Hírek Vélemények/Publicisztikák Az ukrán konfliktus

Az ukrán konfliktus

Byrap­pa Rama­chand­ra tör­té­nész, köz­gaz­dász és geo­po­li­ti­kai szakértő

„- Remél­tem vala­mit.
- Vere­sé­get?
- Nem. Vala­mi töb­bet.
- Nincs sem­mi több. Kivé­ve a győ­zel­met. Lehet, hogy rosszabb is.„

Ern­est Heming­way [1]

EZ NEM A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ KEZDETE

0227 harmadik vh.jpg

A két világ­há­bo­rú a nyu­ga­ti rend­sze­ren belü­li hábo­rú, más­képp fogal­maz­va pol­gár­há­bo­rú volt. Ezt még Japán rész­vé­te­le sem cáfol­ja: 1895-től kezd­ve vívott hábo­rúi rend­sze­ren belü­li­ek vol­tak, mert fel­is­mer­te, hogy a Nyu­gat nem fog­ja egyen­ran­gú part­ner­ként kezel­ni, ha nem ren­del­ke­zik jelen­tős biro­da­lom­mal. Para­dox módon az ország Hiro­si­ma és Naga­sza­ki után soha nem látott tekin­télyt és rend­szer­szin­tű integ­rá­ci­ót kapott, még­hoz­zá biro­da­lom nél­kül. Dél-Ázsia, Dél­ke­let-Ázsia, Afri­ka, a Közel-Kelet és Dél-Ame­ri­ka rész­vé­te­le 1914-ben és 1939-ben nem volt önkén­tes. Azért rán­gat­ták bele eze­ket a terü­le­te­ket az össze­csa­pás­ba, mert egy euró­pai birodalmi/félbirodalmi rend­szer részei vol­tak. Az első és a máso­dik világ­há­bo­rú tehát nem is világ­há­bo­rúk vol­tak, hanem rend­sze­ren belü­li hábo­rúk, ame­lyek első­sor­ban azért tör­tén­tek, mert három sze­rep­lő: Német­or­szág, Olasz­or­szág és Japán későn érke­ző tag­ként vitat­ta a glo­bá­lis nyu­ga­ti rend­szer­ben elfog­lalt helyét. Vagy­is a két világ­há­bo­rú való­já­ban a rend­sze­ren belü­li hosszú átren­de­ző­dés volt. A világ­ra kiter­je­dő, de nem világháború.

Ezt tovább bonyo­lí­tot­ta a szín­fa­lak mögött zaj­ló ideo­ló­gi­ai rend­szer­vi­ta 1917 októ­be­ré­től a ber­li­ni fal lebon­tá­sá­ig. Az ideo­ló­gi­ai kér­dés a követ­ke­ző volt: hogyan fog­juk kezel­ni a nyu­ga­ti poszt­im­pe­ri­a­lis­ta ren­det? Ezút­tal a rend­sze­ren belü­li konf­lik­tus a kapi­ta­liz­mus és a kom­mu­niz­mus között zaj­lott, nem pedig a már meg­lé­vő hatal­mak és a későn jöt­tek között. E konf­lik­tus vég­ered­mé­nye a világ töb­bi részé­nek továb­bi rend­szer­szin­tű integ­rá­ci­ó­ja volt a nyu­ga­ti rend­szer­be. A szov­jet rend­szer össze­om­lá­sa után a glo­ba­li­zá­ció a „győz­tes min­dent visz” folya­ma­ta volt, amely­nek mel­lék­ter­mé­ke a mai kínai kihívás.

Ezek alap­ján tehát az ukrán konf­lik­tus nem a har­ma­dik világ­há­bo­rú, mert az elsőt és a máso­di­kat sen­ki sem vív­ta meg. De ha nem világ­há­bo­rú, akkor még­is mi? Hogyan minő­sít­het­jük? Hogyan tud­juk kon­tex­tus­ba helyezni?

