Ame­ri­ka­i­ak ukrán báb­kor­má­nya min­den léte­ző vörös vona­lat átlépett

Az elke­rül­he­tet­len bukás

Iga­zán tanul­sá­gos mos­ta­ná­ban ame­ri­kai ulti­má­tu­mo­kat olvas­gat­ni. Egy kli­ma­xos biro­da­lom kór­ké­pei ezek. – Ha Kína fegy­ve­re­ket és kész­le­te­ket szál­lít Orosz­or­szág­nak vagy segít kiját­sza­ni a szank­ci­ó­kat, komoly követ­kez­mé­nyek­kel kell szem­be­néz­nie az Egye­sült Álla­mok részé­ről – fenye­ge­tő­zött Ned Pri­ce, az ame­ri­kai kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um szó­vi­vő­je néhány nap­ja. Magya­rán: Kína hajol­jon föl­dig az orosz­el­le­nes ame­ri­kai szank­ci­ók előtt, külön­ben ő is kap belő­lük. A Nyu­gat hord­hat fegy­ve­re­ket Ukraj­ná­nak – de Kína az oro­szok­nak nem.

Aztán egy másik dör­ge­de­lem: – Szer­bia az uni­ós (!) integ­rá­ci­ó­ját veszé­lyez­te­ti azzal, hogy Kíná­tól vásá­rolt lég­vé­del­mi raké­ta­rend­szert – ezt már a belg­rá­di ame­ri­kai nagy­kö­vet­ség süvöl­töt­te. Hoz­zá­tet­ték: „[a szerb] kor­mány­nak tisz­tá­ban kel­le­ne len­nie azzal, milyen rövid és hosszú távú hatá­sai van­nak a kínai cégek­kel kötött üzle­tek­nek az ország koráb­ban meg­fo­gal­ma­zott csat­la­ko­zá­si cél­ja­i­ra”. Gyö­nyö­rű, ugye? Már nyíl­tan beis­me­rik: nem Brüsszel, hanem ők dön­tik el onnan a ten­ge­ren­túl­ról, mi veszé­lyez­te­ti az uni­ós integ­rá­ci­ót. Mint ahogy – lát­ha­tó­an – azt is Washing­ton­ban szab­ják meg, milyen orosz­el­le­nes szank­ci­ók­kal kell lábon gép­ágyúz­nia magát az Euró­pai Uni­ó­nak. Az arcát­lan­ság­nak nincs hatá­ra: két évti­ze­de az ame­ri­ka­i­ak rom­má bom­báz­ták, ma viszont ugyanők meg­szab­nák Szer­bi­á­nak, kitől és milyen lég­vé­del­mi kütyü­ket vásá­rol­hat. Ha kínai a lég­vé­del­med, azzal meg­sér­ted az „euró­pai érté­ke­ket”, s nem vál­hatsz ennek a pom­pás klub­nak a tag­já­vá – üze­ni Brüsszel „szó­vi­vő­je”, Washing­ton. Bár a friss fel­mé­ré­se­ket elnéz­ve a szer­bek több­sé­gé­nek esze ágá­ban nincs csat­la­koz­ni ehhez az isten­te­len, deka­dens árnyékbirodalomhoz.

Mind­eköz­ben az ango­lok – az Egye­sült Álla­mok hóna alól – elkezd­ték fülig föl­fegy­ve­rez­ni a Szer­bi­á­tól elra­bolt Koszo­vót. Ter­mé­sze­te­sen a béke és a jó szán­dék jegyé­ben. Már 1914-ben is milyen remek ötlet volt fák­lyát hají­ta­ni a bal­ká­ni lőpo­ros hor­dó­ra, ugye? (Koszo­vó a töké­le­tes pél­da rá: van jó meg rossz sze­pa­ra­tiz­mus. A jó az, ami­kor az ame­ri­ka­i­ak és har­cos­tár­sa­ik dara­bol­nak föl nekik nem ked­ves álla­mo­kat hol­mi önren­del­ke­zé­si jog­ra, etni­kai elv­re hivat­koz­va, nép­sza­va­zás mel­lő­zé­sé­vel, a lehe­tő leg­igaz­ság­ta­la­nabb módon húz­va meg a hatá­ro­kat, elhint­ve a későb­bi mara­ko­dá­sok mag­va­it. A rossz sze­pa­ra­tiz­mus pedig az, ami­kor a meg­cson­kí­tot­tak nép­sza­va­zást, igaz­sá­got és egyéb avítt dol­go­kat köve­tel­nek maguknak.)

