A trum­piz­mus nem megy sehová

Jelen állás sze­rint Donald Trump elve­szí­tet­te az elnök­vá­lasz­tást – de a hosszabb távú remé­nye­ket nem kell sem neki, sem a repub­li­ká­nu­sok­nak elte­met­ni­ük. Milyen hely­zet­ben van Trump és a Repub­li­ká­nus Párt a válasz­tás után, és milyen dilem­mák­kal kell szem­be­néz­ni­ük a követ­ke­ző években?

A Joe Biden győ­zel­me és a bizony­ta­lan sze­ná­tu­si jobb­ol­da­li több­ség miatt keser­gő repub­li­ká­nus sza­va­zók talán kevés opti­miz­mus­ra okot adó dol­got lát­nak maguk előtt. Pedig a novem­ber 3‑ai válasz­tás ered­mé­nyei iga­zol­ják azt a poli­ti­kai stra­té­gi­át, ame­lyet – mint Trump a rá jel­lem­ző sze­rény­te­len­ség­gel oly gyak­ran fogal­maz – „ked­venc elnö­kük” koty­vasz­tott ki. A pat­ri­ó­ta, kon­zer­va­tív kor­mány­zás nem­hogy nem ide­ge­ní­tet­te el vég­le­ge­sen a Grand Old Par­tytól a demog­rá­fi­a­i­lag egy­re nagyobb súllyal bíró kisebb­sé­ge­ket, hanem jelen­tős cso­por­to­kat nyert meg magá­nak közü­lük. Az iden­ti­tás­po­li­ti­ka axi­ó­má­it felül­ír­ni lát­szik Trump rasszo­kon átíve­lő vonz­ere­je. Mi történhetett?

Az iden­ti­tás­po­li­ti­kát felül­ír­ni lát­szik Trump rasszo­kon átíve­lő vonzereje”

Repub­li­ká­nus jelölt­nek évti­ze­dek óta elő­ször sike­rült fel­jebb tor­nász­nia a jobb­ol­dal­ra érke­ző his­pán vok­sok ará­nyát. Geor­ge W. Bush annak ide­jén egé­szen odá­ig ment a lati­nók körül­ud­var­lá­sá­ban, hogy spa­nyo­lul szó­lalt fel kam­pány­ren­dez­vé­nye­ken. Donald Trump sem­mi hason­lót nem tett, és bár igaz, idén kevés­bé volt kam­pá­nya fóku­szá­ban az ille­gá­lis beván­dor­lás elle­ni küz­de­lem, mint négy éve, az ada­tok azt mutat­ják, hogy elnök­sé­ge alatt jelen­tő­sen vissza­szo­rí­tot­ta mind a legá­lis, mind az ille­gá­lis mig­rá­ci­ót. Ezzel pedig egy 2018-as köz­vé­le­mény-kuta­tás sze­rint a his­pá­nok 58,5 szá­za­lé­ká­nak tett a ked­vé­re. Itt dől meg a tézis, misze­rint a lati­nókat csak enge­dé­keny mig­rá­ci­ós prog­ram­mal édes­get­he­ti magá­hoz a GOP. Vegyük csak a déli határ men­tén talál­ha­tó, texa­si Zapa­ta megye ese­tét, ame­lyet 95 szá­za­lék­ban his­pá­nok lak­nak: száz év óta elő­ször nyert repub­li­ká­nus jelölt. Trump 52,5 szá­za­lé­kot kapott, négy éve csak 33-at. Hogy mivel tudott hat­ni a megyé­ben élő, nehéz sor­sú lati­nók­ra? Pél­dá­ul elkö­te­le­zet­ten élet­vé­dő intéz­ke­dé­se­i­vel – szem­ben a demok­ra­ták már-már azték ember­ál­do­za­to­kat idé­ző abor­tusz­po­li­ti­ká­já­val –, rend­pár­ti szó­la­ma­i­val és min­de­nek­előtt a mun­ka­hely­te­rem­tés­sel. A töb­bi dél-texa­si megyé­ben győ­zött a demok­ra­ta jelölt, elő­nye azon­ban vésze­sen szű­kült a 2016-os ered­mény­hez képest. Flo­ri­dá­ban a his­pán sza­va­za­tok 45 szá­za­lé­kát seper­te be Trump, az itt élő kubai emig­rán­sok köré­ben külö­nös­kép­pen a demok­ra­ta jelölt­pá­ros „szo­ci­a­lis­ta” ter­ve­it táma­dó hir­de­té­sek működ­het­tek jól.

