„Alva­já­rók vagyunk!” – A CIA egy­ko­ri tanács­adó­ja sze­rint Ukraj­na elve­szí­ti a háborút

A hábo­rú feb­ru­ár 24-ei kitö­ré­se óta egy­mást érik a jós­la­tok arról, mikor és milyen vég­ered­ménnyel érhet véget Orosz­or­szág és Ukraj­na konf­lik­tu­sa. Érvek­kel és logi­kus ok-oko­za­ti folya­ma­tok­kal alá­tá­masz­tott elem­zé­sek­től egé­szen az újság­cikk for­má­ját öltő bél­ből jós­lá­sig ter­jed a ská­la. Nagy részük figyel­met sem érde­mel, de a CIA és más ame­ri­kai hír­szer­ző­ügy­nök­sé­gek koráb­bi tanács­adó­ja, James Ric­kards pár nap­pal ezelőtt meg­je­lent írá­sa biz­to­san nem tar­to­zik ezek közé. 

A glo­bá­lis pia­cok elem­zé­sé­vel, befek­te­té­si tanács­adás­sal fog­lal­ko­zó dailyreckoning.com-on meg­je­lent cikk nem tekint­he­tő a tény­ala­pú újság­írás csú­csá­nak. Szer­ző­je nem ada­tok­ra, sta­tisz­ti­kák­ra vagy kato­nai tapasz­ta­la­ta­i­ra támasz­kod­va állít­ja, a nyu­ga­ti pro­pa­gan­da fél­re­ve­ze­ti a nagy­kö­zön­sé­get: Ukraj­na biz­to­san nem áll nye­rés­re ebben a hábo­rú­ban. Ric­kards sok­kal inkább egy ügye­sen fel­épí­tett, bár néhol kis­sé elna­gyolt logi­kai lán­co­lat men­tén jut el a vég­kö­vet­kez­te­té­sig, a hábo­rú jelen­le­gi állá­sa sze­rint a leg­va­ló­szí­nűbb for­ga­tó­köny­vet Ukraj­na össze­om­lá­sa jelenti. 

Míg a kije­vi nar­ra­tí­vát köve­tő írá­sok­nál igen rit­kán men­nek utá­na, ki az adott cikk szer­ző­je, a mainst­ream kórus­sal szem­ben disszo­náns han­got meg­ütők pedig­ré­je álta­lá­ban köz­pon­ti témá­ja az ehhez hason­ló szem­lék­nek. Nos, Ric­kards írá­sa abban is külön­le­ges, hogy szer­ző­je nem egy fősod­ron kívü­li figu­ra – leg­alább­is eddig még nem volt az. James Ric­kards koráb­ban ame­ri­kai hír­szer­ző szol­gá­la­tok, köz­tük a CIA pénz­ügyi és tőke­pi­a­ci tanács­adó­ja­ként tevé­keny­ke­dett, részt vett a 2008-as gaz­da­sá­gi vál­ság oka­it fel­tá­ró kong­resszu­si vizs­gá­ló­bi­zott­ság mun­ká­já­ban, gya­kor­la­ti­lag nincs olyan magá­ra vala­mit is adó ame­ri­kai lap, ame­lyik az elmúlt évek­ben ne közöl­te vol­na írá­sát, vagy kér­te vol­na ki véleményét. 

Ric­kards gon­do­lat­me­ne­té­nek egyik köz­pon­ti állí­tá­sa, hogy az elmúlt hóna­pok­ban tapasz­tal­ha­tó komoly orosz terü­let­vesz­te­sé­gek jelen­tő­sé­ge jóval kisebb annál, mint ahogy azt az ukrá­nok lát­tat­ni sze­ret­nék. A vissza­vo­nu­lás elfo­gad­ha­tó áldo­zat azért – írja, hogy az orosz meg­erő­sí­tett vona­lak mögül, ame­lyek­nek áttö­ré­sé­re Ukraj­na jelen­leg kép­te­len, az ukrán had­se­re­get állan­dó tüzér­sé­gi tűz­ben fel­őröl­jék. Ric­kards sze­rint ez most az orosz had­se­reg leg­fon­to­sabb célja.

A feb­ru­á­ri kudar­cok után az oro­szok szép las­san átáll­tak az ukrán élő­erő és hadi­tech­ni­ka las­sú, de biz­tos megsemmisítésére.

Ric­kards azt állít­ja – saj­nos meg nem neve­zett ame­ri­kai hír­szer­zé­si for­rá­sok­ra hivat­koz­va –, hogy drá­mai a különb­ség az orosz és az ukrán élő­erő­vesz­te­ség között: decem­be­re 8 – 10 az 1‑hez az arány az oro­szok javára.

A szer­ző ezen állí­tá­sát, for­rás híján, érde­mes fenn­tar­tá­sok­kal kezel­nünk, de a hábo­rús vesz­te­sé­gek­kel kap­cso­lat­ban azért akad itt egy érde­kes dolog.

