Hírek Vélemények/Publicisztikák Afga­nisz­tán­ban nem volt esély a vál­toz­ta­tás­ra – volt magyar kato­na a Mandinernek

Afga­nisz­tán­ban nem volt esély a vál­toz­ta­tás­ra – volt magyar kato­na a Mandinernek

Kele­men József 2010 feb­ru­ár­ja és augusz­tu­sa között a Magyar Hon­véd­ség Tar­to­má­nyi Újjá­épí­té­si Cso­port (MH PRT) össze­kö­tő cso­port­pa­rancs­no­ka volt az afga­nisz­tá­ni Pul‑e Hom­ri­ban, Bag­lan tar­to­mány három járá­sá­ban inf­ra­struk­tu­rá­lis pro­jek­tek ellen­őr­zé­se és jár­őrö­zés volt a fel­ada­ta. 2011 óta civil, nincs már hiva­tá­sos állo­mány­ban, évek óta kül­föl­dön él.

Mit mon­da­nak az afgán isme­rő­sei, milyen a biz­ton­sá­gi hely­zet most Afganisztánban?

Néhány volt afgán tol­má­csunk­kal tar­tom a kap­cso­la­tot. Ami­kor jöt­tek az első kép­so­rok augusz­tus 15-én, 16-án arról, hogy Kabul is elesett, akkor meg­kér­dez­tem az egyi­kü­ket, hogy min­den rend­ben van‑e. Neki már 2017-ben sike­rült elhagy­nia az orszá­got, de még sok csa­lád­tag­ja Afga­nisz­tán­ban van.Sötét jövő­ké­pük van, pánik­han­gu­lat van.

Nagyon remé­lem, hogy nem lesz bán­tó­dá­suk ami­att, hogy segí­tet­tek nekünk.

Mi lett az egy­ko­ri magyar bázis­sal Pul‑e Homriban?

2013-ban a bázist átad­tuk a helyi afgán biz­ton­sá­gi erők­nek. Csak a helyi tol­má­csok­tól hal­lott és a saj­tó­ban olva­sott infor­má­ci­ók­ból tudom én is, mi lett a bázis­sal: a tál­ibok azt is elfog­lal­ták. Hogy mennyi­re hord­ták szét, azt nem tudom. Ez szo­kott ugyan­is tör­tén­ni: a bázi­so­kat elha­gyók távo­zá­sa után a helyi­ek szét­hord­ják a moz­dít­ha­tó dolgokat.

Kele­men József, az MH PRT össze­kö­tő cso­port­pa­rancs­no­ka 2010-ben Bag­lan tar­to­mány­ban  (for­rás: Topidoc)

Mi lehe­tett az oka, hogy a kikép­zett és fel­sze­relt afgán kor­mány­csa­pa­tok napok alatt össze­om­lot­tak a tálib erők nyo­má­sa alatt?

Engem is meg­le­pett, hogy egy kikép­zett, 180 ezer fős had­se­reg néhány nap alatt eltű­nik. Sze­rin­tem már elő­ző­leg demo­ra­li­zá­ló lehe­tett szá­muk­ra, hogy 2020-ban Donald Trum­pék elkezd­ték a tál­ibok­kal a tár­gya­lá­so­kat, ebből már tud­ni lehe­tett, hogy az ame­ri­kai erők el fog­ják hagy­ni Afga­nisz­tán terü­le­tét. A tál­ibok is már egy éve elkezd­ték a pro­pa­gan­da-had­já­ra­tot: a szö­vet­sé­ge­sek nem­so­ká­ra elhagy­ják az orszá­got, tegyé­tek le a fegy­vert, és akkor sen­ki­nek sem lesz bán­tó­dá­sa. Ennek is van egy lélek­ta­ni hatá­sa. Afga­nisz­tán­ban az embe­rek nem állam­ban, álla­mi had­se­reg­ben gon­dol­kod­nak, hanem csa­lád­ban, törzs­ben, nép­cso­port­ban – nem­zet­ség­ben –, majd abban a föld­raj­zi terü­let­ben, ahol lak­nak. Az állam irán­ti loja­li­tás­nak nincs jelen­té­se ott,a haza­fi­ság nem az állam­ra vonat­ko­zik, hanem a saját tör­zsük védelmére.