Na de mi a hely­zet a feke­ték­kel, akik­nek az átál­lí­tá­sá­ban Donald Trump és veje, Jared Kush­ner oly­annyi­ra biza­kod­tak? Itt már ellent­mon­dá­so­sabb a kép. Nekik szólt a bör­tön­bün­te­té­se­ket lefö­lö­ző igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si reform, illet­ve a Pla­ti­na­terv nevű – főképp jel­ké­pes gesz­tu­so­kat tar­tal­ma­zó – kampány­ígéret is. A távo­zó elnök javá­ra legyen írva: a faji pszi­chó­zis hónap­ja­i­ban sem vissz­han­goz­ta az „intéz­mé­nyes rassziz­mus­sal” kap­cso­la­tos szó­la­mo­kat meg a töb­bi iden­ti­tás­po­li­ti­kai masz­la­got – egy „mér­sé­kelt” repub­li­ká­nus könnyű­szer­rel meg­tet­te vol­na ezt is.

A fia­tal feke­ték közül soka­kat maga olda­lá­ra állí­tott az elnök

Trum­pék vér­mes remé­nyei az afro­a­me­ri­ka­i­ak­nál nem nagyon iga­zo­lód­tak be: Biden elvég­re jelen­tős rész­ben a nagy­vá­ro­si feke­ték nagy­ará­nyú moz­gó­sí­tá­sá­nak köszön­he­ti győ­zel­mét – már per­sze ha hiszünk annak, hogy nem vol­tak töme­ges válasz­tá­si csa­lá­sok –, a hiva­tal­ban lévő elnök pedig csu­pán nagy­já­ból 2 szá­za­lék­kal növel­te a feke­ték­nél a támo­ga­tott­sá­gát. Nagy hűhó sem­mi­ért? Azért az fel­tű­nő, hogy a fia­tal feke­ték közül soka­kat állí­tott a maga olda­lá­ra – az exit pol­lok sze­rint a 25 és 44 év közöt­ti afro­a­me­ri­ka­i­ak 19 szá­za­lé­ka vok­sol­ha­tott rá. Nyil­ván sokat nyo­mott a lat­ban, hogy Lil Pump rap­per (akit az elnök téve­dés­ből Lil Pimp­nek, vagy­is kis stri­ci­nek neve­zett) az utol­só napok­ban mel­let­te kam­pá­nyolt, ezen­kí­vül masz­ku­lin kisu­gár­zá­sa, illet­ve a jár­vány előt­ti dübör­gő gaz­da­sá­got emle­ge­tő szö­ve­gei is hatás­sal lehet­tek e réteg­re. Fon­tos azért kiemel­ni: ha a feke­ték meg­győ­zé­sé­re beve­tett ener­gi­ák egy részét inkább arra szán­ják, hogy még job­ban moz­gó­sít­sák a rozs­da­öve­zet mun­kás­osz­tály­be­li fehé­re­it, lehet, hogy más­kép­pen ala­kul az elnök­vá­lasz­tás végeredménye.

Rövi­den megjegyzem

A rassziz­mus fan­tom­ja
Musa al-Ghar­bi szo­cio­ló­gus sze­rint Donald Trump rasszis­tá­nak titu­lált meg­jegy­zé­se­it és intéz­ke­dé­se­it sok kisebb­sé­gi sza­va­zó egy­sze­rű­en nem tekin­ti rasszis­tá­nak. Idéz egy nem­rég vég­zett kuta­tást, amely­ben fehér, feke­te és his­pán sza­va­zók­nak olvas­tak fel „kódol­tan” a fehér fel­sőbb­ren­dű­ség­re uta­ló szö­ve­ge­ket. Láss cso­dát: ezek épp olyan arány­ban nyer­ték el a feke­ték, mint a fehé­rek tet­szé­sét, sőt a lati­nók még vevőb­bek vol­tak a rend­pár­ti és mig­rán­so­kat táma­dó kije­len­té­sek­re, mint a töb­bi­ek. Al-Ghar­bi arra is rámu­tat, hogy a demok­ra­ta szavazó­tábor leg­in­kább beván­dor­lás­el­le­nes cso­port­ját jelen­tik a feketék.