Az elmúlt hóna­pok­ban ész­re­ve­he­tő­en juhá­szo­dott kicsit a nyu­ga­ti állás­pont, koráb­ban az ukrá­no­ké­hoz képest több­szö­rös orosz vesz­te­sé­gek­ről szól­tak a hírek, aztán szép las­san vala­mi meg­vál­to­zott. Ursu­la von der Leyen EB-elnök „elszó­lá­sa” után a szá­mok elkezd­tek köze­lí­te­ni egy­más­hoz. Hiva­ta­lo­san jelen­leg nagy­já­ból 1:1‑hez teszik az orosz és ukrán halot­tak, illet­ve harc­kép­te­len sebe­sül­tek szá­mát. Mint­egy száz­ezer főről írnak egyik és másik olda­lon is. Az orosz vesz­te­sé­gek­ről az ukrán(!) kor­mány nyi­lat­ko­zott a múlt év végén (a Kreml tel­je­sen irre­á­lis, hat­ez­res szá­mot közölt még szep­tem­ber végén), az ukrán­ról pedig az ame­ri­kai védel­mi minisz­té­ri­um adott ki nem­ré­gi­ben egy becs­lést. Való­szí­nű­leg nem lövünk nagyon mel­lé, ha azt állít­juk, az ukrán élő­erő-vesz­te­ség nagyobb, mint az orosz, de messze nem olyan hatal­mas különb­ség­gel, ahogy azt Ric­kards állítja.

For­du­lat

Ric­kards, sok más nyu­ga­ti elem­ző­höz hason­ló­an úgy véli, Orosz­or­szág feb­ru­ár­ban nem elfog­lal­ni és meg­száll­ni akar­ta Ukraj­nát, ahhoz túl­sá­go­san kicsi volt az invá­zi­ós had­se­reg. Egy kikény­sze­rí­tett rezsim­vál­tás, egy ukrán báb­kor­mány kine­ve­zé­se volt a cél, illet­ve annak szem­lél­te­té­se, hogy 

Orosz­or­szág szá­má­ra Ukraj­na NATO-integ­rá­ci­ó­ja, illet­ve eset­le­ges csat­la­ko­zá­sa az ame­ri­kai atom­er­nyő védel­me alá húzó­dott orszá­gok­hoz az abszo­lút vörös vonal. Ha kell, a hábo­rút is haj­lan­dók vál­lal­ni ezért. 

A Kreml és Vla­gyi­mir Putyin rosszul mér­te fel a vár­ha­tó reak­ci­ó­kat. Washing­ton nem ugrott be, az USA veze­té­sé­vel az egész nyu­ga­ti közös­ség haj­lan­dó volt fel­so­ra­koz­ni Ukraj­na mögé. Az ukrán had­se­reg ere­jé­hez mér­ten igen haté­kony ellen­ál­lást tanú­sí­tott, mire az így nyert időt kihasz­nál­va a nyu­ga­ti szö­vet­sé­ge­sek annyi­ra meg­erő­sí­tet­ték Ukraj­nát, hogy a táma­dó, nagy­já­ból 150 – 200 ezres orosz had­se­reg kép­te­len volt foly­tat­ni az elő­re­nyo­mu­lást. A szer­ző sze­rint Putyin és az orosz had­ve­ze­tés belát­ta, mennyi­re elszá­mí­tot­ták magu­kat. Mos­tan­ra egé­szen más mód­sze­rek­kel pró­bál­koz­nak. Az ener­ge­ti­kai inf­ra­struk­tú­ra meg­sem­mi­sí­té­se mel­lett komoly offen­zí­vá­ra készül­nek, a követ­ke­ző hetek­ben Ric­kards sze­rint akár Ogyessza elfog­la­lá­sa is napi­rend­re kerül­het. Orosz­or­szág fő cél­ja már nem a béke­tár­gya­lá­sok kiesz­köz­lé­se – írja, dik­tá­tu­mot akar­nak Ukraj­ná­ra kényszeríteni. 

Itt érde­mes meg­áll­ni egy pil­la­nat­ra. Ric­kards cik­ké­ben két­ség­te­le­nül akad néhány igen mere­dek kije­len­tés. Ogyessza elfog­la­lá­sa vagy az 1:10-hez vesz­te­ség­arány mel­lett talán a leg­ne­he­zeb­ben véd­he­tő állí­tá­sa, hogy az orosz had­se­reg egé­szen őszig igye­ke­zett kímél­ni az ukrán civil lakos­sá­got. Az ENSZ embe­ri jogi fel­ügye­lő­sé­ge sze­rint a hábo­rú kitö­ré­se és 2023. janu­ár 2‑a között össze­sen 6919 civil lakos vesz­tet­te éle­tét Ukraj­ná­ban. Hogy ez sok vagy kevés, annak eldön­té­sét az olva­só­ra bíz­nánk. Ric­kards állí­tá­sa ugyan sta­tisz­ti­kai szem­pont­ból véd­he­tő, de az is két­ség­te­len, egy fűtött szo­bá­ban könnyebb mate­koz­ni, mint egy föl­dig rom­bolt kelet-ukraj­nai kisvárosban. 

