Hírek Vélemények/Publicisztikák A józan ész kudarca

A józan ész kudarca

Az erény és a művé­szi adott­ság a ráci­ón túl az embe­ri kitel­je­se­dés esz­kö­zei. Árnyal­tan, de a poli­ti­ka is szem­be­sül az erény és a művé­szi meg­tes­te­sü­lés kihí­vá­sa­i­val. A poli­ti­kai erény annak képes­sé­ge, hogy a dön­té­sek előtt hatás­elem­zést végez­ve törek­szik meg­hoz­ni a köz javát leg­in­kább szol­gá­ló intéz­ke­dést. A poli­ti­kai stra­té­gia és tak­ti­ka nem lehet sem elna­gyolt, sem a több­ség érde­kei ellen való. Min­den eset­ben szá­mol­ni kell a dön­té­sek hosszú távú követ­kez­mé­nye­i­vel. Ennek érde­ké­ben a meg­fe­le­lő idő­zí­tés a leg­fon­to­sabb fel­té­tel, egy­ben a poli­ti­ka művé­sze­té­nek megjelenítése.

Kiemel­ke­dő állam­fér­fi­ak tet­te­i­ben idő­ről idő­re kimu­tat­ha­tó dön­té­se­ik indo­kolt­sá­ga és az idő­zí­tés pre­ci­zi­tá­sa. Nap­ja­ink poli­ti­ku­sai elfe­lejt­het­ték eme sza­bályt, vagy ami még elke­se­rí­tőbb, nin­cse­nek tisz­tá­ban a poli­ti­kai erény és művé­szet szük­sé­ges­sé­gé­vel. Más­ként nehe­zen értel­mez­he­tő az ész­sze­rűt­len intéz­ke­dé­sek soka­sá­ga. Ilyen meg­nyil­vá­nu­lás az az ame­ri­ka­i­ak által ger­jesz­tett véle­mény, hogy Orosz­or­szág Euró­pa kato­nai meg­szál­lá­sá­ra készül. Sőt Joe Biden ame­ri­kai elnök azt hang­sú­lyoz­za, hogy a vár­ha­tó orosz agresszió magát a nyu­ga­ti demok­rá­ci­át fenye­ge­ti. A hang­za­tos reto­ri­ka hát­te­ré­ben az áll, hogy orosz csa­pa­tok jelen­leg mint­egy száz­ezer fővel tar­ta­nak had­gya­kor­la­tot orszá­guk nyu­ga­ti hatá­rá­nak közelében.

Nem zár­ha­tó ki, hogy Moszk­va kato­nai boszor­kány­kony­há­já­ban min­den­fé­le hely­zet­re készí­te­nek stra­té­gi­ai és tak­ti­kai vála­szo­kat, ahogy a NATO is – nagyon helye­sen – törek­szik erre. Két­ség­te­len, Orosz­or­szág arze­nál­ja segít­sé­gé­vel jelen­tős pusz­tí­tást tud­na okoz­ni egy világ­mé­re­tű kato­nai konf­lik­tus ese­tén. De miért ten­né, ráadá­sul éppen most, az orosz gaz­da­sá­got is súlyo­san érin­tő pan­dé­mia ide­jén? Moszk­va gaz­da­sá­gi és poli­ti­kai érde­ke azt dik­tál­ja, hogy együtt­mű­köd­jön a fej­lett világ­gal, ne pedig konf­ron­tá­lód­jon vele. Egy feszült­sé­get ger­jesz­tő stra­té­gia Orosz­or­szág szá­má­ra kezel­he­tet­len jövőt vizionálna.

Akkor az orosz had­ve­ze­tés miért mutat be erőt demonst­rá­ló had­gya­kor­la­tot és miért ad alkal­mat a NATO ber­zen­ke­dé­sé­re? A meg­ér­tés­hez fon­tos néhány előz­ményt szám­ba­ven­ni, pél­dá­ul azt, hogy az ame­ri­kai V. had­tes­tet Német­or­szág­ból Len­gyel­or­szág­ba helyez­ték, Romá­ni­á­ba Squ­ad raké­tá­kat tele­pí­tet­tek, és a közel­múlt­ban ame­ri­kai pán­cé­lo­sok jelen­tek meg a Kau­ká­zus­ban. A fen­ti ese­mé­nyek kato­nai érte­lem­ben beke­rí­tő had­mű­ve­let­nek értel­mez­he­tők, és Moszk­va reak­ci­ó­ja meg­elő­ző védel­mi lépés. A hely­ze­tet tovább éle­zi nap­jaink poli­ti­kai reto­ri­ká­ja, pél­dá­ul ami­kor Joe Biden gyil­kos gaz­em­ber­nek neve­zi Putyin orosz elnö­köt. Egy ilyen meg­jegy­zés még nem hábo­rús ok, de arra éppen elég, hogy Moszk­vá­ból haza­küld­jék az ame­ri­kai nagy­kö­ve­tet. Egy­ér­tel­mű­en kiáb­rán­dí­tó, hogy egy­re inkább hiány­zik az erény és a művé­szi érzék a nagy­ha­tal­mak poli­ti­kai megnyilvánulásaiból.

