A Védett Tár­sa­da­lom Alapítvány

FEL KELL VENNI A HARCOT A GLOBALIZMUS NEM KÍVÁNT ÉS ROMBOLÓ KÍSÉRŐJELENSÉGEI ELLEN

A harc­mű­vé­szet egy­fe­lől a fel­vál­lalt össze­csa­pás­ból, más­részt annak művé­szi fokon kivi­te­le­zett mód­szer­ta­ná­ból tevő­dik össze. Régi korok és per­sze nap­ja­ink konf­lik­tu­sai gyak­ran vég­ződ­tek vég­ső­kig kiéle­zett ütkö­ze­tek­kel, olyan elvek men­tén, ami­kor a tét – erköl­csi érte­lem­ben – a győz­ni, vagy legyő­zött­nek len­ni egy­sze­rű igaz­sá­gán ala­pult. Nem lehe­tett komp­ro­misszum, hisz a hely­zet éppen azért esz­ka­lá­ló­dott, mert az ellen­tét kibé­kít­he­tet­len volt.

Ebből a látó­szög­ből vizs­gál­va mai éle­tün­ket érzé­kel­jük, hogy a nor­ma­li­tást – az embe­ri lét alap­ér­té­ke­it – az abnor­má­lis kihí­vá­sok osto­roz­zák, és pró­bál­ják átmos­ni tuda­tun­kat vala­mi­fé­le dege­ne­rá­ci­ó­val. Nem lévén más válasz­tá­sunk, fel kell ven­ni az elénk dobott kesz­tyűt. A nor­ma­li­tás meg­óvá­sa ezi­dá­ig ter­mé­sze­tes­nek tűnt azzal, ha egy­sze­rű­en hárít­va véde­kez­tünk, ha közöm­bös­sé­get szín­lel­ve meg­mo­so­lyog­tuk mind­azt, amit abszurd­nak tar­tot­tunk. Mi, a több­ség eddig egy­sze­rű­en nor­má­li­san éltünk. Mert így – gon­dol­tuk – képe­sek leszünk meg­óv­ni saját vilá­gun­kat. Mára azon­ban vilá­gos­sá vált, hogy a szük­ség­sze­rű és alter­na­tí­va nél­kü­li győ­ze­lem érde­ké­ben a „leg­jobb véde­ke­zés a táma­dás” elv men­tén kell átgon­dol­nunk saját meg­ol­dó képletünket.

Minden­nek érde­ké­ben mi, a Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány (Safe Soci­ety Foun­da­ti­on) ala­pí­tói és működ­te­tői védel­münk­be vesszük meg­tá­ma­dott érté­ke­in­ket és tár­sa­dal­mi cso­port­ja­in­kat, vala­mint har­cot hir­de­tünk a nor­ma­li­tás alap­ér­té­ke­it taga­dó Open Soci­ety ­Foun­da­ti­on (Nyílt Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány) káros esz­me­i­sé­gé­vel és elfo­gad­ha­tat­lan gya­kor­la­tá­val szem­ben. Mi, a tár­sa­dal­mak­ban élők több­sé­ge tole­rál­juk a keresz­tény val­lás­tól elté­rő, más val­lást gya­kor­lók hitét és hit­éle­tét. Tűr­jük a nemi­ség­ben meg­je­le­nő más­sá­got, az azo­nos nemű­ek közöt­ti inti­mi­tást. De nem tole­rál­juk és nem is tűr­jük a per­ver­zi­tás tár­sa­dal­mi elfo­ga­dott­sá­gát, mivel azt az egyé­nek sze­mé­lyes tra­gé­di­á­já­nak tekint­jük, mely nem lehet a nor­ma­rend­szer sem­mi­lyen ele­me. Egy­ben üldöz­zük mind­azon cse­le­ke­de­te­ket, mely kis­ko­rú­ak meg­ron­tá­sá­ra irá­nyul akár sza­vak­ban, akár tet­tek­ben tör­tén­jen is.

A Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány a nor­má­lis, vagy­is az elfo­ga­dott – a tra­di­ci­o­ná­lis – tár­sa­da­lom léte­zé­sét és meg­tar­tá­sát tekin­ti meg­vé­den­dő kihí­vás­nak. Hiszünk a külön­bö­ző­sé­gek­ben, a poli­ti­kai sok­szí­nű­ség­ben, a nem­ze­tek egy­más­ra utalt­sá­gá­ban. De elle­ne mon­dunk az alá-fölé­ren­delt minő­sí­té­sek­nek – lásd: ket­tős mér­ce – és a kul­tú­rák a pénz­ügyi érde­kek men­tén tör­té­nő össze­mo­sá­sá­nak, diva­tos szó­val: a glo­ba­li­zált világ­nak. Min­den kísér­let, mely a múlt­ban a nem­ze­tek fel­szá­mo­lá­sá­ra irá­nyult, kudar­cot val­lott és siker­te­len lesz a jövő­ben is. Az uni­for­mi­zált, „kevert világ” lerom­bol­ja az embe­ri­ség eled­dig elért vív­má­nya­it, főként az élhe­tő vilá­got. Az Egye­sült Álla­mok és Nyu­gat-Euró­pa orszá­ga­it az elmúlt évti­ze­dek­ben nem tapasz­talt vál­sá­gok sújt­ják. Lát­ha­tó, hogy a glo­bá­lis esz­me­i­ség tár­sa­dal­mi rang­ra eme­lé­se pél­dá­ul a szin­te töké­le­tes élet­for­mát fel­épí­tett Svéd­or­szá­got a beván­do­rolt bűn­ban­dák utcai harc­te­ré­vé silá­nyí­tot­ta. Német­or­szág­ban a pre­ci­zi­tás, a rend és a kiszá­mít­ha­tó min­den­na­pok eltű­nő­ben, miköz­ben kive­sző­ben a biza­lom és a hit a német embe­rek életéből.

