Hírek Vélemények/Publicisztikák A kutya az új gyerek?

A kutya az új gyerek?

Vajon mi lehet az oka, hogy sok­kal több magyar fel­nőtt tart kutyát, mint ahá­nyan gye­re­ket vál­lal­nak? Igaz a fel­ve­tés, misze­rint a „kutya az új gye­rek” vagy az állat­tar­tás csak egy állo­más, mielőtt vala­ki szü­lő­vé válik?

Kutya_gyerek

Szi­lá­gyi Anna

Ma már nem rit­ka lát­vány, hogy az utcán a baba­ko­csik­ban nem gye­re­ke­ket, hanem kutyá­kat tolo­gat­nak. De hogy kötöt­tünk ki ott, hogy álta­lá­no­san elfo­ga­dott lett, ha vala­ki kutyát tart ahe­lyett, hogy gye­re­ket vállalna?

Míg Magyar­or­szá­gon ma nagy­já­ból 3 mil­lió kutyát tar­ta­nak, a 18 éves­nél fia­ta­labbak szá­ma leg­fel­jebb 1,8 mil­lió, a 14 éven alu­li gye­re­kek szá­ma pedig alig halad­ja meg az 1,4 mil­li­ót. Ez azt jelen­ti, hogy sok­kal több csa­lád él házi­ked­venc­cel, mint gye­rek­kel. Ez Nyu­gat-Euró­pá­ban és az Egye­sült Álla­mok­ban – első­sor­ban a nagy­vá­ro­sok­ban – jel­lem­ző trend, ugyan­ak­kor van­nak kul­tú­rák, ame­lyek­ben elfo­gad­ha­tat­lan len­ne a kutyát ágy­ban altat­ni, étte­rem­be, szál­lo­dá­ba vinni.

Kel­ton Rese­arch online kuta­tá­sá­ban 1000 részt­ve­vő vála­sza­it ele­mez­ve arra jutot­tak a kuta­tók, hogy a kutya sze­re­pe a csa­lád­ban óri­á­si vál­to­zá­son ment keresz­tül az utób­bi évek­ben: mára a leg­több ház­tar­tás­ban a kutya pont annyi­ra fon­tos csa­lád­tag, mint a gye­rek. A részt­ve­vők 60 szá­za­lé­ka vála­szol­ta azt, hogy ma sok­kal nagyobb sze­re­pe és jelen­tő­sé­ge van a kutyá­já­nak az éle­té­ben, mint amek­ko­ra gye­rek­ko­rá­ban volt.

A válasz­adók 81 szá­za­lé­ka pedig egyen­lő­nek tart­ja a gye­re­ket és a kutyát a csa­lád­ban, és nem is kutya­gaz­dá­nak, hanem kutya­szü­lő­nek érzi magát.

„Gye­re­ket soha nem akar­tam, de a vég­le­te­kig haj­lan­dó vagyok elmen­ni a kutyá­mért” – jelen­tet­te ki a közös­sé­gi olda­lon egy tuda­to­san gyer­mek­te­len nő. De mi áll­hat emö­gött az első­re talán fel­há­bo­rí­tó kije­len­tés mögött? Ferenc pápa koráb­ban azt nyi­lat­koz­ta, az önzés egy for­má­ja, ha vala­ki nem akar gye­re­ket vál­lal­ni. „Van kutyá­juk és macs­ká­juk, ame­lyek átve­szik a gye­re­kek helyét. Ez talán meg­ne­vet­te­ti az embe­re­ket, de ez a való­ság. Az apa­ság és az anya­ság meg­ta­ga­dá­sa leala­cso­nyít min­ket, elve­szi az ember­sé­gün­ket” – hang­sú­lyoz­ta. A Szent­atya sze­rint az embe­rek dön­té­sé­nek hát­te­ré­ben az is áll­hat, hogy a házi­ál­la­tok­kal való érzel­mi kap­cso­lat könnyebb, mint a szü­lők és a gyer­me­kek közöt­ti össze­tett kapcsolat.

