Bele­bu­kott a liba­no­ni kor­mány a bej­rú­ti pusz­tí­tó robbanásba

A minisz­ter­el­nök esti tele­ví­zi­ós beszé­dé­ben hiva­ta­lo­san is beje­len­tet­te a kor­mány lemon­dá­sát. N. Rózsa Erzsé­bet szak­ér­tő az Info­Rá­di­ó­ban fel­idéz­te, a fele­ke­ze­tek egy­más között osz­tot­ták fel a poli­ti­kai veze­tő tiszt­sé­ge­ket, de ez az ará­nyok elto­ló­dá­sa miatt műkö­dés­kép­te­len­né teszi a het­ve­nes évek­ben még ragyo­gó ered­mé­nye­ket pro­du­ká­ló országot.

A magát füg­get­len­ként pozí­ci­o­ná­ló Haszan Diáb kor­mány­fő hét­fő esti tele­ví­zi­ós beszé­dé­ben a hagyo­má­nyos poli­ti­kai osz­tályt tet­te fele­lős­sé a tör­tén­te­kért, éle­sen bírál­va a kor­rup­ci­ót, amely véle­mé­nye sze­rint elve­ze­tett „ehhez a föld­ren­gés­hez, amely lesúj­tott az ország­ra”. „Isten óvja Liba­nont” – zár­ta a beszé­dét, ezt három­szor is elismételve.▾hirdetés

Benn­fen­tes for­rá­sok sze­rint hét­fő dél­előtt a pénz­ügy­mi­nisz­ter is beje­len­tet­te távo­zá­sát, ő már a kor­mány negye­dik tag­ja, aki így tett az utób­bi napokban.

A múlt ked­di kataszt­ró­fa óta gya­kor­la­ti­lag folya­ma­to­sak vol­tak, és egy­re erő­sza­ko­sab­bá vál­tak a kor­mány­el­le­nes tün­te­té­sek, hiszen egy olyan ország­ban tör­tént a kataszt­ró­fa, amely­ben már a rob­ba­nás előtt is súlyos tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi feszült­sé­gek vol­tak. 2019 ősze óta hatal­mas tün­te­té­sek vol­tak ország­szer­te, az ország gaz­da­sá­ga és a liba­no­ni font érté­ke mély­re­pü­lés­be kez­dett, a töme­gek köve­tel­ték az álta­luk a vál­sá­gért fele­lős­nek tar­tott poli­ti­kai elit távozását.

Liba­non­ban tavaly 169 szá­za­lék­kal emel­ked­tek a meg­él­he­tés költ­sé­gei, vagy­is az alap­élel­mi­sze­rek és a lak­ha­tás ára. Ezzel pár­hu­za­mo­san 33 szá­za­lék körül ala­kult a munkanélküliség,

miköz­ben állan­dó áram­ki­ma­ra­dá­sok vol­tak. Ezt a hely­ze­tet csak súlyos­bí­tot­ta a koro­na­ví­rus-jár­vány és a ked­di rob­ba­nás, amely­ben több mint 2700 ton­na, a kikö­tő­ben évek óta tárolt ammó­ni­um-nit­rát röpült a leve­gő­be. Leg­ke­ve­sebb 150 ember meg­halt, mint­egy hat­ez­ren meg­sé­rül­tek és mint­egy 300 ezer ember veszí­tet­te el ott­ho­nát a rob­ba­nás­ban. Közü­lük leg­alább 80 – 100 ezer a gyer­mek, ráadá­sul nagyon sokan elve­szí­tet­ték a kap­cso­la­tot a csa­lád­juk­kal, vagy­is egye­dül bolyon­ga­nak a város­ban, pró­bál­nak túl­él­ni. Beszá­mo­lók sze­rint tizen­két olyan kór­há­zat ért súlyos kár, ahol újszü­löt­te­ket vagy váran­dós anyá­kat kezeltek.

Múlt szom­ba­ton ismét hatal­mas tün­te­tés volt Bej­rút köz­pont­já­ban, a til­ta­ko­zók kor­mány­za­ti épü­le­te­ket ost­ro­mol­tak meg és össze­csap­tak a rend­fenn­tar­tók­kal, akik könny­gáz­zal igye­kez­tek meg­fé­kez­ni a köve­ket dobá­ló kemény magot.

