Hírek Morzsák Ame­ri­ka most rom­bol le egy nagy birodalmat

Ame­ri­ka most rom­bol le egy nagy birodalmat

Mar­sall Ágnes fordítása

Héro­do­tosz (Tör­té­ne­lem, 1.53. könyv) elbe­szé­li Kroi­szosz óko­ri lüd király tör­té­ne­tét, aki Kr. e. 560 – 547 között Lüdia utol­só ural­ko­dó­ja volt a mai Nyu­gat-Török­or­szág és a Föld­kö­zi-ten­ger ióni­ai part­vi­dé­kén. Kroi­szosz meg­hó­dí­tot­ta Ephe­szoszt, Szmür­nát és egyéb ion és aiol város­ál­la­mot Kis-Ázsi­á­ban. Biro­dal­mát a Hal­üsz folyó válasz­tot­ta el Per­zsi­á­tól. Olyan adó­be­vé­telt és hadi­zsák­mányt szer­zett, amely korá­nak egyik leg­gaz­da­gabb ural­ko­dó­já­vá tet­te. Ő volt az első ural­ko­dó, aki arany és ezüst pénz­ér­mé­ket vere­tett és ezzel meg­te­rem­tet­te a való­di pénzt. A győ­zel­mek és a gaz­dag­ság azon­ban arro­gan­ci­á­hoz és öntelt­ség­hez vezet­tek. Kroi­szosz nagy­ra­vá­gyó­an kelet felé for­dí­tot­ta tekin­te­tét, hogy meg­hó­dít­sa II. Kürosz per­zsa király birodalmát.

Miu­tán jelen­tős ezüst­tel és arannyal ruház­ta fel a koz­mo­po­li­ta Del­phoi temp­lo­mát, meg­kér­dez­te a temp­lom jós­nő­jét, hogy siker­rel jár‑e majd a ter­ve­zett hódí­tás­ban. Pythia, a temp­lom pap­nő­je így vála­szolt: „Ha hábo­rút indí­tasz a per­zsák ellen, egy nagy biro­da­lom fog megdőlni.”

Kroi­szosz örült a jós­lat­nak, és Kr. e. 550-ben elin­dult Per­zsia ellen. E had­já­ra­tá­ban a médek összes Hal­üszon túli terü­le­te­it beke­be­lez­te, s Kr. e. 546-ban kelet felé vonul­va, az Óper­zsa Biro­da­lom ana­tó­li­ai terü­le­te­it is meg akar­ta sze­rez­ni, ame­lyek bázi­sul szol­gál­hat­tak vol­na Kili­kia, majd Babi­lon meg­hó­dí­tá­sá­hoz. Kürosz azon­ban egy külön­le­ges had­mű­ve­le­tet indí­tott Kroi­szosz vissza­szo­rí­tá­sá­ra, legyőz­te sere­gét, elfog­ta őt, s lefog­lal­ta Lüdia ara­nyát, hogy beve­zes­se saját per­zsa arany­pén­zét. Az elvesz­tett hábo­rú követ­kez­té­ben Kroi­szosz a saját hatal­mát vesz­tet­te el.

Teker­jünk elő­re nap­ja­in­kig, amikor

a Biden-kor­mány­zat arra törek­szik, hogy kiter­jessze az ame­ri­kai kato­nai hatal­mat Orosz­or­szág­gal és mögöt­te Kíná­val szemben.

Az elnök az óko­ri del­phoi jós­da mai ana­ló­gi­á­já­tól, a CIA-tól és a vele szö­vet­sé­ges agy­trösz­tök­től kért taná­csot. Ezek ahe­lyett, hogy óvták vol­na az önhitt­ség­től, báto­rí­tot­ták a neo­ko­nok álmát, misze­rint Orosz­or­szág és Kína meg­tá­ma­dá­sá­val meg­szi­lár­dít­ja az Egye­sült Álla­mok ellen­őr­zé­sét a világ­gaz­da­ság felett, és ezzel meg­va­ló­sít­ja a tör­té­ne­lem végét.

