Hírek Vélemények/Publicisztikák Akar­juk a győzelmet!

Akar­juk a győzelmet!

A kon­zer­va­tív ember önkor­lá­to­zá­sa és a mai cse­lek­vés szükségessége

Ma már tud­juk – ami­re az elmúlt hetek Black Lives Mat­ter-féle rom­bo­ló tün­te­té­sei külö­nö­sen fel­hív­ták a figyel­met –, hogy két­fé­le ember­tí­pus van. Az egyik abban éli ki magát, abban leli örö­mét, hogy örök­ké lázad, örök­ké meg akar­ja vál­toz­tat­ni a dol­go­kat, állan­dó­an vala­mi ide­a­lisz­ti­kus esz­mét akar meg­va­ló­sí­ta­ni itt a föl­dön, legyen az a kom­mu­niz­mus, a náciz­mus vagy éppen az egyen­lő és egy­for­má­vá gyúrt embe­rek világ­tár­sa­dal­ma. Ők az úgy­ne­ve­zett bal­li­be­rá­li­sok, akik állan­dó­an egy szép, új világ fel­épí­té­sé­ben gon­dol­kod­nak, s még csak vélet­le­nül sem zavar­ja meg őket ebben, hogy a világ­tör­té­ne­lem­ben még soha sehol nem való­sult meg ez a bizo­nyos para­di­cso­mi állapot.

A másik ember­tí­pus ezzel szem­ben meg­be­csü­li a meg­lé­vő, évszá­za­dok óta fenn­ál­ló intéz­mé­nye­ket, nor­má­kat, embe­ri kap­cso­lat­rend­sze­re­ket; abból indul ki, hogy ezek az intéz­mé­nyek nem vélet­le­nül jöt­tek lét­re és áll­ták ki az évszá­za­dok pró­bá­ját, ezek jelen­tik a biz­tos ala­po­kat a min­den­na­pi létünk szá­má­ra. Éppen ezért ez az ember­tí­pus, a kon­zer­va­tív arra törek­szik, hogy meg­véd­je és óvja a nem is min­dig töké­le­te­sen, de még­is műkö­dő és a tár­sa­dal­ma­kat fenn­tar­tó intéz­mé­nye­ket, nor­má­kat és erköl­csö­ket, mert ebben lát­ja az embe­ri lét fenn­ma­ra­dá­sá­nak és a jó élet­nek a garanciáját.

Ez a két ember­tí­pus két­fé­le poli­ti­zá­lást és világ­szem­lé­le­tet jelent, amely­nek men­tén a pár­tok és poli­ti­ku­sok is két nagy tábor­ra osz­la­nak, de nem­csak ők, hanem a civil tár­sa­da­lom, a tudo­mány, a média és a saj­tó, a kul­tú­ra és a gaz­da­ság is meg­osz­lik e két men­ta­li­tás mentén.

Két szó jel­lem­zi talán a leg­job­ban a két világ­lá­tás, men­ta­li­tás közöt­ti sza­ka­dék­nyi különb­sé­get: amíg a bal­li­be­rá­lis poli­ti­ku­sok­ra és moz­gal­má­rok­ra az önmeg­va­ló­sí­tás a jel­lem­ző, addig a kon­zer­va­tí­vok­ra az önkorlátozás.

Ezért van az, hogy a bal­li­be­rá­li­sok min­dig moz­gás­ban van­nak, szer­vez­ked­nek, kons­pi­rál­nak, akci­óz­nak, tün­te­té­se­ket szer­vez­nek, s bru­tá­li­sabb cso­port­ja­ik az erő­szak­tól sem riad­nak vissza, Lenin­től kezd­ve Cohn-Ben­di­ten és Gene Shar­pon át Saul Alin­sky­ig (aki soha nem lett Paul) és Szr­gya Pop­ovi­csig. Kiin­du­ló­pont­juk min­dig és újra a tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­sé­gek meg­szün­te­té­se, amit koráb­ban a mun­kás­osz­tállyal, később a tisz­ta fajú árjá­val, nap­ja­ink­ban pedig a min­den kötött­ség­től meg­sza­ba­du­ló, töké­le­te­sen sza­bad egyé­nek töme­ge­i­vel s ezen egyé­nek világ­tár­sa­da­lom­ban való egye­sü­lé­sé­vel akar­nak elérni.

