Hírek Vélemények/Publicisztikák A közös­sé­gi olda­lak kor­lát­lan hatalma

A közös­sé­gi olda­lak kor­lát­lan hatalma

Negyed­szá­za­da az a remény fogal­ma­zó­dott meg, hogy az inter­net a demok­ra­ti­kus véle­mény­nyil­vá­ní­tás tere­pe lesz, ahol a pénz nél­kü­li kis­em­ber is hason­ló eséllyel indul a nyil­vá­nos­ság­ban, mint egy média­vál­la­lat. A való­ság ettől nem is tér­het­ne el job­ban – mond­ta a Demok­ra­tá­nak Kol­tay And­rás, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem rektora.

– A köz­vé­le­ke­dés még min­dig úgy tart­ja, hogy az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok elnö­ke a sza­bad világ veze­tő­je, a leg­na­gyobb hatal­mú poli­ti­kus. Nem­rég aztán az USA akko­ri elnö­két, Donald Trum­pot elhall­gat­tat­ták a tech­cé­gek cen­zo­rai. Ez azt jelen­ti, hogy a hatal­mi első­ség már ezek­nek a vál­la­la­tok­nak a tulaj­do­no­sa­it illeti?

– Azt egy­elő­re nem gon­dol­nám, hogy a techó­ri­á­sok köz­vet­len poli­ti­kai hatal­mat bito­rol­ná­nak. Viszont két­ség­te­len, hogy ami koráb­ban álla­mi fel­adat volt, pél­dá­ul a nyil­vá­nos­ság hatá­ra­i­nak a meg­hú­zá­sa, a nyil­vá­nos­ság demok­ra­ti­kus funk­ci­ó­i­nak biz­to­sí­tá­sa, azt jórészt kisa­já­tí­tot­ták ezek a cégek. Olyan mér­té­kű befo­lyá­suk van a nyil­vá­nos­ság­ra, ami­lyen a koráb­bi média­konglomerátumok vilá­gá­ban, bár azt is jelen­tős mér­té­kű tulaj­do­no­si kon­cent­rá­ció jel­le­mez­te, nem volt tapasztalható.

– Viszont az jelen­tős poli­ti­kai hata­lom, hogy a közös­sé­gi médi­á­nak dön­tő sze­re­pe van egy párt sike­ré­ben vagy kudar­cá­ban, képes befo­lyá­sol­ni a válasz­tá­sok kime­ne­te­lét. A hagyo­má­nyos médi­u­mok pedig sokak sze­rint már elvesz­tet­ték régi jelentőségüket.

– A közös­sé­gi média nagy sze­le­tet hasí­tott ki magá­nak a tor­tá­ból, de a tele­ví­zi­ó­nak, a rádi­ó­nak és kisebb rész­ben a nyom­ta­tott saj­tó­nak még min­dig jelen­tős a súlya. Viszont ha azt kér­de­zik, hogy mely médi­um hat a leg­erő­tel­je­seb­ben a köz­vé­le­mény­re, akkor az online tar­ta­lom­szol­gál­ta­tá­sok, azon belül a közös­sé­gi plat­for­mok áll­nak az első helyen. Rek­lám­be­vé­te­le­ik már jelen­tő­sen meg­ha­lad­ják a hagyo­má­nyos médi­á­ét, egy-egy poli­ti­kai sze­rep­lő kam­pá­nya során több pénzt költ el a közös­sé­gi médi­á­ban, mint a hagyo­má­nyos csa­tor­ná­kon. A hagyo­má­nyos médi­á­ban meg­je­le­nő rek­lá­mok min­den­ki­hez szól­tak, a meg­ren­de­lők pedig abban remény­ked­tek, hogy minél több olyan hall­ga­tó, néző vagy olva­só lesz, aki a rek­lám hatá­sá­ra haj­lan­dó majd rájuk sza­vaz­ni vagy meg­vá­sá­rol­ni a ter­mé­kü­ket. A közös­sé­gi médi­á­ban azon­ban lehe­tő­ség van arra, hogy cél­zot­tan azo­kat szó­lít­sák meg kam­pá­nyok­kal, akik­től nagyobb eséllyel remél­he­tő bizo­nyos dön­tés vagy sza­va­zat. Kam­pá­nyol­hat­nak pél­dá­ul csak a bizony­ta­lan sza­va­zó­kat cél­ba véve. A sze­mély­re sza­bott poli­ti­kai kam­pá­nyok lehe­tő­sé­ge adott, és ugyan adat­vé­del­mi és egyéb okok­ból nem jog­sze­rű ezek­kel az esz­kö­zök­kel élni, köz­tu­dott, hogy ennek elle­né­re tör­tén­nek ilyen irá­nyú pró­bál­ko­zá­sok. A néhány éve kirob­bant Camb­ridge Analy­ti­ca-bot­rány éppen erről szólt, hogy a Face­book-fel­hasz­ná­lók ada­ta­i­val vissza­él­tek, elad­ták őket a poli­ti­kai pia­con. A fele­lős­ség­re vonást pedig segít elke­rül­ni, hogy a plat­for­mok műkö­dé­se kel­lő­en átláthatatlan.