Miu­tán az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok 2014-ben állam­csínyt szer­ve­zett Ukraj­ná­ban, fel­fegy­ve­rez­te Orosz­or­szág vazal­lus álla­mát, hogy etni­kai hábo­rút vív­jon az orosz ajkú lakos­ság ellen, és NATO-erőd­dé ala­kít­sa Orosz­or­szág krí­mi hadi­ten­ge­ré­sze­ti bázisát.

Ez a Kroi­szosz-szin­tű törek­vés azt céloz­ta, hogy harc­ba von­ja Orosz­or­szá­got, kime­rít­se védel­mi képes­sé­gét, tönk­re­te­gye gaz­da­sá­gát, fel­szá­mol­va ezzel azt a lehe­tő­sé­get, hogy kato­nai támo­ga­tást nyújt­has­son Kíná­nak és más orszá­gok­nak, ame­lyek az ame­ri­kai hege­mó­nia alter­na­tí­vá­ja­ként önál­ló­ság­ra törekedtek.

Nyolc­évi pro­vo­ká­ció után, 2022 feb­ru­ár­já­ban készen áll­tak arra, hogy dön­tő kato­nai táma­dást indít­sa­nak Ukraj­na orosz­aj­kú lakos­sá­ga ellen.

Orosz­or­szág saját külön­le­ges kato­nai műve­le­té­vel véd­te meg orosz ajkú hon­fi­tár­sa­it az újabb etni­kai erő­szak­kal szem­ben. Az Egye­sült Álla­mok és NATO-szö­vet­sé­ge­sei azon­nal lefog­lal­ták Orosz­or­szág Euró­pá­ban és Észak-Ame­ri­ká­ban tar­tott devi­za­tar­ta­lé­ka­it, és köve­tel­ték, hogy min­den ország vezes­sen be szank­ci­ó­kat az orosz ener­gia- és gabo­na­im­port­ra, abban a remény­ben, hogy ezzel össze­om­lik a rubel árfo­lya­ma. A „del­phoi” kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um arra szá­mí­tott, hogy ez az orosz nép láza­dá­sát és Vla­gyi­mir Putyin kor­má­nyá­nak meg­buk­ta­tá­sát fog­ja kivál­ta­ni, lehe­tő­vé téve az ame­ri­kai manő­ve­re­zést egy olyan kli­ens oli­gar­chia beik­ta­tá­sá­ra Orosz­or­szág­ban, mint ami­lyen Jel­cin elnök alatt, az 1990-es évek­ben volt. A konf­ron­tá­ció egyik mel­lék­ter­mé­ke­ként meg­szi­lár­dí­tot­ta nyu­gat-euró­pai műhold­jai felett az ellen­őr­zést, hogy meg­aka­dá­lyoz­has­sa Euró­pa azon álmát, hogy – ipa­ri ter­mé­ke­i­nek az orosz nyers­anya­gok­ra tör­té­nő cse­ré­je révén – pro­fi­tál­jon az orosz keres­ke­del­mi és befek­te­té­si kap­cso­la­tok­ból. Az Észa­ki Áram­lat gáz­ve­ze­té­kek fel­rob­ban­tá­sá­val kisik­lat­ta ezt a kilá­tást. Német­or­szá­got elzár­ta az olcsó orosz gáz­tól, s a kon­ti­nens veze­tő gaz­da­sá­ga így a maga­sabb költ­sé­gű ame­ri­kai csepp­fo­lyó­sí­tott föld­gáz­tól (LNG) függ.

