Hírek Vélemények/Publicisztikák A kút­mér­ge­zé­si tilalomról

A kút­mér­ge­zé­si tilalomról

Kali­for­ni­á­ban vélet­le­nül pont lát­tam, hogyan csi­nál az ember gye­re­ké­ből poszt­mo­dern dzsi­há­d­is­tát az évti­ze­des „LMBTQ-fel­vi­lá­go­sí­tás”.

Aggó­dik a gye­re­ke­kért az LMBTQ-lob­bi. „Diá­kok, szü­lők és fia­ta­lok eshet­nek áldo­za­tul a kor­mány kegyet­len poli­ti­kai játé­ká­nak” – figyel­mez­te­tett tün­te­té­si fel­hí­vá­sá­ban az Amnesty Inter­na­ti­o­nal Magyar­or­szág, a Magyar LMBT Szö­vet­ség, a Magyar Asze­xu­á­lis Közös­ség, a Tár­sa­ság a Sza­bad­ság­jo­go­kért, a Magyar Hel­sin­ki Bizott­ság, a Lab­risz Lesz­bi­kus Egye­sü­let (a Mese­or­szág min­den­kié c. össze­tin­tá­zott papír­ha­lom kiadó­ja), a Szi­vár­vány­csa­lá­do­kért Ala­pít­vány, a Priz­ma Közös­ség, a Hát­tér Tár­sa­ság, vala­mint a Buda­pest Pride. E nyolc, a gyer­me­kek jóra való neve­lé­se iránt elkö­te­le­zett szer­ve­zet sze­rint a kor­mány betil­ta­ná „azo­kat a lét­fon­tos­sá­gú isko­lai prog­ra­mo­kat, ame­lyek egy­részt segí­te­nek a fia­ta­lok­nak abban, hogy infor­má­ci­ók­hoz és támo­ga­tás­hoz jus­sa­nak, más­részt elfo­ga­dóbb és min­den­ki szá­má­ra biz­ton­sá­go­sabb kör­nye­ze­tet garantálnak”.

Nem tudok erről érzel­mek nél­kül beszél­ni, mert Kali­for­ni­á­ban vélet­le­nül pont lát­tam, mit csi­nál az ember gye­re­ké­ből az „LMBTQ-fel­vi­lá­go­sí­tás”, milyen „infor­má­ci­ót és támo­ga­tást biz­to­sít”, és hogyan „garan­tál elfo­ga­dóbb és min­den­ki szá­má­ra biz­ton­sá­go­sabb kör­nye­ze­tet”. A hely­zet az, hogy min­den sza­vuk métely, min­den könnyük hazugság.

Ked­ves olva­sók, a gyer­me­ke­in­kért aggó­dó meleg­lob­bi kap­csán fogad­ja­nak sze­re­tet­tel egy sze­mé­lyes történetet!

A hely­szín az Egye­sült Álla­mok leg­gaz­da­gabb tele­pü­lé­se a Szi­lí­ci­um-völgy pere­mén, amely fen­sé­ges töl­gye­sek és jege­nyé­sek alá vése­tett. Van ebben a gyö­nyö­rű város­ká­ban egy kivá­ló ben­cés közép­is­ko­la, ahol e sorok író­ja 2017 decem­be­ré­ben épp tizen­egye­dik gim­ná­zi­u­mi évét tapos­ta egy­éves ösz­tön­dí­jon, és fülig sze­rel­mes volt egy néger lány­ba. Ezer és mil­lió ins­tás üze­net­vál­tá­sunk egyi­ke során el talál­tam kottyin­ta­ni, hogy keresz­tény vagyok, tehát meleg­há­zas­ság-elle­nes. Per­sze tud­tam, hogy a kör­nyé­ken nem ez a több­sé­gi véle­mény, de gon­dol­tam, a sza­bad­ság föld­jén úgy­is lehet bár­mi­ről két­fé­le­kép­pen gondolkodni.

Téved­tem. Mikor leg­kö­ze­lebb dol­gom volt a lánykollégiumban,hatfős foga­dó­bi­zott­ság várt, akik egy­más sza­vá­ba vág­va, üvölt­ve szed­tek le a tíz kör­möm­ről, hogy ilyet még­is hogy lehet gondolni.

Ismét­lem, egy ben­cés gim­ná­zi­um­ban. Ismét­lem, egy pri­vát üze­net miatt, amit nem a meleg­lob­bi­nak, hanem az akko­ri barát­nőm­nek küldtem.

