy volt értelme, ha ez a harmadik szabadság uralta azt az első két szabadságot, amit ma önkényesen kiragadnak, és azt minősítik önkénynek, ha jelezzük a harmonikus beilleszthetőség követelményét, kötelezettségét.
Vagyis a szabadság csak jogként abszolutizálva létezik, kötelezettségként nem is értelmezhető, vagy ha igen, akkor az a legsúlyosabb elnyomás, az emberi jogok eltiprása. Egyetemes emberi jogokat deklaráltak ugyan, de egyetemes emberi kötelezettségeket, amelyek a rend fennmaradását szolgálnák, nem.
Az előjel nélküli szabadság pedig akár a totális pusztítás szabadsága is lehet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a liberális „új szabadság”, vagyis a szabadság terrorja a rendet akarja felszámolni, azt a rendet, amely a hagyomány rendje, ahol az emberi létezést az önmagával való azonosság három szintjén éli át az ember.
A család, a nemzet és a kultúra vagy civilizáció, amelyen belül a nemzete létrejött. Ezt a magyarság számára az Isten, haza, család hármasa fejezte ki, ahol Isten a keresztény kultúra, a haza a nemzet, a család pedig a nemi önazonosságomnak keretet adó szeretetközösség. A liberalizmus számára azonban ezek az elnyomás, a terror, a bigottság, az elmaradottság, egyszóval a szabadság helyett a rabság fogalmai, amelyek lehetetlenné teszik az egyetemes emberi jogok érvényesülését.
Ezzel szembeforduló törekvéseinek lényege, hogy teljesen eltűnjön a nemi identitás, bárki bármikor bármilyen nemű lehessen. Ne korlátozza semmi a totális globális migrációt, mindenki élhessen bárhol, fordulhasson szembe mindazzal, amit egy adott kultúra és azon belül egy nemzet saját önazonosságként ott felépített.
Ez ugyan szabadság, de a káosz, a rendezetlenség szabadsága, ami kiszámítható módon a rend és a rendszer összeomlásához vezet. És valóban egyre nyilvánvalóbb, hogy a szabadság terrorja a terror szabadságát hozza el, brutálisan büntetik, kiközösítik azt, aki nem fogadja el engedelmesen a totális káoszt, ahol tehát minden abszolút szabad, kivéve a rendet, mert a rendet akarni, azt abszolút nem szabad. Ezért kell homofóbiának és transzfóbiának bélyegezni a nemi önazonosság vállalását, nacionalizmusnak és populizmusnak bélyegezni a nemzethez való ragaszkodást és rasszizmusnak, fasizmusnak bélyegezni a keresztény európai fehér ember kultúráját.
Hogy is írja József Attila a Levegőt! című versének végén?
„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!” A szabadság arra szolgál, hogy szabadon szolgálhassuk a rendet. Hogy mi történik, ha nem ezt tesszük, azt írja le Weöres Sándor Birkaiskola című verse. Taktikusan a csodák birodalmába helyezi, amikor úgy kezdi, hogy „Egyszer volt egy nagy csoda, / neve birka-iskola. / Ki nem szólt, csak bégetett, / az kapott dicséretet”. Vagyis megfordul a rend, megjelenik a másság, és ettől fogva minden fordítva van. „Ki oda se ballagott, / még jutalmat is kapott”, vagyis megmutatja magát a Tao ősi igazsága, miszerint jót cselekedni nehéz és fáradságos, rosszat cselekedni viszont könnyű és szórakoztató.
Az antik görögségben idiótáknak (önmaguknak valóknak) hívták azokat, akik nem ismerték fel, hogy a közösségnek az egyetlen méltó célja nem lehet más, mint a rend megtartása és gyarapítása.
És nem ismerték fel, hogy ha nem a rendet szolgálják, az végül a teljes összeomláshoz vezet. Akárcsak Weöres Sándor versének végén: „Így hát egy se ment oda, / meg is szűnt az iskola.” Valóban ezt akarjuk?
Bogár László közgazdász
Forrás: Magyar Hírlap