Így egy afgán szá­má­ra nem értel­mez­he­tő jól az, hogy a fel­ke­lők meg­tá­mad­tak min­ket, és mi szem­ben állunk velük afgán hadseregként.

Ön össze­kö­tő cso­port­pa­rancs­nok­ként meg­is­mer­te Bag­lan tar­to­mány­ban a tör­zsi veze­tő­ket, tár­gyal­nia kel­lett velük konk­rét pro­jek­tek­ről. A tál­ibok­nak milyen res­pekt­je volt közöttük?

Azon a terü­le­ten, ahol én dol­goz­tam, jár­őröz­tem, több­fé­le afgán cso­port volt jelen, a tál­ibok, a Hizb-i-Isz­la­mi cso­port és mások, ráadá­sul drog­ter­me­lés is zaj­lott, a mari­hu­á­na és az ópi­um alap­anya­gát ter­mel­ték, és ebből kifo­lyó­lag helyi had­urak is tevé­keny­ked­tek ott.Nehéz volt meg­mon­da­ni, hogy közü­lük ki az, aki har­col elle­nünk, és ki az, aki nem jelent veszélyt.

Ami­kor tár­gyal­tam helyi veze­tők­kel, akkor leg­több­ször azt mond­ták, hogy sem­mi baj nin­csen – az volt az érde­kük, hogy a saját terü­le­tük biz­ton­sá­gos legyen, hogy tovább­ra is foly­ta­tód­ja­nak a pro­jekt­je­ink, és segít­sé­get kap­ja­nak. Mi ebben úgy tud­tunk segí­te­ni, hogy huma­ni­tá­ri­us segélyt vit­tünk, hoz­zá­já­rul­tunk az inf­ra­struk­tú­ra javí­tá­sá­hoz, isko­lák, kli­ni­kák épí­té­sé­ben vet­tünk részt, gene­rá­to­ro­kat tele­pí­tet­tünk. Fon­tos meg­ér­te­ni, hogy a váro­sok­ban, a tar­to­má­nyi köz­pon­tok­ban élő embe­rek érez­ték job­ban a szö­vet­sé­ge­sek kato­nai és pénz­ügyi jelen­lé­té­nek a hasz­na­it, a nagyobb tele­pü­lé­se­ken sok fej­lesz­tés tör­tént, jobb volt az inf­ra­struk­tú­ra, hoz­zá lehe­tett jut­ni a hírek­hez – ez a váro­si réteg lát­ta, hogy más­hogy is lehet élni. A vidé­ki lakos­ság viszont kevés­bé – éppen ezért pró­bál­tunk eljut­ni a fal­vak­ba, és külön­bö­ző pro­jek­te­ket elin­dí­ta­ni, de őket kevés­bé lehe­tett elérni.A tál­ibok azon­ban ott élnek, és élve­zik a vidé­ki lakos­ság egy részé­nek a támogatását.

Vidé­ken, a tör­zsi tár­sa­da­lom­ban nagy érték a rend, és a tál­ibok fegy­ver­rel, igaz­ság­szol­gál­ta­tás­sal ren­det tud­nak ten­ni. Az afgán jog­rend­szer az egyik leg­kor­rup­tabb a vilá­gon, aki­nek nincs pén­ze, az az igaz­ság­szol­gál­ta­tás előtt pórul jár­hat – éppen ezért még azok az embe­rek is, akik nem rajon­ga­nak értük, a rend meg­te­rem­té­se miatt el tud­ják fogad­ni a tálibokat.

Milyen volt a helyi­ek viszo­nya a kül­föl­di kato­nák­hoz? Sok kato­nai vissza­em­lé­ke­zés szól arról, hogy meg­tűr­ték a szö­vet­sé­ge­se­ket, mert tud­ták, hogy néhány év múl­va úgy­is elmen­nek innen.

