Az apo­ka­lip­szis négy lovasa

A nyílt tár­sa­da­lom ideo­ló­gi­ái: a kom­mu­niz­mus, a libe­ra­liz­mus, a glo­ba­liz­mus és a rasszizmus

A nyílt tár­sa­da­lom pro­jekt jól lát­ha­tó­an a vég­ki­fej­le­té­hez köze­le­dik, a rassziz­mus nyílt fel­vál­la­lá­sá­val tel­jes­sé vált az az ideo­ló­gi­ai palet­ta, ame­lyet rá kíván kény­sze­rí­te­ni a világ­ra és a való­ság­ra. Józan érte­lem­mel gon­dol­koz­va hihe­tet­len­nek tűnik, hogy vala­kik a XX. szá­zad négy leg­pusz­tí­tóbb ideo­ló­gi­á­ját egy­szer­re akar­ják ránk eről­tet­ni, ráadá­sul az erköl­csi és eti­kai fel­sőbb­ren­dű­ség pozíciójából.

A nyílt tár­sa­da­lom pro­jek­tet annak kell lát­nunk, ami, a veszé­lyes­sé­ge sem­mi­fé­le idea­lizmust nem tűr el. Ez nem egy tár­sa­dal­mi kez­de­mé­nye­zés, nem is egy elme­be­teg mil­li­ár­dos Fan­to­mas-jel­le­gű hata­lom­át­vé­te­li kísér­let, hanem sok­kal inkább az embe­ri civi­li­zá­ci­ók­ban min­de­nütt meg­ta­lál­ha­tó haté­kony gonosz­ság összes for­má­já­nak egy­ide­jű beve­té­se a fenn­ál­ló rend ellen.

A nagy négyes első tag­ja a kom­mu­niz­mus, amely ere­de­ti for­má­já­ban, még hata­lom­át­vé­te­li és meg­tar­tá­si tech­no­ló­gi­a­ként sem volt soha műkö­dő­ké­pes, csak bol­se­viz­mus­ként, vagy­is az erő­szak egé­szen elké­pesz­tő­en szél­ső­sé­ges alkal­ma­zá­sá­nak magya­rá­za­ta­ként bizo­nyult értelmezhetőnek.

A kom­mu­niz­mus ugyan­úgy tar­tal­maz­za az egyen­lő­ség gyil­kos ábránd­ját, mint a libe­ra­liz­mus, és ahhoz hason­ló­an ala­poz­za meg elmé­le­té­ben a gaz­da­gok kifosz­tá­sát és elpusz­tí­tá­sát is.

A libe­ra­liz­mus újí­tá­sa ezen a téren az, hogy hason­ló­an a Közép-Euró­pá­ban ebben a gon­do­lat­kör­ben úttö­rő SZDSZ-hez és MSZP-hez, a mun­ka­vál­la­ló, kis­vál­lal­ko­zó közép­osz­tályt tekin­ti gaz­dag­nak, mert egy­részt ők adják a fenn­ál­ló tár­sa­dal­mi rend szo­cio­ló­gi­ai alap­ját, más­részt mert a libe­rá­lis pro­jek­tet a glo­bá­lis kapi­ta­liz­mus sze­mé­lyes és gaz­da­sá­gi-szer­ve­ze­ti haszon­él­ve­zői finan­szí­roz­zák és az ő gaz­dag­sá­guk nyil­ván érinthetetlen.

