A múlt fel­szá­mo­lá­sá­nak min­den­re kiter­je­dő őrü­le­te ezút­tal az egyik leg­ré­gibb sport­ág­ra csa­pott le

Döb­be­ne­tes hír látott nap­vi­lá­got a minap, immá­ron hiva­ta­lo­san is. Az előt­tünk álló, 2024-es pári­zsi olim­pia lesz az utol­só, ame­lyen még az ere­de­ti álla­po­tá­ban lát­hat­juk majd műso­ron az öttu­sát. A sport­ág nem­zet­kö­zi szak­szö­vet­sé­gé­nek dön­té­se értel­mé­ben ugyan­is meg­szű­nik az öttu­sa egyik leg­kul­ti­ku­sabb szá­ma, a lovag­lás, amely­nek helyét más, később kije­lö­len­dő ver­seny­szám veszi majd át. A dön­tés jócs­kán túl­mu­tat egy sport­ág értel­mez­he­tő moder­ni­zá­ci­ó­ján és az egyéb­ként jól tet­ten érhe­tő veze­tői dilet­tan­tiz­mu­son is. Sok­kal inkább nevez­he­tő a mai kor­szak­ra jel­lem­ző, abnor­má­lis tren­dek­hez való iga­zo­dás­hoz, amely­nek több­szö­rös üze­net­ér­té­ke is van. Írá­sunk­ban a rend­kí­vü­li dön­tés hát­te­rét kíván­juk bemutatni.

Aki lát­ta, alig­ha fele­di az 1989-es buda­pes­ti öttu­sa-világ­baj­nok­sá­got, amely totá­lis hazai siker­rel zárult, hiszen egyé­ni­ben és csa­pat­ban is magyar siker szü­le­tett. Az egyé­ni via­dal záró­ak­kord­ja­ként Fábi­án Lász­ló Mese­mon­dó nyer­gé­ben ülve muta­tott be hibát­lan lovag­lást, amely­nek révén abban az évben ő lett a világ leg­jobb öttu­sá­zó­ja. Lovag­lá­sa köz­ben síri csend honolt a pályán, mert a nagy szá­mú közön­ség töké­le­te­sen tisz­tá­ban volt azzal, hogy a moraj, a taps vagy az üdv­ri­val­gás meg­za­var­hat­ja Mese­mon­dót, az pedig Fábi­án arany­ér­mé­be kerül­het. Ami­kor azon­ban a gyö­nyö­rű ló az utol­só aka­dályt is sike­re­sen vet­te, elké­pesz­tő hang­or­kán sza­kadt ki a nézők­ből és Fábi­án Lász­ló is extá­zis­ban tört ki. 

Örök­ké emlé­ke­ze­tes marad a kép, amint a lóról leszáll­va, Fábi­án könnyes szem­mel öle­li Mese­mon­dót, meg­kö­szön­ve neki azt, hogy hibát­lan pályát fut­va hoz­zá­se­gí­tet­te őt a világ­baj­no­ki arany­érem meg­szer­zé­sé­hez. Ember és állat cso­dá­la­tos össz­hang­já­nak lehet­tünk tanúi, amely jelen­tő­sen növel­te az amúgy is kima­gas­ló siker érté­két. Töb­bek között ez emel­te az öttu­sát más sport­ágak fölé, ettől a ver­seny­szám­tól volt az iga­zán különleges.

Fábi­án Lász­ló az 1989-es buda­pes­ti világ­baj­nok­sá­gon, Mese­mon­dó nyer­gé­ben ülve, lovas­szá­má­hoz készül­ve. Fotó: MTI/Németh Ferenc

Ennek vége.

A Nem­zet­kö­zi Öttu­sa Szö­vet­ség (UIPM) mina­pi hatá­ro­za­ta értel­mé­ben ugyan­is az öttu­sa ugyan meg­ma­rad tovább­ra is öt ver­seny­szá­mos sport­ág­nak, de egyet­len toll­vo­nás­sal kive­szik belő­le a külön­le­ges­sé­gét, az egye­di ízét adó lovaglást.

 Ki lehet mon­da­ni, hogy ezzel a dön­tés­sel alap­ve­tő­en és jóvá­te­he­tet­le­nül lúgoz­zák ki az egyik leg­ré­gibb sport­ágat. A lovag­lás volt ugyan­is az egye­dü­li, ahol a ver­seny­ző­nek nem­csak a tár­sa­i­val kel­lett meg­mér­kőz­nie, de szük­ség volt arra is, hogy össz­han­got teremt­sen egy állat­tal és vele kar­ölt­ve is jobb­nak bizo­nyul­jon vetély­tár­sa­i­nál. 

Anél­kül, hogy alá­be­csül­nénk az úszás, a vívás, a futás vagy a lövé­szet jelen­tő­sé­gét – már csak ami­att sem tehet­jük ezt meg, hiszen a lovag­lás mel­lett ezek jelen­tik a modern kori öttu­sát –, nem vitás, hogy a leg­kü­lön­le­ge­sebb tusát, a leg­sa­já­to­sabb ver­seny­szá­mot iktat­ják a sportágból.

A tel­jes cik­ket itt olvashatják:

https://​pes​tis​ra​cok​.hu/​r​e​k​v​i​e​m​-​a​z​-​o​t​t​u​s​a​e​r​t​-​a​-​m​u​l​t​-​f​e​l​s​z​a​m​o​l​a​s​a​n​a​k​-​m​i​n​d​e​n​r​e​-​k​i​t​e​r​j​e​d​o​-​o​r​u​l​e​t​e​-​e​z​u​t​t​a​l​-​a​z​-​e​g​y​i​k​-​l​e​g​r​e​g​i​b​b​-​s​p​o​r​t​a​g​r​a​-​c​s​a​p​o​t​t​-​le/

For­rás: pes​tis​ra​cok​.hu