Hírek Vélemények/Publicisztikák Az új Lenin-fiúk

Az új Lenin-fiúk

Mi maradt még, barátaim? A büszkeség és az öntudat. Ez, ami megtart. Ha ezt odaadod, eladod, akkor ne számíts semmi jóra, onnan csak janicsár vagy, jó esetben zsoldos, de semmiképpen nem tiszteletre méltó ellenfél.

Haramiák. Ezek voltak a török hadseregben szolgáló keresztény zsoldosok, akik csak a zsákmányért mentek. Na, ezek vagytok ti. Szándékosan kisbetűvel: ti. Ha indonéz vagy, légy az, ha szuahéli, légy az. Ha magyar vagy, légy az, bárhol is legyél. Ez nem napi politika kérdése. Egyáltalán nem politika kérdése, a politika egy ógörög találmány, a „demokrátesz”, a nép hatalma már akkor sem működött. Ahogyan az idiokrácia sem, ami mostanság ismét divat Nyugat-Európában. „Idióta”. Ugye az ógörögben azt jelenti, aki a közéletben nem vesz részt, csak él belőle.

Amikor nem veszel részt a közéletben, de zabálsz, kihasználod a megtermelt javakat és bő kézzel osztod a nem létező eszedet. Közben nyilván ennek a plebsznek fogalma sincs, miért van a déli harangszó. Miért vetünk keresztet, miért vagyunk olyanok, amilyenek, mi a paksi halászlé, a székelygulyás, az aprópecsenye, Mohi, Mohács, Világos, Isonzó, Don-kanyar, Szellő-tető.

Ez a plebejus társaság, amelynek sem végzettségi, sem öröklött vagyoni cenzusa nem lenne a római jog szerint (ha ők ezt ismernék), ezek most próbálják elmagyarázni (mondom: el-magyarázni), hogy mi a hazaszeretet. Tökmag Jankók, Ady szerint is. Ezek, akik megtorpedóztak és zsigerből gyűlölnek mindent és mindenkit, aki magyar, Kun Béla eszmei örökösei, ezek, akik elvették tőlünk a budapesti olimpiát, ezek, akik lezüllesztették szivárványossá a piros-fehér-zöldet, ezek, akik „fideszteleníteni” akarják a gazdaságot és az államot, ezek, akik kifejezték óhajukat, hogy Orbán Viktor hagyja el szépen keleti irányban az országot, most azt hiszik, ők az új Lenin-fiúk.

Ők a pillanatnak, a momentumnak élnek. Lelkük rajta, ha van nekik. Nem, nem fognak soha nyerni. Semmilyen szempontból, egyszerűen csak azért, mert tehetetlen, gyáva, hátba támadó siserehad. Volt már egy-két sáskajárás, túléltük.

Ej, de szeretném egyszer a Székelyföldön, Gyimesközéplokon, Karcfalván vagy Baróton látni ezeket a zsúrfiúkat! Kicsit más lenne a diskurzus. Ha tudnák, mit jelentenek errefelé a ’82-esek! De hát honnan tudnák? Ha tudnák, mit jelent Erdélyben magyarnak, örménynek, zsidónak, cigánynak lenni. De hát nem tudják. Semmi gond. Elmúlnak majd, ez is egy momentum, egy pillanat az ember életéből. Marad, ami örök, és ezt ők soha nem tudják meg, mi az.

Magyarok vagyunk, és hát lehet ezen vicsorogni, de ti csak ugassátok a saját házatokat. Láttunk mi már karón varjút. Jó az madárijesztőnek. Mi maradt? Mi maradtunk. Tetszik, nem teszik, mi maradtunk és maradunk. Nem egy momentumig, hanem hűséggel: fides, latinul, ezt jelenti. De honnan tudnátok?

Semper fidelis. Örök hűség. Nem egy párthoz: a Nemzethez. Ez az, amiről nektek fogalmatok sincs.

György Attila József Attila-díjas író

Forrás: Magyar Nemzet