A Kár­pát-meden­ce szellemóriásai

Csin­ta Samu inter­jú­kö­te­té­ben jeles, hatá­ron inne­ni és túli értel­mi­sé­gi­ek szó­lal­nak meg

Por alatt parázs cím­mel, Beszél­ge­té­sek élet­ről, világ­ról alcím­mel látott nap­vi­lá­got a Magyar Nem­zet­ben is pub­li­ká­ló Csin­ta Samu inter­jú­kö­te­te. A több mint három­száz olda­las könyv, Erdély után, hama­ro­san az anya­or­szág­ban is kap­ha­tó lesz.

Oly kor­ban élünk, ami­kor a tele­ví­zió kisa­já­tí­tot­ta a ripor­tot, kiik­tat­ta a nyom­ta­tott saj­tó majd tel­jes egé­szé­ből. Gon­do­lok itt a klasszi­kus iro­dal­mi riport­ra, nem a tény­fel­tá­ró­ra. Hason­ló sors­ra jutott a nagy­interjú is. Online felü­le­te­ken talál­koz­ni manap­ság élet­út-beszél­ge­té­sek­kel. Hogy a műfaj­ról mit tart a szer­ző, az kide­rül az előszavából:

„A szak­iro­da­lom sze­rint az a jó inter­jú, amely­nek olva­sá­sa­kor az olva­só már-már úgy érzi, har­ma­dik­ként maga is ott ül a két beszél­ge­tő fél mellett.”

A 2015-től, a Három­szék hét végi lap­szá­ma­i­ban meg­je­lent 150 inter­jú­já­ból válo­ga­tott ki mint­egy negy­ve­net a szer­ző­jük. Csin­ta Samu beszél­ge­tő­tár­sai közül, a meg­annyi ismert sze­mé­lyi­ség mel­lett akad­tak olyan erdé­lyi­ek, aki­ket csak hír­ből ismer­tem a kötet olva­sá­sa előtt. Öröm­te­li, hogy ha pusz­tán végig­ol­vas­suk a név­sort, por­ba hull a bal­lib – magát egye­dü­li­nek, kizá­ró­la­gos­nak tar­tó – értel­mi­ség alan­tas állí­tá­sa, misze­rint a jobb­ol­da­lon nin­cse­nek való­di tehet­sé­gek, való­di szel­le­mi óri­á­sok.
Az inter­jú­kat cik­lu­sok­ba fog­lal­ta szerzőjük.

Az Írott szó alatt az elsza­kí­tott terü­le­tek – ese­tünk­ben Erdély – Par­ti­um – Szé­kely­föld – olyan író­nagy­sá­ga­it mutat­ja be a ripor­ter, mint Bog­dán Lász­ló, Far­kas Árpád, Szi­lá­gyi Ist­ván vagy Bodor Ádám.

A Ked­ve­zőbb idők a román – magyar viszonyt vizs­gál­ja, nem vélet­le­nül Ablon­czy Balázzsal, a Tri­a­non 100 Kuta­tó­cso­port veze­tő­jé­vel indít­va, majd meg­szó­lal­tat­va Király Károlyt, Mar­kó Bélát, Dani­el Bar­bu poli­ti­kus-poli­to­ló­gust, Sabin Gher­man, tévés újság­írót, aki sze­rint a mos­ta­ni román poli­ti­kai elit kira­bol­ja Erdélyt, lerom­bol­ja kultúráját.

A Lélek­tú­ra feje­zet­cím után, hús­vét kap­csán, lel­ké­szek, plé­bá­no­sok – pél­dá­ul Kató Béla, Ger­gely Ist­ván – mel­lett szót kapott Csó­kay And­rás vagy Tánczos Vil­mos nép­rajz­ku­ta­tó, a hagyo­má­nyos népi imád­sá­gok mold­vai és gyi­me­si gyűjtője.

A Pók­min­ta művé­sze­ket, spor­to­ló­kat mutat be, pél­da­ér­té­kű sze­mé­lyi­sé­ge­ket: Kányá­di Sán­dort, Kal­lós Zol­tánt, Berecz And­rást, Sebes­tyén Már­tát, Kemény Dénest, Bölö­ni Lászlót.

A befe­je­ző cik­lus, a Bel­ső hal­lás szin­tén a művé­sze­té, ám a végén, egy­út­tal a kötet végén már szű­kebb hazá­ja, Sep­si­szent­györgy nagy­ja­it hív­ta beszél­get­ni Csin­ta Samu. Így Sel­me­czi György, Jan­ko­vics Mar­cell mel­lett Mát­ray Lász­lót, Pál­ffy Tibort, Mol­nár Gizel­lát, a Tamá­si Áron Szín­ház szín­mű­vé­sze­it. Tar­tal­mas uta­zás­ra hív a szer­ző, amely­nek végén kiraj­zo­ló­dik az elmúlt fél évti­zed Tri­a­non aljas­sá­gá­val máig daco­ló magyar­sá­ga, s az, miből fakad e dac ere­je. Por alatt parázs. Hár­mas Ala­pít­vány és a H – Press Kft., Sep­si­szent­györgy, 2020.

Dit­zendy Attila

For­rás: Magyar Nemzet