– Nyug­ta­la­ní­tó­an hangzik.

– Önma­gá­ban az a tény, hogy a tech­cé­gek képe­sek sze­mély­re sza­bott szol­gál­ta­tást nyúj­ta­ni, már jelen­tős koc­ká­zat. Egy jórészt kor­lá­to­zat­lan hata­lom­mal állunk szem­ben, ami akkor is vesze­del­mes, ha éppen nem hasz­nál­ják rossz­ra. De hogy mikor mire hasz­nál­ják, azt nem tud­juk ellenőrizni.

– Kisebb orszá­gok jobb­ol­da­li poli­ti­ku­sai, a jobb­ol­da­li saj­tó­ter­mé­kek már évek óta panasz­kod­nak, hogy szán­dé­ko­san kor­lá­toz­za olda­la­i­kat a Face­book, még­sem tör­té­nik sem­mi. Hálát adha­tunk Donald Trump­nak, mert az ő letil­tá­sa az évek óta folyó vissza­élé­sek­re irá­nyí­tot­ta a figyelmet?

– Azt hiszem, hogy ehhez önkén­te­le­nül is hoz­zá­já­rult. Egy ilyen „nagy­vad” elej­té­se utó­lag vissza­te­kint­ve sors­for­dí­tó pil­la­nat­nak tűn­het majd, fel­té­ve, ha való­ban érde­mi sza­bá­lyo­zás köve­ti a fel­há­bo­ro­dást. Az is igaz, hogy ezek a plat­for­mok évről évre fesze­get­ték a kere­te­ket. Már az is vitat­ha­tó gya­kor­lat volt, hogy az év ele­je óta Trump bejegy­zé­se­it folya­ma­to­san kom­men­tár­ral lát­ta el a Twit­ter, meg­kér­dő­je­lez­ve azok való­ság­tar­tal­mát. Ez nehe­zen illeszt­he­tő bele a poli­ti­kai érte­lem­ben sem­le­ges plat­form képé­be, amit köz­ve­tí­te­ni akar­nak maguk­ról. Folya­ma­to­san men­nek elő­re ezen az úton, de a kitil­tás­sal való­ban drasz­ti­kus beavat­ko­zás­ra került sor. Meg­lát­juk, hogy milyen reak­ció köve­ti. Az Egye­sült Álla­mok­ban lezaj­lott hata­lom­vál­tás miatt nem vár­ha­tó, hogy a követ­ke­ző évek­ben jelen­tős sza­bá­lyo­zás szü­le­tik ezen a téren. Euró­pa befo­lyá­sos poli­ti­kai veze­tői azon­ban nagy­já­ból hason­ló­an gon­dol­kod­nak a techó­ri­á­sok túl­ha­tal­má­ról. Ha ezt meg lehet ten­ni az ame­ri­kai elnök­kel, akkor meg lehet ten­ni bár­ki­vel. Az Euró­pai Uni­ó­ban ezért vár­ha­tó, hogy belát­ha­tó időn belül lesz érde­mi sza­bá­lyo­zás, de a tech­ni­ka folya­ma­to­san fej­lő­dik, a jog pedig sza­lad utá­na. Ez egy soha véget nem érő küz­de­lem, amely szin­te a nyom­da­gép fel­ta­lá­lá­sa óta zajlik.