A fel­szí­nen meg­je­le­nő, lát­szó­lag poli­ti­kai okok mögött főként gaz­da­sá­gi motí­vu­mok domi­nál­nak. A pan­dé­mia nem­csak a pol­gá­ri gaz­da­sá­got súj­tot­ta, hanem – a spe­ku­lá­ci­ós tőkén kívül – min­den más gaz­da­sá­gi ága­zat­nak nehéz­sé­get oko­zott. Nem maradt ki ebből a hadi­ipar sem, mely azzal szem­be­sült, hogy pro­fit­ter­me­lé­se vésze­sen vissza­esett, lévén a világ­jár­vány csök­ken­tet­te az egyéb­ként meg­ma­radt konf­lik­tus­zó­nák har­ci ked­vét. Ráadá­sul érzé­ke­nyen érin­ti őket, hogy a mes­ter­sé­ges intel­li­gen­cia által irá­nyí­tott dró­nok és más har­cá­sza­ti esz­kö­zök szin­tén a hagyo­má­nyos fegy­ve­rek kárá­ra kezd­tek elter­jed­ni. Így az egyik leg­jö­ve­del­me­zőbb üzlet, a klasszi­kus fegy­ver­ke­res­ke­de­lem leszo­rul­hat a kép­ze­let­be­li dobo­gós helyezéséről.

A Fehér Ház aka­ra­tát is befo­lyá­sol­ni képes hadi­ipa­ri veze­tők­nek a gaz­da­sá­gi depresszi­ó­ból két kibon­ta­ko­zá­si lehe­tő­ség kínál­ko­zik. Az egyik, hogy meg­pró­bál­nak komo­lyabb konf­lik­tu­so­kat gene­rál­ni a külön­bö­ző orszá­gok, leg­in­kább nagy­ha­tal­mak között, ami újabb fegy­ver­ke­zés­hez – szá­muk­ra meg­ren­de­lés­hez – vezet­het. Ebben a glo­bá­lis játsz­má­ban Orosz­or­szág és Kína lehet reá­lis cél­pont. Per­sze szó sincs atom­há­bo­rú­ról, csak vala­mi­lyen har­ma­di­k­or­szá­gos had­szín­té­ren tör­té­nő össze­csa­pás­ra gon­dol­nak, ahogy erre volt pél­da az orosz kato­nai bázis­sal is ren­del­ke­ző Szí­ria NATO-csa­pa­tok­kal való meg­szál­lá­sa ide­jén. A táma­dás­sal évek­re garan­tál­ták a kato­nai konf­lik­tust és hadiszállítást.

Ide­ér­ten­dő az Irak ellen vég­re­haj­tott pro­vo­ká­ció is. Az az állí­tás ugyan­is, hogy Irak­nak tömeg­pusz­tí­tó fegy­ve­rei van­nak, elég­sé­ges­nek bizo­nyult az ország lero­ha­ná­sá­ra és tönk­re­té­te­lé­re. Majd miu­tán egy­ér­tel­mű­vé vált, nincs ira­ki kéz­ben az embe­ri­ség­re veszé­lyes fegy­ver, a CIA‑t és veze­tő­jét, Geor­ge Tene­tet tet­ték fele­lős­sé, mond­ván, a hír­szer­zés nem tény­sze­rű infor­má­ci­ót szol­gál­ta­tott. Az igaz­ság viszont az, hogy a CIA-jelen­tés­ben az sze­re­pelt: „Nem bizo­nyí­tott, hogy Irak­nak len­né­nek tömeg­pusz­tí­tó fegy­ve­rei.” Mind­eb­ből lát­szik, milyen befo­lyá­sa van a hadi­ipar­nak, de leg­in­kább az válik egy­re egy­ér­tel­műb­bé, hogy a nagy­po­li­ti­ka az embe­ri­ség szol­gá­la­ta helyett csu­pán egy tör­pe kisebb­ség kiszol­gá­ló­já­vá töpörödött.

A másik út, amennyi­ben a fegy­ver­gyár­tók még­sem a pro­vo­ká­ci­ós meg­ol­dás mel­lett dön­te­nek, ha érde­kelt­sé­ge­i­ket kiter­jesz­tik a világ­űr­re, újabb és minél drá­gább harc­esz­kö­zök rend­szer­be állí­tá­sá­val. Nehéz meg­ítél­ni, hogy az űrtech­no­ló­gi­ák között milyen arányt kép­vi­sel­nek már ma is a fegy­ver­fej­lesz­té­sek, de vélel­mez­he­tő, hogy nagy­ság­ren­dek­kel keve­sebb jut békés célú kísér­le­tek­re. Még nem lát­ha­tó, mi lesz a követ­kez­mé­nye a fegy­ve­res űrver­seny­nek, de lehet opció, hogy addig is itt lent, a Föl­dön elke­rül­het­jük a har­ma­dik világ­égés rémét, leg­alább­is a hagyo­má­nyos fegy­ve­rek beve­té­sét. Mert ha nem, ugye vilá­gos, hogy mi, magya­rok is NATO-tagok vagyunk, annak min­den következményével.

