A sérü­lé­keny védelem

Vajon mi vesz rá újság­írót, hogy a nem­zet biz­ton­sá­gát koc­káz­ta­tó írás­mű­vet alkos­son? Mi a cél­ja vagy indí­té­ka az egyéb­iránt meg­fejt­he­tet­len ada­tok publikálásának? 

Tör­tént ugyan­is – immá­ron nem elő­ször – hogy HVG‑s és inde­xes saj­tó­mun­ká­sok fárad­sá­got nem kímél­ve jár­tak utá­na annak a sze­rin­tük nagy érdek­lő­dés­re szá­mot tar­tó ügy­nek, hogy a magyar kor­mány igaz­ság­ügyi minisz­te­re egy év alatt hány tit­kos­szol­gá­la­ti lehall­ga­tást enge­dé­lye­zett. A nyil­vá­nos­ság­ra hozott szá­mok – szak­mai érte­lem­ben, az ország­ra fene­ke­dő ellen­sé­ge­ink nagy­sá­gá­hoz képest – meg­le­he­tő­sen sze­ré­nyek. De meg­kap­ták, így hát megírták.

És?!

Arab szá­mok sor­rend­be rak­va, mögöt­tes tar­ta­lom nél­kül. Az nem sze­re­pelt a minisz­ter­től kapott anyag­ban, hogy kit, mikor, miért kel­lett ellen­őriz­ni, hisz az ezen kér­dé­sek­re adan­dó válasz mind­egyi­ke minő­sí­tett adat, ami állam­ti­tok. Sőt, a meg­is­me­ré­sük­re tett kísér­let üldö­zen­dő, állam­ti­tok­sér­tés­nek minő­sül. A minisz­te­ri eljá­rást a par­la­ment kép­vi­se­lői által elfo­ga­dott tör­vény sza­bá­lyoz­za, ahogy a szá­mok mögött meg­bú­jó tit­kos­szol­gá­la­ti műkö­dést is. Az enge­dé­lyez­te­té­si eljá­rás­ban a minisz­ter felé konk­ré­tan meg kell indo­kol­ni a kérés okát és ope­ra­tív cél­ját. Amennyi­ben az akció­ja­vas­lat sér­ti az ország érde­ke­it, a pol­gá­rok egye­te­mes joga­it, vagy­is a kérést szak­ma­i­lag nem lehet alá­tá­masz­ta­ni, a minisz­ter meg­ta­gad­ja az enge­dély kiadá­sát. Ezt köve­tő­en a szol­gá­la­tok­nak nincs lehe­tő­sé­gük az eluta­sí­tás ellen fel­leb­be­zést benyújtani.

Szó­val léte­zik és műkö­dik meg­fe­le­lő rend­tar­tás betar­tá­sá­val – bár­mi­lyen éppen reg­ná­ló kor­mány alatt – a fent jel­zett eljá­rás, még­pe­dig a biz­ton­sá­gunk garan­tá­lá­sá­ra, vala­mint az ellen­sé­ge­ink kéz­re kerí­té­sé­re. Akkor – tola­ko­dik elő ismét a kér­dés – mit kíván­tak pub­li­cis­tá­ink bizo­nyí­ta­ni vagy éppen állí­ta­ni a rideg szá­mok­kal? Még sze­ren­cse, hogy nem igye­kez­tek lát­vá­nyo­san követ­kez­te­té­se­ket levon­ni, és nyíl­tan nem állí­tot­ták, hogy az Orbán-kor­mány ope­ra­tív meg­fi­gye­lé­sek­kel pró­bál­ja ele­jét ven­ni az ellen­zé­ki erők meg­erő­sö­dé­sé­nek. Nem állí­ta­nak és nem is magya­ráz­nak meg sem­mit. Csak – indo­ko­lat­la­nul – pisz­kál­ják, és két­sé­gek között hagy­ják a nagy­ér­de­mű olva­só­kat. Nemes egy­sze­rű­ség­gel magá­ra hagy­ják az embe­re­ket a szá­muk­ra érté­kel­he­tet­len adatokkal.

A pub­li­kált szá­mok – nem meg­le­pő módon – sem komo­lyabb érdek­lő­dést, sem nép­ha­ra­got nem vál­tot­tak ki, vagy­is lát­szó­lag nem értek el sem­mi­lyen lát­ha­tó konk­rét célt, de spe­ku­lá­ci­ó­ra alkal­ma­sak, miköz­ben már ezek nyil­vá­nos­ság­ra hoza­ta­la is sér­ti az ország biz­ton­sá­gi érde­ke­it. Sér­ti, mert a rend­vé­de­lem műkö­dé­sé­ben zavart okoz. Az ope­ra­tív logi­ka min­den hason­ló, a szol­gá­la­tok műkö­dé­sé­vel össze­füg­gő meg­nyil­vá­nu­lás ese­té­ben a mögöt­tes szán­dé­kot kere­si. Miért, kinek jó, mi lehet a követ­ke­ző lépés – folyik az elem­zés – de leg­in­kább kül­ső, ille­ték­te­len táma­dás­ként élik meg. Az ope­ra­tív mun­ka, vala­mint a szer­ve­zet akti­vi­tá­sa lelas­sul. Ha ez a san­da cél, jól sak­ko­zott a táma­dó, bár­ki legyen is a hát­tér­ben. Ugyan­is nem lehet lera­gad­ni annál a lehe­tő­ség­nél, hogy az újság­író éppen ráért, és eme szá­mok pub­li­ká­lá­sá­val akar­ta tel­je­sí­te­ni a szer­kesz­tő­ség által tőle meg­kö­ve­telt havi karak­ter­szá­mot. A szol­gá­la­tok sem­mi eset­re sem elé­ged­het­nek meg az ilyen baná­lis magyarázattal.