A CIVILIZÁCIÓK ÚJJÁSZÜLETÉSE ÉS A NEMZETÁLLAMI ILLÚZIÓ VÉGE

Véle­mé­nyem sze­rint az ukrán konf­lik­tus az egyik első nagy civi­li­zá­ci­ós hábo­rú, amely a nem­zet­ál­la­mok végét jel­zi. A nem­zet­ál­lam esz­mé­je a fran­cia for­ra­da­lom­mal és az embe­ri hala­dás gon­do­la­tá­val kez­dő­dött, azzal az elkép­ze­lés­sel, hogy az embe­ri­ség az anya­gi fej­lő­dés révén egye­sít­he­tő. E folya­mat éssze­rű meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz a jó és funk­ci­o­ná­lis kom­mu­ni­ká­ció miatt szük­ség volt az embe­rek nyel­vi fel­osz­tá­sá­ra, a terü­le­ti és köz­igaz­ga­tá­si hatá­rok­kal együtt. Az elkép­ze­lés von­zó­nak tűnt, de a való­ság­ban a Nyu­gat a „nem­zet­ál­la­mot” fegy­ver­ként hasz­nál­ta a civi­li­zá­ci­ók elpusz­tí­tá­sá­ra, vala­mint az állan­dó ellen­sé­ges­ke­dés és hábo­rú lég­kö­ré­nek meg­te­rem­té­sé­re. A leg­jobb pél­da erre az arab és az indi­ai civi­li­zá­ció, ame­lyet a bri­tek és a fran­ci­ák meg­osz­tot­tak és állan­dó­an hát­rá­nyos hely­zet­be hoz­tak. A „nem­zet­ál­lam” esz­mé­je a világ min­den táján nép­ir­tá­so­kat ered­mé­nye­zett, a leg­utób­bi­ak Ruan­dá­ban és Bur­má­ban zaj­lot­tak. Sok elit közös­ség szá­má­ra idő­be telt, amíg rájöt­tek, hogy a „nem­zet­ál­lam” ideo­ló­gi­á­já­nak köve­té­se való­já­ban öngyil­kos­ság volt. Ezt a fel­is­me­rést a tör­té­né­szek a jövő­ben for­du­ló­pont­ként fog­ják értékelni.

Putyin elnök is ezt ismer­te fel, és hosszú hely­zet­elem­zé­sé­ben pró­bál­ta elma­gya­ráz­ni a népé­nek: „Szel­le­mi, embe­ri és civi­li­zá­ci­ós köte­lé­ke­ink évszá­za­dok óta for­má­lód­tak, és ugyan­azok­ból a for­rá­sok­ból ered­nek, a közös meg­pró­bál­ta­tá­sok, ered­mé­nyek és győ­zel­mek által edződ­tek meg”. [2] A Nyu­gat – külö­nö­sen a bri­tek – Ukraj­nát gyúj­tó­zsi­nór­ként pró­bál­ták fel­hasz­nál­ni, hogy meg­gyújt­sák a több mint 50 nem­zet­ből és négy val­lás­ból álló orosz civi­li­zá­ci­ót. Ebből a logi­ká­ból nyil­ván­va­ló­vá válik, hogy ha Orosz­or­szág nem cse­lek­szik idő­ben, akkor az, ami Ukraj­ná­ban 2012 óta tör­tént, egzisz­ten­ci­á­lis fenye­ge­tés­sé válik. Civi­li­zá­ci­ó­já­nak és terü­le­ti integ­ri­tá­sá­nak egy­sé­ge nél­kül Orosz­or­szág egyik nap­ról a másik­ra eltű­nik, hason­ló­an ahhoz, ami a kom­mu­nis­ta rend­szer össze­om­lá­sa­kor történt.

Putyin elnök azért dön­tött a hábo­rú mel­lett, mert nem volt alter­na­tí­vá­ja civi­li­zá­ci­ó­ja meg­vé­dé­sé­re. Az ukrá­nok a maguk részé­ről hábo­rút foly­tat­nak az orosz civi­li­zá­ció ellen. Nem azért, hogy füg­get­len nem­zet­ál­la­muk legyen, hanem hogy az euró­pai és tran­szat­lan­ti civi­li­zá­ció részei lehessenek.