A Coca-Cola egy­részt finan­szí­roz­za és poli­ti­kai párt­ként működ­ve támo­gat­ja a for­ra­dal­mat, más­részt pedig üdí­tőt árul a for­ra­dal­má­rok­nak. A fő tulaj­do­no­sai és a menedzs­ment komo­lyan azt gon­dol­ja, hogy a for­ra­dal­má­rok a for­ra­da­lom után is fizet­ni fog­nak nekik, ha akar­nak egy Fan­tát. Mi, akik lát­tunk már közel­ről állí­tó­lag ide­a­lis­ta for­ra­dal­márt, inkább úgy gon­dol­juk, hogy a Coca-Cola vala­me­lyik minisz­ter­ré avan­zsá­ló rap­per tulaj­do­ná­ban fog lan­dol­ni, a rész­vé­nye­sei és a menedzs­ment­je meg egy kon­cent­rá­ci­ós tábor­ban. Sosem lehet elő­re tud­ni, hogy ki bizo­nyul később hasz­nos idiótának.

A libe­ra­liz­mus ere­de­ti­leg értel­mi­sé­gi pro­jekt­nek tűnt, már amennyi­ben ezt az LMBTQ-moz­ga­lom által fel­za­bált, gya­kor­la­ti­lag a gen­der­el­mé­let­ben csúcs­ra jutó és a tel­jes egye­te­mi tár­sa­da­lom­tu­do­mányt nevet­sé­ges­sé tevő hagy­má­zas őrjön­gést az érte­lem fogal­má­val kap­cso­lat­ban lehet egy­ál­ta­lán emlí­te­ni. Az, hogy leg­főbb szó­szó­lói iden­ti­tás­za­va­ros cse­pű­rá­gók, pszi­cho­pa­ta rap­pe­rek és tőlük meg­kü­lön­böz­tet­he­tet­len bal­ol­da­li-libe­rá­lis poli­ti­ku­sok, és az, hogy ez az élcsa­pat milyen szö­vet­sé­ge­se­ket tudott sze­rez­ni magá­nak, pon­to­san meg­mu­tat­ja, kik­kel is volt dol­gunk idá­ig. A kapi­ta­liz­mus glo­ba­lis­ta for­má­ja, amely impe­ri­a­liz­mus­ként a XX. szá­zad máso­dik felé­nek ször­nyű­sé­ge­i­ért pont annyi­ra fele­lős, mint koráb­ban a nyu­gat-euró­pai a gyar­ma­to­sí­tá­sért, rövid távú élet­szín­vo­nal emel­ke­dés­sel meg­vá­sá­rol­ta, meg­té­vesz­tet­te, sőt, most úgy tűnik, vég­leg elpu­hí­tot­ta a fehér embert.

Nincs glo­bá­lis kapi­ta­lis­ta világ-össze­es­kü­vés, saj­nos ezek­nek az össze­es­kü­vők­nek is a divat mond­ja meg, hogy kik is ők éppen.

A sta­bil kul­tú­rák­nak viszony­lag jó haté­kony­ság­gal műkö­dő esz­kö­zei vol­tak az ilyen embe­rek keze­lé­sé­re, de a glo­ba­li­zá­ci­ó­val és a tech­no­ló­gi­ai rob­ba­nás­sal járó töme­ge­se­dés tíz­ezer szám­ra hoz lét­re olyan szer­ve­ze­te­ket, vál­la­la­to­kat, ame­lyek képe­sek glo­bá­lis hatást gya­ko­rol­ni. És ezek­nek a veze­tői, ha éppen nem teszik tönk­re a vál­la­la­tot, akkor a vilá­got, a kör­nye­ze­tet töké­le­tes pre­ci­zi­tás­sal hasz­nál­ják ki, mint­ha nem len­ne holnap.

A glo­ba­li­zá­ci­ós pro­jekt nem tűnik értel­mes lények vál­lal­ko­zá­sá­nak, sem a boly­gó, sem az ember, még a gaz­da­ság közép­tá­vú érde­ke­i­re sincs tekin­tet­tel, még­is úgy védi a libe­rá­lis poli­ti­kai, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi elit, mint­ha az éle­te függ­ne tőle.

