Hírek Vélemények/Publicisztikák A kazah kaland

A kazah kaland

A mos­ta­ni, lénye­gé­ben „egy­éj­sza­kás” (kazah) kaland tehát még nem oko­zott mara­dan­dó káro­so­dást a tér­ség geo­po­li­ti­kai egyensúlyában

A 21. szá­zad alap­ve­tő folya­ma­ta­it az újabb világ­bi­ro­da­lom-vál­tás hatá­roz­za meg, ami két ok miatt is sok­kal nagyobb drá­ma, mint az eddi­gi hat­száz év öt világ­bi­ro­da­lom-vál­tá­sa. (Pedig azok­nál is „világ­há­bo­rúk” zaj­lot­tak le.) Az egyik ok, hogy „kifogy­tak” a nyu­ga­ti nem­zet­ál­la­mok, ezért a hete­dik világ­bi­ro­da­lom, ha lesz ilyen, csak a Nyu­ga­ton kívü­li világ­ból kerül­het ki, ami vagy a Nyu­gat végét jelen­ti, vagy – ezt eny­hí­ten­dő – azt, hogy egy nem nyu­ga­ti, de sike­re­sen nyu­ga­to­sí­tott ország lesz a hete­dik biro­da­lom, ami logi­ka­i­lag csak Kína lehet.

A másik, hogy szem­ben az eddi­gi világ­bi­ro­da­lom-vál­tá­sok­kal, a mos­ta­ni egy olyan világ­ban ját­szó­dik le, ahol roha­mos gyor­sa­ság­gal zaj­lik a való­ság fel­szá­mo­lá­sa, ahol a glo­bá­lis „való­ság­ipa­ri művek” gigan­ti­kus média­üze­mei-nek futó­sza­lag­jai ont­ják a tet­szés sze­rint legyár­tott (már­mint a világ nem léte­ző ura­i­nak tet­szé­se sze­rint legyár­tott), mes­ter­sé­ges való­sá­go­kat, ame­lyek­nek ket­re­ce­i­ben tárol­va síny­lő­dik a jobb sors­ra érde­mes világ.

A vilá­gok hábo­rú­ja ma a való­sá­gok hábo­rú­ját jelen­ti, pon­to­sab­ban az egyes mes­ter­sé­ge­sen konst­ru­ált való­sá­gok mögött meg­hú­zó­dó tek­to­ni­kus erők hábo­rú­ját. Az egy­más­sal glo­bá­lis hábo­rút foly­ta­tó való­sá­gok mind­egyi­ke egy-egy nar­ra­tí­vát ölt magá­ra, olyan elbe­szé­lé­si módot, amely­nek értel­me­zé­si kere­te és foga­lom­kész­le­te fegy­ver­ként for­gat­ha­tó a velük szem­ben álló nar­ra­tí­vák üze­mel­te­tői ellen. Egy ilyen világ­ha­tal­mi tér­ben egyet­len loká­lis konf­lik­tus sem értel­mez­he­tő önma­gá­ban, mert mint a mág­nes körü­li erő­vo­na­lak men­tén lét­re­jö­vő vas­re­sze­lék-min­tá­za­tok, úgy „áll­nak be” a világ helyi tár­sa­dal­mai e tek­to­ni­kai feszült­sé­ge­ket kel­tő hatal­mak erő­vo­na­lai mentén.

A közel­múlt­ban leját­szó­dott „kazah kaland” is első­sor­ban ebből az opti­ká­ból szem­lél­ve ad magya­rá­za­tot a tör­té­né­sek mélyebb réte­ge­i­nek a meg­ér­tés­hez. A las­san egy évszá­za­da reg­ná­ló ame­ri­kai világ­bi­ro­da­lom a vég­nap­ja­it éli, és bár a prog­ra­mo­zott káosz ger­jesz­té­sé­vel még hosszú időn át lehet képes agó­niá-jának a meg­hosszab­bí­tá­sá­ra, de a 21. szá­zad során bizo­nyo­san meg­szű­nik biro­da­lom­ként létez­ni. Mivel a fő rivá­li­sa és egy­ben poten­ci­á­lis kihí­vó­ja és utó­da Kína, így ért­he­tő, hogy a ket­te­jük között kiala­ku­ló konf­lik­tus­me­ző a meg­ha­tá­ro­zó ele­me e glo­bá­lis hábo­rú­nak.

Ám a leg­sú­lyo­sabb kihí­vás egy olyan eur­ázsiai együtt­mű­kö­dé­si rend­szer, amely­nek Kína mel­lett Orosz­or­szág és Euró­pa is része­se. Az ago­ni­zá­ló ame­ri­kai biro­da­lom­nak tehát min­dent meg kell ten­nie azért, hogy mind­hár­mu­kat meg­gyen­gít­se, illet­ve, hogy komp­lex kap­cso­la­ti rend­sze­rü­ket szét­zi­lál­ja. Mivel a köz­vet­len kato­nai konf­ron­tá­ció (leg­alább is egy­elő­re) nem iga­zán alkal­maz­ha­tó esz­köz, így a biro­da­lom több­nyi­re olyan pro­xy­há­bo­rú­kat hoz lét­re, ame­lyek állan­dó bizony­ta­lan­ság­ban és igen költ­sé­ges készült­ség­ben tart­ják ellen­fe­le­it. Ennek leg­lát­vá­nyo­sabb pél­dá­ja Ukraj­na, Taj­van, vagy Euró­pa ese­té­ben a mes­ter­sé­ge­sen ger­jesz­tett mig­rá­ci­ós áradat.