Euró­pa, hogy elke­rül­je a szé­les­kö­rű fize­tés­kép­te­len­sé­get, a hazai, euró­pai gáz­ki­ter­me­lés támo­ga­tá­sá­ra kény­sze­rült, miköz­ben azzal szem­be­sül, hogy Ame­ri­ka szö­vet­sé­ge­se­ként az Ukraj­ná­ba szál­lí­tott német Leo­p­ard harc­ko­csik, ame­ri­kai Pat­ri­ot raké­ták és egyéb NATO „cso­da­fegy­ve­rek” nagy része meg­sem­mi­sül az orosz had­se­reg elle­ni harcban.

Vilá­gos­sá vált, hogy az ame­ri­kai stra­té­gia nem egy­sze­rű­en az, hogy „har­col­junk az utol­só ukrá­nig”, hanem az, hogy har­col­junk az utol­só euró­pai tan­kig, raké­tá­ig és fegyverekig.

A NATO fegy­ver­ze­té­nek kime­rü­lé­se hatal­mas pia­cot teremt az ame­ri­kai hadi­ipa­ri komp­le­xum szá­má­ra. A NATO tag­or­szá­ga­i­nak azt mond­ják, hogy növel­jék kato­nai kiadá­sa­i­kat a GDP 3 vagy akár 4 szá­za­lé­ká­ra. Ám az ame­ri­kai és a német fegy­ve­rek gyen­ge tel­je­sít­mé­nye az ukraj­nai had­szín­té­ren meg­hi­ú­sít­hat­ja a győ­ze­lem álmát, Euró­pa gaz­da­sá­gai pedig depresszi­ó­ba süllyed­nek. Mivel Német­or­szág ipa­ri gaz­da­sá­ga az Orosz­or­szág­gal foly­ta­tott keres­ke­de­lem meg­sza­ka­dá­sa miatt hanyat­lik, Chris­ti­an Lind­ner német pénz­ügy­mi­nisz­ter a Die Welt című lap­nak 2023. júni­us 16-án azt mond­ta, hogy orszá­ga nem enged­he­ti meg magá­nak, hogy több pénzt fizes­sen be az Euró­pai Unió költ­ség­ve­té­sé­be, amely­be már rég­óta a leg­na­gyobb befizető.

Az euró árfo­lya­mát támo­ga­tó német export nél­kül a valu­ta nyo­más alá kerül a dol­lár­ral szem­ben, mivel Euró­pa jórészt ame­ri­kai csepp­fo­lyó­sí­tott föld­gázt vásá­rol, a NATO pedig szin­tén Ame­ri­ká­tól vásá­rolt új fegy­ve­rek­kel töl­ti fel kime­rült fegy­ver­kész­le­te­it. Az ala­cso­nyabb árfo­lyam leszo­rít­ja az euró­pai mun­ka­erő vásár­ló­ere­jét, miköz­ben az újra­fegy­ver­ke­zés­re és a gáz­tá­mo­ga­tás­ra for­dí­tott szo­ci­á­lis kiadá­sok csök­ken­té­se depresszi­ó­ba taszít­ja a kontinenst.

Az ame­ri­kai domi­nan­ci­á­val szem­be­ni naci­o­na­lis­ta reak­ció az egész euró­pai poli­ti­ká­ban erő­sö­dik, és ahe­lyett, hogy Ame­ri­ka meg­szi­lár­dí­ta­ná az euró­pai poli­ti­ka felet­ti ellen­őr­zé­sét, végül veszít­het – nem­csak Euró­pá­ban, hanem a szá­má­ra kulcs­fon­tos­sá­gú glo­bá­lis délen is. Ahe­lyett, hogy Biden elnök ígé­re­te sze­rint „rom­má vál­toz­tat­ná az orosz rubelt”, Orosz­or­szág keres­ke­del­mi mér­le­ge fel­szö­kött, arany­kész­le­te pedig nőtt, aho­gyan azon orszá­gok arany­kész­le­te is, ame­lyek kor­má­nyai most gaz­da­sá­guk dol­lár­men­te­sí­té­sé­re törek­sze­nek. Az ame­ri­kai dip­lo­má­cia az, ami Eur­ázsi­át és a glo­bá­lis dél­vi­dé­ket kiszo­rít­ja az USA pályá­já­ról. Ame­ri­ka önhitt törek­vé­sét az egy­pó­lu­sú világ­ura­lom­ra csak belül­ről lehe­tett vol­na ilyen gyor­san lebontani.