A kér­dés szá­muk­ra lénye­gé­ben az: melyik civi­li­zá­ci­ó­hoz tar­toz­zunk? A nem­zet­ál­la­mi és a szu­ve­re­ni­tá­si kér­dé­sek másodlagosak.

Nem tud­juk, hogy ez a hábo­rú hogyan fog vég­ződ­ni, vagy med­dig fog tar­ta­ni, de már most fel­is­mer­het­jük szá­mos regi­o­ná­lis és glo­bá­lis dina­mi­ka körvonalait.

AMIKOR EURÓPA ELOLVAD, AZ AMERIKAI LENGYELORSZÁG FELSZÍNRE KERÜL

A len­gyel nem­zet egy­re inkább úgy gon­dol­ja, hogy képes a mes­ter­hár­mas­ra. Elő­ször is a szláv világ új civi­li­zá­ci­ós bázi­sá­vá vál­hat Hor­vát­or­szág­tól Ukraj­ná­ig. Miu­tán Ukraj­na csat­la­ko­zik az Euró­pai Uni­ó­hoz, Len­gyel­or­szág meg­szi­lár­dít­hat­ja pozí­ci­ó­ját az EU vitat­ha­tat­lan veze­tő­je­ként. Egyet­len más ország­nak sem lesz ilyen erős frak­ci­ó­ja az Euró­pai Uni­ón belül. Másod­szor, az Egye­sült Álla­mok után a NATO meg­ha­tá­ro­zó tag­já­vá vál­hat Német­or­szág, a Bal­ti­kum és Ukraj­na védel­mé­nek köz­pon­to­sí­tá­sá­val. Az elkép­ze­lés sze­rint a fran­cia – német páros a közel­jö­vő­ben össze­om­lik, mivel a NATO elsőbb­sé­get sze­rez az EU-val szem­ben. A hagyo­má­nyo­san len­gyel­ba­rát bri­tek segí­te­nek majd a NATO‑n belü­li egyen­súlyt a NATO kele­ti szár­nyá­nak len­gyel domi­nan­ci­á­ja javá­ra bil­len­te­ni. Való­szí­nű­leg ezt az eshe­tő­sé­get fel­is­mer­ve Fran­cia­or­szág meg­erő­sí­ti kato­nai együtt­mű­kö­dé­sét Romá­ni­á­val a NATO-szö­vet­sé­gen belül. Har­mad­szor, Len­gyel­or­szág hosszú távú hipo­té­zi­se az, hogy az orosz civi­li­zá­ci­ót nem lehet békés esz­kö­zök­kel leigáz­ni vagy integ­rál­ni, azt kato­nai esz­kö­zök­kel kell alá­ren­del­ni. Ennek érde­ké­ben Len­gyel­or­szág önként jelent­ke­zik arra, hogy élé­re áll­jon a tulaj­don­kép­pe­ni orosz­or­szá­gi inváziónak.

A 17. szá­zad óta a len­gyel nemes­ség nem vál­toz­ta­tott cél­ja­in. [3] Mielőtt világ­há­bo­rú len­ne, ez a konf­lik­tus Len­gyel­or­szág elő­ké­szí­tő csa­tá­ja Orosz­or­szág ter­ve­zett meg­hó­dí­tá­sá­ban. Ha ez a len­gyel stra­té­gia siker­rel jár, nem­csak a ger­mán hata­lom­nak vet véget Euró­pá­ban, hanem vég­ze­tes csa­pást mér Fran­cia­or­szág­ra, az Euró­pai Unió egyet­len atom­ha­tal­má­ra is. Mind­ez leg­alább egy-két évti­zed­re bizony­ta­lan­ság­ba fog­ja taszí­ta­ni az EU‑t. Ez nem világ­há­bo­rú, hanem Len­gyel­or­szág Sch­li­ef­fen-ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sa Euró­pa ural­má­nak meg­szer­zé­sé­re. Bár közel sem biz­tos, hogy Orosz­or­szág meg­hó­dí­tá­sa ilyen egy­sze­rű vagy könnyű lesz, az Euró­pai Unió felet­ti ura­lom elke­rül­he­tet­len. Sem­mit sem egy­sze­rűbb össze­rak­ni, mint a mos­ta­ni len­gyel játszmát.

