Hírek Morzsák Az Ég tartja a Földet – Zsuffa Tünde az új történelmi regényéről

Az Ég tartja a Földet – Zsuffa Tünde az új történelmi regényéről

Jókora meglepetést szerzett olvasóinak az igen kedvelt magyar regényíró, Zsuffa Tünde,közelmúltunk és jelenkorunk megrázó fejezeteinek feldolgozása után és még elvarratlan történeteinek várt folytatása helyett ugyanis most nem kevesebbet, mint nyolcszáz évet lépett vissza az időben.

A középkor egy szakaszát villantja fel előttünk új, korfestő regényében.Lezsák Sándor szavaival élve, Zsuffa Tünde a gonosz jelenéseit a poklok mélyéről úgy hozta felszínre, hogy az írói mesterség talentumaival mennybéli üzeneteket is megidézett.

– Ha visszatekint a korábbi könyveire, miben kínál most mást az olvasóknak, azon kívül,hogy másik korba kalauzolja őket?

– Sokáig kerestem önmagamat, a saját hangomat, stílusomat. Gyermekkori álmomat váltottam valóra azzal, hogy író lettem, de kezdetben elég bátortalan voltam. Nem mindig mertem úgy fogalmazni, ahogy akartam, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy amit leírok, azt majd mások olvassák, mások belelátnak a gondolataimba, az érzelmi világomba. Aztán az évek során rájöttem: ha jó író akarok lenni, mindent adnom kell. Kendőzetlenül, megfelelési kényszer nélkül. A nyíltság érzékennyé, sebezhetővé és magányossá is tett – hiszen minél több időt töltesz a képzeleted világában és zárod magadra a secret garden kapuit, annál nehezebb a valóságba visszatérni. A mostani történettel nagyon messzire utaztam, Szent Erzsébettel nehezen találtunk egymásra. Aztán amikor a magyar királylány ott állt előttem és beszélt hozzám, nagyon mély érzéseket hozott fel belőlem. Agócs Sándor, aki a könyveimet gondozza, rá is érzett erre. A Mester, ahogy én nevezem, érzékeny költő és szerkesztő; sajnos hasonlítunk egymásra, ezért gyakran összeszólalkozunk. Minden egyes regényem lektorálásakor, tördelésekor összevesztünk, nehezen vettem a tanácsait. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem kioktat, hanem oktat. Rá akart vezetni arra, aki én vagyok, minden manír és habosítás nélkül. Ki nem állhatja, ha valaki megjátssza magát és érdemtelenül akar érdemeket szerezni. Egyszóval: a legjobbat akarta kipréselni belőlem. A mostani könyv hozott valami újat: semmi szóváltás nem volt közöttünk, viszont kaptam tőle egy rövid e-mailt:„Nagyon büszke vagyok rád! Megírtad eddigi legjobb könyvedet.” Elsírtam magam. Agócsazt az érzékenységet érezte meg a történetben, amit én éreztem, amikor írtam. Szent Erzsébetkinyitotta a szívemet.

– Az Ég tartja a Földet – ezt a címet adta az újabb regényének. Mire utal ezzel, a fejetetejére állt a világ?

– Tény, hogy a világ most is a feje tetején áll, mint már annyiszor a történelemben, de nemazért adtam ezt a címet. Szent Erzsébet és bátyja, IV. Béla megtapasztalása volt ez az élménygyermekkorukban. A kislány már akkor látta, hogy bár az ég van fönt, a föld pedig lent, devalójában nem léteznénk, ha nem ölelne át bennünket egy vigyázó kar fentről. Nem mivagyunk a világmindenség urai és nem a mi szemszögünkből kell a körülöttünk lévő világotnézni. Sok párhuzamot látok egyébként Erzsébet kora és a mai életünk között. Most semártana sok ember figyelmét felhívni arra, hogy térzavarban élnek, ők a földiek és nem azégiek, tehát nem mindenhatók. Legyenek emberek és emberségesek! Tekintetüket emeljék azégre és imádkozzanak, kevesebb hatalomvágy, gőg, lenézés lenne bennük. Észrevennék akkora bajbajutottakat, a rászorulókat és lehajolnának hozzájuk, éppen, ahogy Erzsébet.

– Több, meglehetősen kényes témát is érint a regénye. Többségünkben él egy képelsősorban a Bánk bán nyomán II. András feleségéről, a fényűzést, rokonságának jóljövedelmező posztokat kijáró Getrúd királynéról. Ahogy Lezsák Sándor is megemlíti azelőszavában, más szemszögből is megmutatja az ő személyiségét. Mítoszrombolásra készül?