„Apró” prob­lé­ma csu­pán, hogy a bal­li­be­rá­li­sok világ­meg­vál­tá­sa min­dig élet­ve­szé­lyes volt az embe­ri­ség jövő­jé­re néz­ve – konk­ré­tan száz­mil­li­ók halá­lá­ban lehe­tett mind­ezt tet­ten érni.

Még­is a mos­ta­ni, az egyén totá­lis sza­bad­sá­gá­ra és a nyílt tár­sa­da­lom­ra épü­lő ­vízi­ó­ik talán még a koráb­bi ámok­fu­tá­sa­ik­nál is veszé­lye­seb­bek. Miért gon­do­lom ezt? Azért, mert a kom­mu­niz­mus, majd a náciz­mus osz­tá­lyok, fajok fel­eme­lé­sé­ben és más osz­tá­lyok, fajok stb. elpusz­tí­tá­sá­ban lát­ta az utat az aktu­á­lis szép, új világ meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, s ez olyan mér­té­kű, töme­ges elnyo­más­hoz veze­tett, amellyel szem­ben osz­tá­lyok, álla­mok kel­tek fel, mert egy­sze­rű­en nem tehet­tek mást saját létük védel­me érde­ké­ben. Az úgy­ne­ve­zett világ­job­bí­tók – most a bal­li­bek – vilá­go­san fogal­maz­ták meg, hogy kik az ellen­sé­ge­ik (annak ide­jén a tőké­sek, a kulá­kok, majd a zsi­dók, a német nép ellen­sé­gei stb.), s a leg­ke­vés­bé sem rej­tet­ték véka alá, hogy véres leszá­mo­lás­ra készül­nek. Intéz­mé­nye­ket, jog­rend­szert, demok­rá­ci­á­kat, val­lá­so­kat ver­tek szét, illet­ve akar­tak szét­ver­ni, ami­vel szem­ben óha­tat­la­nul lét­re­jött az ellen­ál­lás, ami a dolog logi­ká­já­ból követ­ke­ző­en szin­tén töme­ges és lát­vá­nyos volt.

A mai, glo­ba­lis­ta libe­rá­li­sok azon­ban már nem töme­gek­ről, osz­tá­lyok­ról beszél­nek, hanem az egyént akar­ják „fel­sza­ba­dí­ta­ni”. Azt állít­ják, hogy az egyé­ni sza­bad­ság kitel­je­sü­lé­se érde­ké­ben min­den koráb­bi kötött­ség­től meg kell sza­ba­dul­ni, külö­nös tekin­tet­tel a csa­lád­ra, a nem­zet­tu­dat­ra, a val­lás­ra, az állam­ra és annak erő­szak­szer­ve­ze­te­i­re, a faji és etni­kai iden­ti­tás­ra. Az egyén önmeg­va­ló­sí­tá­sa előtt nem áll­hat sem­mi­lyen aka­dály, ezért az a leg­jobb, ha nem kötő­dik egyet­len val­lás­hoz sem, nem kötő­dik egyet­len ország­hoz sem, nem kötő­dik a saját etni­ku­má­hoz és a saját nemé­hez sem, mert ezek mind-mind konst­ruk­ci­ók, ame­lyek meg­bé­nít­ják az egyént és kor­lá­toz­zák abban, hogy azt tegyen, amit akar.