Mind­ez a civi­li­zá­ció hiá­nyát mutat­ja Euró­pá­ban, leg­alább­is a civi­li­zá­ci­ós fele­lős­ség egy­ér­tel­mű hiá­nyát a peri­fé­ri­ák ellen­őr­zé­sé­ben. Önma­gá­ban az, hogy meg­en­ged­ték Len­gyel­or­szág­nak, hogy új cent­rum­ként kép­zel­hes­se el magát, a tisz­tán­lá­tás szé­gyen­le­tes hiá­nya volt. Ebben a tekin­tet­ben a hábo­rú­ért és annak bor­zal­ma­i­ért az Euró­pai Uni­ó­nak is osz­toz­nia kell a fele­lős­ség­ben. A civi­li­zá­ci­ók más­képp keze­lik kap­cso­la­ta­i­kat, az orosz civi­li­zá­ci­ót a hábo­rú szé­lé­re taszí­ta­ni hatal­mas hiba és civi­li­zá­ci­ós bot­lás volt. A len­gyel feu­dá­lis vízi­ók helyet­te­sít­he­tik a fel­vi­lá­go­so­dást, de ez nem lesz euró­pai civi­li­zá­ció. [4] Euró­pa nevet­sé­ges­sé teszi magát a nem­zet­kö­zi közösségben.

A TRANSZATLANTI GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓ ÉS URALOM EURÓPA FELETT

A len­gyel manő­ve­rek ter­mé­sze­te­sen pusz­tí­tó­ak lesz­nek az EU szá­má­ra, ráadá­sul az ukrán vál­sá­got ráeről­tet­ték az amúgy is gyöt­rő­dő Euró­pá­ra. A másod­la­gos jel­zá­log­hi­tel-vál­ság óta Euró­pa nem talált magá­ra, vál­ság­ról vál­ság­ra tor­pe­dóz­zák meg az euró­pai egy­sé­get. Elő­ször a pénz­ügyi zava­rok, majd az „arab tavasz” és az első ukrán vál­ság követ­ke­zett. Aztán jött a mene­kült­vál­ság, majd a Bre­xit. Eköz­ben betört a COVID-19-vál­ság, amely hir­te­len lezár­ta Euró­pa gaz­da­sá­gát, és a világ­jár­vány köze­pén, ami­kor fizi­ka­i­lag és men­tá­li­san is meg­ter­helt volt a kon­ti­nens, meg­in­dult a máso­dik ukrán vál­ság, ami pél­dát­lan ener­gia­vál­ság­hoz és har­minc év óta a leg­na­gyobb inf­lá­ci­ós idő­szak­hoz veze­tett. Úgy tűnik, sen­ki sem kap­csol­ja össze eze­ket az eseményeket.

Annak elle­né­re, hogy Euró­pa az elmúlt 15 évben ost­rom alatt állt, sen­ki sem akar­ja ész­re­ven­ni a gaz­da­sá­gi, hosszú távú struk­tu­rá­lis káro­kat, és közös civi­li­zá­ci­ós meg­ol­dást keresni.