Min­den­eset­re a trum­piz­must alig­ha lehet vala­mi­fé­le ideo­ló­gi­ai zsák­ut­cá­nak beál­lí­ta­ni. Ha az elnök kam­pány­csa­pa­tá­nak 2020-ban nem sike­rült is töké­le­te­sen kalib­rál­nia, mely tár­sa­dal­mi réte­ge­ket hogyan és milyen inten­zi­tás­sal szó­lít­son meg, a his­pá­nok köré­ben vagy éppen a falu­si­as-kis­vá­ro­si kör­ze­tek­ben ara­tott lát­vá­nyos sike­re iga­zol­ja az ingat­lan­mág­nás által vég­re­haj­tott for­du­la­tot. „Több­rasszú mun­kás­párt” – most, hogy fel­me­rül a kér­dés, mi fog tör­tén­ni Trump lekö­szö­né­se után, immár sze­ná­to­rok, nagy presz­tí­zsű jobb­ol­da­li saj­tó­or­gá­nu­mok is ezt az ide­ált állít­ják a Repub­li­ká­nus Párt elé.

Egy biz­tos: nehéz lesz azok­nak a dol­ga, akik kiha­jí­ta­nák az abla­kon az elő­ző négy évet, s a párt hajó­ját vissza­kor­má­nyoz­nák a koráb­bi, dog­ma­ti­ku­san piac­pár­ti, neo­kon­zer­va­tív vizek­re. Pedig tud­ha­tó, hogy a fon­to­sabb pozí­ci­ó­ban lévő repub­li­ká­nu­sok java jóval kevés­bé elkö­te­le­zett a trum­pi popu­liz­mus iránt, mint azt han­goz­tat­ja. Az elnök­je­lölt-esé­lyes­ként emle­ge­tett Mike Pom­peo vagy Nik­ki Haley nem auten­ti­kus trum­pis­ták: sok­kal inkább a meg­ha­la­dott rea­ga­ni – bushi para­dig­ma gyer­me­kei. Per­sze a 2024-es indu­lás­ra ácsin­gó­zók alig­ha fog­ják meg­ta­gad­ni az olyan szlo­ge­ne­ket, mint az Ame­ri­ca First, a vég­te­len hábo­rúk befe­je­zé­se, az ille­gá­lis beván­dor­lás meg­fé­ke­zé­se, az ame­ri­kai ipar védel­me – Trump rekord­ma­gas támo­ga­tott­sá­ga a repub­li­ká­nus sza­va­zók köré­ben mutat­ja, hogy ezek kap­csán kon­szen­zus ural­ko­dik a jobb­ol­da­lon. Az viszont, hogy a trum­pi reto­ri­ka mögött milyen át- és eset­le­ges vissza­ren­de­ző­dés indul el a repub­li­ká­nu­sok­nál, egy­elő­re belát­ha­tat­lan.Trump-támo­ga­tók fel­vo­nu­lá­sa novem­ber 1‑jén New York­ban.
Fotó: Reu­ters / Micha­el Nig­ro / Sipa USA

A leg­jobb zálo­ga annak, hogy a GOP tény­le­ge­sen trum­pis­ta marad­jon, nyil­ván az len­ne, ha a távo­zó elnök beje­lent­kez­ne a 2024-es válasz­tás­ra – még ha, hang­sú­lyoz­zuk, hívei között is sokan gon­dol­ják úgy, hogy az ingat­lan­mág­nás éles poli­ti­kai ösz­tö­ne­i­hez nem járul­nak túl jó veze­tői képes­sé­gek, és a trum­piz­must egy tehet­sé­ge­sebb poli­ti­kus vihet­né iga­zán siker­re. A mil­li­ár­dos fino­man szól­va nár­cisz­ti­kus karak­te­rét tekint­ve is fur­csa len­ne, ha annyi­ban hagy­ná vere­sé­gét, és ne töre­ked­ne min­den ere­jé­vel arra, hogy meg­mu­tas­sa a kár­ör­ven­dők­nek: ő szü­le­tett győz­tes. Elle­ne szól az a ténye­ző, hogy jócs­kán ben­ne van a kor­ban, noha négy év múl­va „csu­pán” annyi idős lesz, mint most Biden, és jó for­má­ban van: min­den veszé­lyez­tett­sé­gi fak­to­ra dacá­ra a koro­na­ví­rust is viszony­lag könnyen átvé­szel­te – per­sze a világ léte­ző leg­jobb orvo­si ellá­tá­sá­ban részesült.