– Len­gyel­or­szág­ban már dol­goz­nak egy olyan tör­vény­ja­vas­la­ton, amely azt céloz­za, hogy a közös­sé­gi felü­le­tek fel­hasz­ná­lá­si sza­bá­lyai kerül­je­nek össz­hangba a len­gyel tör­vé­nyek­kel. Ez nagy­já­ból azt jelen­te­né, hogy pél­dá­ul a Face­book nem szank­ci­o­nál­hat­na olyan eset­ben, ha egy bejegy­zés vagy fel­hasz­ná­ló nem sér­ti meg a len­gyel jog­sza­bá­lyo­kat. Mit gon­dol erről?

– Ez alap­ve­tő­en dicsé­re­tes, elő­re­mu­ta­tó gon­do­lat a len­gyel kor­mány részé­ről. Nyit­va marad azon­ban egy sor kér­dés, amit nem tud kezel­ni egy ilyen sza­bá­lyo­zás. Tovább­ra is a plat­for­mok dön­te­nek ugyan­is, csak ezután nem arról, hogy egy tar­ta­lom a saját fel­hasz­ná­lá­si sza­bály­za­tuk­ba ütközik‑e, vagy sem, hanem hogy a len­gyel jog­rend­szer­rel ellentétes‑e. Ez egy­ál­ta­lán nem biz­tos, hogy könnyebb kér­dés, bár a len­gyel jog­rend­szer fel­te­he­tő­en szé­le­sebb kör­ben védi a szó­lás­sza­bad­sá­got, mint a plat­for­mok saját sza­bály­za­ta. A sza­bá­lyo­zás nem ad választ arra sem, hogy a kevés­bé lát­ha­tó mani­pu­lá­ci­ó­val mi a teen­dő. Az úgy­ne­ve­zett „szer­kesz­tői” tevé­keny­ség­gel, az egyes tar­tal­mak elő­tér­be helye­zé­sé­vel vagy mások elrej­té­sé­vel mit kezd a len­gyel tör­vény? Egy erre a jelen­ség­re irá­nyu­ló sza­bá­lyo­zás azt igé­nyel­né, hogy a plat­form, az álta­la hasz­nált mes­ter­sé­ges intel­li­gen­cia műkö­dé­se legyen a ható­sá­gok szá­má­ra átlát­ha­tó. Ennek ellen­őr­zé­se egy­elő­re nehe­zen len­ne meg­old­ha­tó egy álla­mi szerv szá­má­ra, de két­ség­te­len, hogy előbb-utóbb fog­lal­koz­ni kell ezzel a kér­dés­sel is.

– Több helyen is azt lehet olvas­ni, hogy a tech­cé­gek túl­ha­tal­má­nak egyik lehet­sé­ges meg­ol­dá­sa len­ne a feldarabolásuk.

– Ez a meg­ol­dás a tech­vál­la­la­tok­ra jelen­leg nem alkal­maz­ha­tó, ennek elle­né­re az ezt köve­te­lő han­gok egy­re erő­seb­bek Ame­ri­ká­ban és Euró­pá­ban egy­aránt. A fel­da­ra­bo­lás ellen szó­ló jogos érv, hogy miért bün­tes­se az állam azt a vál­la­la­tot, ame­lyik a pia­con nagyon sike­res? A hely­zet azon­ban az, hogy ebben az eset­ben már nem a piac­hoz való hoz­zá­fé­rés biz­to­sí­tá­sá­ról van csu­pán szó, hanem a demok­rá­cia és a demok­ra­ti­kus nyil­vá­nos­ság jövő­jé­ről. A prob­lé­má­ra van egy, a fel­da­ra­bo­lás­nál sze­lí­debb esz­köz is, ami a ver­seny­jo­gi nor­mák foko­zot­tabb figye­lem­be­vé­te­lé­re támasz­kod­na. A cél az len­ne, hogy a cégek pia­ci visel­ke­dé­sét olyan kere­tek közé szo­rít­sák, amely nem lehe­tet­le­ní­ti el kisebb ver­seny­tár­sa­ik fel­nö­ve­ke­dé­sét. Ezek az óri­ás­cé­gek miköz­ben maguk­ról kiegyen­sú­lyo­zott, vidám, pozi­tív képet sugá­roz­nak, a pia­con min­den erő­vel arra törek­sze­nek, hogy kiszo­rít­sák a lehet­sé­ges konkurenseket.