Az egyén, sza­bad­sá­gá­nak kitel­je­sí­té­sé­ért, saját han­gu­la­ta és érdek­lő­dé­se sze­rint vált­hat orszá­got, val­lást, nemet, sőt eze­ket ked­ve sze­rint cse­rél­get­he­ti, vál­toz­tat­hat­ja, hiszen „a dol­gok érde­ke­sek”, min­dent ki kell és ki lehet pró­bál­ni, ebben nem kor­lá­toz­hat­ja őt sen­ki. Így jutunk el odá­ig nap­ja­ink­ban, hogy a leg­in­kább vér­lá­zí­tó és leg­in­kább undo­rí­tó sze­xu­á­lis aber­rált­ság, a pedo­fí­lia is egy­re nagyobb meg­ér­tés­re talál bal­li­be­rá­lis körök­ben. Szán­thó Mik­lós a leg­utób­bi Magyar Nem­zet-beli cik­ké­ben tel­je­sen jogo­san figyel­mez­tet ben­nün­ket arra, hogy ha nem vigyá­zunk és ha csak hagy­juk, hogy a bal­li­be­rá­li­sok foly­tas­sák érzé­ke­nyí­tő­kur­zu­sa­i­kat a pedo­fí­lia elfo­gad­ta­tá­sá­nak irá­nyá­ba, akkor a szá­munk­ra most elkép­zel­he­tet­len is való­ság­gá vál­hat, s a pedo­fí­lia is las­sacs­kán elfo­ga­dott sze­xu­á­lis irá­nyult­ság­nak minő­sül. (Pél­dá­ul Hol­ly­wood kulisszái mögött erről sokat tud­ná­nak mesél­ni, ha hin­ni lehet a nem a főso­dor­ba tar­to­zó információknak.)

A bal­li­be­rá­lis ember sze­rint tehát az embe­ri élet lénye­ge az önmeg­va­ló­sí­tás és az ezzel együtt járó önfel­ér­té­ke­lés, ezért az erköl­csi nor­mák, intéz­mé­nyek, közös­sé­gi elő­írá­sok stb. való­já­ban kor­lá­tok az ember „kitel­je­se­dé­se” előtt. Így aztán sza­bad folyást kell enged­ni a vágyak­nak, legyen az a fenn­ál­ló hata­lom­mal szem­be­ni gyű­lö­let – lehet tehát tör­ni-zúz­ni és rom­bol­ni az utcá­kon –, legyen az a múlt­tal szem­be­ni gyű­lö­let – a leg­na­gyobb tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­sé­gek szob­ra­it tehát lehet ledön­te­ni, hisz ez a „sza­bad­ság” –, legyen az a val­lás­sal szem­be­ni gyű­lö­let – sza­ba­don lehet tehát gya­láz­ni a nyu­ga­ti kul­tú­ra alap­ját képe­ző keresz­tény­sé­get, immá­ron Jézus Krisz­tust is –, vagy legyen az a hagyo­má­nyos nemi sze­re­pek meg­uná­sa – tehát a gyer­mek­kel szem­be­ni ero­ti­kus vágyak kiélé­se is akár.

S éppen itt van a kataszt­ró­fa: a bal­li­be­rá­li­sok által val­lott kor­lát­lan egyé­ni önmeg­va­ló­sí­tás az állat­vi­lág­ba vezet vissza min­ket. A totá­lis vágy­tel­je­sí­tés és a „totá­lis sza­bad­ság” nem más, mint az álla­ti ösz­tö­nök zabo­lát­lan kiélé­se, ami vég­ső soron egy­más elpusz­tí­tá­sát jelenti.