Van egy ilyen afgán mon­dás: „nek­tek kar­órá­i­tok van­nak, nekünk időnk van”. És ez való­ban igaz. Pul‑e Hom­ri­ban volt egy békés együtt­élés a kato­nák és a helyi lako­sok között. A bázis kör­nyé­kén sok gye­rek élt, ott ját­szot­tak az utcán. A helyi­ek­kel nem vol­tak nagyobb atro­ci­tá­sok. 2009 – 2010-ben tör­tén­tek viszont Ame­ri­ká­ban a Korán-ége­té­sek, ez ugyan­ak­kor elég nagy indu­la­to­kat vál­tott ki a helyi­ek köré­ben, vol­tak kisebb demonst­rá­ci­ók. Álta­lá­nos­ság­ban azon­ban jó volt a kap­cso­lat, mi segí­te­ni vol­tunk ott.Amikor kiszáll­tunk a jár­mű­ve­ink­ből, beszél­get­tek velünk, ren­de­sek vol­tak velünk,

elmond­ták, mire len­ne szük­sé­gük. Per­sze, volt egy jel­lem­ző ten­den­cia: a járá­si veze­tők a saját terü­le­tü­kön min­dig ott sze­ret­ték vol­na a pro­jek­te­ket, ahol a saját tör­zsük élt; volt olyan veze­tő is, aki kife­je­zet­ten saját magá­nak kér­te a fej­lesz­tést – ezt ter­mé­sze­te­sen nem tel­je­sí­tet­tük. Ugyan­ak­kor ami­kor egy pán­cé­lo­zott kon­voj­jal átvo­nul­tunk egy tele­pü­lé­sen, az vél­he­tő­en nega­tív érzé­se­ket is kiválthatott.

Kele­men József­nek és tár­sa­i­nak Bag­lan tar­to­mány három járá­sá­ban inf­ra­struk­tu­rá­lis pro­jek­tek ellen­őr­zé­se és jár­őrö­zés volt a fel­ada­tuk   (for­rás: Topidoc)

A magyar PRT-ben is vol­tak azért halá­los áldo­za­tok, érték táma­dá­sok is. Milyen atro­ci­tá­sok érték az ala­ku­la­tu­kat az ön szol­gá­la­ti ide­je alatt?

Az álta­lunk biz­to­sí­tott terü­let 2009-ig egy viszony­lag békés tér­ség volt, Bag­lan tar­to­mány­ban nem vol­tak nagyobb atro­ci­tá­sok. 2010 ele­jén azon­ban foko­zó­dott az ame­ri­kai és az afgán jelen­lét az észa­ki régi­ók­ban, a déli had­mű­ve­le­tek meg­in­du­lá­sa miatt egy­re több tálib erő húzó­dott vissza észak felé, a mi terü­le­te­ink közelébe.2010 már­ci­u­sá­tól kez­dőd­tek a gya­ko­ribb rálö­vé­sek, a kisebb támadások,

egy afgán zász­ló­alj az OMLT (Magyar Hon­véd­ség Műve­le­ti Tanács­adó és Össze­kö­tő Cso­port) men­to­rá­lá­sa alatt is akkor kez­dett egy had­mű­ve­le­tet a kör­nyé­ken, és onnan­tól meg­sza­po­rod­tak a fegy­ve­res össze­csa­pá­sok. A mi vál­tá­sunk­nak sűrű fél éve volt.

A haza­u­ta­zá­suk tra­gé­di­á­ba tor­kollt – a napok­ban lesz 11 éve ennek –: a repü­lő­tér­re tar­tó kon­vojt RPG-táma­dás érte, a tálib akci­ó­ban két kato­na­tár­sa, Pap­pné Ábra­hám Judit és Kolozs­vá­ri György éle­tét vesztette.

Igen. Több fázis­ban men­tünk haza,én egy nap­pal előt­te men­tem a rep­tér­re, ugyan­azon az úton, mint ők.