– A Twit­ter és a Face­book magán­cég, aki­nek prob­lé­má­ja van a fel­hasz­ná­lá­si fel­té­te­lek­kel, men­jen másik felü­let­re. Mit gon­dol erről az érvelésről?

– Azt, hogy nem meg­győ­ző. For­mál­jo­gi szem­pont­ból igaz, hogy a szó­lás­sza­bad­ság gya­ko­rol­ha­tó más inter­ne­tes felü­le­ten is, egy poli­ti­kai sze­rep­lő is kam­pá­nyol­hat a Face­boo­kon és a Twit­te­ren kívül is. A prob­lé­ma azon­ban az, hogy ezek a plat­for­mok olyan nagy­ra nőt­tek, hogy meg­ke­rül­he­tet­le­nek a nyil­vá­nos­ság szá­má­ra. Aki eze­ken a felü­le­te­ken nem sze­re­pel hatá­so­san, az kudarc­ra van ítél­ve, egy poli­ti­kus vagy köz­éle­ti sze­mé­lyi­ség szá­má­ra való­já­ban nincs válasz­tá­si lehe­tő­ség. Azt azon­ban hoz­zá kell ten­ni, hogy az inter­ne­tes piac nagyon dina­mi­ku­san vál­to­zik, sok húsz évvel ezelőt­ti óri­ás­cég­ről ma már alig-alig hal­lunk. Nem biz­tos, hogy az éppen ma a pia­cot ura­ló óri­á­sok tíz vagy húsz év múl­va ugyan­ilyen befo­lyá­so­sak lesz­nek. A piac jel­le­ge azon­ban azt mutat­ja, ha egy cég kiesik a nagyok közül, akkor hason­ló­an nagyok jön­nek a helyük­re, tehát a prob­lé­ma újratermelődik.

– A Face­book egyik lehet­sé­ges alter­na­tí­vá­ját, a Par­lert szin­tén eltün­tet­ték a világ­há­ló­ról. Úgy tűnik, hogy nem­csak a külön­bö­ző véle­mé­nyek­nek, hanem a ver­seny­tár­sak­nak sem adnak teret.

– Ahogy koráb­ban mond­tam, a rivá­li­sa­ik­kal szem­ben könyör­te­le­nek a nagyok, bár ebben a konk­rét eset­ben nyil­ván poli­ti­kai vetü­le­te is volt a leszá­mo­lás­nak. A Par­ler nevű plat­for­mon Trump hívei gyü­le­kez­tek jelen­tős szám­ban, elle­he­tet­le­ní­té­se nem válasz­ha­tó el Donald Trump közös­sé­gi médi­á­ból való kitil­tá­sá­tól. Ez pedig rend­kí­vül aggá­lyos, füg­get­le­nül attól, hogy mit gon­do­lunk az elnök­ről vagy a híve­i­ről. A Par­ler ugyan­is nem sér­tet­te meg az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok tör­vé­nye­it. Sőt, maxi­má­li­san kihasz­nál­ta az abból adó­dó lehe­tő­sé­ge­ket, ame­lye­ket egyéb­ként a nagy óri­á­sok is ugyan­úgy kihasz­nál­tak annak ide­jén. A közös­sé­gi felü­le­tek­re vonat­ko­zó sza­bá­lyo­zás ugyan­is kimond­ja, hogy a cégek nem von­ha­tók fele­lős­ség­re a felü­le­tü­kön fel­buk­ka­nó eset­le­ge­sen jog­sér­tő tar­tal­mak miatt, viszont sza­bad­sá­guk­ban áll azok­kal szin­te bár­mit kez­de­ni, azaz ked­vük­re töröl­he­tik őket. A Par­ler úgy dön­tött, hogy nem kezd velük sem­mit, min­den­ki azt mond, amit akar. A Par­ler fel­te­he­tő­en jog­sze­rű­en műkö­dött, ennek elle­né­re kira­dí­roz­ták a nyil­vá­nos­ság­ból. Az a hely­zet azon­ban, hogy az elle­he­tet­le­ní­té­se sem volt jog­sze­rűt­len. A tech­cé­gek egy­sze­rű­en éltek tör­vény adta hatal­muk­kal, ami­kor azt a plat­for­mot eltün­tet­ték a világ­há­ló­ról. Jog­sze­rű, de ennek elle­né­re nagyon is aggá­lyos, hogy ilyen meg­tör­tén­het. A dön­tés sem­mi eset­re sem a szó­lás­sza­bad­ság üdvé­re szolgál.