A kol­lé­gi­um­igaz­ga­tó iro­dá­já­ba vezet­tek, és vagy más­fél órán keresz­tül vitat­koz­tunk, hat az egy ellen, irgal­mat­lan hév­vel. A végén vala­mi olyas­mi­re lyu­kad­tunk ki, hogy a homo­sze­xu­á­lis élet­kö­zös­sé­gek­nek tel­je­sen feles­le­ges álla­mi több­let­jo­go­kat adni, mert nincs tár­sa­dal­mi hasz­nuk, illet­ve a házas­ság a kato­li­kus egy­ház szent­sé­ge­i­nek egyi­ke, ezért a keresz­tény több­ség vérig sér­té­se len­ne a Bib­lia által kár­ho­za­tos bűn­nek tar­tott maga­tar­tás­for­mát álla­mi szin­ten a szent­ség nevé­vel illetni.

Per­sze tar­tós egyet­ér­tés­re nem jutot­tunk, ami leg­in­kább abban érhe­tő tet­ten, hogy én ma Magyar­or­szá­gon jobb­ol­da­li újság­író vagyok, az exem, aki­nek egyéb­ként oly­annyi­ra sem­mi köze a rab­szol­ga­ság­hoz, hogy az édes­ap­ja még Nigé­ri­á­ban élt, ami­kor az édes­any­ját vásá­rol­ta, épp New York állam­ban akti­vis­tás­ko­dik a Black Lives Mat­ter­nél, és Gre­ta Thun­berg anar­chis­tá­it, az Extinc­ti­on Rebel­li­ont szer­ve­zi, a leg­han­go­sabb fér­fi vita­part­ne­rem pedig azóta transz­vesz­ti­ta lett, és a vég­zős évre beköl­tö­zött a lánykollégiumba.

Akkor tanul­tam meg, hogyaz akti­vis­ta­had­se­reg dzsi­hád­já­tól nem véd meg sem a keresz­tény közeg, sem a privátszféra,

őket nem érdek­li, hogy a gon­do­lat, amit a szá­juk­ban for­gat­nak, betű sze­rint ellen­té­tes a hit­tel, amit magu­ké­nak val­la­nak; és az sem érdek­li őket, hogy olyan magán­vé­le­mé­nye­kért ron­ta­nak embe­rek­re, amik­hez egyéb­ként az égvi­lá­gon sem­mi közük.

Nem érdek­li őket, ha nincs iga­zuk; és az sem érdek­li őket, ha a szán­dé­ka­ik­kal tized­szá­za­lé­kok­ban mér­he­tő kisebb­sé­gek állí­tó­la­gos érde­ke­i­ért sér­te­nek vérig milliókat.

Az akti­vis­ta­had­se­reg dzsi­hád­já­ra két gyógy­ír van: egy­részt az, ha téte­le­sen, a mar­xiz­mus­ra, a poszt­mo­dern­re és a dekonst­ruk­ci­ó­ra vissza­ve­zet­ve meg­ért­jük, hogy a tar­ka­bar­ka sze­xu­á­lis iden­ti­tá­sok, a transz­ne­mű­ség és a gen­der pap­jai hogyan hazud­nak ordas logi­kai hibá­kon keresz­tül a sze­münk­be, fel­is­mer­jük a velük szem­be­ál­lít­ha­tó új para­dig­mát, ami­ről hasáb­ja­in­kon leg­utóbb Pál Gyu­la filo­zó­fus érte­ke­zett, és vitá­val ver­jük vissza, győz­zük meg őket. Más­részt az, ha nincs aktivistahadsereg.

Előb­bi­ben remény­ked­ni ide­a­liz­mus, utób­bit elér­ni a meg­ol­dás. Ahol még nincs akti­vis­ta­had­se­reg, oda nem kell csi­nál­ni. Ennyi.

És itt jön kép­be az a „fel­vi­lá­go­sí­tás”, ami­hez neve­zett NGO‑k saját jól fel­fo­gott érde­kük­ben kör­mük sza­kad­tá­ig ragasz­kod­nak. Az ugyan­is, hogy az én kali­for­ni­ai évfo­lyam­tár­sa­im agresszí­vak vol­tak, into­le­rán­sak és fal­ká­ban is csak kor­lá­to­zot­tan vita­ké­pe­sek, bő egy évti­zed ala­pos és egy­ol­da­lú fel­vi­lá­go­sí­tó mun­ká­já­nak volt köszön­he­tő. Kis­gye­rek­ko­ruk óta min­den isko­lá­juk­ban műkö­dött LMBTQ-akti­vis­ta­cso­port, tör­té­ne­lem­órán kiemelt helyen tanul­tak az ame­ri­kai meleg­moz­ga­lom­ról, min­den gim­ná­zi­u­mi hit­tan­órá­ju­kon a dél-ame­ri­kai mar­xis­ta fel­sza­ba­dí­tás-teo­ló­gi­át suly­kol­ták belé­jük, és mire a fel­nőtt­kor kapu­já­ba értek, belé­jük köve­se­dett az egyéb­ként inga­tag, önma­ga far­ká­ba hara­pó ideo­ló­gi­ai katyvasz.