Aztán egy har­ma­dik hír: – Nem sze­ret­nénk azt lát­ni, hogy India gyor­san növe­li orosz­or­szá­gi import­ját mind­azon ener­gia­hor­do­zók­ból vagy más ter­mé­kek­ből, ame­lyek import­ját jelen­leg tilt­ja az Egye­sült Álla­mok vagy más nem­zet­kö­zi szank­ci­ós rend­szer. És igen, követ­kez­mé­nyek­kel néz­nek szem­be mind­azon orszá­gok, ame­lyek tevő­le­ge­sen meg­pró­bál­ják meg­ke­rül­ni vagy kiját­sza­ni eze­ket a bün­te­tő­in­téz­ke­dé­se­ket – kemény­ke­dett Dal­eep Singh, a Fehér Ház helyet­tes nem­zet­biz­ton­sá­gi tanács­adó­ja, miu­tán néhány nap­ja talál­ko­zott az indi­ai kül­ügy­mi­nisz­ter­rel Újdel­hi­ben. A fenye­ge­tő­zés előz­mé­nye, hogy India feb­ru­ár vége óta rúpi­á­ért meré­szel kőola­jat vásá­rol­ni az oro­szok­tól. Már­pe­dig ola­jat ven­ni csak ame­ri­kai dol­lár­ban sza­bad – ugyan­is az Egye­sült Álla­mok ezt írta elő a világ népe­i­nek. Aki­nek ez nem teszik és sokat ugrál, egy nap könnyen olyan füs­töl­gő rom­hal­maz­ként ébred­het, mint Irak, Szí­ria, Líbia vagy Afganisztán.

Így megy ez: aki nem áll be az ame­ri­kai sor­ba, annak elvág­ják a tor­kát. Nem­rég az orosz­ba­rát pakisz­tá­ni minisz­ter­el­nö­köt is – hogy, hogy nem – elza­var­ták. Előt­te az ame­ri­ka­i­ak „bará­ti­lag” meg­üzen­ték nekik: addig nem lesz jó a két ország kap­cso­la­ta, amíg Imrán Hán veze­ti a kor­mányt. Tud­ni­il­lik ő – rágon­dol­ni is bor­za­lom – jóban van Putyin­nal. A fenye­ge­tés cél­ba ért: most már nem Imrán Hán a minisz­ter­el­nök. Megbuktatták.

Ebben a stí­lus­ban „tár­gyalt”, intéz­te ügye­it az Egye­sült Álla­mok, a Föld Ura azóta, hogy a Szov­jet­unió 1991-es szét­esé­sé­vel ölé­be hul­lott a világ. Fenye­ge­tés, zsa­ro­lás, kifosz­tás, sza­bad­rab­lás, kiok­ta­tás, ciniz­mus, ket­tős mér­ce, lené­ző gőg, vég­te­le­nül nagy arc, beteg messiás­tudat, CIA által szer­ve­zett puccsok, ter­ror­tá­ma­dá­sok, hamis zász­lós had­mű­ve­le­tek, pol­gár­há­bo­rúk. S mind­ezek tete­jé­be: kato­nai agresszi­ók sora, több mil­lió ártat­lan áldozattal.

Az egy­pó­lu­sú világ­rend­nek azon­ban – amely­ben az Egye­sült Álla­mok bár­mit követ­kez­mé­nyek nél­kül meg­te­he­tett (és meg is tett) – vége. Leg­ké­sőbb feb­ru­ár 24-én lett vége. Vagy talán már 2014-ben, ami­kor az ukraj­nai CIA‑s ­puccs nyo­mán az oro­szok vissza­vet­ték a Krí­met. Vagy 2015-ben, ami­kor Putyin – az ame­ri­ka­i­ak szí­ri­ai agresszi­ó­já­ra és a CIA-gya­nús módon kirob­ban­tott pol­gár­há­bo­rú­ra vála­szul – kato­nai segít­sé­get kül­dött az Asz­ad-kor­mány­nak. Szem­be­szállt a Föld Urá­val. Ami meg­bo­csát­ha­tat­lan. Min­den bizonnyal ezért lépett szin­tet az Ukrajna-projekt.

