Beérett a gyű­lö­let vetése

„Nem lesz árok­be­te­me­tés. Záró­jel lesz. Leve­gőt­len világ azok­nak, akik meg­öl­ték a magyar sza­bad­sá­got” – sen­ki ne hagy­ja figyel­men kívül Gyur­csány sza­va­it, ami­kor azt a hírt érté­ke­li, misze­rint meg­egyez­tek a bal­ol­dal mik­ro­párt­jai abban, hogy min­den válasz­tó­ke­rü­let­ben egy közös jelöl­tet indí­ta­nak a kor­mány­pár­ti­val szem­ben 2022-ben. Nem marad­ha­tunk ugyan­is tét­le­nek, ami­kor büsz­kén szö­vet­kez­nek elle­nünk, és egy­re gát­lás­ta­la­nab­bul fenye­get­nek ben­nün­ket olya­nok, akik­kel szem­ben egy­szer már kivív­tuk a sza­bad­sá­gun­kat, most még­is ők frö­csö­gik a képünk­be, hogy meg­öl­tük az övékét.

Ele­ve elgon­dol­kod­ta­tó, hogy ezek sze­rint magyar sza­bad­ság­ból is ket­tő van. De az biz­tos, hogy leg­alább három­mil­li­ó­an nem kérünk azok sza­bad­sá­gá­ból, akik min­den szem­pont­ból föl­dön­fu­tó­vá akar­nak ten­ni bár­kit közü­lünk. Nem kérünk Ráko­si, Kádár, Gyur­csány sza­bad­sá­gá­ból. Nagyon nem ért­jük azo­kat a hon­fi­tár­sa­in­kat, akik ezt épp for­dít­va gon­dol­ják, mint ahogy ők sem érte­nek ben­nün­ket. A pár­be­széd lehe­tő­sé­gét már régen fel­szá­mol­ták azok, akik sze­rint velünk, vidé­ki tanu­lat­lan vén bolon­dok­kal nem kell fog­lal­koz­ni. De mi azért fog­lal­koz­zunk velük, ért­sük meg, mivel her­ge­lik őket ilyen elva­kult­tá, mert meg kell véde­nünk magunkat.

Azt mond­ja a minap Bruck Gábor, a kimúlt SZDSZ lebe­gő rém­alak­ja, hogy min­den ideo­ló­gi­ai különb­sé­get felül­ír az ellen­zé­ki tábor­ban Orbán meg­buk­ta­tá­sá­nak vágya. Tegyük hoz­zá, nincs is más, ami ezt a for­má­ci­ót össze­tar­ta­ná, csak a mér­he­tet­len gyű­lö­let a kor­mány­fő és a nem­ze­ti oldal iránt. Így for­dul­hat elő, hogy a kife­je­zet­ten Gyur­csány ellen lét­re­jö­vő Job­bik mara­dé­ka és a bal­li­be­rá­lis elit Gyur­csány-elle­nes részét lefe­dő Momen­tum olyan érzé­se­ket táp­lál az őszö­di bösz­me iránt, mint Stock­holm-szind­ró­más kamasz­lány az elrab­ló­já­val kap­cso­lat­ban. Csak egy dolog nem tud fel­ol­dód­ni ebben a kuli­mász­ban, a pőre anya­gi érdek. Ha az sérül, azon­nal kide­rül, hogy egy­mást egy kanál víz­ben is képe­sek len­né­nek meg­foj­ta­ni a nagy össze­bo­ru­lást míme­lők. Mint állat­or­vo­si ló mutat­ja mind­ezt, ami Gödön tör­té­nik mostanság.

Föl­me­rül a kér­dés, miért part­ner ebben a szín­já­ték­ban honfitár­sainknak egy jelen­tős cso­port­ja. Mielőtt a mucsa­i­zás­ra pro­li­zás­sal vála­szol­nánk, ne feled­kez­zünk meg vala­mi­ről. A bal­li­be­rá­lis értel­mi­ség gya­kor­la­ti­lag 1998, az első Orbán-kor­mány meg­ala­ku­lá­sa óta szisz­te­ma­ti­kus és mód­sze­res gyű­lö­let­kam­pányt foly­tat Orbán Vik­tor ellen. Min­den lépé­sét támad­ják, min­den gon­do­la­tát igye­kez­nek osto­ba­ság­nak beál­lí­ta­ni, elhi­tel­te­le­ní­te­ni, nevet­sé­ges­sé ten­ni. Sze­mé­lyi­sé­gét nem léte­ző, ám annál vissza­ta­szí­tóbb tulaj­don­sá­gok­kal ruház­zák föl, állam­fér­fi­úi mivol­tát is pró­bál­ják érték­te­len­nek beál­lí­ta­ni. Rend­re a tör­té­ne­lem leg­ne­ga­tí­vabb figu­rá­i­hoz hason­lít­ják: volt már ő Hitler‑, Mussolini‑, Pinochet‑, sőt még Ráko­si-rein­kar­ná­ció is. Mára beérett a gyű­lö­let veté­se. Az „O1G”, a „szét­lop­ják az orszá­got”, a „maf­fia­ál­lam”, a „rend­szer­szin­tű kor­rup­ció” és a „szét­ver­te a demokrá­ciát meg a jog­ál­la­mot” csak az újabb ver­zi­ói a húsz éve ismé­tel­ge­tett mant­rá­nak, ami saj­nos sokak tuda­tá­ba beépült.

De miért nem hat a nem­ze­ti oldal­ra a gyű­lö­let­cu­na­mi tömeg­hip­nó­zi­sa? Egy biz­tos, hogy ben­nünk nem csak nyo­mok­ban talál­ha­tó meg a szü­lő­föld és az anya­nyelv sze­re­te­te, a nem­ze­ti össze­tar­to­zás érzé­se és a haza szol­gá­la­tá­nak olt­ha­tat­lan vágya. És ezt nem írja felül egyet­len bal­lé­pés sem, ami­ért a kor­mány vagy a Fidesz tehe­tő fele­lős­sé. A szen­tek nyil­ván a glo­ba­lis­ta olda­lon vannak.

Kíván­csi­an vár­juk a kor­mány­fő­je­löl­ti castin­got. Azon min­dig jókat lehet mulatni.

Gaj­dics Ottó

For­rás: Magyar Nemzet