Komoly rész­ben az isko­lai „fel­vi­lá­go­sí­tó” mun­ká­nak köszön­he­tő az, hogy ezek­ből a srá­cok­ból LMBTQ-dzsi­ha­dis­ták let­tek, és most ott rom­bol­nak a BLM-tün­te­té­se­ken az elnyo­ma­tás ellen, kezük­ben az éppen aktu­á­lis iPho­ne-nal. Köz­ben pedig pszi­chi­á­ter­hez járt az összes: mind­egyik szo­ron­gó, alvás- és sze­mé­lyi­ség­za­va­ros embe­ri roncs volt, nem keve­sen mari­hu­á­na-füg­gők is. Soha ennyi bol­dog­ta­lan embert egy helyen nem lát­tam, mint az Egye­sült Álla­mok leg­gaz­da­gabb tele­pü­lé­sé­nek leg­drá­gább iskolájában.

Gaz­dag sze­gé­nyek, sze­gény gaz­da­gok. A nézet­rend­szer, ami sze­rint éltek, a leg­ke­vés­bé sem tett jót nekik. De asze­rint éltek, és jófor­mán ölni tud­tak vol­na érte – mert bő egy évti­ze­den keresz­tül ezt nevel­ték belé­jük igazságként.

Mi ez, ha nem a dzsi­hád, csókolom?

És fél­re­ér­tés ne essék: az NGO‑k isko­lai érzé­ke­nyí­té­se dzsi­ha­dis­tát nevel­ne a te gye­re­ked­ből is. Ha csak azt az egy tisz­tes­sé­ges gon­do­la­tot sze­ret­nék elül­tet­ni a fejé­ben, hogy homo­sze­xu­á­li­sok létez­nek, és csak az iga­zán nagy kre­té­nek bánt­ják őket, a nor­má­lis embe­rek nem, akkor nem akar­ná­nak tel­jes fel­vi­lá­go­sí­tó kam­pányt szervezni.

Nem, ők a tel­jes cso­ma­got akar­ják elül­tet­ni a gye­re­ked fejé­ben, meleg­há­zas­sá­gos­tul, nem­vál­tá­sos­tul, gen­de­res­tül, pán‑, transz- és inter­sze­xu­a­li­tá­sos­tul, no meg a vele járó fene­ket­len poszt­mo­dern üres­ség­gel, kul­túr­mar­xiz­mus­sal, élet­el­le­nes­ség­gel együtt. Ez az az ideo­ló­gi­ai kon­ti­nu­um, kikép­zé­si folya­mat, amely a világ leg­si­ke­re­sebb orszá­gát a sze­münk előtt ránt­ja le a mocsok­ba; ez az a métely, amely csa­lá­do­kat és barát­sá­go­kat tör tár­sa­dal­mi­lag tel­je­sen irre­le­váns LMBTQ-kér­dé­sek men­tén ripi­tyá­ra; és ez az az ideo­ló­gi­ai kút­mér­ge­zés, ami gene­rá­ci­ó­kat tesz kép­te­len­né a kire­pü­lés­re, a csa­lád­ala­pí­tás­ra, az orszá­got-vilá­got épí­tő, hasz­nos élet­re. A pedo­fil­tör­vény módo­sí­tá­sa nem nyom el sen­kit, nem befo­lyá­sol­ja a homo­sze­xu­á­li­sok és egyéb sze­xu­á­lis kisebb­sé­gek jogi stá­tu­szát. A pedo­fil­tör­vény módo­sí­tá­sa a gyer­me­kek köré­ben vég­zett kút­mér­ge­zést tilt­ja, ennek tilal­ma pedig a leg­szen­tebb köz­ér­dek. Jó, hogy most betilt­juk, de már nagy­já­ból teg­nap be kel­lett vol­na til­ta­nunk. Ezel­len csak az szer­vez tün­te­tést, aki maga is kút­mér­ge­zés­ben utazik.