Az embe­ri lét­mód egyik, ha nem a leg­fon­to­sabb alap­ja és fel­té­te­le ugyan­is az önkor­lá­to­zás – ami a kon­zer­va­tív ember saját­ja. Ennek lénye­ge éppen az, hogy tud­juk, hogy mi, embe­rek nem vagyunk szen­tek, sok­szor kava­rog­nak ben­nünk olyan gon­do­la­tok, vágyak és elő­íté­le­tek, akár súlyo­san elíté­len­dő indu­la­tok, ame­lyek inkább az álla­ti létünk­ről szól­nak, nem az embe­ri­ek­ről. De embe­ri létünk, a közös­sé­ge­ink iránt érzett fele­lős­sé­günk okán eze­ket a hibás vagy bűnös vágya­kat és elő­íté­le­te­ket elnyom­juk magunk­ban, és „töröl­jük” azo­kat a kép­ze­te­ink­ből. A kon­zer­va­tív embe­rek elsöp­rő több­sé­ge sem szü­le­tett Teréz anya, mert bűnös­nek szü­le­tett, de önfe­gye­lem­mel, önkor­lá­to­zás­sal meg­sza­ba­dul nega­tív érzü­le­te­i­től, s így válik iga­zá­ból sza­bad­dá és emberré.

Az önkor­lá­to­zás volt a tör­té­ne­lem­ben min­dig is az a tulaj­don­sá­gunk, amely egy­ben tar­tott tár­sa­dal­ma­kat, orszá­go­kat, nem­ze­te­ket, helyi, érdek- és érték­kö­zös­sé­ge­ket s ter­mé­sze­te­sen a csa­lá­do­kat. Ez volt az, ami meg­aka­dá­lyoz­ta, hogy a világ káosz­ba süllyedjen.

Itt van ugyan­ak­kor az újabb csa­var mind­ab­ban, amit eddig fel­ve­tet­tem. Az önkor­lá­to­zás által évez­re­dek alatt fel­épí­tett, jól-rosszul műkö­dő embe­ri közös­sé­ge­ink létét fenye­ge­ti ugyan­is a bal­li­be­rá­lis önmeg­va­ló­sí­tás szél­ső­sé­ges indu­la­tok­ba for­du­ló moz­gal­ma és szel­le­mi­sé­ge, ame­lyet tuda­to­san támo­gat és szít a glo­bá­lis pénz­ügyi és hatal­mi elit, ame­lyik­nek érde­ke­it szol­gál­ja a nyu­ga­ti tár­sa­dal­mak anar­chi­á­ba süllye­dé­se. Vagy­is veszély­be került az önkor­lá­to­zó lét­mó­dunk, amely az intéz­mé­nye­ink­hez való ragasz­ko­dás­ban öltött testet.

Mi hát a megoldás?

A zabo­lát­lan önmeg­va­ló­sí­tó libe­rá­lis háló­za­tok­kal szem­ben ki kell épí­te­ni a saját háló­za­ta­in­kat, a saját har­ci mód­sze­re­in­ket, a saját esz­kö­ze­in­ket a poli­ti­ka, a civil moz­gal­mak, a média, a tudo­mány, a kul­tú­ra és az önkor­mány­za­tok vilá­gá­ban egy­aránt. Nem néz­het­jük tét­le­nül a pusz­tí­tó káosz kiala­ku­lá­sát, létünk védel­mé­ben nem lehe­tünk önkor­lá­to­zók. Azért kell cse­lek­vő­vé vál­nunk, hogy önkor­lá­to­zó létünk meg­ma­rad­jon és vissza­tér­hes­sünk abba.

Mert ez bizony már hábo­rú, ami a lel­ke­kért folyik. Ezt a hábo­rút vál­lal­nunk kell. De tud­nunk kell azt, amit Doug­las McArt­hur ame­ri­kai tábor­nok mon­dott egy­ko­ron: „Vég­ze­tes belép­ni bár­mely hábo­rú­ba anél­kül, hogy győz­ni akar­nánk.” Mert, s ezt is ő mond­ta: „A hábo­rú­ban nincs helyet­te­se a győzelemnek.”

Akar­juk a győzelmet!

Fricz Tamás poli­to­ló­gus, az Alap­jo­go­kért Köz­pont kuta­tá­si tanácsadója

For­rás: Magyar Nemzet