Áru­lás! – Ezen a napon tört rá Erdély­re az eskü­sze­gő Románia

Nehéz len­ne olyan napot talál­ni a nap­tár­ban, ame­lyen Romá­nia ne árul­ta vol­na el vala­me­lyik szö­vet­sé­ge­sét az utób­bi száz­öt­ven évben, ne szeg­te vol­na meg vala­mely nem­zet­kö­zi szer­ző­dé­sét, ígé­re­tét. Ám a mai nap még a fia­tal román állam mér­cé­je sze­rint is kiemel­ke­dik a becs­te­len­sé­gek ten­ge­ré­ből. Száz­négy esz­ten­dő­vel ezelőtt e napon ron­tott rá a Magyar Király­ság­ra, tört be ősi föl­dünk­re, Erdély­be a román had­se­reg – hogy aztán pár héten belül fej­veszt­ve mene­kül­jön ki onnan. A német, magyar, oszt­rák, bol­gár, török hadak rövi­de­sen Buka­res­tet is elfog­lal­ták. 1916-ban is iga­zunk volt, és akkor még erőnk is volt, hogy meg­to­rol­juk kele­ti szom­szé­dunk becs­te­len­sé­gét, kleptomániáját.

Magyar huszá­rok bevo­nu­lá­sa Buka­rest­be 1916. decem­ber 6‑án. (For­rás: Wikipedia)

Száz­négy évvel ezelőtt, 1916. augusz­tus 27-én üzent hadat az Oszt­rák-Magyar Monar­chi­á­nak a fia­tal román állam. Az első világ­há­bo­rú kitö­ré­se­kor, 1914-ben Romá­nia még a köz­pon­ti hatal­mak szö­vet­sé­ge­se volt, ám nem lépett be a hábo­rú­ba, a fegy­ve­res sem­le­ges­sé­get válasz­tot­ta. Sumá­kol­tak, laví­roz­tak: figyel­ték, melyik oldal kere­ke­dik felül, hogy ahhoz áll­ja­nak. A román minisz­ter­el­nök, Ion I. C. Bră­ti­a­nu tit­kos szer­ző­dést kötött az antant hatal­mak­kal, és őrült terü­le­ti ígé­re­te­kért (a Tiszá­ig meg­kap­ják Magyar­or­szá­got) cse­ré­be vál­lal­ta, hogy Romá­nia hát­ba támad­ja szö­vet­sé­ge­sét. 1916. augusz­tus 27-én hadat is üzen­tek az Oszt­rák-Magyar Monar­chi­á­nak, ám a Kár­pá­tok tövé­ben jó ide­je les­ben álló román sere­gek már a had­üze­net előtt meg­kezd­ték a táma­dást a több­sé­gé­ben gyen­gén őrzött hágók ellen. (I. Fer­di­nánd román király elő­ző­leg becsü­let­sza­vát is adta, hogy nem készül­nek min­ket meg­tá­mad­ni…) Külön kieme­lést érde­mel a román minisz­ter­el­nök hazug­sá­ga, amellyel az orv­tá­ma­dást indo­kol­ta: esze­rint seregeik

„elnyo­mott erdé­lyi test­vé­re­ik fel­sza­ba­dí­tá­sá­ért” indul­nak harcba.

Erre a hivat­ko­zás­ra nem árt emlé­kez­ni, később még jól jöhet. A terü­le­te­ink­re éhes romá­nok Buda­pest elfog­la­lá­sát tűz­ték ki célul, ám kudar­cot val­lot­tak. Az első hetek­ben ugyan néhány erdé­lyi várost elfog­lalt a 370 ezres román had­erő (szin­te tel­je­sen fel­éget­ték Csík­sze­re­dát, súlyos káro­kat okoz­tak Bras­só­ban), ám hamar kiful­ladt az orv­tá­ma­dás. A két éve hábo­rú­zó, több fron­ton lekö­tött magyar, oszt­rák, német, bol­gár, török had­erő rövi­de­sen ellen­tá­ma­dást inté­zett a romá­nok ellen. Erdély felől az 1. oszt­rák-magyar és a 9. német had­se­reg Erich von Fal­ken­hayn tábor­nok veze­té­sé­vel ellen­csa­pást mért a romá­nok­ra szep­tem­ber ele­jén, és októ­ber végé­re tel­je­sen szét­ver­te, kiűz­te a megszállókat.