Az euró és az dol­lár árfo­lya­ma való­szí­nű­leg jól jel­zi a hely­ze­tet. [5] A 2008-as 1,6 dol­lá­ros csúcs­ról az euró 2022-re 99 dol­lár­cent­re csök­kent, ami­kor az Észa­ki Áram­lat gáz­ve­ze­té­ket fel­rob­ban­tot­ták. [6] Euró­pa sokat expor­tál euró­ban, de sokat impor­tál dol­lár­ban. Egész Euró­pá­nak gon­dot okoz ez a gyen­ge­ség, de főleg Fran­cia­or­szá­got érin­ti érzé­ke­nyen ez a táma­dás. 2008 és 2015 között éven­te átla­go­san 300 gyá­rat zár­tak be Fran­cia­or­szág­ban. [7] Fran­cia­or­szág ipa­ri hanyat­lá­sa hosszú távon kihat Euró­pa ere­jé­re. A néme­tek kivá­ló autó­kat gyár­ta­nak, de Fran­cia­or­szág ennél több: az Euró­pai Unió ipa­ri füg­get­len­sé­gé­nek gerince.

Fran­cia­or­szág egye­dül­ál­ló ipa­ri kapa­ci­tá­sa nél­kül Euró­pa ipa­ri szu­ve­re­ni­tá­sa nem léte­zik. Fran­cia­or­szág épí­ti a leg­meg­bíz­ha­tóbb atom­erő­mű­ve­ket, a leg­jobb repü­lő­gé­pe­ket, vona­to­kat és a leg­jobb fegy­ver­ze­tet. Egé­szen a közel­múl­tig a fran­cia know-how volt a sarok­kö­ve egy eset­le­ges euró­pai újjá­éle­dés­nek. Minő­sé­gi autó­kat ma már szá­mos ország tud gyár­ta­ni, de a „génie frança­is”-t csak nagyon keve­sen tud­ják meg­is­mé­tel­ni. A világ azon rit­ka orszá­gai közé tar­to­zik, amely az ipar szá­mos ágát elsa­já­tí­tot­ta A‑tól Z‑ig. Világ­szer­te csak három ország képes ilyen, önál­ló­sá­got biz­to­sí­tó tech­no­ló­gi­ai tel­je­sít­mény­re: az USA, Orosz­or­szág és Fran­cia­or­szág. Ame­ri­kai szem­pont­ból az ukrán konf­lik­tus egyik lehet­sé­ges cél­ja, hogy vég­ső csa­pást mér­jen Fran­cia­or­szág­ra. Fran­cia­or­szág meg­sem­mi­sül, Orosz­or­szág elszi­ge­te­lő­dik, és bin­gó: az USA egye­dül ural­ja a tere­pet. Így az euró­pai füg­gés az Egye­sült Álla­mok­tól tel­jes és vissza­for­dít­ha­tat­lan. Amint Euró­pa biz­ton­sá­ga és ener­gia­szük­ség­le­tei tekin­te­té­ben az USA-tól füg­gő­vé válik, a gaz­da­sá­gi ver­seny sza­bá­lya­it az Egye­sült Álla­mok diktálja.

2022. feb­ru­ár 24-től Euró­pa stá­tu­sza hason­ló, mint Japá­né. Orosz­or­szág ukraj­nai had­mű­ve­le­te­i­nek első nap­ja­it az USA Euró­pá­ban meg­lé­vő erő­i­nek meg­erő­sí­té­se követ­te. [8]

Miköz­ben Orosz­or­szág siker­te­le­nül pró­bál­ta elfog­lal­ni Ukraj­nát, az Egye­sült Álla­mok sike­re­sen vissza­fog­lal­ta Euró­pát anél­kül, hogy a nyil­vá­nos­ság tudo­mást szer­zett vol­na róla.

Talán ez volt a helyes lépés. Az idő majd eldön­ti. De egy dolog biz­tos: Euró­pa stra­té­gi­ai auto­nó­mi­á­já­ról, az euró­pai véde­lem­ről és az euró­pai védel­mi ipar­ról szó­ló fran­cia álmot a nyolc­van­éves Joe Biden egyet­len mes­ter­fo­gás­sal kiirtotta,és ezzel Euró­pa gaz­da­sá­gi önál­ló­sá­gát is átstruk­tu­rál­ta az Egye­sült Álla­mok javára.