Ez azt jelen­ti, hogy ha önt is abba a kon­voj­ba oszt­ják be, akkor más­ként ala­kul­ha­tott vol­na a sor­sa. Ez sok­szor meg­for­dult a fejé­ben azóta?

Vala­mennyi­re igen, de inkább fáj­da­lom­mal és düh­vel, hogy ez így meg­tör­tén­he­tett. Hogy nem vol­tunk ott, és nem tud­tunk segí­te­ni. A har­cok­ban azon­ban az ember pszi­ché­sen alkal­maz­ko­dik a körül­mé­nyek­hez. Az egy komoly pszi­chés ter­he­lés, ami­kor éle­ted­ben elő­ször kimész kon­voj­ban egy jár­őr­re. Mi jár a fejed­ben akkor, és mi, ami­kor már a 15. jár­őr­re mész.

Mi a különb­ség? Mi vál­to­zik egy kato­na fejé­ben a har­ci terep­ta­pasz­ta­la­tok során?

Az első jár­őr­nél az ember­ben van egy erős féle­lem, ilyen­kor az ember elmond egy imát is. Egy idő után azon­ban rájön, hogy lesz, ami lesz, az egész kiszá­mít­ha­tat­lan, ha van Isten, meg­véd. A kon­voj indu­lá­sá­nál, a motor bein­dí­tá­sá­nál ez gyor­san végig­fut a kato­na fejé­ben, de utá­na ez meg­szű­nik, a menet­idő alatt csak a fel­adat vég­re­haj­tá­sa van.Onnantól az ember nem gon­dol­ko­dik azon, hogy mi történhet.

Jár­őrö­zés­ből vissza­ér­ke­ző magyar kato­nák a Magyar Hon­véd­ség Tar­to­má­nyi Újjá­épí­té­si Cso­port (MH PRT) bázi­sán 2012. decem­ber 4‑én Pul‑e Homriban

Ame­ri­kai kato­nai vissza­em­lé­ke­zé­sek soka­sá­gá­ban áll az a tapasz­ta­lat, hogy már az afga­nisz­tá­ni misszi­ó­juk leg­ele­jén érez­ték, hogy a har­co­kat meg lehet nyer­ni tech­ni­kai fölénnyel, de a hábo­rút nem, ezt az orszá­got nem lehet meg­vál­toz­tat­ni. Ön érzett ilyent?

Ha vissza­em­lék­szem, én 2010-ben ott arra gon­dol­tam, hogy a cél az, hogy a hely­zet­ből a leg­töb­bet kihoz­zuk. Minél több segít­sé­get eljut­tat­ni a tele­pü­lé­sek­re, job­bá ten­ni a helyi embe­rek éle­tét, ésva­la­mi­lyen szin­ten meg­nyer­ni a lakos­sá­got a mi ügyünknek.

Ez pedig az volt, hogy Afga­nisz­tán­ban vala­mi­kor majd lesz egy demok­ra­ti­kus rend­szer, ehhez pedig minél több afgán­nal el kel­le­ne fogad­tat­ni eze­ket a demok­ra­ti­kus eszméket.

Sok elem­ző magya­ráz­za: az afgán kul­tú­rá­tól, tra­dí­ci­ók­tól távol áll a nyu­ga­ti típu­sú demok­rá­cia, ezért Ame­ri­ka poli­ti­kai cél­ja, Afga­nisz­tán poli­ti­kai rend­sze­ré­nek átala­kí­tá­sa ele­ve kudarc­ra volt ítél­ve. Saját tapasz­ta­la­tai ezt iga­zol­ják, vagy nem?