Az első fázis még „csak” Ukraj­na beke­be­le­zé­sé­ről, nyers­anya­ga­i­nak, arany­kész­le­té­nek tel­jes lenyú­lá­sá­ról szólt. Ehhez kel­lett az ötmil­li­árd dol­lár­ból meg­szer­ve­zett Maj­dan-puccs, majd az ország­ra rásza­ba­dí­tott Hun­ter Bide­nek. Miköz­ben az ukrá­nok nyo­mo­rog­tak, a nya­kuk­ra ülte­tett ame­ri­kai állam­pol­gár­sá­gú kor­mány­ta­gok és ukrán oli­gar­chák elkép­zel­he­tet­len vagyo­no­kat hará­csol­tak össze. A máso­dik fázis már a hábo­rú­ról szólt: a léte­ző összes vörös vonal átlé­pé­sé­vel rákény­sze­rí­te­ni az oro­szo­kat az össze­csa­pás­ra. Hogy miért, azt a minap Kijev­ben tár­gya­ló Lloyd Aus­tin védel­mi minisz­ter el is árul­ta: hogy totá­li­san meg­gyen­gít­sék Orosz­or­szá­got. Ilyen vörös vonal volt az ukraj­nai orosz­ba­rát párt betil­tá­sa, az orosz­ba­rát poli­ti­ku­sok és újság­írók meg­gyil­ko­lá­sa, elül­dö­zé­se. Aztán az orosz (és más) nem­ze­ti­sé­gek szisz­te­ma­ti­kus üldö­zé­se, anya­nyel­vi okta­tá­suk elle­he­tet­le­ní­té­se, a tel­jes ukránosítás.

Naná, hogy az Egye­sült Álla­mok sem­mit sem tett ez ellen (noha egyet­len köhin­té­sé­re töröl­ték vol­na a tör­vényt): a remény­be­li hábo­rú­hoz a vég­ső­kig kel­lett inge­rel­ni az oro­szo­kat. Köz­ben a horog­ke­resz­tes zász­lók alatt masí­ro­zó szél­ső­jobb­ol­da­li ban­dák (Azov-zász­ló­alj stb.) bün­tet­le­nül gyil­kol­ták az oro­szo­kat. A Don­basz­ban az ukrán had­se­reg lakott terü­le­te­ket is ágyú­zott: az ENSZ Embe­ri Jogi Főbiz­to­si Hiva­ta­lá­nak (OHCHR) 2022. ja­nuár 27‑i jelen­té­se sze­rint 2014 és 2021 között leg­ke­ve­sebb 3404 civil áldo­za­ta volt az itte­ni har­cok­nak, de becs­lé­se sze­rint inkább 4400. Több­sé­gük orosz.

Még vörö­sebb vonal volt Ukraj­na NATO-csat­la­ko­zá­sá­nak alkot­mány­ba fog­la­lá­sa. Pedig a német Der Spie­gel doku­men­tu­mok­kal bizo­nyí­tot­ta: a NATO 1990-ben meg­ígér­te a Szov­jet­uni­ó­nak, hogy nem ter­jesz­ke­dik tovább kelet felé. Ennyit az ígé­re­tek­ről. Majd NATO-kikép­zők jelen­tek meg Ukraj­ná­ban, táma­dó raké­ta­rend­sze­rek tele­pí­té­se kez­dő­dött. Mind­ezt Moszk­vá­tól néhány száz kilo­mé­ter­re. Hogy az ilyes­mi mennyi­re vörös vonal, arra pél­da az 1962-es kubai raké­ta­vál­ság vagy egy mina­pi nyi­lat­ko­zat is: Scott Mor­ri­son auszt­rál minisz­ter­el­nök vasár­nap „vörös vonal­nak” nevez­te, hogy kínai kato­nai bázis léte­sül­jön az Auszt­rá­li­á­hoz köze­li Sala­mon-szi­ge­te­ken. Na ugye!
Lát­ha­tó: az ame­ri­ka­i­ak ukrán báb­kor­má­nya min­den léte­ző vörös vona­lat átlé­pett. Nem a béke, hanem a hábo­rú volt a cél. Az oro­szok pedig nem szív­ba­jo­sak: a hábo­rú­val egy füst alatt leren­de­zik a maguk reví­zi­ó­ját. A fran­cia Le Figa­ro újság­író­ja, Geor­ges Mal­brunot, aki néhány nap­ja tért haza a front­ról, arról szá­molt be, hogy az ukrán had­erőt az ame­ri­ka­i­ak irányítják.

Ez tehát egy ame­ri­kai – orosz hábo­rú. Egy süllye­dő biro­da­lom kapá­ló­zá­sa, hogy kés­lel­tes­se a bukást. Ám az elkerülhetetlen.

Borí­tó­kép: Joe Biden ame­ri­kai elnök alá­ír­ja az Ukraj­ná­nak nyúj­tan­dó, 800 mil­lió dol­lá­ros biz­ton­sá­gi segély­ről szó­ló fel­ha­tal­ma­zást a washing­to­ni Fehér Ház­ban 2022. már­ci­us 16-án.

Pil­hál Tamás

For­rás: magyar​nem​zet​.hu