Az elmúlt 30 évben Euró­pa folya­ma­to­san épí­tet­te viszony­la­gos füg­get­len­sé­gét azál­tal, hogy ener­gia­szük­ség­le­te­it tekint­ve egy­re köze­lebb került Orosz­or­szág­hoz és Kíná­hoz, mint ipa­ri part­ner­hez és poten­ci­á­lis piac­hoz. Ma már nem telik el nap anél­kül, hogy az USA ne jelen­te­né be a „re-shor­ing” és a fri­end-shor­ing [9] poli­ti­ká­ját, és ne szi­ge­tel­né el még job­ban Euró­pát koráb­bi kulcs­fon­tos­sá­gú part­ne­re­i­től. [10] Mos­tan­ra rájöt­tünk, hogy Sam bácsi kicsit több, mint egy nagy­bá­csi a meg­le­he­tő­sen naiv euró­pai szűz számára.

Az ukrán vál­ság tehát nem egy har­ma­dik világ­há­bo­rú, hanem az euró­pai leány kény­sze­rű leigá­zá­sa és fran­cia jel­le­gé­nek kitörlése.

AZ ÖT ÉVSZÁZADOS NYUGATI FÖLD- ÉS ERŐFFORRÁS-RABLÁS UTOLSÓ SZAKASZA

A nyu­ga­ti geo­po­li­ti­ka fő moz­ga­tó­ru­gó­ja az elmúlt 500 évben a föld­rab­lás (tele­pí­té­sek) volt, ame­lyet az erő­for­rá­sok elrab­lá­sa (gyar­ma­to­sí­tás) köve­tett. E geo­po­li­ti­kai manő­ve­rek első sza­ka­szá­nak cél­ja az volt, hogy kiürít­sék a feu­da­liz­mus által Euró­pá­ban terem­tett nyo­mort. A máso­dik sza­kasz a Mei­ji-res­ta­u­rá­ció és Japán gyors fej­lő­dé­se után kez­dő­dött. Az euró­pai kong­resszu­si rend­szer fel­is­mer­te, hogy hama­ro­san óri­á­si ver­seny­re kerül sor az erő­for­rá­so­kért, ha Kína, majd végül India köve­ti a japán gaz­da­sá­gi és kato­nai fej­lő­dé­si utat. E féle­lem miatt Euró­pa egé­szen az első világ­há­bo­rú­ig esze­ve­szett küz­del­met indí­tott a „terü­let­szer­zé­sért”: hogy meg­ál­lít­sa Ázsi­át mint ver­seny­tár­sat, és hogy mono­po­li­zál­ja a világ erő­for­rá­sa­it, mielőtt mások hoz­zá­jut­ná­nak. A har­ma­dik sza­kasz a máso­dik világ­há­bo­rú után kez­dő­dött, a Bret­ton Woods‑i rend­szer for­má­já­ban. A világ akko­ri leg­na­gyobb ipa­ri hatal­ma, az Egye­sült Álla­mok saját gyar­ma­tok híján, a piac és az ame­ri­kai dol­lár, mint tranz­ak­ci­ós érték elsőbb­sé­ge révén kita­lál­ta a gaz­da­sá­gi domi­nan­cia neo­ko­lo­ni­á­lis rend­sze­rét. E bonyo­lult rend­szer­nek köszön­he­tő­en – ame­lyet egy mono­po­lisz­ti­kus valu­ta­ha­ta­lom irá­nyí­tott – az USA és szö­vet­sé­ge­sei elha­nya­gol­ha­tó költ­sé­gek mel­lett jutot­tak hoz­zá a szük­sé­ges erő­for­rá­sok­hoz, miköz­ben leér­té­kel­te mások gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyét (cent­rum-peri­fé­ria, észak-déli kapcsolatrendszerben).