Ezt iga­zol­ják, az afgá­nok több­sé­ge erre nem volt fogé­kony. Afga­nisz­tán egy 500 évvel ezelőt­ti világ, egy tel­je­sen más érték­rend­szer­rel. Nem volt esé­lye a vál­toz­ta­tás­nak, már csak azért sem, mert a szö­vet­sé­ge­sek támo­ga­tá­sá­val hata­lom­ra kerü­lő afgán veze­tők sem mutat­tak jó pél­dát. Kor­rup­ció volt, vásá­rolt tiszt­sé­gek, nem érde­kel­te őket az ország jóléte.Szerintem a szö­vet­sé­ge­sek 2014-ben belát­ták, hogy nem működik

– akkor hagy­ták abba a har­ci manő­ve­re­ket, már csak támo­ga­tó kato­nai sze­re­pet lát­tak el. 

A fő ame­ri­kai stra­té­gi­ai cél az volt, hogy Afga­nisz­tán­ból soha ne szer­vez­hes­se­nek Ame­ri­ka ellen újabb ter­ror­tá­ma­dást. A tál­ibok erre ígé­re­tet tet­tek. Hogyan lát­ja: a tál­ibok vezet­te ország­ban újra gyö­ke­ret ver­het­nek a külön­bö­ző dzsi­ha­dis­ta szervezetek?

Az ere­de­ti terv az volt, hogy bemen­nek, és fel­szá­mol­ják az al-Kai­dát. Utá­na azon­ban ott marad­tak, hogy meg­előz­zék az újabb ter­ro­ris­ta cso­por­tok szer­ve­ző­dé­sét, illet­ve azt, hogy onnan újra támad­ni tud­ja­nak nyu­ga­ti orszá­go­kat. Viszont ehhez nem volt egy 10 – 20 éves cse­lek­vé­si terv, és nem volt exit stra­té­gia sem. Van egy ame­ri­kai-tálib egyez­ség, amely sze­rint a tál­ibok nem fog­ják enged­ni, hogy ter­ro­ris­ta cso­por­tok szer­ve­ződ­je­nek Afga­nisz­tán­ban – majd meg­lát­juk, hogy betartják‑e az ígé­re­tü­ket. Annyi­ban opti­mis­ta len­nék, hogy a tál­ibok az elmúlt 20 év során sokat vál­toz­tak; meg lehet néz­ni, hogyan keze­lik a médi­át, érzé­kel­he­tő egy­faj­ta demok­ra­ti­zá­ló­dás a sora­ik­ban, ebből pedig arra lehet követ­kez­tet­ni, hogyegy legi­tim álla­mot sze­ret­né­nek lét­re­hoz­ni – ehhez pedig szük­sé­ges, hogy betart­sák az ígéreteiket.

Amit Joe Biden szep­tem­ber­ben lezár, az egy 20 évig tar­tó, volu­me­né­ben és áldo­za­ta­i­ban is elké­pesz­tő­en nagy kato­nai meg­amisszió volt. A jelen­le­gi ese­mé­nyek lát­tán, volt értel­me? A meg­nye­ret­len hábo­rú elle­né­re is van­nak tar­tós eredményei?

Ezen én is sokat gon­dol­kod­tam. Volt‑e értel­me a sok áldo­zat­nak, több baj­tár­sunk elvesztésének?Szerintem volt értel­me: sok afgán ember­nek segí­tet­tünk, job­bá tet­tük az életüket,

az egész­ség­ügy, az okta­tás, az inf­ra­struk­tú­ra terü­le­tén jelen­tős fej­lesz­té­sek tör­tén­tek, növel­tük a helyi­ek élet­szín­vo­na­lát. Min­den­ki, aki ott szol­gált, kihoz­ta magá­ból a maxi­mu­mot. Amit viszont nem sike­rült elér­ni, az a nyu­ga­ti men­ta­li­tás meg­ér­te­té­se velük, illet­ve a helyi kor­rup­ció megszüntetése.

Nyi­tó­kép: Német CH-53-as típu­sú csa­pat­szál­lí­tó heli­kop­te­rek repül­nek Pul-e-Hom­ri­ban a Camp Pan­no­nia magyar bázis fölött 2009. május 23-án (fotó: Topi­doc, MTI)

For­rás: Man​di​ner​.hu