– Mi a saj­tó­sza­bad­ság fogal­má­nak tar­tal­ma nap­ja­ink­ban? Kér­dez­zük ezt annak fényé­ben is, hogy tulaj­don­kép­pen bár­ki sza­ba­don lét­re­hoz­hat bár­mi­lyen online média­ter­mé­ket, azon­ban a Face­book kor­lá­toz­za azok lát­ha­tó­sá­gát, akik­kel világ­né­ze­ti­leg nem szimpatizál.

– Negyed­szá­za­da az a remény fogal­ma­zó­dott meg, hogy az inter­net a demok­ra­ti­kus véle­mény­nyil­vá­ní­tás tere­pe lesz, ahol a pénz nél­kü­li kis­em­ber is hason­ló eséllyel indul a nyil­vá­nos­ság­ban, mint egy média­vál­la­lat. A való­ság ettől nem is tér­het­ne el job­ban. Egy fel­hasz­ná­lói fiók vagy egy konk­rét tar­ta­lom indo­ko­lat­lan tör­lé­se leg­alább érzé­kel­he­tő, és idő­vel talán szá­mon­kér­he­tő is lesz. Az viszont rejt­ve marad, hogy a plat­for­mok milyen módon avat­koz­nak be annak érde­ké­ben, hogy bizo­nyos infor­má­ci­ók vagy tar­tal­mak sok fel­hasz­ná­ló­hoz eljus­sa­nak, más tar­tal­mak lát­ha­tó­sá­gát viszont kor­lá­toz­zák. Ezt a mani­pu­lá­ci­ót szin­te lehe­tet­len bizo­nyí­ta­ni, az egész folya­mat­ból hiány­zik az átlát­ha­tó­ság. A saj­tó­sza­bad­ság fogal­ma ügyé­ben pedig két alap­ve­tő kér­dést kell tisz­táz­ni. Az első, hogy mit mond­ha­tunk, és ki beszél­het. Ebben a tekin­tet­ben, azt hiszem, jól állunk, lénye­gé­ben, szűk­re sza­bott kivé­te­lek mel­lett, bár­ki bár­mit mond­hat sza­ba­don Magyar­or­szá­gon és egész Európában.

– És a másik?

– A másik kér­dés, hogy milyen esé­lye van egy véle­mény­nek arra, hogy tény­le­ges hatást fejt­sen ki. A szó­lás­sza­bad­ság ugyan­is nem pusz­tán azt jelen­ti, hogy az állam és min­den szer­ve hagy­jon béké­ben élni, és ne kor­lá­toz­zon a sza­bad­sá­gom­ban, hanem azt is, hogy áll­ja­nak ren­del­ke­zés­re olyan fóru­mok, ahol a véle­mé­nyek hat­ni tud­nak, inter­ak­ci­ó­ba tud­nak lép­ni egy­más­sal. Ebben a tekin­tet­ben a közös­sé­gi médi­á­nak hatal­mas adós­sá­ga van. A plat­for­mok­kal szem­ben pedig jogos elvá­rás, hogy ne csak enged­jék a fel­hasz­ná­ló­kat beszél­ni, hanem töre­ked­je­nek egyen­súly­ra, amely min­den véle­mény­nek azo­nos esélyt ad a hoz­zá­fé­rés­re és a közön­sé­gé­hez való elju­tás­ra. Ami­kor egy tar­tal­mat elrej­te­nek a fel­hasz­ná­lók elől, ezzel szem­ben egy mási­kat nagyobb elérés­hez segí­te­nek, az önma­gá­ban nem tekint­he­tő jog­sér­tés­nek, a jelen­le­gi jog­sza­bá­lyok lehe­tő­vé teszik az ilyet. A kér­dés csak az, hogy jó‑e ez a nyil­vá­nos­ság­nak és álta­lá­ban a demokráciának.

Szal­ma György

For­rás: Demok​ra​ta​.hu