A glo­ba­li­zá­ció – ma már lát­ha­tó – nem jelent mást, mint egy olyan gaz­da­sá­gi növe­ke­dés fenn­tar­tá­sát, amely­re csak azért van szük­ség, hogy a fik­ci­ók­ra épü­lő pénz­ügyi rend­szer ne omol­jon össze. A glo­bá­lis vál­la­la­tok az embert, az embe­ri­sé­get csak kör­nye­ze­ti ténye­ző­nek tekin­tik, leg­fő­kép­pen azért, mert szin­te min­dig olyan embe­rek veze­tik őket, akik­ből az embe­ri minő­ség alap­ve­tő att­ri­bú­tu­mai hiányoznak.

Első köze­lí­tés­ben az is nehe­zen ért­he­tő, hogy a fehé­r­el­le­nes rassziz­mus miért lett egy libe­rá­lis pro­jekt zász­lós­ha­jó­ja, de ez a nor­má­lis ember szá­má­ra azért nem ért­he­tő, mert kép­te­len­ség elkép­zel­ni azt a gonosz­sá­got, rom­bol­ni vágyást, ami ezek­ben az embe­rek­ben feszül. A nyílt tár­sa­da­lom pro­jekt ugyan­is nem az egyik rassz szem­pont­já­ból rasszis­ta, ahogy az ere­de­ti foga­lom sugall­ja, hanem egy­szer­re min­den rassz irá­nyá­ban az.

Most éppen feke­té­ket bérel­tek fel arra, hogy fehé­re­ket, illet­ve nor­má­lis éle­tet élő feke­té­ket és ázsiaia­kat lője­nek le, ver­je­nek agyon és rabol­ja­nak ki, de a libe­rá­li­sok min­den rasszt egy­for­mán gyű­löl­nek. A libe­rá­li­sok anti­rassziz­mu­sa ugyan­is egy­szer­re kul­tú­ra­el­le­nes­ség, kény­sze­res egyen­lő­sí­tés és harc min­den loká­lis álla­mi, szer­ve­ze­ti, kul­tu­rá­lis vagy szak­rá­lis auto­ri­tás ellen.

Pro­jekt­jük azért náci­jel­le­gű alap­ve­tő­en, mert egy tel­je­sen kevert, etni­ku­mok és rasszok nél­kü­li embe­ri népes­sé­get akar­nak lét­re­hoz­ni, amely­nek sem loká­lis kul­tú­rá­ja, sem helyi kötő­dé­se nin­csen, csak a falansz­ter struk­tú­rá­ját isme­ri, az embe­ri lét örö­me­it nem. Ők ezt tekin­tik Über­mensch­nek, és ez a kép­ze­let­be­li, nemek nél­kü­li embe­ri vég­ter­mék töké­le­te­sen meg­fe­lel­tet­he­tő Adolf Hit­ler náci árjá­i­nak, ahogy a gép­sze­rű szo­ci­a­lis­ta ember­tí­pus­nak is. Ide­á­lis mun­ka­erő, olyan rab­szol­ga, aki­nek emlé­kei sin­cse­nek vala­ha volt sza­bad­sá­gá­ról, sőt ez az újí­tás nem is képes elgon­dol­ni a sza­bad­ság fogalmát.

Ha a nyílt tár­sa­da­lom pro­jekt győz, akkor nem lesz hely a föl­dön, aho­vá el lehet mene­kül­ni. Akkor elő­áll­hat az az abszurd hely­zet, hogy a kom­mu­nis­ta Kína lesz a sza­bad­ság és a rend ott­ho­na a boly­gón. És min­den hete­ro­sze­xu­á­lis fehér ember Putyin Orosz­or­szág­ba vágya­ko­zik majd. A nyílt tár­sa­da­lom cél­ja a vég­ső dik­ta­tú­ra, a vég­ső ember­te­len­ség, a sem­mi, ahol a léte­zés is tilos, talán csak annak nem, aki dol­goz­ni képes.