A Biden – Blin­ken – Nuland-kor­mány­zat meg­tet­te azt, amit sem Vla­gyi­mir Putyin, sem Hszi kínai elnök nem remél­he­tett vol­na ilyen rövid idő alatt.

Egyi­kük sem volt haj­lan­dó bedob­ni a kesz­tyűt, és alter­na­tí­vát terem­te­ni az USA-köz­pon­tú világ­rend­del szem­ben. Az Orosz­or­szág, Irán, Vene­zu­e­la és Kína elle­ni ame­ri­kai szank­ci­ók azon­ban olyan vám­kor­lá­tok beve­ze­té­sét ered­mé­nyez­ték, ame­lyek kikény­sze­rí­tet­ték az önel­lá­tást az USA/NATO „kert­jén” kívü­li világ „dzsun­ge­lé­ben”, aho­gyan azt Josep Bor­rell, uni­ós dip­lo­ma­ta nevezi.

Bár a glo­bá­lis dél és egyéb orszá­gok már az 1955-ös ban­dun­gi el nem köte­le­zett nem­ze­tek kon­fe­ren­ci­á­ja óta panasz­kod­nak az USA domi­nan­ci­á­já­ra, eddig nem volt meg a kri­ti­kus töme­gük ahhoz, hogy élet­ké­pes alter­na­tí­vát hoz­za­nak létre.

Figyel­mük azon­ban most arra irá­nyult, hogy az Egye­sült Álla­mok elko­boz­ta Orosz­or­szág hiva­ta­los dol­lár­tar­ta­lé­ka­it a NATO-országokban.

Ez meg­kér­dő­je­lez­te azt a gon­do­la­tot, hogy a dol­lár biz­ton­sá­gos esz­köz a meg­ta­ka­rí­tá­sok nem­zet­kö­zi tárolására.

Az, hogy a Bank of Eng­land koráb­ban lefog­lal­ta Vene­zu­e­la Lon­don­ban tar­tott arany­tar­ta­lé­ka­it – kije­lent­ve, hogy fel­ajánl­ja azt a szo­ci­a­lis­ta rezsim meg nem válasz­tott ellen­fe­le­i­nek, aki­ket az ame­ri­kai dip­lo­ma­ták kije­löl­nek –, jól mutat­ja, hogy a fon­tot, az eurót és a dol­lárt fegy­ver­ként hasz­nál­ták. – És mel­les­leg, mi tör­tént a haj­da­ni Líbia aranytartalékaival?

Az ame­ri­kai dip­lo­ma­ták kerü­lik ezt a for­ga­tó­köny­vet, a kiszol­gál­ta­tott orszá­gok pedig bíz­nak abban az egye­dül­ál­ló előny­ben, ame­lyet az Egye­sült Álla­mok kínál. Aki tar­tóz­kod­hat attól, hogy bom­báz­za őket, hogy szí­nes for­ra­dal­ma­kat ren­dez­zen, hogy a Nem­ze­ti Ala­pít­vány a Demok­rá­ci­á­ért „Pino­chet” legyen, vagy egy új „Jel­cint” tele­pít­sen, aki a gaz­da­sá­got egy kli­ens oli­gar­chi­á­nak adja át.

De az ilyen maga­tar­tás­tól való tar­tóz­ko­dás az egyet­len, amit Ame­ri­ka kínál­hat. Saját gaz­da­sá­gát ipar­ta­la­ní­tot­ta, és a kül­föl­di befek­te­té­sek­ről alko­tott elkép­ze­lé­se az, hogy mono­pol­já­ra­dék-kere­ső lehe­tő­sé­ge­ket teremt­sen azál­tal, hogy a tech­no­ló­gi­ai mono­pó­li­u­mo­kat és az olaj- és gabo­na­ke­res­ke­de­lem ellen­őr­zé­sét az Egye­sült Álla­mok kezé­ben kon­cent­rál­ja, mint­ha ez gaz­da­sá­gi haté­kony­ság, nem pedig jára­dék­va­dá­szat lenne.

