Hírek Sport hirek A leál­lást köve­tő idő­szak­ban meg­mu­tat­tam, mire vagyok képes – Szo­bosz­lai Dominik

A leál­lást köve­tő idő­szak­ban meg­mu­tat­tam, mire vagyok képes – Szo­bosz­lai Dominik

A nehéz pil­la­na­tok­ról, az Anfiel­den szer­zett tapasz­ta­la­tok­ról, a kri­ti­kus han­gok­ról és a pályán kívü­li fele­lős­ség­ről is beszélt a Nem­ze­ti Sport­nak az RB  Salz­burg, vala­mint a magyar válo­ga­tott 19 éves közép­pá­lyá­sa, Szo­bosz­lai Dominik

Szo­bosz­lai Domi­nik az oszt­rák baj­no­ki cím és a kupa­győ­ze­lem mel­lett egyé­ni elis­me­rés­sel is gaz­da­go­dott (Fotó: Imago)

– Mond­hat­juk, hogy töké­le­te­sen zárult az idény?
– Tel­jes mér­ték­ben – felel­te lapunk­nak Szo­bosz­lai Domi­nik, az RB Salz­burg 19 éves közép­pá­lyá­sa, aki gól­lal és gól­passzal vet­te ki a részét a LASK elle­ni 3 – 0‑s baj­no­ki győ­ze­lem­ből, s a lefú­jást köve­tő­en kide­rült, hogy a klub­el­nö­kök és a veze­tő­edzők sza­va­za­tai alap­ján az idény leg­jobb játé­ko­sá­nak válasz­tot­ták. – A koro­na­ví­rus miat­ti leál­lást köve­tő idő­szak­ban meg­mu­tat­tam, mire vagyok képes, tizen­egy gól­passzt adtam és nyolc gólt sze­rez­tem. Sze­rin­tem ezzel sen­ki­nek sem okoz­tam csa­ló­dást. Külön öröm, hogy a baj­no­ki arany­érem és a kupa­győ­ze­lem mel­lé a nívós egyé­ni elis­me­rést is meg­kap­tam, remé­lem, nem ez volt az utol­só a pálya­fu­tá­som során.

– Tavaly nyá­ron úgy dön­tött, hogy a fej­lő­dé­se érde­ké­ben Salz­burg­ban marad. Meg­kap­ta a mos­ta­ni idény­től, amit várt?
– Inkább úgy fogal­maz­nék, hogy meg­dol­goz­tam érte. Azért készü­lök nap­ról nap­ra, hogy ilyen sike­rek­ben legyen részem, baj­nok­sá­got nyer­jek és a leg­jobb játé­kos­nak válassza­nak. Az elő­ző idény­ben is dup­láz­tunk a Salz­burg­gal, de a mos­ta­ni első­sé­gek­ből job­ban kivet­tem a részem. Több gólt sze­rez­tem, több gól­passzt adtam, job­ban fut­bal­loz­tam, és így nagyobb mér­ték­ben érzem maga­mé­nak a sikert. Emel­lett azt sem sza­bad ter­mé­sze­tes­nek ven­ni, hogy a Baj­no­kok Ligá­ja cso­port­kö­ré­ben az Anfiel­den lép­tem pályá­ra, ezt nem sok tizen­ki­lenc éves magyar fut­bal­lis­ta mond­hat­ja el magá­ról – bízom ben­ne, hogy még vissza­tér­he­tek oda.

– Az idény során több posz­ton is beve­tet­te Jes­se Marsch veze­tő­edző. Melyik pozí­ci­ó­ban tud a leg­in­kább kitel­je­sed­ni?
– A posz­to­mat több­nyi­re az befo­lyá­sol­ta, hogy milyen fel­ál­lás­ban ját­szot­tunk. Ám nem szá­mít, hogy a jobb olda­lon, közé­pen vagy a bal szé­len kapok lehe­tő­sé­get, mind­egyi­ket egy­for­mán élvezem.