A nyílt tár­sa­dal­mi modell abszur­di­tá­sát leg­in­kább a fran­cia tábor­no­kok, tisz­tek több ezer tag­já­nak pol­gár­há­bo­rút vizi­o­ná­ló nyi­lat­ko­za­ta húz­za alá Fran­cia­or­szág­ban. A segély­ki­ál­tás­nak beil­lő meg­szó­la­lást a kezel­he­tet­len mul­ti­kul­tú­ra zsák­ut­cá­ja vál­tot­ta ki, a külön­bö­ző kul­tú­rák együtt­élé­sé­ből – saj­nos – ter­mé­szet­sze­rű­en bekö­vet­ke­ző drá­mai ese­tek soka­sá­ga. Mi, a Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány kép­vi­se­lői és köve­tői hisszük, hogy még nem merült ki az esz­mei harc lehe­tő­sé­ge, még nem érke­zett el a való­di tábor­no­kok ide­je – bár fon­tos tud­ni, hogy itt áll­nak mögöt­tünk –, talán még az érte­lem har­cát meg lehet vív­ni, meg­véd­ve mind­azt, ami az embe­ri lét mél­tó­sá­gát kép­vi­se­li. A harc­mű­vé­szet­nek a művé­szet ele­mét kell még csa­tá­ba vin­ni. Az össze­csa­pás for­má­ja reto­ri­ka és meg­győ­zés. Fon­tos meg­ér­te­nie min­den­ki­nek, hogy a közöm­bös­ség nem a nor­mák meg­őr­zé­sét, hanem a kataszt­ró­fa eljö­ve­te­lét támo­gat­ja. Hiszen nincs ideo­ló­gi­ai kér­dő­jel abban, hogy az élhe­tő világ min­den­ki ala­nyi joga és jus­sa. A nem­zet fogal­ma jobb­ról vagy bal­ról néz­ve is ugyan­az. Mert a csa­lá­dok­ban az anya, az apa és gye­re­ke­ik nem ideo­ló­gi­ai ala­pon ren­de­ződ­nek, hanem egy­más meg­ér­té­se és meg­be­csü­lé­se a kihí­vás szá­muk­ra. Miként szak­rá­lis vilá­gunk­ban ott van az embe­ri örök­lét, füg­get­le­nül attól, melyik egy­ház kép­vi­se­lői pré­di­kál­ják híveiknek.

Hogy mind­ez meg­véd­he­tő legyen, táma­dunk. Háló­za­tot épí­tünk, hogy erő­tel­jes ellen­fe­lei lehes­sünk a már kiépült glo­ba­lis­ta háló­zat­nak. Moz­gó­sí­tunk a nyílt tár­sa­da­lom esz­mé­it agresszí­van ter­jesz­tők­kel szem­ben. Nem tűr­jük, hogy az „érzé­ke­nyí­tés” csap­dá­já­ba csal­ják a kel­lő élet­ta­pasz­ta­lat­tal nem ren­del­ke­ző fia­ta­lo­kat. Demonst­rá­ci­ó­kat szer­ve­zünk és bebi­zo­nyít­juk, hogy a véle­mény­nyil­vá­ní­tás­hoz nem kell dege­ne­rált jel­mez­be búj­ni. A Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány tehát min­den­kié, aki úgy érzi, a nor­ma­li­tás az egyet­len viszony­rend­szer, amely­ben divat­tól füg­get­le­nül, sza­ba­don sze­ret­né meg­él­ni poli­ti­kai nézeteit.

Mert az ala­pít­vány nem poli­ti­kai, hanem civil kez­de­mé­nye­zés az egy­re har­sá­nyab­bá váló ideo­ló­gi­ai össze­tű­zé­sek ide­jén. Viszont azt is tud­juk, melyik az a stra­té­gi­ai érték, amit követ­ni aka­runk. Nekünk, a tár­sa­da­lom több­sé­gé­nek tör­té­nel­mi kihí­vás, hogy a téve­dé­sen ala­pu­ló ext­re­mi­tá­so­kat, vagy­is a glo­ba­liz­mus nem kívánt kísé­rő­je­len­sé­ge­it lelep­lez­zük és vissza­szo­rít­suk oda, aho­vá valók, a könyv­tá­rak mélyé­re. Az ellen­fél olda­lá­ról csak egy pará­nyi kisebb­ség han­gos­ko­dá­sa hal­lat­szik túl­har­so­gott for­má­ban. Miért kel­le­ne ezt eltűr­nünk? Miért fogad­nánk el már-már lehaj­tott fej­jel, hogy min­den kép­ze­le­tet felül­mú­ló pro­vo­ká­ci­ó­kat kell elszenvednünk?

Hogy vilá­gos legyen egy­szer és min­den­kor­ra, ma még a művé­szet ele­mét hang­sú­lyoz­zuk a harc­mű­vé­szet kife­je­zés­ből, és remél­jük, ez elég­sé­ges lesz ahhoz, hogy az embe­ri tár­sa­da­lom meg­őriz­he­tő legyen. Nincs két­sé­günk afe­lől, hogy az abszurd világ kép­vi­se­lői min­dent elkö­vet­nek, hogy ne tud­juk elér­ni célun­kat. De bár­mit is tesz­nek, a nor­má­lis élet alter­na­tí­va nélküli.

Föl­di Lász­ló tit­kos­szol­gá­la­ti szak­ér­tő, a Védett Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány elnö­ke (www​.vdta​.hu)

For­rás: Magyar Nemzet