A nyu­gat-euró­pai, mainst­ream jobb­ol­dal meg­szűnt létezni

A hazai, balos hecc­saj­tó már ide­je­ko­rán örö­mét fejez­te ki azért, mert – for­rá­sa­ik sze­rint – akár a sző­nyeg szé­lé­re is állít­hat­ja a brit kor­mány Orbán Vik­tort. Embe­ri jogi kér­dé­sek­ben, bizony.

Most azt hagy­juk, hogy nekünk a bri­tek, amed­dig világ a világ és továb­bi egy hét, csak sűrű haj­bó­ko­lá­sok­kal járó bocsá­nat­ké­ré­se­ket címez­het­nek a máso­dik világ­há­bo­rú­ban elkö­ve­tett pusz­tí­tá­suk miatt. Tény­leg, ezt a témát meg sem nyi­tom. Nyil­ván az a balos tudó­sí­tá­sok­ban mind­össze szőr­men­tén kerül elő, hogy a brit kor­mány­szó­vi­vő egyes mon­da­ta­in csak azért rugóz­hat­nak, mert a magyar minisz­ter­el­nök a brit minisz­ter­el­nök­kel tár­gyal. Tud­ják, az elszi­ge­telt, min­den­hon­nan kiutált Orbán Vik­tor. Akit sen­ki sem fogad. Aki­ről Feke­te-Győr And­rás – újfent tanú­bi­zony­sá­got téve cso­dá­la­tos ütem­ér­zé­ké­ről – a teg­na­pi nap során írta meg, hogy tel­je­sen elje­len­ték­te­le­ne­dett. Igaz, az ilyen kor­mány­fő­ket fogad­ni szok­ta az egyik leg­erő­sebb euró­pai ország kormányfője.

Stra­té­gi­a­i­lag nagyon is fon­tos a talál­ko­zó ténye. (Mond­juk eny­hén nevet­sé­ges, hogy a kor­mány­szó­vi­vő a mig­rá­ció sze­rin­tük nem meg­fe­le­lő­en babus­ga­tott jel­lem­zé­se miatt von­ná kér­dő­re Orbánt. Értik, Nagy-Bri­tan­ni­á­ban, amely leg­fő­kép­pen a mig­rá­ci­ós kér­dé­sek meg­ol­dat­lan­sá­ga miatt lépett ki az EU-ból. Mindegy.)

Érde­mes is figyel­ni a toryk tevé­keny­sé­gét, mert talán – a német keresz­tény­de­mok­ra­ták mel­lett – a leg­ré­misz­tőbb pél­dái annak, mivé vált a nyu­gat-euró­pai, fősod­ra­tú jobboldal.

Nem léte­zik mainst­ream, nyu­ga­ti-euró­pai jobboldal

Tár­sa­dal­mi kér­dé­sek­ben vala­ki meg tud­ná nekem mon­da­ni, hogy egy tory pon­to­san miben gon­dol­ko­zik más­hogy, mint egy név­leg is bal­ol­da­li? Van egyet­len moz­za­nat is emlé­ke­zet­po­li­ti­kai vagy kul­tu­rá­lis kér­dés­ben, ami­től külön­bek? Csak úgy mon­dom, Nagy-Bri­tan­ni­á­ban kon­zer­va­tív kor­mány vezet­te be az azo­nos nemű­ek háza­so­dá­si lehe­tő­sé­gét. David Came­ron azt hit­te, ezzel majd buk­si­s­imit sze­rez­het a prog­resszi­ó­tól, de ezek nem gesz­tu­so­kat vár­nak a jobb­ol­dal­tól, hanem ritu­á­lis öngyil­kos­sá­got. Tel­je­sen feles­le­ges meg­fe­lel­ni nekik. Came­ront pon­to­san ugyan­úgy ütöt­ték utá­na. Csak úgy csen­de­sen azért kér­dez­zük meg azt is, hogy Trump gesz­tu­sa­i­nak volt bár­mi értelme?

Akik gyű­löl­nek téged és el akar­nak pusz­tí­ta­ni, azok­nak ne aján­dé­kot vegyél, hanem fegy­ver­kezz fel, hogy meg­véd­hesd magad.

És akkor még egy­szer szö­gez­zük le: Magyar­or­szág kül­po­li­ti­kai cél­ja­i­nak szem­pont­já­ból tel­je­sen irre­le­váns, hogy milyen poli­ti­kai beál­lí­tott­sá­gú egy nagy­ha­ta­lom veze­tő­je. Igye­kez­ni kell jó kap­cso­la­tot ápol­ni, mert ez hazánk érde­ke. Ám ami­kor brit kon­zer­va­ti­viz­mus­ról beszé­lünk, akkor min­dig legyen az eszünk­ben, hogy az euró­pai, mainst­ream jobb­ol­dal meg­szűnt létez­ni. A pár­tok üze­mel­nek, beszé­lő fejek is van­nak, tud­ják, hiszen Man­fred Weber, Donald Tusk és mások is kon­zer­va­tí­vok, de a vilá­gon sem­mi közük sincs a jobb­ol­da­li­ság­hoz. Hadd tegyek még egy kül­po­li­ti­kai kité­rőt: ezért is nagyon jó, hogy a magyar kor­mány­zat szö­vet­ség­kö­té­si szán­dék­kal él az euró­pai új jobb­ol­da­li­ság veze­tő erői felé. Mint a teg­na­pi napon, ami­kor a spa­nyol­or­szá­gi Vox veze­tő­jét fogad­ta Orbán Vik­tor. Lehet őket kri­ti­zál­ni, de annak a tömb­nek részei – Sal­vi­ni­ék­kel, Le Penék­kel vagy az AfD-vel közö­sen – akik tény­leg más ala­pok­ra helyez­nék az Unió működését.

Magyar­or­szág pél­da az euró­pai, jobb­ol­da­li mozgalmaknak

Magyar­or­szág nem csak azért ide­gen test az Euró­pai Uni­ó­ban, mert való­ban véd­jük a nem­ze­ti érde­ke­in­ket és érté­ke­in­ket, hanem azért is, mert a nyu­gat-euró­pa­i­ak meg­le­pet­ten tapasz­tal­ják a nálunk való­ban léte­ző jobb­ol­da­li­sá­got. Nem a kamu vázat, hanem a való­sá­gos tar­tal­mat. Meg­le­pet­tek és fél­nek, mert a sta­tus quót sem­mi sem veszé­lyez­te­ti job­ban, mint a mi pél­dánk. Hiszen így a nyu­gat-euró­pai tár­sa­dal­mak egy bizo­nyos része is azt gon­dol­hat­ja, hogy nocsak, talán még­is lehet máshogy…

Talán még­sem kell tér­del­ni? Nem kell tap­sol­ni min­den agya­ment, prog­resszív rém­álom­hoz? Lehet nemet mon­da­ni és így is sike­res marad­hat az ország? Sőt, így lehet csak iga­zán sikeres?

Magyar­or­szág való­ban pél­da­ér­té­kű a meg­sem­mi­sült, mainst­ream jobb­ol­dal rom­ja­in újra kivi­rág­zó új jobb­ol­da­li moz­gal­mak­nak. Hülyék len­nénk ezt nem kihasználni.

Trom­bi­tás Kristóf

For­rás: vasar​nap​.hu