Van az alter­na­tív sze­xu­á­lis iden­ti­tá­sok­ról való fel­vi­lá­go­sí­tás­nak egy meg­fe­le­lő idő­pont­ja. Ez az idő­pont az, ami­kor a cse­pe­re­dő gye­rek képes fel­fog­ni az LMBTQ-ideo­ló­gia filo­zó­fi­ai kon­tex­tu­sát. Ami­kor önál­ló­an tud­ja kri­ti­ka­i­lag értel­mez­ni Michel Foucault‑t és Jac­ques Der­ri­dát. Ami­kor ráéb­red a poszt­mo­dern filo­zó­fi­ai irány­za­tok üres­sé­gé­re, ami­kor fel­is­me­ri kamu­tu­do­mány­ként a kri­ti­kai rassz­el­mé­le­tet és tár­sa­it; meg ami­kor meg­ta­nul­ja azt, hogy ezek mind a mar­xiz­mus­ból nőt­tek ki, abból a mar­xiz­mus­ból, ami a déd­ap­ját mun­ka­tá­bor­ba küld­te, a hazá­ját pedig negy­ven évre gúzs­ba kötöt­te, majd kiáru­sí­tot­ta. Az a gye­rek, aki előtt a poszt­mo­dernt és a mar­xiz­must még nem sike­rült lelep­lez­ni, a hosszú időn át suly­kolt ideo­ló­gi­á­tól dzsi­ha­dis­tá­vá válik.

Annak a gye­rek­nek, aki érti már a mögöt­tes filo­zó­fi­át, sem­mit nem árt­hat a „fel­vi­lá­go­sí­tás”.

De elő­ször a ló, aztán a kocsi. Aki Szil­vay Ger­gely kol­lé­gám A gen­der­el­mé­let kri­ti­ká­ja c. kor­sza­kos művén nem tud­ja átrág­ni magát, nem érett a gen­der­katy­vasz­ra sem. Elő­ször a poszt­mo­dern­ről kell az ifjú­sá­got „fel­vi­lá­go­sí­ta­ni”, az LMBTQ-ügyek­ről csak utá­na szabad. 

„A tévely­gés híve­it nem csak az Egy­ház nyílt ellen­fe­lei között talál­juk; meg­búj­nak ők, mélyen saj­ná­la­tos és félel­mes módon, annak keb­lé­ben és szí­vé­ben is, és annál veszé­lye­seb­bek, minél kevés­bé tűn­nek szem­be. Azon sokak­ra cél­zunk, Főtisz­te­len­dő Test­vé­rek, akik a kato­li­kus hívek közé tar­toz­nak, és ami ennél is saj­ná­la­to­sabb, a pap­ság sora­i­ba is; akik az Egy­ház irán­ti sze­rel­met mímel­ve, a filo­zó­fia és teo­ló­gia erős védel­mé­nek híján, az Egy­ház ellen­sé­gei által taní­tott mér­ge­ző dokt­rí­ná­val átitat­va, a sze­rény­ség érzé­ké­től men­te­sen, az Egy­ház refor­me­re­i­nek képé­ben tet­sze­leg­nek” – írta a Pas­cen­di Domi­ni­ci Gre­gis encik­li­ká­ban, 1907-ben Szent X. Piusz pápa.

Azok, aki­ket ő akkor „moder­nis­ták­nak” neve­zett, a mai poszt­mo­dern elő­fu­tá­rai vol­tak – azé a filo­zó­fi­áé, amely­nek táp­ta­la­ján a 21. szá­zad­ra kicsí­rá­zott a mér­ge­ző woke ideo­ló­gia. Az ellen­szert ő már akkor meg­ta­lál­ta – a filo­zó­fia és teo­ló­gia erős védel­mé­ben, az elmé­lyült tudás­ban, ame­lyen nem hatol át a hazug ideológia.A „fel­vi­lá­go­sí­tók” a filo­zó­fia és teo­ló­gia által még nem védet­tek­ből tobo­roz­ná­nak hadsereget.

Ennek szi­go­rú tilal­má­ért küz­de­ni nem a homo­sze­xu­á­li­sok elnyo­má­sa, hanem keresz­tény­de­mok­ra­ta köte­les­ség. Mert külön­ben elve­szünk, úgy, ahogy a sza­bad világ veze­tő hatal­ma is dara­bok­ra hul­lik a sze­münk előtt.

Az, hogy a magyar ellen­zék a kút­mér­ge­zé­si tila­lom ellen össze­sen egy szaf­tos oro­szo­zás­sal tud til­ta­koz­ni, jel­zi: nincs érvük elle­ne. Tün­tet­ni, károg­ni sza­bad – a jó attól még jó marad. Nem kell Magyar­or­szág­ra akti­vis­ta­had­se­reg – az pedig, hogy legyen, az LMBTQ-lob­bin kívül sen­ki­nek nem érde­ke. Ők viszont annyi­ra akar­ják, hogy a pedo­fi­lok­kal kap­cso­lat­ban is képe­sek az utcá­ra men­ni. Elég ok ez nekünk arra, hogy mi viszont nagyon ne akarjuk.

For­rás: man​di​ner​.hu