Fel kell ten­ni­ük a kér­dést: Kik ezek a toll- és szem­for­ga­tók? Hogyan kerül­tek egy ilyen téma köze­lé­be, mi moti­vál­ta őket, és milyen ered­ményt vár­tak az ada­tok nyil­vá­nos­ság­ra hoza­ta­lá­tól? Netán haza­áru­lók vagy egy­sze­rű­en fogal­muk sincs a haza védel­mé­nek össze­tett­sé­gé­ről? Az sem kizárt, hogy hiá­nyoz­tak az újság­író-isko­la témát keze­lő órá­já­ról. Abból a szem­pont­ból, hogy írá­suk gyen­gít­he­ti az ország biz­ton­sá­gát, mind­egy is az iga­zi indí­ték. Meg­jegy­zem, a tudat­lan­ság – logi­kát­lan­sá­gá­ból követ­ke­ző­en – időn­ként nagyobb kárt tud okoz­ni, mint az elő­re meg­fon­tolt szán­dék. Vélet­le­nek pedig rit­kán van­nak. A beszéd, a sza­vak elté­ved­het­nek, de ami­kor leírunk vala­mit, van elég idő a mon­da­ni­va­ló átgon­do­lá­sá­ra. Nem élet­sze­rű hir­te­len fel­in­du­lás­ból papír­ra vet­ni értel­met­len­sé­ge­ket, ami aztán még az olva­só­hoz is eljut. Mind­ezt úgy, hogy egy szer­kesz­tő­sé­gi stáb bár­mi­kor fel­hív­hat­ná „elté­vedt” kol­lé­gá­juk figyel­mét a biz­ton­sá­gi kockázatra.

Vagy­is van, amit még­is állít­ha­tunk. A tár­gyalt ada­tok vala­mi­lyen szán­dék men­tén kerül­tek nap­vi­lág­ra. Szak­mai érte­lem­ben elfo­gad­ha­tat­lan, a tör­vény miért nem dek­la­rál­ja, hogy már a jel­zett szá­mok is minő­sí­tett ada­tok, ami­ket tilos az utcán tár­gyal­ni? Arról van szó, hogy az ellen­ér­de­kű szol­gá­la­tok, de a bűnö­zői cso­por­tok szak­em­be­rei is képe­sek a szá­mok­ból levon­ni az őket érdek­lő tren­de­ket, pél­dá­ul az elhá­rí­tás leter­helt­sé­gé­nek a mér­té­két. A civil világ­nak sem­mit nem mon­dó moza­ik­ele­mek a spe­ci­á­lis érzé­keny­sé­gű rend­sze­rek­nek nagyon is fon­tos infor­má­ci­ót hor­doz­nak. A tit­kok vilá­gá­ban a töre­dék­in­for­má­ció jelent­he­ti a hiány­zó lánc­sze­met. Egyes hír­por­tá­lok meg­gon­do­lat­lan fon­tos­ko­dá­sa pedig segít­het hoz­zá­jut­ni az ilyen moza­ik­hoz, és már­is oda a védettség.

Sosem az a kér­dés, lehet‑e véde­lem nél­kül élni. Az iga­zi kihí­vás az opti­má­lis stra­té­gia meg­ha­tá­ro­zá­sa. A meg­fe­le­lő­en kivá­lasz­tott stra­té­gi­án múlik a véde­lem. A biz­ton­ság garan­tá­lá­sá­nak tak­ti­kai for­mái pedig a stra­té­gi­á­ból táp­lál­koz­va épül­nek fel. Aki tak­ti­kai érdek­ből felül­ír­ja mind­ezt, biz­tos veszí­te­ni fog még rész­si­ke­rek ese­tén is. Pél­dánk­nál marad­va, egy meg­gon­do­lat­lan saj­tó­hír képes súlyos káro­kat okoz­ni egy ország védel­mi rend­sze­rén. Külö­nö­sen igaz ez arra az eset­re, ha nem una­lom­űzés­ből készült a cikk. Amennyi­ben a pub­li­ká­ló meg­bí­zást tel­je­sí­tett, pél­dá­ul erköl­csi­leg akar­ta gyen­gí­te­ni a magyar szol­gá­la­to­kat, akkor nem­zet­biz­ton­sá­gi koc­ká­zat­ként érté­kel­he­tő a nyil­vá­nos­ság­ra került írás, füg­get­le­nül attól, hogy a tör­vény milyen kité­telt tartalmaz.

Éle­tünk nyu­gal­ma szám­ta­lan össze­te­vő­ből áll. Az elsők egyi­ke a véde­lem, amely a biz­ton­sá­gunk garan­ci­á­it jelen­ti. Véde­lem­re van szük­ség az ország lát­ha­tó hatá­ra­in, vala­mint lát­ha­tat­lan harc­te­re­in, mert így érhet­jük el élhe­tő vilá­gunk tel­jes védettségét.

Föl­di Lász­ló tit­kos­szol­gá­la­ti szakértő