Az intelligencia, mindehol intelligencia, online és offline térben is

„Minden nap egy háború. Legalábbis az alapján, amit az online térben látok, tapasztalok, és a komment szekciókban olvasok, nekem ez az érzésem. Témától függetlenül – legyen az bármilyen véresen komoly dolog, vagy éppen bagatell ügy – az internet népe kisbaltával szabdalja egymás torkát, szavakkal mészárolnak, aláznak meg és tesznek nevetségessé teljesen átlagos, normális embereket, majd az arctalan, klaviatúra csattogtató harc után elégedetten vonulnak vissza az áldozat emocionális skalpjával.

Olyan, mintha egymás földbe döngölése hatalmas dicsőség volna. Mintha a véleménykülönbségért büntetés járna. Mintha az eltérő világnézet csatatereket kreálna az emberek között, olyan feloldhatatlan konfliktusokat, melyek megoldásához az egyik fél meg kell, hogy semmisüljön.

Elszomorít és elkeserít, amikor látom, ahogy a gyűlölet gyorsan pusztító méregként terjed az interneten. Értelmes beszélgetések, eszmecserék szakadnak meg egy-egy gyalázkodó hozzászólás után, értékes emberek némulnak el, mert nem vállalják a véleményükből eredő meghurcoltatást. Tudás, közös intelligencia vész el a felelőtlen szavak hatására.

Sokat gondolkodom rajta, hogy mire fel ez a hatalmas indulat? Honnan jön az arc nélkül vagdalkozó idegenek gyűlölete? Hogyan tudunk olyan embert megítélni és leírni egy megnyilvánulás után, akit egyébként semmiféle módon nem ismerünk?

Mi van akkor, ha valakivel éppen egy adott dologban nem értünk egyet, de lenne 99 másik olyan kérdés, amiben teljesen azonos lenne az álláspontunk? És akkor mi van, ha az eltérő véleményünk ellenére a valós életben még szeretni is tudnánk a másikat?

Az online tér keretin túl másként vagyunk szocializálva, helyesebben ott vagyunk szocializálva, abban a valós térben nevelkedtünk, s annak a térnek jobban értjük a szabályait, mint az internet kaotikus, rendezetlen világát. Egy átlagos hétköznapon, a munkahelyünkön ücsörögve nem ordítjuk le habzó szájjal a kollégánk fejét csak azért, mert valamilyen kérdés kapcsán másként vélekedik.

Ha valaki nemet mond nekünk, nem kelünk ki magunkból, nem vagdalkozunk, lökdösődünk, nem csattannak pofonok egy-egy szóváltásban. A hitvesünkkel vita esetén a kompromisszumot keressük, a gyerekünket pedig arra tanítjuk, hogy hallgasson meg másokat, mert minden vélemény számít.

A valós életben valahogy kézenfekvőbb, hogy az eltérő vélemény nem ellenségeket, csak két külön álláspontot teremt, amit akár még közelíteni is lehet.

Az interneten viszont nincs finomkodás, nincs kompromisszum, nincs nézetek közelítése elv. Ott mások a szabályok! Vagy talán nincs is szabály. Ahogy felvillan a wifi, vagy a 4G szignál a telefonunkon, a valós életben szerzett tudást, a szocializációt és a gátakat szélnek eresztjük. Indulhat a felesleges, köz- és önveszélyes gyűlölködés!

Azt gondolom, hogy van még mit tanulnia a világnak, van hová fejlődnie az embernek. Néhány évtizeddel az internet megjelenése, és tömegesé válása után után be kell látnunk, hogy van egy olyan felületünk, amit nem tudunk kezelni, ahol nincsenek kész szabályok, nincs kontroll, nem érvényes az, amit a normál életben magunkra vonatkoztatva alkalmazunk. Káosz van, bizonytalanság és gyűlölet, ami ellen csak mi, a felhasználók tehetünk!

Legyen az az első lecke, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez, a második az, hogy minden gondolat számít, a harmadik pedig, hogy az eltérő látásmód nem szül ellenségeket!

Legyünk inkább hálásak érte, mert pontosan ettől színes a világ!
Ha ezt megtanulnánk, az internet máris egy élhetőbb közösségi tér volna!”

Felföldi József