Hírek Vélemények/Publicisztikák Az amerikai bukás tanulságai és következményei

Az amerikai bukás tanulságai és következményei

Az elmúlt napokban lezajlott, amerikai választáshoz kapcsolódó események számos dolgot világossá tettek. Olyan folyamatok indultak el, amelyek rövidesen magyar szempontból is létkérdéssé válhatnak, ezért az amerikai bukásról, és kultúrmarxista hatalomátvétel következményeiről lesz szó az alábbi írásban.

1.) Az amerikai választás tanulságai

Az elnökválasztás kapcsán megfigyelhettük, hogy a jobboldali emberek jó része az utolsó utáni pillanatig indokolatlanul nagy bizalmat helyezett Donald Trump hatalomban maradásába. Gyakran olyan kitalált dolgoknak is felülve akár, mint a QAnon. Eleinte nem értettem ezt a jelenséget, az alaptalan várakozások hiábavalónak tűntek számomra. Akik ugyanis Trump hatalmon maradását remélték, egyetlen személyben bíztak, szemben a teljes mélyállammal és annak intézményrendszerével.

Az amerikai kultúrmarxista rendszerben egyetlen intézmény sem állt Trump mellett. A bíróságok, a szolgálatok, a média, az egyetemek, sőt, a saját Republikánus Pártja is ellene volt, ahogyan a katonaság vezetése is.

A 6-3 arányban konzervatív Legfelsőbb Bíróság, amelybe 3 tagot Trump delegált, kivizsgálni sem volt hajlandó a választási csalással kapcsolatos aggodalmakat, 9-0 arányban utasította el Trump jogi csapatának kérelmét. (Nem lehetett mást várni, az amerikai konzervatívok hagyományosan tisztelik a tagállami hatásköröket, így irreális volt a feltételezés is, hogy szövetségi szintre emelnék a tradicionálisan állami szinten eldöntendő kérdéseket.

A föderalista felfogás a jogelvek és a hagyományok mellett republikánus érdek is, hiszen a kisebb lélekszámú államok hagyományosan őket erősítik az elektori testületben és a szenátusban – a szerk.) Később megértettem, sokan azért helyezték maradék bizalmukat Trump elnökbe, mert az amerikai jobboldalnak, és különösen a fehéreknek nincs valós politikai érdekképviselete, nincsenek meg az őket védő intézmények. Ezek az emberek világosan értették, hogy a Trump ellen mindenhonnan áradó gyűlölet és ellenségesség valójában nem Trumpnak, hanem nekik szól.

Láthattuk, ahogyan a nagy techcégek kitiltják a platformjukról a választás eredményét megkérdőjelezőket, a Capitoliumba fegyvertelenül besétáló Trump-híveket pedig terroristának minősítik. Ezzel szemben amikor a BLM városokat gyújtott fel, fosztogatott és ártatlan embereket vertek meg (többeket megöltek), a techóriások válasza az volt, hogy milliárdokkal támogatták a BLM-et.

A legnagyobb adományozó az Apple és a Walmart volt 100 millió dollárral, a Google 12 millió, a Facebook 10 millió dollárt ajánlott fel. Történelmi megfigyelések szerint egy népcsoport démonizálása előbb-utóbb mindig népirtáshoz vezet.

Amerikában a fehéreket folyamatosan démonizálják, mások elnyomásával, fehér privilégiummal, és fehér felsőbbrendűséggel vádolva őket. A Szovjetunió annak idején osztályalapon osztotta fel az embereket, és tudjuk mi lett a kulákok, a vállalkozók, a papok és a nemesek sorsa.

Az amerikai kultúrmarxista diktatúra kulturális alapon állítja szembe a szerintük elnyomott kisebbséget és az “elnyomó” fehéreket, veszélyes helyzetet teremtve utóbbiakra nézve. Az ellenségesség, a megvetés és a démonizálás tehát a Trumpra szavazó fehéreknek szólt és szól. Tudták, ha Trump elbukik, akkor nincs kihez fordulniuk. Erről szólt a választás, innentől pedig csak a valósággal történő szembenézés marad.

És hogy mi a valóság?

A rendszeresen érdekes írásokat közlő, The Saker blog úgy összegezte az eseményeket: “Mostantól mindannyian palesztinok vagyunk.”

A lezajlott események mindenesetre szükségesek voltak ahhoz, hogy végre a többség megértse a helyzet súlyát. Szintén világossá vált, hogy az amerikai elnöknek önmagában nincs valódi hatalma. Nem csak azért, mert Trump 88 millió követővel rendelkező közösségi oldalát szemrebbenés nélkül törölték.