Euró­pa és Orosz­or­szág érint­ke­zé­si felü­le­tén a hábo­rús konf­lik­tust köz­vet­le­nül meg­elő­ző fázis­ba lépett át ez a „csi­nált” hábo­rú, az Afga­nisz­tán­ból tör­té­nő biro­dal­mi kivo­nu­lást köve­tő­en egy­re inkább fel­ér­té­ke­lő­dik az a Közép-Ázsia, ahol Kína és Orosz­or­szág stra­té­gi­ai törek­vé­se­i­nek erő­te­ré­ben for­má­ló­dik a loka­li­tá­sok „vas­re­sze­lék-min­tá­za­ta”.

A tér­ség meg­ha­tá­ro­zó álla­ma két­ség­kí­vül Kazahsz­tán, amely­nek terü­le­te, népes­sé­ge, geo­po­li­ti­kai para­mé­te­rei, ener­gia­hor­do­zók­ban és nyers­anya­gok­ban való gaz­dag­sá­ga ért­he­tő módon teszi nagyon alkal­mas­sá, hogy egy pro­xy­há­bo­rú lát­vány­tech­ni­kai hely­szí­ne legyen. És most majd­nem lett is, mert bár a hely­zet köz­vet­len tech­ni­kai érte­lem­ben sta­bi­li­zá­ló­dott, de a tör­té­net­nek nincs vége, sőt egé­szen bizo­nyo­san még csak most kez­dő­dik a közép-ázsi­ai tér­ség „fel­ké­szí­té­se” arra, hogy ott az ame­ri­kai biro­da­lom mind­két rivá­li­sát, Orosz­or­szá­got és Kínát egy­szer­re legyen képes desta­bi­li­zál­ni. Ha pedig eset­leg még súr­ló­dá­so­kat is gene­rál­hat ket­te­jük között, az lehet a biro­dal­mi „bónusz”.

Szá­mos olyan jel­lem­ző­je van a tér­ség­nek, amely igen­csak alkal­mas­sá teszi a desta­bi­li­zá­lás­ra, hisz vala­mennyi álla­má­nak meg­ha­tá­ro­zó ural­mi cso­port­jai most már évti­ze­dek óta veszé­lye­sen örvény­lő insta­bil hely­zet­ben van­nak. Las­san negy­ven éve már, hogy meg­ne­szel­ve a szov­jet biro­da­lom meg­gyen­gü­lé­sét, majd meg­ta­pasz­tal­va annak szét­hul­lá­sát egy­re nyíl­tab­ban igye­ke­zett min­den ural­mi cso­port a lehe­tő leg­gát­lás­ta­la­nabb módon meg­sze­rez­ni min­den anya­gi és szim­bo­li­kus erő­for­rást, tekin­tet nél­kül arra, hogy a saját tör­té­nel­mé­ből kilö­kött vesz­tes több­ség szá­má­ra ez milyen meg­pró­bál­ta­tá­sok­kal jár.

Kazahsz­tán ese­té­ben a szín­fa­lak mögött köz­vet­len kivál­tó okként való­szí­nű­leg egy ilyen oli­gar­chi­kus cso­por­tok között lezaj­ló hatal­mi átren­de­ző­dés húzó­dik meg. És amíg Orosz­or­szág stra­té­gi­ai befo­lyá­sa meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len, és nem ala­kul ki súr­ló­dás a kínai és orosz stra­té­gi­ai törek­vé­sek között, addig az ilyen átren­de­ző­dé­sek nem szol­gál­nak hasz­nál­ha­tó „rés­ként” az ame­ri­kai biro­da­lom prog­ra­mo­zott káosz­ra épí­tő elkép­ze­lé­se­i­nek vég­re­haj­tá­sá­hoz.

Ám alig­ha lehet kér­dés, hogy a biro­da­lom stra­té­gi­ai cél­ja egy akár Afga­nisz­tán­hoz hason­lít­ha­tó dimen­zi­ó­jú pro­xy­há­bo­rú kirob­ban­tá­sa, ami hosszú időn keresz­tül köt­he­ti le mind­két ázsi­ai rivá­li­sa ener­gi­á­it. Ez a mos­ta­ni, lénye­gé­ben „egy­éj­sza­kás” (kazah) kaland tehát még nem oko­zott mara­dan­dó káro­so­dást a tér­ség geo-poli­ti­kai egyen­sú­lyá­ban, de ami késik, nem múlik. Az ame­ri­kai biro­da­lom stra­té­gái e „futó kaland” után egé­szen bizo­nyo­san kísér­le­tet tesz­nek majd egy olyan intim lia­i­son lét­re­ho­zá­sá­ra, ami hosszú távon már igen súlyos követ­kez­mé­nyek­kel járhat. 

Bogár Lász­ló közgazdász

For­rás: magyar​hir​lap​.hu