Akik úgy dön­te­nek, gye­re­ket nem vál­lal­nak, de álla­tot tar­ta­nak, időn­ként anya­gi vagy kényel­mi szem­pon­tok alap­ján válasz­ta­nak így. Kubi­nyi Eni­kő eto­ló­gus, az MTA-ELTE Len­dü­let Társ­ál­lat kuta­tó­cso­port­já­nak téma­ve­ze­tő­je úgy fogal­maz­ta ezt meg: „Miköz­ben a fel­té­tel nél­kü­li sze­re­te­tet, elfo­ga­dást meg lehet kap­ni egy kutyá­tól is, az ebtar­tás lénye­ge­sen kisebb erő­fe­szí­tést és fele­lős­sé­get jelent. Egy kutyát sok­kal könnyebb gon­doz­ni, mint egy gye­re­ket, keve­sebb a teher, és attól, hogy vala­ki besze­rez egy kutyát, tovább­ra is eljár­hat a meg­szo­kott prog­ram­ja­i­ra, nem kell átszer­vez­ni a mun­ka­rend­jét.” A gye­rek­te­len kutya­tar­tók sok­szor, még ha nem is tuda­to­san költ­ség-haszon elem­zést végez­nek, ami­ből több­nyi­re a kutya kerül ki győz­te­senmert sok­kal keve­sebb érzel­mi és anya­gi befek­te­tést igényel.

Elgon­dol­kod­ta­tó az a trend is, hogy már Magyar­or­szá­gon is egy­re több olyan hotel üze­mel, ame­lyet fel­nőtt­ba­rát­nak nevez­nek, vagy­is kizár­ják azo­kat, akik 14 éven alu­li gyer­mek­kel érkez­né­nek. A hely­zet más orszá­gok­ban is hason­ló: a Spec­ta­tor egy olyan fel­mé­rés­ről ír, misze­rint az ame­ri­ka­i­ak 80 szá­za­lé­ka örül­ne, ha len­ne lehe­tő­sé­ge gye­rek­men­tes repü­lő­já­ra­ton utaz­ni, két­har­ma­duk pedig akár 30 szá­za­lék­kal töb­bet is fizet­ne a jegyért egy ilyen jára­ton. Ezzel pár­hu­za­mo­san a kutya­ba­rát szál­lás­he­lyek ará­nya viszont folya­ma­to­san nő, sőt sok hotel­ben már külön fel­sze­re­lést és prog­ra­mo­kat is java­sol­nak a négy­lá­bú­val érke­zők számára.

Nők gyer­mek nél­kül nevű Face­book-cso­port egyik tag­ja úgy fogal­ma­zott: „Egy kutyá­tól, még ha ez csú­nyán hang­zik is, meg lehet sza­ba­dul­ni, ha nem jön be a dolog. A gye­rek óri­á­si fele­lős­ség, fel­bo­rít­ja az éle­tet, a hor­mon­ház­tar­tást, min­dent. A kutya meg egy­sze­rű­en csak lesz, és ha a pár­nak még­sem jön be, mert úgy érzik, hogy túl sok min­den­ről le kell mon­da­ni miat­ta, vagy túl sok pénzt visz el, akkor akár el is tud­ják aján­dé­koz­ni. Egy gye­re­ken nem lehet csak úgy túl­ad­ni.” Ez a szem­lé­let való­ban az önző­sé­get mutat­ja: ha vala­mi nem a mi bol­dog­sá­gun­kat szol­gál­ja, azt egy­sze­rű­en szám­űz­zük az éle­tünk­ből. Ez nem sze­re­tet, sok­kal inkább használat.

De mielőtt min­den­kit elítél­nénk, aki nem vál­lal gyer­me­ket, érde­mes meg­áll­ni egy kicsit és meg­néz­ni, miért is dönt­het így vala­ki. Sokan trau­ma­ti­zá­lód­tak a szü­le­té­sük­kor és kis­gyer­mek­ko­ruk­ban, és az ekkor átélt fáj­dal­mas emlé­kek­re akár tudat­ta­la­nul is úgy rea­gál­nak, hogy ezt nem sze­ret­nék tovább­ad­ni a saját gye­re­ke­ik­nek. Magyar­or­szá­gon a dik­ta­tú­ra ide­jén elter­jedt az a nézet, hogy a leg­jobb neve­lé­si elv a „rideg­tar­tás”, a kemény­ség, ami­kor a kap­cso­ló­dás helyett az a fon­tos, hogy a gye­rek jól működ­jön. Sok eset­ben pedig nem is volt jelen sem az anya, sem az apa: volt ahol „csak” érzel­mi távol­ság volt jel­lem­ző, de volt, ahol fizi­kai is. És még nem beszél­tünk azok­ról az embe­rek­ről, akik gye­rek­kánt fizi­kai vagy ver­bá­lis bán­tal­ma­zást szen­ved­tek el. Aki ilyen közeg­ben nőtt fel, annál nem sza­bad cso­dál­koz­ni, ha a jó min­ták hiá­nyá­ban nem akar vagy nem mer szü­lő­vé válni.