A közvélemény-kutatások során az elnök szavazói nem merték bevallani, kit támogatnak. Hogyan lehetne a konzervatív oldal hatalmon, ha a valóságban nekik kell félni a véleményük felvállalásától? A látszatdemokrácia nyugati rendszerében a konzervatív oldal akkor is csak védekezik, amikor hivatalosan “hatalmon van”.

Az igazi hatalom a két nagy párt kezében van, akik között csak annyi a különbség, hogy a Republikánus Párt mindig egy lépéssel a Demokrata Párt mögött halad, ami a társadalmi progressziót illeti. A két nagy pártot pedig nem lehet leváltani. Ezért az elnökválasztás Amerikában csak színjáték, ami az emberek számára a politikai befolyás hamis illúzióját kelti.

2.) Az amerikai eredetmítosz halála

Hogy Trump bukását az amerikaiaknak különösen nehéz elfogadni, az is indokolja, hogy mindez együtt jár Amerika eredetmítoszának halálával. Az amerikaiak eredetmítosza, a saját énképüket meghatározó monda szerint Amerika a szabadság földje.

Ők az a nép, amelyik egy szabadságharcban született, soha nem tűrik el a zsarnokságot, sőt még külföldön is a demokráciát terjesztik, világszerte tőlük rettegnek a népüket elnyomó zsarnokok. Hogy ez utóbbi mennyire (nem) igaz, inkább ne menjünk bele, tény, hogy Amerikában mindig is sokan hittek benne.

Generációk nőttek fel világszerte azokon a hollywoodi filmeken, könyveken, népszerű dalokon, amelyek mind-mind ezt a narratívát erősítették. Ezek után szembesülni a valósággal olyan lehet egy amerikai számára, mintha egyszercsak a Szovjetunióban ébredne fel.

Vannak, akik valamilyen fegyveres felkelést vagy polgárháborút vizionálnak. Ennek vezetők és intézmények nélkül kevés esélyét látom, a többségnek továbbra is túl kényelmes élete van a lázadáshoz. Talán egy gazdasági összeomlás polgárháborúhoz vezethet, de úgy gondolom, egy totális diktatúra bevezetésére nagyobb esély van.

3.) Az európai és a magyar helyzet

A kialakult helyzet kapcsán nemcsak Amerika, hanem Európa, és különösen Magyarország helyzete miatt is aggódom. Az EU nagymértékben Amerikához hasonlít, hiszen minden intézménye ugyanúgy alá van ásva, és ugyanúgy ellenséges az őshonos európaiakkal, ahogyan Amerika intézményei ellenségesek a fehérekkel.

Magyarországon pedig ha nem is minden, de számos intézmény szintén alá van ásva. Ilyen a bíróság mint hatalmi ág, amely folyamatosan ereszti a gyilkosokat és más, kárpótlással szabaduló bűnözőket a magyarokra. De mondhatnának az oktatást is, vagy a teljes nem állami médiát.

A társadalmi hanyatlás mellett az EU-nak nagyon komoly gazdasági problémái vannak. Mindenki hallott már a visszafizethezetlen nagyságú államadósságokról, vagy a folyamatos pénznyomtatásról. Ezek a problémák az EU esetében két dologhoz vezethetnek: vagy egyre nagyobb káosz és széthullás következik, vagy egyre diktatórikussabb hangnem és központosított irányítás, a rendszeresen hangoztatott “még nagyobb integráció” szlogenje alatt.

Ez utóbbi az Európai Egyesült Államok létrehozásával és Magyarország megszűnésével járna. Egy új, nyugati vasfüggöny mögött rekedhetünk évtizedekre, amelynek népeket beolvasztó szándékát és kultúrmarxizmusát talán nem fogjuk tudni kiheverni. Aggasztó, hogy jelenleg 80% körüli az EU támogatottsága hazánkban.

Ha a következő választáson a nyugatos, balliberális oldal nem kerül hatalomra, az EU-nak valószínűleg már nincs további 4 éve, hogy még a saját összeomlása, vagy diktatúrába fordulása előtt Magyarországot beolvassza.

Nemsokára minden eldőlhet. Az események gyorsulnak, a világ körülöttünk pedig egyre jobban összezavarodik.

Egy Slavoj Zizeknek tulajdonított idézettel zárva: A régi világ haldoklik, az új világ pedig a megszületéssel küszködik. Ez most a szörnyek ideje.


Forrás: kuruc.info.hu