Eköz­ben Bul­gá­ria felől August von Mac­ken­sen tábor­nok vezény­le­té­vel indult táma­dás, amely gyors és átütő sikert hozott – annak elle­né­re, hogy a romá­nok nagy szám­be­li fölény­ben vol­tak. Mac­ken­sent segí­tet­te a Dunán egé­szen Dob­ru­dzsá­ig hajó­zó oszt­rák és magyar moni­tor­flot­ta, mely­nek köszön­he­tő­en elfog­lal­ták Cons­tanțát. Alig két hónap­pal az orv­tá­ma­dás után Romá­nia az össze­om­lás szé­lé­re jutott. Erdélyt októ­ber 25-ére sza­ba­dí­tot­ták fel a német és oszt­rák-magyar erők, más­nap­ra pedig Romá­ni­át elvág­ták a ten­ger­től, meg­nyit­va az utat a köz­pon­ti hatal­mak előtt a Román-alföld és Buka­rest felé.

August von Mac­ken­sen német tábor­nok (For­rás: mult​-kor​.hu)

Novem­ber­ben I. Fer­di­nánd király és a román kor­mány Jász­vá­sár­ba mene­kült. A Havas­al­föl­dön vissza­vo­nu­ló román, orosz, szerb és fran­cia egy­sé­gek a fel­per­zselt föld tak­ti­ká­já­val igye­kez­tek minél nehe­zeb­bé ten­ni a nyers­anya­gok ellen­sé­ges kéz­re jutá­sát. Az Arges folyó men­tén még meg­pró­bál­koz­tak egy ellen­tá­ma­dás­sal, ám az gyor­san össze­om­lott, és sza­bad­dá vált az út Buka­rest felé. Mac­ken­sen had­üze­ne­tet kül­dött a román fővá­ros parancs­no­ká­nak, amely­ben azt írta:

A köz­pon­ti hatal­mak csa­pa­tai Buka­rest meg­tá­ma­dá­sá­ra készül­nek. Ebben sem a román tábo­ri had­se­reg, sem az ott lévő orosz köte­lé­kek nem fog­ják meg­aka­dá­lyoz­ni… Magá­nak a vár­nak a löve­té­sé­re messze­hor­dó ágyúk áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re. Hogy a román fővá­rost és annak lakó­it… meg­kí­mél­jük… fel­szó­lí­tom Nagy­mél­tó­sá­go­dat, hogy a hely­őr­sé­get és a várost fel­té­tel nél­kül adja át.

Ám Buka­rest szét­lö­vé­sé­re már nem volt szük­ség, mivel a tel­jes meg­sem­mi­sü­lés­től tar­tó román erők kiürí­tet­ték a várost. A Mac­ken­sen tábor­nok vezet­te köz­pon­ti hatal­mak decem­ber 6‑án vonul­tak be Buka­rest­be. A város bevé­te­le után az oro­szok, szer­bek és fran­ci­ák által segí­tett romá­nok még egy évig tar­tot­ták a Regát észak­ke­le­ti részét, ám végül 1917 decem­be­ré­ben fegy­ver­szü­ne­tet kér­tek, különb­ékét kötöt­tek a köz­pon­ti hatalmakkal.

• Ennek külön pikan­té­ri­á­ja, hogy a romá­nok az antant­tal kötött tit­kos szer­ző­dés­ben koráb­ban meg­ígér­ték: soha nem köt­nek különb­ékét az ellen­ség­gel. Vagy­is ezt a szer­ző­dé­sü­ket is meg­szeg­ték. Mint ahogy aztán a köz­pon­ti hatal­mak­kal kötött különb­ékét is, hiszen egy nap­pal az első világ­há­bo­rú vége előtt, 1918. novem­ber 10-én hadat üzen­tek Német­or­szág­nak, hogy így hiva­ta­lo­san „győz­tes­nek” minősüljenek.