Ugyan­ak­kor Isten úgy terem­tett meg min­ket, hogy sze­ret­ni, gon­dos­kod­ni, oltal­maz­ni aka­runk, tovább adni az éle­tet. Ha meg­néz­zük a Bib­li­át, tele van olyan tör­té­ne­tek­kel, ahol a nők és fér­fi­ak bár­mi­re képe­sek vol­tak azért, hogy gyer­me­kük szü­les­sen, az utó­dok fel­ne­ve­lé­se volt a lehe­tő leg­na­gyobb áldás, az élet kiteljesedése.

„Bizony, az Úr aján­dé­ka a gyer­mek, az anya­méh gyü­möl­cse juta­lom” – olvas­suk a 127. zsoltárban.

A szü­lői ösz­tön és a gye­rek­ko­ri trau­mák tehát sok ember­ben ütköz­nek, bel­ső harc ala­kul ki. Sokan úgy pró­bál­ják fel­ol­da­ni ezt az ellent­mon­dást, hogy álla­tot tar­ta­nak, arról gon­dos­kod­nak. Van, ami­kor egy kutyán keresz­tül pró­bál­ják pótol­ni azt a gyön­géd­sé­get, inti­mi­tást, fel­té­tel nél­kü­li sze­re­te­tet, ame­lyet koráb­ban nem kap­tak meg a csa­lád­juk­ban. Ugyan­ak­kor az állat­tar­tás által meg­ta­nul­hat­ják, hogy még­is képe­sek gon­dos­kod­ni, fele­lős­sé­get vál­lal­ni, empa­ti­zál­ni, ész­re­ve­he­tik, hogy igen­is él ben­nük a vágy, hogy oltal­maz­za­nak vala­kit. Tehát akár­mi­lyen meg­le­pő, a kutya­tar­tás is része lehet a gyó­gyu­lá­si folya­mat­nak, és elve­zet­he­ti oda az embe­re­ket, hogy végül még­is kibon­ta­koz­zon a szü­lői képes­sé­gük, gye­re­ke­ket vál­lal­ja­nak, és tovább­ad­ják az éle­tet. Ezt iga­zol­ja Nic­ole Owens és Liz Gra­u­er­holz kuta­tó­pá­ros is, akik azt vizs­gál­ták, miért érzik álta­lá­ban a gaz­dák, hogy a kutya pont olyan, mint a gye­rek a csa­lád­ban. A már kis­gye­re­kes szü­lők közül sokan vála­szol­ták azt a kuta­tók­nak, hogy a kutya segí­tet­te őket a gye­rek­ne­ve­lés­re, a fele­lős­ség­vál­la­lás­ra való felkészülésben.

A kuta­tó­pá­ros sze­rint olyan házas­pá­rok is gyak­ran tar­ta­nak kutyát, akik­nek a gye­re­kei már kire­pül­tek vagy annak a hatá­rán van­nak. Az ilyen­kor tapasz­talt üres­fé­szek-szind­ró­mát, vagy­is ami­kor már nem a gye­re­kek­kel való fog­lal­ko­zás töl­ti ki a csa­lád min­den­nap­ja­it, az állat sok eset­ben segít feldolgozni.

De tér­jünk vissza ahhoz a cso­port­hoz, ahol a kutya nem a gye­re­kek után, hanem azok helyett érke­zik. Van, aki azzal érvel a gyer­mek­te­len­ség mel­lett, hogy nem akar gye­re­ket szül­ni erre a zord világ­ra, de nekik is jó hír, hogy való­já­ban egy csa­lá­don belül a meg­hitt­ség, a való­di ott­hon érzés, a sze­re­tet megteremthető. 

Ahogy Jézus mond­ja: „A vilá­gon nyo­mo­rú­sá­go­tok van, de bíz­za­tok: én legyőz­tem a vilá­got.” (Jn. 16,33)

Az, hogy vala­ki gye­rek­ként rossz szü­lői min­tá­kat kapott, még nem jelen­ti, hogy ő maga is rossz szü­lő lesz. Imád­ság­gal, önis­me­re­ti fej­lő­dés­sel, vagy akár terá­pi­á­val az örök­sé­gek való­já­ban levet­he­tők, a rossz min­ták átír­ha­tók és bár­ki meg­ta­pasz­tal­hat­ja a szü­lő­vé válás teljességét. 

Arra azért érde­mes kitér­ni, hogy nem­csak egy kutya tud gye­rek­pót­lék len­ni, hanem egy gye­rek is tud Isten-pót­lék­ká vál­ni.  De sem egy gye­rek­re, sem egy házi­ál­lat­ra nem ter­hel­he­tő, hogy tőle vár­juk a sze­re­tet­hi­á­nyunk betöl­té­sét, erre ugyan­is csak Isten képes, Ő az, aki fel­té­tel nél­kül sze­ret minket.

For­rás: axi​o​ma​.hu