A Kár­pát-meden­ce min­den sze­le­te meg­je­le­nik Tusványoson

Fia­tal muzsi­ku­sok nép­ze­nei kon­cert­je­i­vel, tánc- és ének­ta­ní­tás­sal, mese­mon­dás­sal, kéz­mű­ves fog­lal­ko­zás­sal és tánc­ház­zal vár­ja a láto­ga­tó­kat a Kri­za János Nép­ze­nei Sátor Tus­vá­nyo­son. A Hagyo­má­nyok Háza és az Erdé­lyi Hagyo­má­nyok Háza Ala­pít­vány által támo­ga­tott prog­ra­mok­ról a nép­ze­nei sátor szak­mai fele­lő­se, Pál Ist­ván Sza­lon­na beszélt.

A Kri­za János Nép­ze­nei Sátor 2018 óta vár­ja Tus­nád­für­dőn a láto­ga­tó­kat. Pál Ist­ván Sza­lon­na elmon­dá­sa sze­rint néhány barát­já­val, Krak­kó Ákos­sal és Oláh Zsa­net­tel beszél­get­ve szü­le­tett meg az ötle­te. Mint mondta,a tus­vá­nyo­si for­ga­tag­ban egy külön­ál­ló sát­rat álmod­tak meg a nép­ze­né­nek, a nép­tánc­nak és a népművészetnek.

A meg­va­ló­sí­tást a Hagyo­má­nyok Háza és néhány cég támo­gat­ta. Az idei, júli­us 19-től 24-ig tar­tó prog­ra­mot egy év kiha­gyás után szer­vez­ték töret­len len­dü­let­tel és ötle­tek­kel. A kéz­mű­ves­ség­től a nép­me­sén át a nép­tánc­tól a nép­ze­né­ig, a nép­dal­ének­lé­sig jele­nik meg gaz­dag kíná­la­tuk a palettán.

Pál Ist­ván Sza­lon­na elmond­ta, hogy olyan tema­ti­ká­val állí­tot­ta össze a prog­ra­mo­kat, hogy egy-egy este szól­jon a Vaj­da­ság­ról, Kár­pát­al­já­ról, Fel­vi­dék­ről, Erdély­ről és az anya­or­szág­ról, így a Kár­pát-meden­ce min­den sze­le­te megjelenhet.

A zene­ka­ro­kat tekint­ve a prí­má­sok azok, akik kon­cep­ci­ón­kat végig­vi­szik: olyan zene­ka­ro­kat hív­tam meg, amik­nek prí­má­sai az emlí­tett vidé­ke­ket képviselik.

–  tet­te hozzá.

A tánc­ta­ní­tá­sért Siken­táncz Szil­vesz­ter, Berecz Ist­ván felel, és dél­utá­non­ként egy mező­sé­gi, magyar­pa­lat­kai tán­cot taní­ta­nak egé­szen az ala­pok­tól Far­kas Zol­tán és fele­sé­ge, Ildi­kó segít­sé­gé­vel. A tábor­la­kók között nagyon sokan van­nak, akik kire­keszt­ve érzik magu­kat az esti tánc­há­zi prog­ra­mo­kon a tán­cos lábú­ak között. Hiá­nyos­sá­ga­i­kat dél­utá­non­ként pótol­hat­ják, s a meg­szer­zett tudás­sal már maga­biz­to­san vehet­nek részt az esti találkozón.

A sátor bevál­tot­ta a remé­nye­ket, Tus­vá­nyos egyik leg­nép­sze­rűbb hely­szí­ne lett. A terü­le­tet a Pro Mino­ri­ta­te Ala­pít­vány biz­to­sít­ja. Min­dig telt ház­zal szá­mol­hat­nak, az élő­ze­ne vonz­za a ven­dé­ge­ket, s a gaszt­ro­nó­mi­ai udvar is hamar kere­sett lett.

Emlé­ke­ze­tes pil­la­nat­ként emlék­szem vissza arra, ami­kor két esz­ten­de­je meg­éne­kel­tet­tem az egy­be­gyűl­te­ket, a csár­dá­sok­tól a Kos­suth-nótá­kig ter­jedt a reper­to­ár. Fél­ezer ember kapasz­ko­dott egy­más­ba… egy­szó­val, fel­eme­lő érzés volt.

– fog­lal­ta össze a népzenész.

For­rás: magyar​nem​zet​.hu