Abban Ric­kards­nak min­den­kép­pen iga­za van, hogy az új orosz stra­té­gia óri­á­si áldo­za­to­kat köve­tel az ukrán hát­or­szág­tól. Azt állít­ja, a nagy csin­nad­rat­tá­val beha­ran­go­zott friss nyu­ga­ti fegy­ver­szál­lít­má­nyok (lásd: „tan­ko­kat kap Ukraj­na”) egy­részt túl későn, más­részt nem ele­gen­dő mennyi­ség­ben érkez­nek ahhoz, hogy érdem­ben hatás­sal legye­nek a hábo­rú mene­té­re. Robert C. Cas­tel izra­e­li biz­ton­ság­po­li­ti­kai szak­ér­tő zse­ni­á­lis bon mot-ját idéz­ve, ez a „homeo­pá­ti­ás mennyi­ség” egy­sze­rű­en túl kevés ehhez. 

A szer­ző a Pat­ri­ot-lég­vé­del­mi rend­sze­rek szin­tén cím­ol­da­la­kon hozott átadá­sát hoz­za fel pél­da­ként. Sze­rin­te az Egye­sült Álla­mok már ele­ve a Pat­ri­ot egy régeb­bi, álta­la már alig hasz­nált vál­to­za­tát adja át az ukrá­nok­nak (egy új, fris­sen fel­ál­lí­tott Pat­ri­ot-üteg költ­sé­ge nagy­já­ból egy­mil­li­árd dol­lár), ráadá­sul mind­össze egyet­len üteg­ről van szó (egy-egy üteg­hez álta­lá­ban radar­ál­lás, irá­nyí­tói egy­ség, 8 kilö­vő­ál­lás, és a szük­sé­ges mennyi­sé­gű szál­lí­tó­jár­mű tar­to­zik). Ric­kards azt már nem emlí­ti, de idő­köz­ben a néme­tek is beígér­tek egy üte­get, illet­ve a len­gye­lek is ket­tőt. Más kér­dés, hogy ame­ri­kai elem­zők sze­rint is hóna­po­kat vehet igény­be, mire a szük­sé­ges néhány tucat ukrán kato­nát kikép­zik a Pat­ri­ot hasz­ná­la­tá­ra, ráadá­sul egy üteg nagy­já­ból egy Kijev mére­tű nagy­vá­ros védel­mét tud­ja csak biztosítani. 

Nincs más hát­ra, mint előre?

Bár jelen állás sze­rint kis­sé talán elha­mar­ko­dott­nak tűnik Ric­kards azon kije­len­té­se, hogy az ukrán vere­ség elke­rül­he­tet­len, pusz­tán csak idő kér­dé­se, írá­sá­nak leg­fon­to­sabb követ­kez­te­té­sé­vel nem lehet nem egyet érteni. 

Az Egye­sült Álla­mok mára annyi­ra bele­bo­nyo­ló­dott a hábo­rú­ba, hogy kény­te­len min­den lépé­sét pati­ka­mér­le­gen kimér­ni, más­kü­lön­ben elke­rül­he­tet­len­né válik a nyílt konf­ron­tá­ció Moszk­va és Washing­ton között. Mind ez idá­ig sike­rült elke­rül­ni a legrosszabbat.

Üdí­tő volt lát­ni, hogy a len­gyel raké­ta­be­csa­pó­dás során pedig min­den érin­tett fél kel­lő körül­te­kin­tés­sel járt el, hol­ott jog­gal tart­hat­tunk az eszkalációtól.

Csak­hogy elég egyet­len elha­mar­ko­dott reak­ció, és a Nyu­gat hir­te­len hábo­rú­ban talál­ja magát Orosz­or­szág­gal, azt pedig már a lehe­tet­len­nel hatá­ros lesz meg­aka­dá­lyoz­ni, hogy egy orosz-ame­ri­kai konf­lik­tus ne fajul­jon nuk­le­á­ris hábo­rú­vá. Ahogy az idő elő­re­ha­lad­tá­val az ukrán hát­or­szág és had­se­reg egy­re nehe­zebb hely­zet­be kerül, miköz­ben az Egye­sült Álla­mok tovább­ra is ren­dü­let­le­nül támo­gat­ja Kije­vet, mind való­szí­nűb­bé válik egy elke­se­re­dett, elhi­bá­zott lépés, azzal pedig a leg­rosszabb for­ga­tó­könyv meg­va­ló­su­lá­sa – írja konk­lú­zi­ó­já­ban a szerző. 

Alva­já­ró­ként gya­lo­go­lunk elő­re egy nuk­le­á­ris konf­lik­tus irá­nyá­ba! Fel tudunk ébredni?

- zár­ja az írást Rickards.

For­rás: ma7sk