– Van bár­mi miatt hiány­ér­ze­te?
– Talán akkor, ha össze­ha­son­lí­tom a kény­szer­szü­net előt­ti és utá­ni for­má­mat. Ha úgy fut­bal­loz­tam vol­na a leál­lás előtt, ahogy az újra­kez­dést köve­tő­en, még szebb idé­nyünk lehe­tett vol­na. De ilyen az élet: egy­szer fent, egy­szer lent. Önma­gam­hoz képest mélyen vol­tam a szü­net előtt. Nem volt külö­nö­sebb oka, csak nem úgy ment a játék, ahogy elvár­tam magam­tól – ez min­den fut­bal­lis­ta éle­té­ben elő­for­dul. A lényeg, hogy nem marad­tam a pad­lón, fel­áll­tam és meg­mu­tat­tam, szá­mít­hat­nak rám.– Mi segí­tett a nehe­zebb időszakban?

– Sosem felej­tet­tem el, mit aka­rok elér­ni, és hogy miért kezd­tem el három­éve­sen fut­bal­loz­ni. Meg­ta­nul­tam, hogy min­den fej­ben dől el. Ha nem hagy­juk, hogy a csa­ló­dá­sok és a rossz érzé­sek lent tart­sa­nak min­ket, min­dig van vissza­út.– A Baj­no­kok Ligá­ja- és az Euró­pa-liga-sze­rep­lés­nek mi volt a leg­na­gyobb tanulsága?

– Sem­mi­vel sem lehet össze­ha­son­lí­ta­ni azt a tapasz­ta­la­tot, ame­lyet akkor sze­rez a játé­kos, ha a Liver­pool vagy a Napo­li ellen lép­het pályá­ra. Íze­lí­tőt kap­tam abból, mennyi­vel gyor­sab­ban kell gon­dol­kod­ni, mennyi­vel töb­bet kell fut­ni, és mennyi­vel nagyobb iram­ban zaj­lik a játék.

– Miben más az euró­pai sztár­csa­pa­tok ellen készül­ni?
– A ráhan­go­lás min­dig azo­nos rutin sze­rint zaj­lik, az oszt­rák baj­no­kik előtt ugyan­azt eszem és ugyan­annyit iszom, mint ami­kor a BL-talál­ko­zók­ra készü­lök. Ám kár tagad­ni, men­tá­li­san nem ugyan­az a Rapid ellen készül­ni, mint ami­kor a BL-cím­vé­dő ott­ho­ná­ban lépünk pályá­ra. Nem tar­tom magam izgu­lós típus­nak, de beval­lom, az Anfiel­den a kel­le­té­nél nagyobb drukk dol­go­zott ben­nem. A vissza­vá­gón már nem, ott csak arra össz­pon­to­sí­tot­tunk, hogy fel­sza­ba­dul­tan lép­jünk pályá­ra és játsszunk egy élve­ze­tes meccset a Liver­pool­lal. Tud­tuk, mire képes Jür­gen Klopp együt­te­se, ennek elle­né­re érzé­sem sze­rint az első fél­idő­ben mi fut­bal­loz­tunk job­ban. Ha vala­me­lyik hely­ze­tün­ket érté­ke­sít­jük, talán más­ként ala­kul a foly­ta­tás, ám ezen hóna­pok­kal később már kár kese­reg­ni. Mi nem éltünk a lehe­tő­sé­ge­ink­kel, a Liver­pool igen, és ez nem véletlen.

A Liver­pool ellen az Anfiel­den pályá­ra lép­ni neki is nagy élmény volt (Fotó: Török Attila)

– A baj­no­ki címet egy pil­la­na­tig sem érez­te veszélyben?

– A tavasszal volt olyan idő­szak, ami­kor több meccset elve­szí­tet­tünk, ám sosem adtuk fel, min­den­ki egy irány­ba húzott, közö­sen akar­tunk kikec­me­reg­ni a gödör­ből. A töb­bi­ek­kel meg­fo­gad­tuk, hogy a szü­net után egyet­len meccset sem veszí­tünk el, és így tel­je­sen mind­egy, hogy hány pon­tot von­nak le az alap­sza­kasz­ban előt­tünk álló LASK-tól, és nem szá­mít, hogy később mennyit adnak vissza neki. Kizá­ró­lag a közö­sen meg­fo­gal­ma­zott terv­hez tar­tot­tuk magun­kat – és ez kifi­ze­tő­dő volt.– Sétál­hat még Salz­burg utcá­in úgy, hogy a szur­ko­lók ne kér­je­nek alá­írást vagy közös fotót?

– Egy­re több­ször for­dul elő, hogy meg­ál­lí­ta­nak és autog­ra­mot vagy fény­ké­pet kér­nek. Nincs ezzel sem­mi gond, oda­ál­lok a kép­hez, kicsit beszél­ge­tünk is. Ha ezzel hoz­zá­já­ru­lok ahhoz, hogy vala­ki­nek jobb nap­ja legyen, már megéri.