Ezt követ­te 1918. decem­ber 1‑jén Gyu­la­fe­hér­vá­ron 1228 erdé­lyi román kül­dött nyi­lat­ko­za­ta, amely­ben kinyil­vá­ní­tot­ták, hogy Erdély csat­la­ko­zik Romá­ni­á­hoz. (Ennek a sze­pa­ra­tis­ta manő­ver­nek a nap­ja Romá­nia „nagy nem­ze­ti ünne­pe”.) Majd az egy­szer már kiűzött, szét­vert és fegy­ver­szü­net­re kény­sze­rí­tett Romá­nia ismét, immár másod­szor­ra is rátá­madt Erdély­re, Magyar­or­szág­ra, amely addig­ra már nem­csak a fegy­vert tet­te le, hanem a dilet­táns, nem­zet­vesz­tő Káro­lyi Mihály kor­má­nyá­nak „hála” a több száz­ez­res, jelen­tős rész­ben még harc­ké­pes magyar véd­erőt is lefegy­ve­rez­te. Így a romá­nok 1919-ben jelen­tő­sebb ellen­ál­lás nél­kül tud­tak bevo­nul­ni Budapestre.

Az alig száz­öt­ven éves Romá­nia nem az első világ­há­bo­rú­ban kezd­te, és nem is akkor fejez­te be az áru­lá­sok, köpö­nyeg­for­ga­tá­sok, eskü­sze­gé­sek sorát. Már az első világ­égés előtt, a Bal­kán-hábo­rúk alkal­má­val hát­ba támad­ták szö­vet­sé­ge­sü­ket, Bul­gá­ri­át: jutal­mul három­ezer négy­zet­ki­lo­mé­ter­nyi bol­gár föl­det kap­tak. A máso­dik világ­há­bo­rú­ban pedig újfent hoz­ták a for­má­ju­kat, megint átáll­tak, megint hát­ba támad­ták a szö­vet­sé­ge­se­i­ket. Egyéb­ként 1940-ben maguk a romá­nok kér­ték a Nyu­gat dön­tő­bí­rás­ko­dá­sát, ebből lett a máso­dik bécsi dön­tés, Észak-Erdély vissza­té­ré­se Magyar­or­szág­hoz. Ezt tehát a romá­nok kér­ték, ők is alá­ír­ták az erről szó­ló egyez­ményt, (szín­leg) tudo­má­sul vették.

Érde­kel vala­kit a vilá­gon ez a sok áru­lás, hit­sze­gés, gonosz­ság, amit ez a klep­to­mán állam elkö­ve­tett Magyar­or­szág (és mások) rová­sá­ra? Érde­kel vala­kit a vilá­gon, hogy az áru­lá­sok nyo­mán meg­ha­mi­sí­tott tér­ké­pek­kel, csa­lás­sal, fél­re­ve­ze­tés­sel, román kur­vák segít­sé­gé­vel győz­ték meg az antant hatal­mak veze­tő­it, hogy Erdély jár nekik, mivel „ősi román” föld? Érde­kel vala­kit ennyi hit­vány­ság? Raj­tunk és a töb­bi káro­sul­ton kívül sen­kit. Ám az a fon­tos, hogy mi soha ne feled­jük! Emlé­kez­zünk és emlé­kez­tes­sünk min­den magyart a tör­té­ne­lem­re! Soha, egyet­len pil­la­nat­ra se nyu­god­junk bele, hogy a gonosz­ság, a csa­lárd­ság felül­ke­re­ked­het az igaz­sá­gon! Raj­tunk, magya­ro­kon múlik a jövő. Min­den szü­le­ten­dő magyar gyer­mek egy-egy őrhely a gúny­ha­tá­ron belül és kívül. Mi magunk vagyunk a fölmentősereg!

For­rás: Pes­tis­ra­cok / Pil­hál Tamás