Hírek Elszakított területi hirek A Sicu­li­ci­di­um üze­ne­te: valós erőt és egy­sé­get kell mutat­ni a köte­les­ség órájában

A Sicu­li­ci­di­um üze­ne­te: valós erőt és egy­sé­get kell mutat­ni a köte­les­ség órájában

A madé­fal­vi vesze­de­lem 258. évfor­du­ló­ján, a Sicu­li­ci­di­um-emlék­mű­nél tar­tott pén­te­ki ünne­pi meg­em­lé­ke­zé­sen elő­tér­be került a véreng­zés szo­mo­rú­sá­ga, az elván­do­rol­tak bol­do­gu­lá­sa, de a nem­ze­ti össze­tar­to­zás talán soha nem tapasz­talt ere­je is. 

A meg­em­lé­ke­zés első moz­za­na­ta­ként szent­mi­sét mutat­tak be Tamás József nyu­gal­ma­zott segéd­püs­pök főce­leb­rá­lá­sá­val, a Szent Anna tisz­te­le­té­re fel­szen­telt kápol­ná­ban. A szent­be­széd­ben a nyu­gal­ma­zott egy­há­zi elöl­já­ró kiemel­te,  jog­gal ítél­jük el a vesze­de­lem értel­mi szer­ző­it, és jog­gal emlé­ke­zünk azok­ra, akik áldo­za­tai let­tek a zsar­no­ki hata­lom­nak. Ez köve­tő­en az ünnep­lő tömeg közö­sen vonult át a Sicu­li­ci­di­um-emlék­mű­höz, ahol a Csík­szent­si­mo­ni Fúvós­ze­ne­kar köz­re­mű­kö­dé­sé­vel kez­dő­dött a meg­em­lé­ke­ző fel­szó­la­lá­sok sora. 

Első­ként Szen­tes Csa­ba, Madé­fal­va köz­ség pol­gár­mes­te­re mon­dott beszé­det, aki meg­aláz­ta­tás­ként jel­le­mez­te a 258 évvel ezelőt­ti vérengzést.

Sokak szá­má­ra csak a menek­vés jutott, új hazát kel­lett épít­se­nek. Őse­ink helyt­ál­lá­sa negyed évez­red után is pél­da­ér­ték­kel bír. Mi is együtt­mű­kö­dés útján halad­ha­tunk elő­re, hisz az alá­ren­delt­ség ma is ellen­ál­lást szül

– emel­te ki, hoz­zá­té­ve, nagy segít­ség, hogy az anya­or­szág nem­zet­ben gon­dol­ko­dik, akár­csak ahogy a jó anya gon­dos­ko­dik az összes gyermekéről. 

Potá­pi Árpád János, Magyar­or­szág Minisz­ter­el­nök­sé­gé­nek nem­zet­po­li­ti­ká­ért fele­lős állam­tit­ká­ra ünne­pi beszé­dé­ben úgy fogal­ma­zott, hogy ott­hon­ról érke­zett haza ismét Madéfalvára. 

Őse­ink szem­be­száll­tak a biro­dal­mi aka­rat­tal, velük szem­ben elfogy­tak a biro­da­lom érvei. Inkább a sza­bad­sá­got válasz­tot­ták és nem let­tek meg­al­ku­vók. Akik min­ket igá­ba akar­tak haj­ta­ni, ma már sehol sin­cse­nek. És mi még­is büsz­kén állunk ki a Kár­pát-meden­ce több pont­ján a régi sza­bad­sá­gunk ügye mel­lett

– fej­tet­te ki.

Mint mond­ta, a magya­rok és a szé­ke­lyek meg­ta­nul­hat­ták, hogy a tör­té­ne­lem már csak ilyen. 

„Akik úrnak gon­dol­ják magu­kat, gőgö­sek lesz­nek és elbuk­nak. Ezzel szem­ben a meg­alá­zott nép, ha kény­te­len is elszen­ved­ni az igaz­ság­ta­lan­sá­got, idő­vel iga­zo­lást nyer és meg­erő­söd­ve emel­ked­het fel. Magyar­nak len­ni vég­re mél­tó­sá­got és elis­me­rést jelent. Ezt a meg­be­csü­lést közö­sen értük el. Hon­fi­tár­sa­im, 2010 óta önök min­den­ben szá­mít­hat­tak ránk. Idén mi is szá­mí­tunk önök­re

– zár­ta az államtitkár. 

Tánczos Bar­na kör­nye­zet­vé­del­mi minisz­ter a vesze­de­lem tör­té­né­se­i­vel kap­cso­lat­ban aláhúzta: 

A pél­da­sta­tu­á­ló fel­lé­pés üze­ne­te évszá­za­dok­ra szólt. Új feje­zet nyílt akkor a tör­té­nel­münk­ben. Mi min­dig meg­ta­lál­tuk a meg­ol­dást, hogy meg­tart­suk azt, amit elő­de­ink­től kap­tunk. Túl­él­tünk sok min­dent, és ezért állunk ma itt. Ma sem vagyunk egye­dül – emel­te ki, meg­kö­szön­ve egy­út­tal az anya­or­szág min­den­ne­mű támogatását. 

Bár Szij­jár­tó Péter, Magyar­or­szág kül­gaz­da­sá­gi és kül­ügy­mi­nisz­te­re az elő­ze­tes hírek sze­rint jelen lett vol­na az ese­mé­nyen, de elő­re nem látott elfog­lalt­sá­gok miatt kény­te­len volt lemon­da­ni az uta­zást. Kép­vi­se­le­té­ben Magyar Leven­te a Kül­gaz­da­sá­gi és Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um par­la­men­ti állam­tit­ká­ra tar­tott ünne­pi beszé­det a meg­em­lé­ke­zé­sen. A magyar haza ezen szeg­le­té­ben a harc sosem volt isme­ret­len. A szé­kely­ség védel­me nél­kül nekünk, bel­jebb élők­nek esé­lyünk sem lett vol­na az ellen­ál­lás­ra. Önök­ben sok­szor a job­bik énün­ket lát­juk – fogal­ma­zott. Az állam­tit­kár azt is hoz­zá­tet­te, hogy a magya­rok nyel­vét és sza­bad­sá­gát elven­ni aka­rók mind a Kár­pát-meden­cé­ben ásták meg sírjukat.

 „Ne bántsd a magyart! Lehet, hogy évti­ze­dek múl­tán, de a szám­adás és az igaz­ság pil­la­na­ta min­dig eljön. Ne feled­jük sosem, hogy a múlt már­tír­ja­i­nak köszön­het­jük jele­nün­ket. Valós erőt és egy­sé­get kell mutat­nunk mi is a köte­les­ség órájában ”

– szö­gez­te le. 

Az ünnep­ség végén az eleset­tek emlé­ke előtt koszo­rú­zás­sal és főhaj­tás­sal tisz­te­leg­tek a vilá­gi és poli­ti­kai mél­tó­sá­gok. Az intéz­mé­nyek, poli­ti­kai pár­tok, gaz­da­sá­gi tár­su­lá­sok, köz­bir­to­kos­sá­gok, kör­nyék­be­li önkor­mány­za­tok, illet­ve egy­há­zi kép­vi­se­lők több mint ötven koszo­rút helyez­tek el a Sicu­li­ci­di­um-emlék­mű­nél. A meg­em­lé­ke­zés a nyu­gal­ma­zott segéd­püs­pök egy­há­zi áldá­sá­val, illet­ve a magyar és szé­kely him­nu­szok elének­lé­sé­vel ért véget.

Fotók: Veres Nándor

For­rás: sze​kely​hon​.ro