– Mennyi­re érzi, hogy a nép­sze­rű­sé­gé­vel együtt a fele­lős­sé­ge is nőtt? Las­san ott tar­tunk, hogy min­den hír­ér­ték­kel bír, amit a pályán vagy azon kívül tesz.
– Az élsport ezzel jár, egyéb­ként is azt szok­ták mon­da­ni, hogy addig jó, amíg oda­fi­gyel­nek az ember­re. A mene­dzse­rem­mel, Ester­há­zy Mátyás­sal sokat beszél­get­tem arról, hogyan kell visel­ked­nie a pro­fi lab­da­rú­gó­nak a sta­di­o­non kívül, és mennyit mutat­ha­tunk magunk­ból a kül­vi­lág­nak. Meg­ta­nul­tam, hol a határ, tudom, mit vár­nak tőlem ezen a téren.

– Mit taná­csol annak a kis­gye­rek­nek, aki úgy akar­ja rúg­ni a sza­bad­rú­gást, mint Szo­bosz­lai Domi­nik?
– Azt, hogy ren­ge­te­get gya­ko­rol­jon. Sőt még annál is töb­bet, mert sem­mi sem hul­lik az ölünk­be. Ezt a saját pél­dá­mon tanul­tam meg. Azt hit­tem, hogy sokat túl­órá­zom, aztán később rájöt­tem, hogy az még csak a kez­det volt. Nem nekem kell meg­ítél­ni, hogy a lövé­se­im­ben mek­ko­ra sze­re­pe van a tehet­ség­nek és mek­ko­ra a mun­ká­nak, ám aki ismer, pon­to­san tud­ja, mennyi plusz­mun­kát vég­zek.

– A sza­bad­rú­gá­sok gya­kor­lá­sá­nál azt a szö­get töké­le­te­sí­ti, ame­lyik már jól megy, vagy olyan hely­zet­ből pró­bál lőni, ahon­nan keve­sebb gólt sze­rez?
– Iga­zá­ból mind­egyik szög­ből ugyan­az­zal a tech­ni­ká­val lövöm meg a lab­dát, úgy­hogy inkább a távol­ság, a kapus helyez­ke­dé­se és a sor­fal magas­sá­ga a dön­tő. Oly­kor a kapus helyét cél­zom, más­kor a sor­fal felett igyek­szem elte­ker­ni a lab­dát, és van, ami­kor az a lényeg, hogy a lab­da nagy erő­vel csa­pód­jon lefe­lé.

– A mos­ta­ni idény után érez bár­mi­fé­le elég­té­telt? Csak mert hiá­ba tel­je­sít egy­re job­ban, van­nak, akik tovább­ra is sze­ren­csé­ről és öntelt fia­tal játé­kos­ról beszél­nek.
– Aki akar, a mos­ta­ni idé­nyem után is belém köt­het. Min­den­ki­nek jogá­ban áll véle­ményt for­mál­ni, más kér­dés, hogy odafigyelek‑e az ilyen han­gok­ra. Eláru­lom, nem. Annak viszont nagyon örü­lök, ha vala­ki lát ben­nem fan­tá­zi­át, és jól­esik, ha biz­tat­nak, eset­leg büsz­kék rám.

– Már csak az a kér­dés, hogyan tovább.
– Még nem tudom, hogyan ala­kul a foly­ta­tás, minden­nek eljön a maga ide­je. Sze­ret­ném kicsit kikap­csol­ni az agyam, és nem gon­dol­ni a foly­ta­tás­ra. Nem állok le tel­je­sen, de fon­tos, hogy pihen­jek kicsit a követ­ke­ző idény kez­de­te előtt. A mos­ta­ni hetet a csa­lá­dom­mal és a bará­ta­im­mal töl­töm, utá­na elkez­dem a futó­edzé­se­ket, majd az egyé­ni tré­nin­ge­ket, hogy jó álla­pot­ban kezd­jem a felkészülést.


– Melyik csa­pat­nál?
– Bár­hol fut­bal­lo­zom is, a mos­ta­ni idény­ben muta­tott tel­je­sít­mény­nél nem aka­rom alább adni.

For­rás: Nem­ze­ti Sport