Sza­po­rod­nak a jelek, hogy Trump szo­ros ural­ma alatt kíván­ja tar­ta­ni a pártszervezetet

Szál­lin­góz­nak is már a hírek, hogy Trump még idén beje­lent­he­ti, 2024-ben ismét elin­dul az elnök­sé­gért. Ezzel a modern ame­ri­kai poli­ti­ká­ban igen­csak szo­kat­lan hely­zet áll­na elő: a decent­ra­li­zál­tan műkö­dő nagy pár­tok­ban nem jel­lem­ző, hogy vala­ki az elnök­vá­lasz­tá­si vere­sé­gen is túl­nyú­ló de fac­to veze­tői sze­rep­re tart­son igényt, ezzel mint­egy lestop­pol­va a négy év múl­va ese­dé­kes jelölt­sé­get az eset­le­ges párt­bé­li rivá­li­sok előtt. For­dult már elő olyan, hogy egy vesz­tes elnök­je­lölt később ismét ring­be szállt: Richard Nixon­nak 1960-as kudar­ca után 1968-ban sike­rült dia­dal­mas­kod­nia, ehhez viszont az elő­vá­lasz­tá­son újra meg kel­lett hódí­ta­nia a Repub­li­ká­nus Pár­tot. Sza­po­rod­nak a jelek, hogy Trump szo­ros ural­ma alatt kíván­ja tar­ta­ni a párt­szer­ve­ze­tet, így a Repub­li­ká­nus Nem­ze­ti Bizott­ság élén tar­ta­ná az ő embe­ré­nek szá­mí­tó Ron­na McDa­ni­elt, emel­lett állí­tó­lag ado­mány­gyűj­tő szer­ve­ze­tet ter­vez ala­pí­ta­ni, amely a neki tet­sző jelöl­te­ket támo­gat­ja majd a követ­ke­ző évek válasz­tá­sa­in. Nem is beszél­ve arról a már koráb­ban rebes­ge­tett ötlet­ről, hogy saját tévé­csa­tor­nát indít – ez azért is indo­kolt len­ne, mert a Fox News egy­re kri­ti­ku­sabb vele szemben.

A cleve­landi pél­da
Volt már arra pél­da, hogy egy ame­ri­kai elnök két nem egy­be­füg­gő cik­lus­ban szol­gált. Gro­ver Cleve­lan­det, ezt a tisz­tes­sé­gé­ről híres, régi­mó­di kon­zer­va­tív demok­ra­tát 1884-ben válasz­tot­ták meg elő­ször, négy év múl­va viszont kika­pott repub­li­ká­nus ellen­fe­lé­től. A pár­ton belül azon­ban olyan köz­tisz­te­let­nek örven­dett, hogy 1892-ben is őt indí­tot­ták, s ezút­tal nyert is. Máso­dik elnök­sé­gé­re viszont rányom­ta a bélye­gét az 1893-as gaz­da­sá­gi vál­ság, s Cleve­land rend­kí­vül nép­sze­rűt­len elnök­ként távo­zott hivatalából.

Fara­mu­ci egy hely­zet: a távo­zó elnök mögött ott áll­nak az őér­te rajon­gó mil­liók, viszont a vetély­tár­sak és a Trump­ba bele­fá­radt párt­elit nyil­ván nyílt ver­senyt akar majd. Ennek során konf­ron­tá­lód­ni­uk kel­le­ne a mil­li­ár­dos­sal, a Trump-elle­nes szó­la­mok­kal azon­ban alig­ha fog­ják maguk mel­lé állí­ta­ni a sza­va­zó­kat. A szer­szám­mé­re­ge­tés min­den­eset­re már most meg­kez­dő­dött, Trump fiai Twit­te­ren kötöt­tek bele a „2024 felé kacsin­ga­tó” repub­li­ká­nu­sok­ba, ami­ért elfe­lej­tet­ték támo­ga­tá­suk­ról biz­to­sí­ta­ni válasz­tá­si csa­lást kiál­tó apjukat. 

Alig néhány per­cen belül elnö­ki ambí­ci­ó­kat dédel­ge­tő GOP-poli­ti­ku­sok sora – így Rick Scott, Nik­ki Haley és Tom Cot­ton – írta ki a közös­sé­gi olda­lak­ra, hogy mennyi­re fon­tos az átlát­ha­tó­ság és a tör­vé­nyes­ség… Trump meg­ta­ga­dá­sa egy­elő­re korai lenne. 

A követ­ke­ző hetek­ben Geor­gia kerül majd a figye­lem közép­pont­já­ba, janu­ár 5‑én ott dől el majd ugyan­is két sze­ná­tu­si hely, egy­ben a sze­ná­tu­si repub­li­ká­nus több­ség sor­sa. Egy­más hegyén-hátán sürög­nek majd ott a repub­li­ká­nus nota­bi­li­tá­sok, hogy vok­so­lás­ra buz­dít­sák a népe­ket – és bevés­sék magu­kat a 2024-es jelölt­ség­ről dön­tő állam­pol­gá­rok tudatába. 

For­rás: Man­di­ner / Lei­me­isz­ter Barnabás