Apro­pó, NATO-tag­ság és hát­tér­gaz­da­sá­gi erő­tér! Úgy tűnik, hogy a jól ismert Nyílt Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány is képes arra, ami­re a hadi­lob­bi. Vagy­is a keze már kato­nai magas­la­to­kig ér, és nem átall­ja a NATO‑t inzul­tál­ni, ami­kor arra szó­lít­ja fel, hogy vegyen részt Magyar­or­szág demok­ra­ti­ku­san meg­vá­lasz­tott kor­má­nyá­nak meg­re­gu­lá­zá­sá­ban vagy még inkább levál­tá­sá­ban. Tegye ezt azért, mert – mond­ják – a magyar jog­ál­la­mi­ság már nyo­mok­ban sem lel­he­tő fel a Kárpát-medencében.

Jóma­gam addig még képes vol­tam követ­ni az össze­füg­gé­se­ket, amíg a Nyílt Tár­sa­da­lom Ala­pít­vány fize­té­si lis­tá­ján sze­rep­lő poli­ti­ku­sok és kiszol­gá­ló csat­ló­sa­ik dör­ge­del­me­ket intéz­tek Magyar­or­szág­hoz. Ért­he­tő volt az össze­füg­gés, hisz min­den­ki­nek el kell tűn­nie, aki nem haj­lan­dó a fő kot­tá­ból ját­sza­ni. Így a magyar kor­mány nem kívánt poli­ti­kai ténye­ző­vé vált a hát­tér­ha­ta­lom szá­má­ra. A brüssze­li és a washing­to­ni bürok­rá­cia pedig kezét-lábát tör­ve igyek­szik meg­szol­gál­ni ura­ik bizal­mát. De a leg­újabb, egy­ér­tel­mű fel­hí­vás, hogy a NATO regu­láz­za meg hazán­kat, már min­den logi­kát nélkülöz.

Az eljá­rás­ra buz­dí­tás figyel­men kívül hagy­ja a NATO-szö­vet­ség leg­alap­ve­tőbb dek­ré­tu­mát, amely leszö­ge­zi, hogy tag­ja­it meg­vé­de­nie kell kül­ső táma­dás, atro­ci­tás ese­tén. Rá­adásul sem­mi­lyen doku­men­tu­ma nem ismert, ami arra vonat­koz­na, hogy joga len­ne tag­or­szá­gai bel­ügye­i­be avat­koz­ni. Szó­val maga a fel­ve­tés is kész arcul­csa­pá­sa mind­an­nak, amit a nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés­ről vala­ha is tud­ni lehe­tett. A leg­szo­mo­rúbb azon­ban a csend, mely a NATO-főha­di­szál­lás felől tapasz­tal­ha­tó. Az a néma reak­ció, ahogy a szö­vet­ség poli­ti­kai és kato­nai veze­té­se átsik­lik a Magyar­or­szá­got ért inzul­tus fölött.

Sen­ki nem vár­ta, hogy a NATO-ille­té­ke­sek úgy vág­nak vissza – hisz a molesz­tá­lás nekik is szól –, hogy kato­nai naszád­ja­ik­kal vissza­for­du­lás­ra kény­sze­rí­tik az ille­gá­lis töme­ge­ket Euró­pá­ba szál­lí­tó NGO-hajó­kat. Ezzel véd­ve kon­ti­nen­sün­ket a tör­vény­te­le­nül műkö­dő hajók uta­sai között meg­bú­jó ter­ro­ris­ták part­ra­szál­lá­sá­tól. Hisz tud­va­le­vő, hogy ugyan­azon szer­ve­ze­tek akti­vis­tái vesz­nek részt az ille­gá­lis ember­ke­res­ke­de­lem­ben, mint akik NATO-kato­ná­kat kíván­nak állo­má­soz­tat­ni Buda­pest ut­cáin, fel­ügyel­ve az Orbán-kor­mány cselekedeteit.

Talán a józan ész meg­sza­ba­dult „lán­ca­i­tól” és sür­gő­sen eltá­vo­zott a poli­ti­kai köz­élet­ből. Rosszabb a hely­zet, ha a poli­ti­ku­sok – a kato­nák­kal együtt – tud­ják a dol­gu­kat, csak már annyi ere­jük sem maradt a hát­tér­gaz­da­sá­gi erő­tér­rel szem­ben, hogy meg­aka­dá­lyoz­zák az indo­ko­lat­lan össze­tű­zést olyan nagy­ha­tal­mak között, mint az Egye­sült Álla­mok és Orosz­or­szág. S ha így van, mire szá­mít­hat Magyar­or­szág, amennyi­ben cél­pont­já­vá válik még a NATO‑t is bevet­ni kész ármánynak?

Föl­di Lász­ló tit­kos­szol­gá­la­ti szakértő

Fotó: Wiki­pe­dia

For­rás: Magyar Nemzet