Áldott Békés Kará­cso­nyi Ünnepeket!

…„Ha van még jelen­tő­sé­ge az Újesz­ten­dő­nek mint ember állí­tot­ta mér­föld­kő­nek, mely cél­sze­rű­ség oká­ból föl­da­ra­bol­ja az időt, s lehe­tő­sé­get nyújt a kez­dés illú­zi­ó­já­nak arra, hogy lezár­has­son egy elron­tott múl­tat, és újjá­ter­vez­ze a jöven­dőt, akkor ez a jelen­tő­ség módot kell nyújt­son szá­munk­ra ahhoz, hogy komoly, becsü­le­tes és lel­ki­is­me­re­tes önre­ví­zió után való­ban ráis­mer­jünk hibá­ink­ra, s azo­kat kikü­szö­böl­ve test­vé­rek­hez mél­tó módon éljünk és dol­goz­zunk, egy­más mel­lett és együtt, nem­ze­tünk érde­ké­ben.

Nem elég, ha csak rákö­szö­nünk egy­más­ra a meg­szo­kott sza­vak­kal: „Adjon Isten bol­dog új esz­ten­dőt!” Mert Isten szán­dé­ka üres sza­vak­ból nem vál­to­zik javunk­ra. Ha való­ban „bol­dog új esz­ten­dőt” várunk, akkor tel­je­sí­te­nünk kell előbb az iste­ni paran­csot: „Sze­resd fele­ba­rá­to­dat, mint önma­ga­dat, s sze­resd nem­ze­te­det önma­gad­nál is job­ban!”
Adjon az Úris­ten erőt, egész­sé­get min­den derék magyar­nak, és a magyar szí­vek­ben egy­más iránt való hűsé­ges szeretetet!”… 

- Wass Albert