Ez egé­szen addig jól műkö­dött a Nyu­gat szá­má­ra, amíg a kom­mu­nis­ta Kína 2001-ben csat­la­ko­zott a Keres­ke­del­mi Világ­szer­ve­zet­hez. A világ műhe­lye­ként betöl­tött pozí­ci­ó­ja révén Kína hama­ro­san sarok­ba szo­rí­tot­ta a pia­cot, mivel ő lett a domi­náns aján­lat­te­vő min­den ren­del­ke­zés­re álló erő­for­rás­ra. Ennek követ­kez­té­ben az emel­ke­dő költ­sé­gek miatt a Nyu­gat rövid időn belül ver­seny­kép­te­len­né vált. 2010-re a neo­ko­lo­ni­a­lis­ta pia­ci rend­szert a kom­mu­nis­ta Kína szó sze­rint „mat­tol­ta”. A kínai rend­szer desta­bi­li­zá­lá­sá­ra tett min­den kísér­let hiá­ba­va­ló­vá vált. Mi maradt a Nyu­gat­nak? Hogyan és milyen módon tud­ja a Nyu­gat tar­tó­san meg­ta­gad­ni az erő­for­rá­so­kat Ázsi­á­tól? E nél­kül szin­te lehe­tet­len lesz ural­ni a vilá­got, és lét­re­hoz­ni egy világ­kor­mányt, amely intéz­mé­nye­sí­ti ezt a neo­ko­lo­ni­a­lis­ta uralmat.

Az olyan hatal­mas civi­li­zá­ci­ók, mint az indi­ai, az orosz és a kínai soha nem fog­ják magu­kat önként leigáz­ni. A Nyu­gat mono­pó­li­u­ma a világ erő­for­rá­sai felett az egyet­len mód­ja annak, hogy térd­re kény­sze­rít­se őket.

A Nyu­gat és a vele szö­vet­sé­ges raga­do­zó közös­sé­gek az 1990-es évek óta szor­gal­maz­ták a föld­li­be­ra­li­zá­ci­ót, még az olyan orszá­gok­ban is, mint India. [11] A köz­vet­len ellen­őr­zé­sen túl a Nyu­gat­nak szük­sé­ge van arra, hogy a föld és az erő­for­rá­sok a nyu­gat­ba­rát sze­mé­lyek vagy vál­la­la­tok tulaj­do­ná­ba kerül­je­nek. Még ebben a játsz­má­ban sem biz­tos, hogy a Nyu­gat fog győz­ni, Kína ugyan­is hatal­mas tar­ta­lé­kok­kal rendelkezik.

Vala­mi radi­ká­li­sab­bat kel­lett tehát kita­lál­ni, és sür­gő­sen meg is kel­lett ten­ni. A poli­ti­kai és gaz­da­sá­gi zűr­za­var oko­zá­sa a leg­egy­sze­rűbb és leg­ol­csóbb meg­ol­dás. Srí Lan­ka, Szu­dán és Vene­zu­e­la jó pél­dák erre. A pol­gár­há­bo­rú a másik lehe­tő­ség: Líbia, Irak és Kon­gó jó pél­dái ennek a mód­szer­nek. De a siker még min­dig rész­le­ges. Mind­ezen stra­té­gi­ák nagy prob­lé­má­ja az úgy­ne­ve­zett „auto­ri­ter rezsi­mek”, mint Irán, Sza­úd-Ará­bia és ter­mé­sze­te­sen az Orosz Föde­rá­ció. Ők haj­la­mo­sak a hata­lom min­den spekt­ru­mát szo­ro­san kéz­ben tar­ta­ni. Az orszá­gok ezen kate­gó­ri­á­ja közül Orosz­or­szág a leg­na­gyobb aka­dály a mére­te, vala­mint az éghaj­lat­vál­to­zás miatt. Az éghaj­lat miatt a ter­mő­föld nagyobb stra­té­gi­ai erő­for­rás­sá válik, mint az olaj. Az álta­lá­nos hőmér­sék­let néhány fokos emel­ke­dé­se vagy a hosszabb nyá­ri hóna­pok a világ szá­mos orszá­gá­nak mező­gaz­da­sá­gi kapa­ci­tá­sát tönk­re­te­he­tik. [12] A lerom­lott fel­ső talaj nem fog ellen­áll­ni a szél­ső­sé­ges hőmér­sék­le­tek éghaj­la­ti ingadozásának.