Egy nor­má­lis ember szá­má­ra egy­ér­tel­mű, hogy a kom­mu­niz­mus-bol­se­viz­mus, a libe­ra­liz­mus-LMBTQ, a kapi­ta­lis­ta glo­ba­liz­mus és a rassziz­mus már páron­ként is, bár­mi­lyen leosz­tásban, kizár­ja egy­mást. A műkö­dő­ké­pes nor­ma­li­tás elpusz­tí­tá­sa azon­ban most elő­ször boly­gó­mé­re­tű pro­jekt­ként zaj­lik. Ha a Nyu­gat össze­om­lik, tech­no­ló­gia és pénz­ügyi érte­lem­ben magá­val ránt­ja a világ töb­bi részét is.

A nyu­ga­ti civi­li­zá­ció tech­no­ló­gi­ai össze­om­lá­sa egy glo­bá­lis atom­há­bo­rú­hoz hason­ló­an „kör­nye­zet­szennye­ző” ese­mény lesz. A fent emlí­tett négy ideo­ló­gi­á­nak és a nyílt tár­sa­da­lom pro­jekt ötlet­gaz­dá­i­nak pedig csak rend­kí­vül pri­mi­tív és osto­ba elkép­ze­lé­se­ik van­nak arról, hogy a loká­lis kul­tú­rák és a helyi kor­mány­za­ti egy­sé­gek (nem­zet­ál­la­mok) nél­kü­li világ­ban hogyan is akar­nak kor­má­nyoz­ni. Soha ennyi­re buta embe­rek nem csi­nál­tak még for­ra­dal­mat, mint azok, akik most akar­nak. Az ideo­ló­gia kifi­no­mult műve­lé­se, ami a bol­se­vis­ták­ra, libe­rá­li­sok­ra, iga­zi rasszis­ták­ra, glo­ba­lis­ta kapi­ta­lis­ták­ra jel­lem­ző, ugyan­is nem az érte­lem jele, hanem pont a for­má­lis, önis­mét­lő, kata­tón, sza­bad aka­rat nél­kü­li gépi­es agy­mű­kö­dé­sé. Mind a négy ideo­ló­gia tulaj­don­kép­pen már nél­kü­lö­zi a sza­bad aka­rat­ra való hivat­ko­zást, sőt egye­ne­sen el is akar­ja tün­tet­ni véglegesen.

Eddig min­den sike­res ideo­ló­gia alap­ve­tő­en integ­rá­ló jel­le­gű volt. Olyan ideo­ló­gia, ame­lyik ennyi­re dez­in­teg­rá­ló, mint a nyílt tár­sa­da­lom, még soha­sem jutott a meg­va­ló­su­lás köze­lé­be. Ez az őrü­let ugyan­is más, mert sok­kal mélyebb tár­sa­dal­mi eró­zi­ó­kat indí­tott el már évti­ze­dek­kel ezelőtt, mint ami­lye­nek a kom­mu­nis­ta és náci kísér­le­te­ket meg­előz­ték. Az apo­ka­lip­szis négy lova­sa most a bol­se­viz­mus, a libe­ra­liz­mus, a faj­gyű­lö­let és a glo­ba­liz­mus. És nekünk a józan parasz­ti ésszel, a saját világ­bé­li helyün­kön kell szem­be­száll­ni velük, mert csak addig léte­zünk, amíg van ott­ho­nunk, nemünk, csa­lá­dunk, orszá­gunk és ismer­jük azo­kat, akik kor­má­nyoz­nak ben­nün­ket és ha kell, el is küld­het­jük őket.

Fel kell magunk­nak ten­nünk a kér­dést: akarunk‑e úgy élni, akarunk‑e olyan jövőt, mint ami­lyet a köz­ve­szé­lyes önje­löl­tek és bol­dog­ta­lan értel­mi­sé­gi­ek min­den szem­pont­ból ember­te­len koa­lí­ci­ó­ja elkép­zel magának?

Botond Bálint szociológus

For­rás: Magyar Nemzet