– Az érem másik oldalának a bemutatása nem feltétlenül mítoszrombolás. A XX. századbanmennyi olyan eseményről tudunk, ami nem úgy szerepelt a történelemkönyvben, ahogytörtént. Felnőtt egy nemzedék, aki előtt eltitkolták az igazságot, pedig még éltek a szemtanúk, de ők nem mertek beszélni. Még belegondolni is rossz, mennyi történelmi személyiségkarakterét gyilkolták le a hatalmasok, mert az érdekük úgy kívánta és az ő szájuk íze szerintíródtak a „tanmesék”. Katona József véleményem szerint csúnyán elbánt Gertrúddal, csakmert a XIX. században is keresni kellett egy elnyomó gonoszt, aki áthallásosan a Habsburg-ház uralmát jelképezi. A magyar királynét rehabilitálni szerettem volna, olyannak bemutatni,amilyennek én látom: okos nő volt, tehát veszélyes, mert átlátott a szitán, tudta, kik ahízelgők, a haszonlesők a férje körül, kik azok, akik azonnal hátba támadnák az uralkodót, hanem kapnának vagyont, birtokot, hatalmat. Gertrúd éleslátása az életébe került. Álságos aztállítani, hogy a magyar főurak csak azért ölték meg hidegvérrel, brutális kegyetlenséggelgyermekei szeme láttára, mert az idegen rokonokkal sanyargatta a népet és elmulatta azország vagyonát. A magyar főurak közül sokan képmutatók voltak, hiszen ugyanígy éltek,ugyanúgy csak a saját maguk vagyona növelése volt a fontos. Nekik volt útjukban a királyné,ezt sem ártana kimondani, főleg a mai világunkban, ahol olyan könnyű ítélkezni, ítéletetkimondatni, embereket felcímkézni.

– Tudjuk önről, hogy teológiát tanult, de a diplomácia világát is megjárta. Ez nehezíti vagyéppen ellenkezőleg, megkönnyítette azt, hogy megjelenítse Szent Erzsébet alakját és a XIII.században meglévő hatalmi viszonyokat?

– Mindenképpen megkönnyítette, mert az ember minél többet lát és tapasztal, minél többkaput kinyit és bemegy rajta, annál tágabb a világlátása. Mint már mondtam, Erzsébet kora ami korunk is lehetne akár. De nézzünk példákat: adva van egy sarokba szorított magyarkirály. Fejére nőttek a főurak, nem tud velük mit kezdeni. Láttunk már ilyet? Persze, hogyigen! És olyat is láttunk már ugye, hogy amíg valakinek rangja, hatalma, vagyona van, sok-sok baráttal van körbevéve, majd amikor már se rang, se hatalom, se vagyon, akkor hirtelenmagára marad és megtagadják. Erzsébet, amíg a türingiai gróf felesége és enni ad akoldusoknak, kórházat és szeretetotthont biztosít a betegeknek és a rászorulóknak, szentasszonynak emlegetik, dicsőítik. Amikor azonban özvegy lesz és utcára teszik a gyerekeivel,nem fogadja be senki, és még az is sárba löki, akinek évekig enni adott. Ez nem írói túlzás, ezaz akkori és a mai valóság is. A hatalom a középkorban sem volt más mint, most. Ugyanúgymegrészegítette az embert, eltorzította a személyiséget és olykor kegyetlenné tette. Hányszormegrökönyödtem ezen, ha ilyennel találkoztam! Milyen csalódott voltam, amikor ezzeltestközelből szembesültem!

– Szent Erzsébetről az adakozás, az önfeláldozás és buzgó hitélet is eszünkbe juthat. Milyena regényében megjelenő főhős, élethű lenyomata II. András lányának vagy átszövi az íróifantázia az alakját?

– Erzsébet személyisége nem kívánt fantáziát, olyannak ábrázoltam őt, amilyen volt: egymodern, szent nő. Sorolhatnám az érdemeit, de egy mondattal kifejezhetem, amit üzen nekünka múltból: nem kell semmi mást tennünk, csak szeretni.

– Az írók munkájában kevés a véletlenszerűség. Miért Szent Erzsébet az új regénye főhőseés miért nem Szent Margit vagy Kinga?

– Nem lehet véletlenül élni, megszületni és meghalni. Sem szeretni, találkozni és bármit tenni.Aki az Isten tenyerében fekszik, az nem ismeri azt a szót, hogy véletlen. Erzsébetről azértírtam, mert folyamatosan kaptam az égi jeleket, amit az adott pillanatban nem vettem észre,csak utólag. Említek néhány példát: a Szent Erzsébet jubileumi évben kezdett helyreállnihányattatott életem, új lehetőségek nyíltak számomra, akkor kerültem a bécsi magyarnagykövetségre dolgozni, ahol beszédeket is írtam. Az első beszéd éppen Erzsébet napjánszületett meg, amikor a nuncius egy díszvacsorára érkezett hozzánk. Aztán az időshajléktalant, akinek minden reggel vittünk enni az akkor még óvodás fiammal, annak akolostornak az oldalfalánál ismertük meg, ahol a szent relikviáját őrzik. De történt olyan is,hogy két különböző felkérést is kaptam, hogy írjak forgatókönyvet Szent Erzsébetről. És a legfontosabb: az életem egyik legnagyobb támasza, a húgom, a magyar királylány után kapta a nevét. Bözsi annak a kisvárosnak a polgármestere, ahol felnőttünk. Óriási szíve van és szociális érzékenysége az elesettek, a rászorulók és a nélkülözők iránt. A regény születésével került azonban az utolsó mozaikkocka a helyére. Amikor összeállt a kép, hirtelen minden leesett. Láttam, amit mindig is látnom kellett volna: a Gondviselés mutatta meg nekem magát.

Sándor Gabriella

Fotó: Ambrus Marcsi

Forrás: Keresztény Élet