N. Rózsa Erzsé­bet, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem taná­ra, a Világ­gaz­da­sá­gi Inté­zet mun­ka­tár­sa. az Info­Rá­dió Aré­na című műso­rá­ban arról beszélt, hogy kezel­he­tet­len poli­ti­kai beren­dez­ke­dés­sel tető­zött gaz­da­sá­gi csőd­hely­zet­ben érte Liba­nont a bej­rú­ti robbanás

„Liba­non a tér­ség leg­si­ke­re­sebb álla­ma­ként volt ismert a het­ve­nes évek­ben, ezután több bel­po­li­ti­kai vál­ság, pol­gár­há­bo­rú, szí­ri­ai kato­nai jelen­lét, merény­let Rafik Har­iri minisz­ter­el­nök ellen; azóta is komoly poli­ti­kai-gaz­da­sá­gi vál­ság zaj­lik, ehhez járul hoz­zá a vírus és most a rob­ba­nás, ami­ről egy­re való­szí­nűbb, hogy embe­ri hiba okoz­ta” – fej­tet­te ki a szakértő.

Hogy mitől tud „elro­mol­ni” egy ilyen szép hely­zet­ben lévő ország hely­ze­te annyi­ra, hogy most ott tart­son, ahol tart, arról azt mondta,

ez egy fur­csa ország.

„Az első világ­há­bo­rú után egy úgy­ne­ve­zett man­da­tá­ri­us rend­szert vezet­tek be, a fran­ci­ák­nak volt igen komoly sze­re­pük ebben. Sze­ret­ték vol­na a Közel-Kele­ten élő keresz­tény kisebb­sé­get egy olyan hely­zet­be jut­tat­ni, ami­kor nem egy­ér­tel­mű­en kisebb­ség. Ez ját­szott sze­re­pet abban, hogy a mai liba­no­ni határt meg­húz­ták, és hogy kiala­kult egy nagyon külön­le­ges nem­ze­ti pak­tum, majd alkot­mány, amely lét­re­ho­zott egy kvá­zi fele­ke­ze­ti demok­rá­ci­át” – vilá­gí­tott rá; a leg­na­gyobb fele­ke­ze­tek maguk között elosz­tot­ták a leg­fon­to­sabb álla­mi tisztségeket,

1. a maro­ni­ta keresz­té­nyek adják min­dig az ország elnökét,
2. a szun­ni­ta musz­li­mok a minisz­ter­el­nö­köt adják,
3. a síi­ta musz­li­mok pedig a par­la­ment elnökét.

„Ezzel az a prob­lé­ma, hogy ezek a demog­rá­fi­ai viszo­nyok nagyon elto­lód­tak a musz­li­mok javá­ra, de elmoz­dult az arány a musz­li­mo­kon belül is a szun­ni­ták és a síi­ták között is.

Ez egy rém bonyo­lult, egy­re nehéz­ke­seb­bé váló rendszer,

a 2019 óta szin­te folya­ma­tos­sá váló tün­te­té­sek mutat­ják, hogy mennyi­re nem működ­tet­he­tő ez a rend­szer tovább. Az embe­re­ket más fog­lal­koz­tat­ja: a gaz­da­sá­gi hely­zet, a rom­lás. Liba­non állam­cső­döt jelen­tett pár hónap­ja, nagy az álla­mi eladó­so­dott­ság, a fia­ta­lok mun­ka­nél­kü­li­sé­ge” – foly­tat­ta N. Rózsa Erzsébet.

Sze­rin­te nem nagyon lát­szik olyan erő, amely a nép­ha­rag élé­re hite­le­sen oda­áll­hat­na, ezért „a tel­jes poli­ti­kai elit levál­tá­sa lehet a cél”, de nehéz talál­ni egy új poli­ti­kai eli­tet ebben a helyzetben.

For­rás: info​start​.hu / MTI/AP / Fel­ipe Dana