Csak néhány olyan terü­let van, amely­nek a ter­mő­ta­la­ja és az idő­já­rá­si körül­mé­nyei meg­fe­le­lő­ek ahhoz, hogy ellen­áll­jon, sőt még növel­je is mező­gaz­da­sá­gi kapa­ci­tá­sát. Ezek az orszá­gok Ukraj­na [13] és Orosz­or­szág. Orosz­or­szág jelen­tős szá­mú ország felett expo­nen­ci­á­li­san növe­li geo­po­li­ti­kai ellen­őr­zé­sét. Ő képes egye­dül élel­me­zés­biz­ton­sá­got nyúj­ta­ni, fűte­ni, ipa­ri ener­gi­át szol­gál­tat­ni, ben­zint és más nyers­anya­go­kat biz­to­sí­ta­ni egész Ázsia és Afri­ka szá­má­ra. Az éghaj­la­ti kataszt­ró­fa lénye­gé­ben az orosz világ­ha­ta­lom éghaj­la­ti erő­sí­té­se. Ha ezt kom­bi­nál­juk Kína ipa­ri kapa­ci­tá­sá­val, akkor a nyu­ga­ti ura­lom­nak erős vetély­tár­sa szü­le­tik. Az ukraj­nai hábo­rú egy kísér­let arra, hogy ezt meg­aka­dá­lyoz­za. Ukraj­na ellen­őr­zé­se már­is a Közel-Kelet tel­jes ellen­őr­zé­sét adja a Nyu­gat kezé­be, néz­zük csak meg, mi tör­tént Liba­non­ban és Egyip­tom­ban, ami­kor Ukraj­na nem tud­ta elszál­lí­ta­ni oda a gabo­ná­ját. [14] Ukraj­na után az orosz erő­for­rás­bá­zis meg­szer­zé­se vagy meg­za­va­rá­sa biz­tos mód­ja len­ne annak, hogy Kínát kisik­las­sák a glo­bá­lis hege­mó­nia felé veze­tő útról.

Az ukraj­nai konf­lik­tus egy­elő­re egy kime­rí­tő pro­xy-hábo­rú Orosz­or­szág­gal szemben.

A har­ma­dik világ­há­bo­rú akkor fog bekö­vet­kez­ni, ami­kor Kína, Dél-Ázsia, Dél­ke­let-Ázsia, Sza­úd-Ará­bia, Török­or­szág, Nigé­ria és Bra­zí­lia fel­is­me­ri a nyu­ga­ti stra­té­gia mély­sé­gét, és úgy dönt, hogy ellen­áll a Nyu­gat civi­li­zá­ci­ó­juk elle­ni hábo­rú­já­nak. Egy­elő­re nehéz kon­szen­zus­ra jut­ni, bár külön-külön mind­egyik régió erköl­csi támo­ga­tást nyúj­tott az Orosz Föde­rá­ci­ó­nak. A Nyu­gat szá­mí­tá­sai sze­rint Orosz­or­szág 10 – 15 év alatt nem lesz képes ellen­áll­ni Ukraj­na, Len­gyel­or­szág és az újon­nan tobor­zott Német­or­szág együt­tes ere­jé­nek. A tör­té­ne­lem gát­lás­ta­lan bíró. Egy, mint­egy 40 ország­ból álló koa­lí­ci­ó­val szem­ben Orosz­or­szág papí­ron gyen­gé­nek tűn­het, de nem len­ne helyes alá­be­csül­ni az orosz civi­li­zá­ció ellen­ál­ló képes­sé­gét. És ne feled­kez­zünk meg a töb­bi civi­li­zá­ci­ó­ról sem.

For­rás: lat​o​szog​blog​.hu