Ami tör­tént, az a tuda­tos­ság megváltozása.

Ma azt lát­juk, hogy a glo­bá­lis több­ség meg­pró­bál egy füg­get­len és béké­sen elő­ké­szí­tett válasz­tást lét­re­hoz­ni arra, hogy milyen nem­zet­kö­zi ren­det akar.

Cél­juk nem pusz­tán a dol­lár­hasz­ná­lat alter­na­tí­vá­i­nak meg­te­rem­té­se, hanem hogy egy tel­je­sen új alter­na­tí­vát hoz­za­nak lét­re az IMF és a Világ­bank, a SWIFT ban­ki elszá­mo­lá­si rend­szer, a Nem­zet­kö­zi Bün­te­tő­bí­ró­ság és az Egye­sült Álla­mok dip­lo­ma­tái által az ENSZ-től elté­rí­tett intéz­mé­nyek egész sora számára.

Az ered­mény civi­li­zá­ci­ós lép­té­kű lesz.Nem a tör­té­ne­lem végét lát­juk, hanem egy új lehe­tő­sé­get az USA-köz­pon­tú neo­li­be­rá­lis pénz­ügyi kapi­ta­liz­mus­sal szemben.

A pri­va­ti­zá­ció sze­mét köz­gaz­da­ság­ta­ná­val, a mun­ká­sok elle­ni osz­tály­harc­cal, vala­mint azzal az elkép­ze­lés­sel szem­ben, hogy a pénzt és a hitelt egy szűk pénz­ügyi osz­tály kezé­ben kell pri­va­ti­zál­ni, ahe­lyett, hogy köz­hasz­nú len­ne a gaz­da­sá­gi szük­ség­le­tek és az élet­szín­vo­nal eme­lé­sé­nek finanszírozására.

Ame­ri­ka mai tör­té­nel­mi sze­re­pe a sors iró­ni­á­ja. Azzal, hogy Orosz­or­szág meg­hó­dí­tá­sá­val Ukraj­na sík­sá­ga­in egy ellen­té­tes biro­dal­mi rend­szer­be akar­ja zár­ni a vilá­got, s azzal, hogy meg­pró­bál­ja elszi­ge­tel­ni Kínát az ame­ri­kai infor­ma­ti­kai mono­pó­li­um meg­tö­ré­sé­re irá­nyu­ló kísér­le­te­i­től, – kata­li­zá­tor­ként hoz­ta len­dü­let­be a glo­bá­lis több­sé­get egy új nem­zet­kö­zi rend meg­te­re­mé­se felé.

Konk­lú­zió:

A játsz­ma hama­ro­san véget ér. Kroi­szosz szel­le­me ma Ame­ri­ká­ban öltött tes­tet. A tör­té­ne­lem most ismét­li meg önma­gát. Így volt ez min­dig, és így is lesz, újra meg újra, amíg az álla­mok élé­re olyan veze­tők áll­hat­nak, aki­ket elural a hatal­mi téboly és a kap­zsi­ság, miköz­ben tör­té­nel­mi művelt­sé­gük a nul­la felé konvergál.

Pythia jós­la­tát ma Ame­ri­ka tel­je­sí­ti be. A sze­münk előtt zaj­lik, aho­gyan pusz­tu­lás­ba manő­ve­rez egy nagy biro­dal­mat, – a sajátját.

Ere­de­ti cikk: Micha­el HUDSON: Ame­ri­ca has Just Dest­royed a Gre­at Empire

(M. Á.)

For­rás: szi​laj​csi​ko​.hu