Aba Sámu­el sírja

A Magyar­ság­ku­ta­tó Inté­zet veze­té­sé­vel Abas­áron folyó ása­tá­so­kon nap­vi­lág­ra kerül­tek egy XV. szá­za­di góti­kus temp­lom rom­jai. A kuta­tók ez alatt való­szí­nű­sí­tik azt a XI. szá­za­di sír­temp­lo­mot, amely a három évig ural­ko­dó, koráb­ban Ist­ván király máso­dik embe­ré­nek szá­mí­tó Aba Sámu­el sír­ját rejtheti.

Első kirá­lyunk, Ist­ván fiá­nak, Imre her­ceg­nek szán­ta halá­la után a kirá­lyi trónt. Saj­nos a sors más utat szánt az 1031-ben, 24 éve­sen vadá­szat köz­ben isme­ret­len körül­mé­nyek között elhunyt her­ceg­nek. Az eset követ­kez­té­ben Ist­ván király egyet­len örö­kö­sét vesz­tet­te el. A király halá­la 1038-ban követ­ke­zett be, a trónt Szent Ist­ván egyik leány­test­vé­ré­nek fia, Orse­o­lo Péter örö­köl­te. Az új ural­ko­dó a magyar főurak­kal szem­ben főleg német és olasz neme­sek­re támasz­kod­va pró­bál­ta meg­szi­lár­dí­ta­ni hatal­mát, Ist­ván király fele­sé­gét is házi őri­zet alatt tart­va, azon­ban a magyar ren­dek 1041-ben elűz­ték az ország­ból, a palo­ta­is­pán Aba Sámu­elt választ­va király­nak. A Német-római Biro­da­lom­mal szö­vet­sé­get kötő Péter azon­ban ide­gen sere­gek­kel 1044-ben vissza­tért az ország­ba, és az év nya­rán Mén­fő köze­lé­ben legyőz­te Aba Sámu­el sere­gét. A király elme­ne­kült, de a Képes Kró­ni­ka sze­rint az abá­di Csa­ba-major­ban az úgy­ne­ve­zett Öreg­bar­lang­ban kegyet­le­nül meg­gyil­kol­ták. A hagyo­má­nyos nézet sze­rint holt­tes­tét elő­ször a fel­deb­rői temp­lom altemp­lo­má­ba temet­ték, majd néhány évvel később fel­nyi­tot­ták a sírt, és a király föl­di marad­vá­nya­it az álta­la ala­pí­tott sári (ma Aba­sár) nem­zet­sé­gi monos­tor­ban temet­ték el.

A fel­deb­rői temp­lom a magyar keresz­tény­ség egyik leg­ko­ráb­bi meg­ma­radt épí­té­sze­ti emlé­ke, sír­temp­lom­nak épült. Alap­raj­zát tekint­ve bizán­ci, közép­pon­ti tér­ki­ala­kí­tá­sú, leg­kö­ze­leb­bi ana­ló­gi­á­já­nak a fran­cia­or­szá­gi Loire-völgy­ben emel­ke­dő IX. szá­za­di Ger­migny-des-Prés temp­lo­mot tart­ják. A temp­lom nyu­ga­ti végé­nek két sar­ká­ba tor­nyo­kat épí­tet­tek, a sír­temp­lom való­szí­nű­leg ekkor vált a falu plé­bá­nia­temp­lo­má­vá. A török hódolt­ság ide­jén erő­sen meg­ron­gá­ló­dott, majd a XVIII. szá­zad köze­pén mai barokk for­má­já­ban újjáépítették.

A fel­deb­rői temet­ke­ző­hely köze­lé­ben a Bal­dac­ci bárói csa­lád kőszik­lá­ba vágott pin­cé­jé­nek egyik bejá­ra­tá­hoz 1693-ban emlék­táb­lát helyez­tek ezzel a fel­irat­tal: „Ebben az üreg­ben volt leté­ve Sámu­el Aba, Magyar­or­szág har­ma­dik kirá­lya.” Később Hal­ler Sámu­el gróf már­vány­táb­lá­val jelöl­te meg a sír­üre­get. A helyi száj­ha­gyo­mány is úgy isme­ri a helyet, mint Aba Sámu­el első és egy­út­tal vég­ső nyug­he­lyét. Az sincs kizár­va, hogy Aba Sámu­el holt­tes­tét ebből az üreg­ből vit­ték át az álta­la ala­pí­tott aba­sá­ri monos­tor mára tel­je­sen elpusz­tult temp­lo­má­ba, vagy annak föld alat­ti bar­lang­üre­gé­be. A sári, ma aba­sá­ri ben­cés apát­ság temp­lo­mát Aba Sámu­el 1042-ben a Bol­dog­asszony tisz­te­le­té­re ala­pí­tot­ta. Az aba­sá­ri kör­temp­lom fel­tá­rá­sát 2007-ben kezd­ték meg a Heves megyei Dobó Ist­ván Vár­mú­ze­um régé­szei. Az ása­tá­sok nap­ja­ink­ban is tar­ta­nak, sze­ren­csés eset­ben meg­ta­lál­ják Aba Sámu­el tete­mé­nek marad­vá­nya­it is. Ez eldön­te­né a tör­té­né­szek által talál­ga­tott Aba-sír való­di helyét is. A csont­ma­rad­vá­nyok vizs­gá­la­ta pedig utat mutat­hat­na a hun – magyar rokon­ság bizo­nyí­tá­sa felé.

For­rás: Demokrata